Budapesti Hírlap, 1935. július (55. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
együtt akar működni. A Figaro berlini tudósítója szerint Ribbentrop párizsi útiterve egyre határozottabb körvonalakat ölt. Abeck, Ribbentrop belső munkatársa Párizsba utazik, hogy előkészítse a látogatást. Kombinációk Titulescu útjáról PÁRIZS, júl. 1. Titulescu párizsi látogatása alkalmával egyes hírszolgálati szervek és a kisantantbarát francia sajtó bejelentette, hogy a román külügyminiszter nagyfontosságú megbeszéléseket fog folytatni az akkor éppen Párizsban tartózkodó Eden angol népszövetségi miniszterrel. Edennek, úgy látszik, nem állott módjában időt szakítani a nagyfontosságú megbeszélésekre. A sajtó egy része most Titulescu londoni útját igyekszik európai fontosságú eseménynek beállítani. Hangoztatják, hogy Titulescu nemcsak mint Románia, hanem mint a kisantant képviselője fog Londonban tárgyalni a dunai, keleti és a be nem avatkozási egyezményekről. Londonból jelentik: Titulescu ma Balátéin miniszterelnököt, majd Vantittart államtitkárt látogatta meg, holnap pedig Sir Samuel Hoare külügyminiszternél és Edén népszövetségi miniszternél tesz látogatást Béke és biztonsági értekezlet szükséges versaillesi szerződés okozta károk jóvátételére LONDON, júl. 1. Lord Allen of Hurtswood, az ismert békebarát, Ramsay MacDonald volt miniszterelnök személyes bizalmasa, a nemzeti békemozgalom értekezletén mondott beszédében sürgette, hogy Anglia kezdeményezze a békével összefüggő valamennyi kérdés egyidejű elintézését. Terjesszen Anglia az összes nemzetek elé általános és közös eljárási tervet, amely minden fenntartás nélkül mondja ki, hogy a nemzetek elfogadják az egyenjogúság elvét, kívánják, hogy Európa ne oszoljék többé győztes és legyőzött hatalmak táborára és beleegyeznek abba, hogy a Népszövetség tegyen lépéseket a békeszerződések rendezett módon való felülvizsgálásának megvalósítására. Mondják ki azután, hogy hajlandók kivenni részüket az egymás megvédéséhez szükséges együttes eljárásból. A legtökéletesebb az az eljárás volna, ha összehívnák a béke- és biztonsági értekezletet a versaillesi szerződés okozta károk jóvátételére. Ezt nehezen lehet megvalósítani, ha nem előzi meg a különböző érintett országok összes közös szükségleteinek áttekintése. Az új ruha írta: IFJ. HEGEDŰS SÁNDOR Gábor és Cecil különválva éltek, tízéves Jani fiúk nagy fájdalmára, aki végtelenül szerette édesapját és édesanyját. A szülők boldogsága mindaddig teljes volt, míg Cecilen egy végzetes szenvedély, a lóverseny-játék lett úrrá s úgy elhatalmasodott rajta, hogy hiába volt Gábor minden kérése:„Hadd abba, a gyermekre való tekintettel!”— figyelmeztetése: „Rossz vége lessz ennek!” — fenyegetése: „Ha folytatod, elválok tőled!” — ezekre Cecil mind csak azt mondogatta: „Esküszöm neked Gábor, ha visszanyerem a pénzemet, többé nem lát engem a lóversenypálya!” — Ostoba beszéd, futsz a pénzed után. De hiába volt minden kérés, fenyegetőzés, nem használt semmit. Erre Gábor elköltözött hazulról. Kisfiával, Janival hetenként csak egyszer találkozott. A kisfiú minden ilyen találkozásnál bizonytalan hangon mondta édesapjának: — Anyuka már nem játszik! Gábor ilyenkor megsimogatta és mélyen meghatva magához ölelte kisfiát: — Jó, jó Janikám, nemsokára haza is megyek! — A gyermek lelkébe így égve maradt a szó, s várta, hogy újra együtt lesznek, úgy mint régen, az apja, az anyja, meg ő. Közben múlt az idő és Cecilnek nagyon be kellett osztania azt a kevés pénzt, amit férjétől kapott. A kényszerűség szoktatta le a lóversenyezésről. Janika minden alkalommal tele reménnyel és kitörő örömmel Újságolta apjának: — Anyuka már nem játszik! Apukám, de de hallod-e? S szorongva nézett apjára. Cecil egy napon összetalálkozott egy régi lóversenytérbeli ismerősével, Sameknével, akivel sokszor játszottak közösbe. Nagyon megörültek egymásnak, újra felelevenítették a barátságot, ami Cecil részéről nem is került nagy fáradtságba, mert belül égette a vágy, hogy újra a lóversenyről beszélgethessen valakivel. Meg is hívta Sameknét, s együtt mentek fel lakására. Cecilnek szerencséje volt, mert Janika a másik szobában tanult nagy buzgalommal és nem vett tudomást a vendégek érkezéséről, s így a két asszony halkan, mint akik rosszban törik a fejüket, beszélgetni kezdtek. — Mondja Cecil, mért nem jár ki maga a versenyekre? — Nem tehetem, férjem halálosan gyűlöli a versenyt. Szerinte nőnek nem szabad játszani. — Ostobaság. A játék mindenkinek való, nincs nagyobb gyönyörűség, magasabbrendű élvezet, mint egy szép mezőny, mikor az ember tele reménnyel drukkol a megjátszott lóért. Jöjjön ki holnap, nagy meglepetések lesznek. Én mondom magának, hogy nyerünk, biztosan nyerünk. Olyan biztos, hogy akár ráteheti az apai és anyai jussát. — Talán vannak jó tippjei? — Méghozzá micsoda tippjeim. Csak annyit mondok magának, hogy titkos tippek, a lehető legjobb helyről. Cecilben fölvillant a remény. Most esetleg nagyobb pénzhez juthat, óvatosan faggatni kezdte Sameknét, hogy árulja el tippjeit. — Nem tehetem, — szabadkozott Sameknét nekem is csak a verseny kezdete előtt mondják meg, ott kint a pályán, szent titoktartás mellett. Némi gondolkozás után Cecil úgy határozott, hogy másnap Sameknével kimegy a versenyre. Randevú a jártatónál, pontosan 15 perccel az első futam előtt. Jani nem hallott semmit és mégis mindent megértett. Nem hallotta a szavakat, csak a suttogást, de éppen a suttogás titokzatosságából érezte meg, hogy valami rossz van készülőben. Amikor Samekné bement hozzá elbúcsúzni, a fiú lehajtott fejjel elfordult tőle, és nem fogadta köszönését. — Jani, Jani! — szólt rá élesen Cecil. — Micsoda neveletlenség ez, mért nem köszönsz a Samek néninek? Jani dacosan felnézett anyjára. És nem köszönt. Cecil jobbnak látta, hogy nem zaklatja tovább a gyermeket. Másnap a zálogba vitte, amije csak volt s ebéd után öltözködni kezdett. Janika most eléje állt: — Anyuka hová készülsz? — Teára hívtak meg fiacskám! Jani megérezte, hogy az anyja nem mond igazat. — S én nem mehetek veled ? — Nem kicsi fiam, te itthon maradsz. De ha jól viseled magadat, holnap megkapod az új ruhát, amit már olyan régen kértél! Cecil ezzel kiment a versenyre, pontosan ott volt a jelzett helyen, megkapta a titkos tippeket. Ezúttal Cecilnek kedvezett a szerencse, Samekné tippjei beváltak s oly nagy fizetések voltak, amilyenek a legritkább esetben szoktak előfordulni. Cecil boldogan és vidám kedvvel ment haza. Másnap első dolga volt, hogy elsietett az üzletbe és megvette Janikának az ígért új ruhát. Nem sajnálta a pénzt a legszebbet kiválasztotta, lelkendezve vitte haza. — Na, Janikám, meghoztam neked, amit ígértem. Itt az új ruha. Janika szomorúan nézett édesanyjára. Idegenkedve tolta el magától. — Nem, nem, hogy...! — De Janika, itt az új ruha! Hát emlékszel már rá, milyen sokszor kérted... Most meghoztam! Janika lehajtotta fejét, sírni kezdett. Cecil ijedten nézett rá s megdöbbenve kérdezte : — Mi bajod van? — Nem, én sohasem veszem fel ezt a ruhát — zokogott fuldokolva Janika. — Nem, nekem ez a ruha nem kell! Cecil egyszerre kemény lett. — Most már aztán elég legyen! Milyenviselkedés ez? Most azonnal húzd fel! Jani kapálódzni kezdett. — Nem, én ezt nem húzom fel soha. — Megőrültél? Mi bajod van? — Te a lóversenyen voltál, te játszottál anyu! — Hogy mersz velem így beszélni, te ... te haszontalan! — Tudom, Samek néni vitt el. Biztosan tudom, hogy ott voltatok. S ha apu is megtudja ezt egyszer, akkor soha, sohasem fog többé visszajönni hozzánk! Cecil megkövülve nézett fiára. IMS mjtm I, KEDVE BE Hóman Bálint és Barányi Kálmán miniszterek Székesfehérvárott Plakátkiállítás és a közvágóhíd megnyitása — A földmivelésügyi miniszter bejelentései az új gazdasági iskola létesítéséről SZÉKESFEHÉRVÁR, júl. 1. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter szombaton felesége és, Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter, továbbá titkára, Terbócz Miklós társaságában Székesfehérvárra utazott, hogy részt vegyen az új székesfehérvári városi közvágóhíd és a plakátkiállítás ünnepélyes megnyitásán. AV -A közvágóhíd megnyitása délelőtt fél 11 órakor volt. A megnyitáson megjelent a minisztereken kívül Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök, Széchenyi Viktor gróf főispán, Havranek József alispán, Köves Emil dr., a törvényszékelnöke, Jónás Béla rendőrfőtanácsos, Kapossy Endre dr. cisztercita reálgimnáziumi igazgató, vitéz Falkay Gula ezredes vezetésével a helyőrség küldöttsége, a városnak minden előkelősége, a pénzügyminiszter képviseletében Inántsy-Pap Elemér miniszteri tanácsos, a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Jakabffy Zoltán miniszteri tanácsos, a belügyminiszter képviseletében Janda Károly dr. miniszteri tanácsos és még több minisztériumi főtisztviselő. Csitáry G. Emil polgármester hosszabb beszédben ismertette a vágóhíd létesítésének történetét. Hóman Bálint miniszter az épületet néhány szóval átadta rendeltetésének majd a jelenlévő Schmiedl Ferenc műszaki tanácsos kalauzolásával megtekintették az épületet. A miniszter ezután a kereskedelmi iskola épületében megnyitotta a plakátkiállítást, amely kilenc teremben a külföldi és hazai plakátművészet érdekes és tanulságos példáit mutatja be. Széchenyi Viktor gróf , főispán felkérte a minisztert, hogy a kiállítást, amelyet a kereskedelmi társulat létesített a Kereskedelmi Csarnok támogatásával, nyissa meg. Hóman Bálint örömét fejezte ki azon, hogy Székesfehérvár polgárságának ez újabb kulturális megnyilatkozása alkalmával jelen lehet. A magyar kultúra, a magyar idegenforgalom és a magyar kereskedelem fejlődése szempontjából egyaránt fontosnak ítéli ennek a plakátkiállításnak megrendezését, amely Székesfehérvár város kereskedő-közönségét belekapcsolja abba a munkába, amely az idegenforgalom fellendítése érdekében folyik. Ezután a kiállítást megnyitottnak jelentette ki. A miniszterek és kíséretük innen az újonnan kibővített székesfehérvári strandfürdőre mentek, ahol a strandfürdő modern vendéglőjében szűkebb körű ebéden vettek részt. Az ebéden elsőnek Csitáry G. Emil polgármester üdvözölte a megjelenteket, elsősorban a földmívelésügyi minisztert, és rámutatott arra, hogy Székesfehérvár város közönsége benne nemcsak a földmívelésügy szervezőjét, hanem egy nagy történelmi név hordozóját is tiszteli. Ezután Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert üdvözölte. Hóman Bálint szintén Darányi Kálmán földmívelésügyi minisztert köszöntötte fel. Mint a város díszpolgára üdvözölte a földmívelésügyi minisztert, mint a város vendégét, felhívta figyelmét arra, hogy a nemes dunántúli város polgárságának igen közeli kapcsolatai vannak a földmívelésügygyel. Kérte, hogy Székesfehérvár gazdaügyeit vegye gondozásába. Jakabffy Zoltán a vágóhidat építő tervező építészeket köszöntötte fel, akiknek nevében Králik László építészmérnök köszönte meg az üdvözlést. Széchenyi Viktor gróf főispán a miniszteri főtisztviselőket köszöntötte és Székesfehérvár számára továbbra is támogatásukat kérte. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter a vágóhíd létesítésének fontosságát hangoztatta. Rámutatott arra, hogy ennek az új intézménynek nagy jelentősége van az állatértékesítés könnyebbé tételében. Bejelentette, hogy tárgyalásokat kezd abban az irányban, hogy a vágóhíddal kapcsolatos hűtőházat baromfi- és tojáshűtőház céljaira is kiegészíti a város és az érdekeltek megfelelő hozzájárulásával. Az állam erre a célra hajlandó megfelelő segélyt nyújtani. Bejelentette ezenkívül, hogy Székesfehérvárott a város hozzájárulásával 1938-ra, Szent István halálának 900-ik évfordulójára gazdasági iskolát óhajt felállítani, amely Szent István nevét viselné. Beszéde végén felköszöntötte a városnak nemcsak mezőgazdasággal foglalkozó, hanem minden rendű és rangú polgárát. A földmívelésügyi miniszter felszólalását és bejelentéseit Csitáry G. Emil polgármester köszönte meg. Ináncsy-Pap Elemér miniszteri tanácsos a főispánt köszöntötte fel, Ullreich Sándor állategészségügyi főtanácsos pedig a vágóhíd létesítésének fontosságáról beszélt. A minisztereket ezután szűkebb kíséretükkel a polgármester látta vendégül. A vendégek még hosszabb időt töltöttek Székesfehérvárott. Sztranyavszky Sándor kerületében Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, a kettős ünnep alkalmával felkereste választókerületének azokat a községeit, ahol a választások idején megjelenni nem tudott. Sztranyavszky Sándor házelnököt, aki Veres Zoltán és vitéz Mikolay József képviselők kíséretében járta be kerületét, mindenütt nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadták. Községről községre diadalkapuk várták, amelyek körül egybegyűlt a község lakossága. Lőrinci községben Vámpetics Károly gazdasági főtanácsos, kerületi elnök, Zagyvaszántón Veréb Sándor igazgatótanító, Jobbágyiban Pálinkás Antal esperes plébános és Morvai Pál kisgazda, Cserhát-Szent-Iványban Palásthy József közjegyző, Ecsegen Véber Gyula, Csécsen Gróf Endre földbirtokos és Sárgás Ferenc plébános, Szarvasgedén Kurunczi István, községi bíró, Bujákon Popolcsik István községi bíró és Ozsváry Lajos plébános, Kallón Szedlacsek Mihály plébános és Gyulai Pál kisgazda, Nagy-Kökényesen, Kirchner János dr. orvos, Heréden Medveczky Imre kántortanító és Kourátson, István plébános üdvözölte az egybegyűltek élén Sztranyavszky Sándor házelnököt, aki minden alkalommal hosszabb beszédben köszönte meg a polgárságnak az iránta tanúsított bizalmat és ragaszkodást. Sztranyavszky Sándor méltatta a képviselőház eddigi munkásságát és megemlékezett a Ház jövő munkaprogramjáról, amely ősszel a hitbizományi reformmal és a telepítés kérdésével indul meg. Eckhardt Tibor támadása a kormány ellen A Független Kisgazda Párt Decs községben gyűlést tartott, amelyen részt vett Eckhardt Tibor is és felszólalásában élesen támadta a kormány politikáját. Azt hangoztatta, hogy nem látja világosan hová visz a kormány útja. A legfontosabb célkitűzések nem valósultak meg sem a revízióval kapcsolatosan, sem a gazdasági talpraállás terén. A fennálló rendhez és pedig az ezeresztendős alkotmányos rendhez ragaszkodni kell. A nemzet mindig elutasította magától az önkényuralmat és mindig a jog alapján állott. A magyar alkotmány nemcsak kötelességeket ró a polgárokra, de jogot is biztosít nekik, a törvény azonban a nagyokat és hatalmasokat is kötelezi. Vagy jog, vagy önkény, harmadik eshetőség nincsen. Szerinte felülről hangulatot csinálnak egy parancsuralmi rendszer számára. A külföld nem azért helyezkedett a diktatúrák álláspontjára, mintha az politikailag fejlettebb életforma volna, hanem szükségből. A parancsuralmat elutasítja magától a nemzet, mert az önkényuralmat nem tűri el. A rendet nemcsak alulról, hanem fölülről is fel lehet borítani, ha a hatalmon lévők önkényüknek próbálnak bármiféle vonatkozásban érvényesülést biztosítani. Ezután a gazdavédelem és az adósságrendezés kérdéséről beszélt s az a véleménye, hogy az adós annyit űzessen, amennyit helyesen és erkölcsösen fizetnie kel és nem annyit, amennyit tőle a bank az írás alapján követelhet. . A reformok tekintetében a miniszterelnökkel szemben azt hangoztatja, hogy az ellenzéknek is megvan a maga programja, ezek nem negyven éves elvek, hanem sokezeréves igazságok. Az úgynevezett 95 ponttal kapcsolatban azt fejtegeti, hogy abból tulajdonképpen még nem valósult meg semmi, legalább is nem vették észre. Éppen ezért nem bízik a miniszterelnök ígéretében s azt üzeni neki, hogy az ígéreteket tartsa be. A titkos választójogot szerinte azért tagadta meg a miniszterelnök, mert ezzel a választási rendszerrel az egész kormányzat megbukott volna. Nem a kormányzat programja iránt bizalmatlan, hanem a kormány cselekedetei, felfogása, alkotmányos érzése és törvénytiszteletének hiányossága miatt A miniszterek először tanulják meg a törvényeket és a magyar alkotmányt, akkor majd tisztelni is fogják azokat. Az ülésen felszólalt még Dulin Jenő, Bern Miken báró és Klein Antal.