Budapesti Hírlap, 1935. augusztus (55. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
2 sebben él a Népszövetség, védnöksége alatt jólétben, mint hogy független, de szegény maradjon. A déli órákban oly hír is keringett Genfben, hogy az előzetes tanácskozásokon felmerült nehézségek miatt a délutánra kitűzött ülést holnapra halasztják, ez azonban nem bizonyult valónak. A Tanács zárt ülése GENF, júl. 31. Ma délután öt órakor Litvinoff soros elnök megnyitotta a Népszövetség Tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy és mozgalmas ülésekéhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat, különösen Laval francia miniszterelnököt éljenezték hosszasan, mert általában tőle várják, hogy megtalálja a bonyodalomból kivezető utat. Az újságíróterem is tele van, mintegy háromszáz újságíró sereglett ide a világ minden részéből. Az ülés megnyitása után a Tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először Li Aloisi báró olasz főmegsbízott ismertette az olasz álláspontot, amelynek lényege az, hogy az olaszabesszin vitát az aatuali kérdésre kell korlátozni. Ezután Hawarite abesszin kiküldött kifejtette az abesszin álláspontot, amely szerint a tanácsülés vitáját az olasz-abesszin viszály teljes anyagára ki kellene terjeszteni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden, az angol küldöttség vezetője, aki azt indítványozta, hogy a Tanács bocsátkozzék bele az érdemleges vitába. Litvinoff tanácselnök megállapította, hogy a Népszövetség tárgyalásait csak az alapokmány határolhatja körül. Nemcsak arra törekszenek, hogy a Népszövetség kebelén belül találjanak megoldást, harnem érdemi megegyezésre is törekszenek s ezzel kapcsolatosan újból az 1906. évi szerződés kínálkozik. Ekkor Laval, a francia küldöttség feje szólalt fel, aki szükségesnek látta, hogy közvetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogy az ülést zárják le és holnap délután öt órakor új ülésre üljenek össze. Időközben megbeszéléseket lehet majd folytatni abban az irányban, hogy a vitát az 1906. évi szerződés alapján oldják meg. Laval indítványát a Tanács elfogadta és elhatározta, hogy csütörtökön délután öt órakor újabb ülést tart. Időközben a közvetlenül érdekelt nagyhatalmak igyekeznek megoldási módot találni a döntőbírósági és közvetítési tárgyalások folytatására.A gyarmatok biztonságának a mértékét azonban egyedül Olaszország határozhatja meg. Veszély esetén az olaszok senkinél sem találnak majd támogatásra, sőt valószínűleg esetleges háború idején ennek az ellenkezője következne be. — Katonai szempontból — folytatja a Popolo d’Italia— az olasz-abesszin probléma elképzelhetetlenül egyszerű és teljesen logikus. Genffel, Genf nélkül vagy Genfen keresztül csupán egyetlen megoldás lehetséges. A vita minden egyéb vonatkozása fontos ugyan, de nem döntő és a fasiszta Olaszország politikája ebben a tényben találja meg legteljesebb történelmi és emberi igazolását. Olaszország csak teljes megoldást fogadhat el MILANO, júl. 31. A Popolo d’Italia mai számában is hangsúlyozza, hogy Olaszország csak teljes megoldást fogadhat el. A lap megállapítja, hogy az olasz terjeszkedés vagy fennhatóság katonai támogatás nélkül éppen olyan negatív eredménnyel járna, mint annak idején az ukdzsalli szerződés, amelyet Menelik császárral kötöttek. Egyébként addig az olasz gyarmatok sem lennének biztosítva, amíg a katonai felügyelet nincs kiterjesztve Abesszínia fölé. Rozmaringág írta: UJNÁGY GYÖRGY Szelíd egyszerűségben tartottuk gyerekkoromban mindig a születésem napját. Nem kaptam ajándékokat, nem esett holmi traktamentum sem. Szeretettel megcsókolgattak, kedveskedve meghúzták a fülem. — Isten éltessen!— mondották derűs ölelések közben. Ennyi volt az egész. Legfeljebb, ha asztalnál nekem is bort öntött nagyapám s koccintottak az egészségemre, így ilyen Csöndesded telt el a tizenhatodik születésnapom is. Alkonyattájt sétálni hívott nagyanyám, mint máskor s lementünk a kertbe. Remegően belémkarolt és ahogy szokta, hallgatag tipegett mellettem. Megfáradott öregesen. Már jóideje kanyarogtunk a keskeny utakon, amikor hirtelen csak ráneszeltem az alászálló nap biborló tüzeinek fényére. Addig is láttam, hogyne láttam volna véresen bukó napot, de ez valamiképpen más volt. Úgy éreztem, mint amikor ráébred az ember: nolám, ez is van! Ezekben a percekben akadt meg az én nyitó pillantásom először a világon. Megejtetten néztem körül. Nehéz jázminillat lebegett a koranyári, melegedő levegőben. Mélyen magamba szívtam. Talán az a helyes kifejezés, ha azt írom: rejtelmességében is valóság lett az élet részemre ezekben a pillanatokban. Ránéztem a nyárfára és láttam a kiskapunál tompa pirban égni a nyárfánkat. Elnéztem a falu felett s láttam lila palástjukban a hegyeket. Burkus kutyánk barna szemébe néztem és megláttam az odaadó hűséget. A virágokra néztem és láttam eleven varázsukat. Néztem és láttam. Mintha eddig együtt lettem volna a nyárfánkkal, a hegyekkel, az állatokkal s virágokkal és most kiléptem volna közülük, a világból, a mindenségből, amelylyel szorosan egy voltam idáig, fis íme, kiszakadva ebből az egészből ráemeltem csodálkozó tekintetem égre és földre. Talán elsikkadt volna ez a világra döbbenésem első pillantása, ha nagyanyám éppen akkor azt nem mondja: — Bizony, te már embernyi ember vagy és ezután... — megilletődött suttogásra vált a hangja — és ezután magadban kell állanod... Magányosan... — Egyedül ?... — kérdeztem lobbant riadalommal a szívemben, megremegve. •*— Hogy ne légy egyedül... — szólalt meg ünnepélyesem — neked adom ezt a rozmaringágat... Azzal lehajolt és reszketeg, öreg kézzel leszakított egy szép, hamvas ezüstös ágat az egyik rozmaringbokorról. — Veled lesz, ha hívod... mintha én lennék veled, aki szeretlek... — nyújtotta felém az illatos levelű ágacskát. Tétova mosolyok közt átvettem. Napokig azt hittem, valami varázslatról van szó, de aztán, hogy meghervadt, elszáradt a rozmaringág, megfeledkeztem róla teljesen, el is kallódott hamarosan. Esztendők, hosszú, hosszú évek teltek azóta. Megderesedtem. Kis, íme, tegnap találkoztam újra az elfeledett rozmaringgal, az otthoni temetőben, nagyanyám sírján. Tömjénes illata szelíden megtámogatta a lelkem, szökkenő ágai ringani kezdtek a lágy szellőben, halk zizzavéssel. — Nehéz volt a te egyedülséged, magányod? — kérdezte. — Bizony, magamban lenni s a szívem felé fordult tekintettel nézni lelkem égboltját és a csillagoknál is rejtelmesebben suhanó idő sodrát figyelni itt a csöndes mélységben, óh, sokára tanultam meg. Sokára tudtam látni énem apróka tükréből az egész mindenséget. Egybefoglalva. A rikkantós hajnalt s a varázsos éjszakát. A jámbor kezű jót s a karmos gonoszt. Sok kellett ahhoz, hogy magamban tudjak élni... Sok ... — Kitaszitottan jártad előbb a dacosok útját... — szólt közbe szomorúan a rozmaring. — Megalázottan! — sóhajtottam. — Botorkáltam a szeretetlenségek tövissövényei kzöz. A meg nemértés s rosszindulat vak ködében tapogatózva. Csupán a pilláncsoló hitem világított, csak önmagam mácsecskés fénye világított. Egyszer mégis kiértem ebből a gyűlölködő sötétségből. Nagy csoda volt... — De csak magányosan maradtál... — bólogatott az illatos bokor a síron. — Akkor is társtalanul, — mormogtam visszaemlékezve — magamban! De hozzám hajoltak a fák, mellém szegődtek a bokrok, tarka szőnyeget terítettek fáradó lábam elé a füvek s virágok s néha elbeszélgettek velem a komoly hegyek és reám mosolyogtak a hancos felhők, mert már nem lángolt fekete kormú harag bennem. Fényben lépdeltem. Darabig ártatlan szelíden, mint ama hives patakhoz járuló szarvas... — megcsuklott a valló szavam. — Mégsem úgy, mégsem ... Magam bírásában kevélység fogott el , már durván dobbantva az anyaföldet döngtem az úton! így történt, hogy észre sem vettem, mint hagynak el az ég felé tárulkozó fák, a térdeplő hegyes bokrok, a templomos erdők, az ájtatos mezők... — Elhagyott lettél... — sírt velem a rozmaring. — Kitaszitottan torpantam meg gőgöm kopár szikláin. A sivár szürkeségben. Fakultsárga orcával, mint a kárhozatra vált! Sikos szédületben roppant meredélyek felett. Senki és semmi közülem. Csak én és én és én, mindenhol s mindenben én... Mozdulatlan s némán, mint a megátkozott kő. Élettelen. Meghaltam ... cikkázott át bennem a rémület s utolsó erőmmel könyörgően felsikoltottam... — Egyedül... találtad magad újra ... — ringott a rozmaringág. — Egyedül, magammal! Ébredve. És újra tavasz leomlott körülöttem. Pillés szirmú barack és cseresnye virágzott a kertekben. Áldóan fénylett az ég. Szálas jegenyék őrködtek felettem s nagyszemű árvácskák keresték bódorgó pillantásomat. Madarak hozsannáztak a magasban. Valaki megcsókolt. Egy asszony. Olyan volt a csókja íze, mint az anyám csókjáé. És tovább is ott maradt a közelemben. Járta énekszóval az illatos mezőt. Mosolyogva néztem. Mosolyogva, egyedül. Az asszonyomat, a lába nyomán hajladozó füveket, a piros száján elcsurranó gyümölcsöket, a hajába fűzött rozmaringágat, téged, aki a szeretet vagy... — Egyediségedben boldog voltál... — susogott a tömjénes bokor. — Boldog! — feleltem biztonságosan. — Szemben Istennel éreztem magam, mint amikor majd egyszer elszólít az Úr, boltomban is egyedül kell lennem. Megérkezve önönmagam kapujához, hogy Elébe lépjek . . . — Minden út csak öt, csak őt keresi... — tömjénezett a rozmaring. — Csak Őt, az Istent... — csöndesedett el a szó ajkamon és megöleltem a rozmaringgá hantot Elhagyják az olasz lakosok Abesszíniát LONDON, júl. 31. A Reuter-iroda addiszabebai levelezője jelenti, hogy az Abesszíniában lakó olaszok lassankint mind elhagyják az országot. Addisz-Abebában csak egyetlenegy olasz nő maradt. Az addiszabebai olasz követ visszautasította a császár születésnapja alkalmából rendezett ünnepségekre szóló meghívást, amit az abessziniaiak megbocsáthatatlan sértésnek tekintenek. A levelező szerint Addisz-Abebában teljes a tájékozatlanság abban a tekintetben, hogy az európai nagyhatalmak milyen magatartást fognak tanúsítani az olaszabesszin vitában. Az egyik abessziniai szerepvivő előkelőség a levelező előtt azt a reményét fejezte ki, hogy Olaszország nem fogja megtámadni Abesszíniát. — Teljesen tisztában vagyunk azzal, — folytatta, — hogy esélyeink nem kedvezőek, úgy látszik azonban, hogy Mussolini sem ment olyan messze, hogy szükség esetén ne vonulhatna vissza. A császár békét óhajt, ha az nem megy a becsület rovására, egyébként a császár teljesen ura országában a helyzetnek. Japán figyel TOKIÓ, júl. 31. Sigimicu helyettes külügyminiszter az angol nagykövettel folytatott beszélgetése során hangsúlyozta, hogy Japán a legnagyobb érdeklődéssel kíséri figyelemmel az olasz-abesszin viszály alakulását. 1938 AUGUSZTUS X. CSÜTÖRTÖK B. H. Ötös tanácskozás az ülés után GENF, júl. 31. A Népszövetség tanácsülése után Laval, Eden, Litvinoff és a Népszövetség főtitkára megbeszélésre ültek össze, amelybe később bevonták Olaszország és Abesszínia képviselőit is. Svédország és Abesszinia barátsági szerződése PÁRIZS, júl. 31. Mint a Havas-iroda Addisz-Abebából jelenti, csütörtökön ott Svédország és Abeszszinia meghatalmazottai kereskedelmi és barátsági szerződést írnak alá. Abesszinia pátriárkája a békéért LONDON, júl. 81. Az abessziniai pátriárka táviratot intézett a Népszövetséghez, amelyben kéri az olasz-abesszin viszály békés megoldását. Kedvező irányban alakulnak a tárgyalások GENF, júl. 31. Úgy tudják, hogy Laval, Eden és Avenor előzetes tervezetének lényege az, hogy kiküszöböli a népszövetségi Tanács mostani ülésszakából az olasz-etnióp viszálynak azokat a részeit, amelyek kirobbanással járhatnának és kilendíthetnék a népszövetségi Tanácsot abból a vágányból, amelyet augusztus 25-ig önmagának épített Ha a körülmények megengedik, az előzetes határozat tervezetét még az év folyamán közölhetik Aloisi báró olasz és Tesle Havariate abesszin megbízottal. De még abban az esetben is, hogy a határozati javaslat tervéhez a legfőbb érdekeltek hozzájárulnak, alighanem végleges közléseik előtt érintkezésbe lépnek kormányaikkal. Ezért halasztotta a népszövetségi Tanács holnap estére az újabb ülés megnyitását Késő éjszaka az a benyomás uralkodik, hogy — ha előre nem látott bonyodalmak nem támadnak — a dolgok Genfben most elég gyors ütemben és kedvező irányban alakulnak ki, vagyis abban az irányban, hogy új megvitatásuk olyan körülmények között megy majd végbe, amelyeket a békítési eljárás során alakítanak ki. Anglia, Franciaország, Olaszország augusztus 25-ig létrehozza a megegyezést GENF, júl. 31. A népszövetségi tanácsülést követő francia-angol megbeszéléseken ma este a két nagyhatalom megállapodott határozati javaslattervezetének bizonyos alapvonalaiban, amelyek az olasz-abesszin viszálynak mind formális, mind érdemi elintézését előkészítik. E tervezet főbb pontjai a következők: 1. Lehetőséget biztosítani az egyeztető és döntőbíróság új ülésezésére. 2. Belemennek az olasz-abesszin viszony kérdésébe általánosságban is . Anglia, Franciaország és Olaszország köteleznék magukat, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezdjenek e kérdés magváról azzal a céllal, hogy augusztus 25-ig létrehozzák a megegyezést. 3. Olaszország kötelezi magát arra, hogy az erőszak alkalmazásától tartózkodik. Ezt a harmadik pontot Anglia és Franciaország között még nem tisztázták teljesen, attól egészen eltekintve, hogy Olaszország kifogásolja a határidő nélküli kötelezettség vállalását. Valószínű, hogy emiatt kezdett Laval és Eden a késő esti órákban újabb tanácskozást. Megállapítja a kormány a burgonya árát A termelő védelme a rosszhiszemű vevő ellen • A burgonyát csak igazolólappal lehet szállítani A burgonyatermelés gazdaságosságának biztosítása végett a kormány felhatalmazta a földmívelésügyi minisztert, hogy az ország területén szállításra kerülő burgonya legkisebb termelői árát termelési hely, fajta és minőség szerint az érdekeltség véleményének meghallgatása után időrőlidőre megállapítsa és közzétegye. A kormányrendelet értelmében a termelő attól, aki tőle az általa termelt burgonyát a megállapított legkisebb termelői árnál alacsonyabb áron vásárolta, a tényleg kapott és a megállapított ár között mutatkozó különbözetet a vételár átvételétől számított három év alatt követelheti. Közforgalmú vasút burgonyát vagontételben, hajózási vállalat pedig ötven lmétermázsát meghaladó mennyiségben szállításra csak akkor vehet fel, ha a feladó egyidejűleg a szállítmánynak megfelelő, a községi elöljáróság részéről láttamozott burgonyavásárlási igazolólapot átad. Ha a feladó maga a termelő, ugyannak a községi elöljáróság láttamozásival ellátott burgonyaeladási igazolólapot kell átadnia. A rendelet augusztus 15-én lép életbe, hatálybalépése nem érinti a kivitelre irányított burgonya forgalmát szabályozó rendeleteket.