Budapesti Hírlap, 1934. november (54. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
1934 NOVEMBER L. SZOMBAT B. H. Kozlovski lengyel miniszterelnök Gömbös Gyula varsói látogatásának eredményeiről VARSó, nov. 2. Kozlovski miniszterelnök fogadta a Budapesti Hírlap tudósítóját. Tudósítónk megkérdezte a miniszterelnököt, hogy miben látja a magyar miniszterelnök látogatásának fontosságát és milyen eredményeket vár a látogatás után. Kozlovski miniszterelnök a kérdésekre a következőkben válaszolt: — Készséggel megragadom az alkalmat, hogy lapjuk útján mégegyszer hangsúlyozzam Gömbös miniszterelnök látogatásának fontosságát és kézzel fogható eredményeit. Gömbös Gyula olyan országot képviselt, amelyet régi barátság fűz Lengyelországhoz. Látogatása lehetővé tette azt, hogy a kulturális és a szellemi élet terén megalapozzuk a két nemzet szorosabb együttműködését. Az erre vonatkozó egyezmény megteremtése a nemzetek együttes munkájának legjobb módja, mert lehetővé teszi az egyes országok legnagyobb értékeinek, a szellemi kultúra kincseinek folytatólagos cseréjét. Ezzel az alkalommal előkészítettük a két ország olyannyira fontos szorosabb közgazdasági együttműködését is. Szilárd meggyőződésem, hogy az ebből a célból kiküldött tanulmányi bizottság rövidesen megtalálja a Magyarország és Lengyelország közötti gazdasági csere fokozásának és a forgalom kiszélesítésének módját . Hangsúlyozni kívánom végül, hogy Magyarország kiváló államférfiénak varsói látogatása olyan személyes kapcsolatot is jelent, amely véleményem szerint fontos tényezője a két ország közötti kölcsönös barátság kimélyítésének. L.: Egy francia újságíró agyrémekből és rosszindulatból felépített tudósítása Jankapusztáról „Magyar-horvát tájnyelv“-ről beszél és Pogarelec Jelka már megcáfolt hazug híreit melegíti fel . A világsajtó visszautasítja a Magyarország elleni vádakat PÁRIZS, nov. 2. Charles Reber, a Paris Soir munkatársa, Ilurakeresztúrról keltezett nagy tudósítást küldött lapjának, amelyet a Paris Soir ,k külön tudósítónk Surdapusztán felfedezte „ jankapusztai usztások egy részét” címmel közöl. A cikk alcíme a következő: „A táborral szomszédos falvakban állandó rémületben tartják a parasztokat ezek a titokzatos és veszedelmes vendégek." A Paris Soir cikke iskolapéldája az agyrémekből és rosszindulatból felépített tudósításoknak és a következőképpen hangzik: " A magyar kormányt Pogorelec Jelka előttem tett kijelentései arra indították, hogy Magyarországra hívjon és a belgrádi magyar követség megbízottja útján külön gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt ajánlott fel nekem, hogy személyesen győződhessem meg Jankapusztán arról, hogy a Magyarország ellen emelt vádak csak rágalmak. Nem fogadtam el ezt a kedves ajánlatot és magam béreltem gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt, akik beszéltek németül, horvátul, szerbül, csehül, valamint ismerték a vidék magyar-horvát tájnyelvét is. Az idegenvezető a környéken számos embert személyesen ismert. A gépkocsivezetőt „Csakovec”-ben (Csáktornya) fogadtam fel. Mindezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert a francia olvasók így megláthatják, hogy a kirándulás miért vezetett más eredményre, mint a magyar kormány által meghívott többi francia újságíró vizsgálódása. A határt gépkocsin lépte át a tudósító Letenyénél. A szabadba érve, a pusztáról elmélkedik és megállapítja, hogy ez a Kárpátok, Erdély és a Duna között elterülő hatalmas puszta terület egész Európát elláthatná, ha észszerűen megművelnék, de ez a föld maréknyi fém kezei között van, ők uralkodnak itt s a parasztság cseléd- és jobbágysorban él. A jobbágyi intézmény itt még széltében fennáll. Útban Jankapuszta felé a tudósító útbaigazítást kért három szembejövő paraszttól. A parasztok úgy vélték, gépkocsival nem igen lehet odamenni, mert az utakat katonai tehergépkocsikkal tönkretették. Ezek a tehergépkocsik kétszer jártak arra, nem lehet tudni, mivégből Az egyik paraszt kijelentette, hogy a horvátok és macedónok Jankapusztáról nyolc-tíz nap óta az út mentén fekvő Surdapusztára költöztek. A gépkocsi tovább indult Surdapuszta felé — folytatta a tudósító. — Megérkezve, a sűrű ködben alacsony, hosszú, sárga házcsoportra bukkantam. A kapuk nyitva voltak és minden elhagyatottnak látszott, az istállók üresek voltak. A sofőr azonban Somogyszentmiklóson egy címet kapott és így tudta, hogy kihez kell fordulnia. Eltűnt. Sokáig vártam rá. Itt a tudósító megszakítja a közvetlen előadást és így folytatja: — Nem akarom lehetővé tenni, hogy egy ember ellen, aki az igazat mondotta, megtorló intézkedéseket alkalmazzanak. Tehát csak szárazon felsorolom azokat a megállapításokat, amelyeket emberünk tett. Surdapusztán a jankapusztaiak 15 usztására tartózkodik egy kicsiny, négyablakos épületben. Itt hálótermeket rendeztek be számukra. Horvátok, de egy magyar ember parancsnoksága alatt állanak, aki egyúttal katonailag képezi ki őket. Valamennyien puskával vannak felfegyverezve. Ugyanabban az épületben lőszerraktár is van. Az emberek este távoznak az épületből és a mezőkön hajnalig katonai gyakorlatokat folytatnak. Éppen kevéssel odaérkezésem előtt tértek vissza a gyakorlatról. — Tizennyolc hónapja, hogy Surdapusztán usztasák tartózkodnak, de ez a csoport Sándor király meggyilkolása után érkezett ide Jankapusztáról. Surdapusztáról továbbmenve, állítólag favágókkal elegyedett beszélgetésbe a tudósító S azt írja, hogy amikor Jankapuszta felől érdeklődött tőlük, ijedten mesélték, hogy Jankapuszta milyen veszélyes hely. A horvátok éjszaka állandóan lövöldöznek. A csendőrök pedig legszigorúbban megtiltották nekik, hogy arrafelé járjanak. Azzal is fenyegetőztek a csendőrök, — a tudósító elbeszélése szerint, — hogy bebörtönzik e tilalom áthágóját. Amikor azonban a tudósító öt pengőt ígért, az egyik paraszt azonnal kapható volt arra, hogy őt Jankapusztára elkísérje. — Eszembe jutnak azok a szavak, — fejezi be cikkét a tudósító, — amelyeket a belgrádi magyar követség megbízottja mondott a meghívás átadásakor előttem: „Ha ön beszélni tudna a lakossággal, akkor mindenütt megmondhatnák önnek, hogy a vidéken sohasem láttak terroristákat, horvátokat, vagy usztasákat. ” A Magyarországot állandóan támadó és rágalmazó francia sajtó „objektivitásának” igazi iskolapéldája ez a cikk, s ezért, egyedül ezért nem térünk fölötte — mint különben megérdemelné — egyetlen szánakozó mosolylyal napirendre. A Paris Soir szenzációra vadászó riportere „tényeket" sorol fel, amelyeket általa megbízhatóknak tartott informátorok mondtak el neki. Sorakoztassuk fel ezeket a „tényeket” és nézzük, kik is voltak a tudósító „megbízható informátorai”. Az első, akinek kijelentéseire támaszkodik a francia újságíró, az a Pogorelec Jelka, akiről már egész sereg külföldi (angol, osztrák, holland, svájci, olasz stb.) lap megállapította, hogy egyetlen szavát sem lehet elhinni, s hogy Üzletszerűen foglalkozik hazug hírek terjesztésével. Az újságíró másik két informátora a szerb területen felfogadott sofőr és az „idegenvezető”, akik németül, horvátul, szerbül és csehül beszéltek s ismerték a vidék „magyarhorvát tájnyelvét” is. Ehhez a nyelvészeti felfedezéshez külön kell gratulálnunk a Paris Soir munkatársának! Eddig nem tudtuk ugyanis, hogy ilyen tájszólás volna. A magyarul és horvátul egyetlen szót sem beszélő francia újságírónak kellett idejönnie, hogy ezt felfedezze. De a kiváló riporter nyelvészeti szakértelmét is felülmúlja földrajzi és gazdasági tudása. Megállapítja ugyanis, hogy a dunán túli „puszta” a Duna, a Kárpátok és az erdélyi bércek között egyetlen beláthatatlan síkságot képez, amely észszerű megművelés mellett egész Európát elláthatná terményeivel. Ehhez a megdöbbentő tudatlanságot és szánalmas műveletlenséget eláruló megállapításhoz tökéletesen hozzáillik annak leszögezése, hogy ez a Dunától a Kárpátokig terjedő „puszta” néhány főúr kezében van s hogy Magyarországon még a jobbágyság intézménye fennáll! Aki ilyen sületlenségeket le mer írni, az valóban nagyon bátor ember lehet. Olyan bátor, hogy még a „terrorista horvátok és macedónok” magyarországi tanyáját sem fél felkeresni, sőt van annyira bátor, hogy azt meg is találja. Megtalálja pedig annak a két „magyar-horvát tájszólást” beszélő tolmácsának dajkameséjében, akik a Kárpátokig és az erdélyi havasokig nyúló dunántúli pusztáról (a trianoni határt el is felejtették!), a jobbágyadéról, a magyar föld háló-e’-it tálén ezer mázsát is termő gazdagságáról s egyéb gyönyörűségekről oktatták ki. Ezek után könnyen elképzelhető, milyen utakon járt a francia újságíró s milyen „katonai teherautók” nyomait látta. Még az a feltevés is valószínű, hogy Jankapusztán egyáltalában nem is volt. Mert hogy Surdapusztán nem járt, — ezt szinte maga is beismeri. Ugyanígy homályos a somogyszentmiklósi história. A sűrű ködben — írja — megállt autójával egy alacsony ház előtt, a sofőr bement. Sokáig várt rá. Aztán kijött a tolmácssofőr és elmondta neki a sok szörnyű rémséget a tizenöt terroristáról, hálóteremről, éjszakai lőgyakorlatokról és egyéb ködös dolgokról. Várjon az a sűrű ködben álló ház nem a falu kocsmája volt, ahol oly sokáig időzött a sofőr s ahonnan kijőve, olyan rémmesét mondott el, akár valami borgőzben született história ? Michaloff szabadlábon van Törökországban ISZTANBUL, nov. 2. Mint Ankarából megbízható forrásból jelentik, Michaloff Iván letartóztatásának külföldön elterjedt híre teljesen alaptalan. Michaloff változatlanul szabadlábon van, mégpedig saját kívánságára 3 személyi biztonsága érdekében Kastamuniban tartózkodik. A francia sajtó újabb éles támadása a rendőrség ellen PÁRIZS, nov. 2. A marseillei királygyilkosság nemzetközi vonatkozásai már alig foglalkoztatják a francia sajtót. Csupán a Quotidien Középeurópába küldött tudósítója számol be Bécsből költekezett jelentésében arról, hogy sem Persevics, sem Kodanics, sem pedig Persecs bécsi lakásra nem nyert bebocsátást. A lapok érdeklődését a királygyilkosság kapcsolatban kizárólag az a kérdés köti le, hogy a francia hatóságoknak Marseilleben elkövetett mulasztásáért kit terhel a felelősség. A jobboldali lapok, főképpen a La Jour és az Intransigeant egyre élesebb hangon folytatják a francia nemzeti közbiztonsági hivatal ellen irányuló támadásaikat. A francia hatóságok a marseillei merénylet után letartóztatták a jugoszláv ■egyetemi hallgatók egyesületének, valamint a párizsi horvát emigránsok egyesül létének egész vezetőségét, összesen 15 embert. A baloldai sajtó hevesen tiltakozik azon intézkedés ellen, amelyeket semmi komoly gyanúok nem tett indokolttá. Az Oeuvre szerint maga az ügyészség is beismeri, hogy a letartóztatottaknak a marseillei merényletben semilyen szerepük sem volt. Olyan intézkedések alapján tartóztatták le őket, amelyek még a második császárság intézményeiből erednek és a harmadik köztársaság idején egyszer sem alkalmazták azokat. A Humanité szerint Marchandeau belügyminiszter, úgy látszik, vissza akarja állítani Párizsban a Bastillet. A francia közbiztonsági hivatal elégtételt akar adni a jugoszláv rendőrség gyűlölködésének. A jugoszláv rendőrség néhány teljesen becsületes horvát emigráns ellen acsarkodik. A nemzetbiztonsági hivatal teljesen önkényesen tartóztatta le ennek a két nem politikai jellegű egyesületnek vezetőségét. Bűnbakot keres a francia belügyminisztérium PÁRIZS, nov. 2. A belügyminisztériumba megérkezett az első jelentés azokról a biztonsági intézkedésekről, amelyek Sándor jugoszláv király látogatása alkalmával történtek. A jelentés a marseillei rendszabályokról szól. A jelentés kimutatja, hogy a marseillei rendőrséget nem érheti vád, a felelősség Jouhannaud-ra (a iaaone-torkolat kerületének időközben elmozdított elöljárójára) hárul, aki a Párizsból érkezett biztonsági tisztviselők intézkedéseinek alávetette magát, ahelyett, hogy ellenkezőleg, ő adott volna utasításokat a párizsi tisztviselőknek. Az elöljáró azonkívül nem kért elegendő katonaságot. Az útvonalak őrizetére 5000 emberre lett volna szükség, tényleg azonban csak 500 embert állítottak fel díszőrségnek. A holland sajtó felháborodva utasítja vissza a Magyarország elleni vádat HAGA, nov. 2. A holland sajtó továbbra is felháborodással tárgyalja azt a tényt, hogy a marseillei merényletért bizonyos körök Magyarországot akarják felelőssé tenni. Ma a Maasbode című nagy lap helyezkedik szembe a Magyarország ellen folytatott áskálódásokkal. — A francia biztonsági szolgálat, — írja a lap, amely a maga érthetetlen gondatlanságával Európa békéjének szempontjából is rettenetes felelősséget zúdított magára és nagyon sajnálatos, hogy a felelősséget a gyilkosságért egyetlen országra, Magyarországra akarják hárítani. Alig van ország, amelyben nem kovácsolnának összeesküvést más ország ellen, de különösen a Sándor király ellen elkövetett merénylet szálai vezetnek különféle országokba. Miért vádolják tehát Magyarországot ilyen gonosz uszító módon? A választ erre csak az európai politika lehetetlen volta adhatja meg. Zavarban lenne Párizs és a kisantant, ha nem volna Jankapuszta — írja a Rotterdamsche Courant HAGA, nov. 2. A Rotterdamsche Courant vezércikkében ezeket írja: — Ha a jankapusztai tanya nem lenne, fel kellene találni, mert így legalább van hova levezetni a közfigyelmet. Jankapuszta a nagyhatalmak számára rendkívül hasznos, nélkülözhetetlen villámhárító lett és elképzelhető, hogy ha nem volna, milyen zavarban lenne Párizs és a kisantant. A magyaroknak széles a háta, ha ilyen dolgokról van szó. Remélhetőleg a Népszövetség gondoskodni fog róla, hogy a magyarok ne érezzék a következményeket. Kétség nem fér hozzá, hogy a Magyarország elleni támadások a kisantant politikai érdekeit szolgálják. A svéd sajtó a méltatlan támadásokról STOCKHOLM, nov. 2. A ,„Nya Dagligt Allehanda”, a legnagyobb stockholmi estilap beszélgetést közöl Leffler Béla egyetemi tanár magyar sajtóelőadóval. Leffler tanár elmondotta, hogy amikor a marseillei merénylettel kapcsolatban egyes külföldi lapok rosszindulattal megtámadták Magyarországot, Svédország minden részéből igen sokan keresték fel személyesen, levélben, táviratban vagy távbeszélő útján és elítélve a méltatlan laptámadásokat, a legmelegebb rokonszenvüket fejezték ki Magyarország iránt. Ezek a levelek, — mondotta Leffler dr. nyilatkozatában, — meggyőztek engem arról, hogy a svéd nép teljes mértékben megérti, hogy Magyarország soha, a legsúlyosabb körülmények között sem folyamodnék ilyen eszközökhöz. A svéd sajtó egyébként is állandóan élénk és rokonszenves érdeklődéssel foglalkozik magyar ügyekkel. A svéd lapokban az utóbbi időben több magyarbarát cikk jelent meg, így a Stockholms Tidnin* gén című lap ismertetve Langlet Walde*mar dr. budapesti svéd lektornak a magyarországi távlovaglás élményeiről írt könyvét, cikkét így fejezi be: — örömmel csatlakozunk a szerzőnél? ahhoz a kívánságához, hogy ez a bájos, barátságos és rokonszenves ország, ahol a svéd vendégek oly kitűnően érezték magukat, megnyugodjék és virágozzék.