Budapesti Hírlap, 1936. július (56. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-19 / 163. szám
A magyar búza diadala A búza idei állomási, úgynevezett limit árainak megállapítása megtörtént. Egyidejűleg kijelentette a miniszterelnökhelyettes, hogy rendelet alapján akormány búza határidőüzletek kötését ebben a gazdasági évben nem fogja engedélyezni. A kormány tehát, úgy, mint az elmúlt két esztendőben, ismét kellő időben gondoskodott arról, hogy mezőgazdasági fnterményünknek megfelelő ára, éspedig stabil ára legyen. Évekig tartó céltudatos külpolitikai és külkereskedelmi irányú tárgyalások és megállapodások előzték meg az értékesítési rendszernek ezt a bevezetését, amely immár kiépítettnek mondható és egész Európában legjobban vált be. Kétségtelen, hogy szabad forgalomban sem gabonánk piacainak biztosítását, sem pedig a most megállapított stabil limitárakat elérni nem lehetett volna. Közismert, hogy ma tulajdonképpen nincs is szabad világpiac, valamennyi importállam csak kontingens-szerződésekkel engedi meg kenyérgabona behozatalát, kétségtelen tehát az is, hogy a mostani búzapiacok megszerzését a kormánynak az a rendkívüli aktivitást megkövetelő külpolitikai és külkereskedelmi tevékenysége biztosította, amelyet hivatalba lépésének első percétől fogva céltudatosan folytatott s amely a római egyezmény alakjában jutott szilárd és fix bázishoz. Pontosan hétmillió kétszázezer métermázsa búzát helyezett el a kormány az új termésből a külföldi piacokon és ennek köszönhető az, hogy olyan árakat állapíthatott meg, amelyek a világpiaci áraknál ma is magasabbak, annak ellenére, hogy gabonatermésünk az idén nagyobb a tavalyinál. Ha közelebbről vizsgáljuk azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a magyar búza diadala érdekében az idén foganatosított, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a termelő szempontjából három okból örvendetes az értékesítésnek ez a rendszere. Az első az, hogy a megállapított árak az egész gazdasági éven át stabilak maradnak, nem ingadoznak, függetlenek attól, hogy a gazda mikor viszi búzáját piacra. A második szempont pedig az, hogy az idén — amint már említettük — nagyobb termés ellenére métermászánként negyven fillérrel fel tudta emelni a kormány az állomási árakat. Ebbe a negyven fillérbe természetesen bele van kalkulálva a javult piaci ár is. A harmadik szempont, amit különösen figyelembe kell venni, a búzaáraknak olyan intézményes körülbástyázása, hogy a gazdát az egész gazdasági év folyamán semmiféle spekuláció nem foszthatja meg a megállapított limitártól. Mindezeken kívül a kormány egyáltalában nem zárja ki a kereskedelmet az exportból. Nemcsak módot ad arra, hogy a kereskedelem eddigi export-öszszeköttetéseit fenntartsa, tehát nemcsak nem szűkíti a magánkereskedelemnek exporttevékenységét, hanem szívesen is látja és a részletek megvitatása céljából tárgyalni is fog a kereskedelem érdekeltségeivel. Magasabb köz- és termelői érdekekből azonban hathatósan ellenőrizni kívánja a kormány a magánkereskedelemnek ezt az exporttevékenységét éspedig két okból. Először azért, hogy a kereskedelem egymással versenyezve ne kínálhassa alá a búzát a külföldi piacokon a megállapított limitárak rovására. Másodszor pedig azért lépteti életbe a kormány ezt a szigorú ellenőrzést, hogy a gazda az egész gazdasági évben ne csak a Futurától, hanem a magánexportkereskedőtől is teljes összegben megkapja a megállapított állomási árakat. A kormánynak az a rendelete, amely a búzaárak megállapításával egyidejűleg jelenik meg a gabonahatáridőüzletekre vonatkozóan, minden tekintetben megfelel a közérdeknek és a termelői érdekeknek. A most megállapított értékesítési rendszer, az áraknak és a piacoknak biztosítása logikailag is természetessé teszi, hogy a kormány az idén ne engedélyezze búzára a határidőüzletek kötését. Azt mondhatnók, hogy fogalmilag is lehetetlen a búza határidőüzletek engedélyezése. Azok ugyanis, akik a tőzsdei üzleteknek ezt a fajtáját kívánatosnak tartják, mindig azzal érvelnek, hogy a határidőüzletektől lehet az árbiztosítást várni. Az árakat azonban az egész gazdasági év folyamára biztosítja az értékesítésnek az a rendszere, amelyet a kormány életbe léptetett. Előre látjuk, hogy sokaknak ne itt fog tetszeni ez a tilalom, viszont azonban kétségtelen, hogy akár hossz, akár besz esetén nem a gazda az, aki a határidőüzletek előnyeit élvezi és élvezheti, hanem egyedül a spekulációnak egészen szűk köre. Ha ezek után ennek az immár harmadik esztendeje bevezetett és bevált értékesítési rendszernek évről-évre fokozódó előnyeit vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a rendszer tartama alatt az árak egyenes vonalban emelkedtek. Ez az emelkedés az idei nagyobb gabonatermés ellenére is tovább folytatódott. A rendszer tehát jó. Úgy a termelő, mint az egész gazdasági élet csak a legteljesebb elismeréssel emlékezhetik meg azoknak céltudatos munkájáról, akik ezt a rendszert kezdeményezték és immár ki is építették. TERMI0 FILLÉR LVI. évfolyam 163. szám 1936. Szombat, július 18 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 19 444—00 A nagy termés ellenére is 40 fillérrel magasabb állomás* ára van a búzának A kormány értékesítési politikájának előnyös hatásai a termelő gazdákra a 7,2 millió métermázsa kivitelét biztosítják a megkötött kereskedelmi megállapodások Kormánynyilatkozat a búzaértékesítés szabályozásáról A Futura útján szombaton nyilvánosságra kerülnek az úgynevezett állomási búzaárak s ezzel az új búzatermés értékesítése szilárd alapot nyer. Ugyancsak szombaton a hivatalos lap kormányrendeletet közöl, amely gabonaneműekre a határidőüzlet megnyitását az illetékes miniszterek engedélyéhez köti. Az új búzatermés értékesítésének szabályozásáról Darányi Kálmán dr., miniszterelnök helyettesítésével megbízott földmívelésügyi miniszter a következőképpen nyilatkozott: Az értékesítési lehetőségeknek idejében való biztosítása, valamint a búzaáraknak jelenlegi világpiaci alakulása — annak ellenére, hogy az idén a tavalyinál nagyobb kiviteli fölösleggel kell számolnunk — arra az elhatározásra bírták a kormányt, hogy az állomási árakat a tavalyihoz képest mázsánként 40 fillérrel felemelje. Az állomási ár ugyanis, mint ismeretes, az az átlagár, amely az összes értékesítési árak és a kormány nyújtotta pénzügyi támogatás előnyeit egyenletesen osztja meg az összes belföldön piacra kerülő búzatételek között és ugyanakkor biztosítja a termelőknek az egész évad idejére az ár állandóságát, megvédi az árleszakadás ellen. Ennek az állomási árnak fenntartása a folyó termésévben is a Futura feladata lesz. A Futura ebből a célból kiterjesztette bizományosi hálózatát és repülőbizottságok révén fog gondoskodni arról, hogy azokban a helységekben is, ahol állandó bizományosa nincsen, a búzakínálatot, ha a kereskedelem nem vásárol, felvehesse. A szerződésileg biztosított piacok a következők: Olaszország 2 millió, amit az ottani monopóliumszerű szerv vesz át a Futurától már megkötött szállítási szerződés alapján. Ausztria 2.2 millió q, amiből 700.000 q liszt alakjában mehet ki. Svájc 1.5 millió q-ra vállalt elvben átvételi kötelezettséget, a részletes megállapodás most áll tárgyalás alatt. Hollandiával 1 millió q, Belgiummal 500.000 q búzára kötöttünk kontingens-megállapodást. Ez összesen 7.2 millió q búzaelhelyezési lehetőséget jelent, amiből 4.2 millió q azonnal szállítható. Arra a kevéssé valószínű esetre, ha kiviteli fölöslegünk búzában a 7.2 millió q-t meghaladná, a kormány lehetőséget lát további búzamennyiségeknek külföldön való elhelyezésére is. Ezenfelül már most gondoskodás történt arról, hogy a távolabbi piacokra folyamatban lévő lisztexportunk akadálytalanul tovább folytatódjék. A kereskedelem szerepe a búzakivitel lebonyolítása terén nagyjából változatlan marad. Eltérés csak annyiban lesz, hogy a kormány a kereskedelem kiviteli tevékenységét az eddiginél jobban kívánja ellenőrizni, elsősorban azért, hogy a kiajánlási árak állandó figyelésével a szerződésekben kikötött előnyök kiaknázását, valamint azt is biztosítsa, hogy az állomásárak a termelőnek tényleg megfizettessenek. Az olasz, osztrák és előreláthatólag a svájci viszonylatban az eladások meghatározott árbázison kell, hogy történjenek. Holland és belga viszonylatban a kormány — szigorú ellenőrzés mellett — a mindenkor elért értékesítési ár és az állomási ár közötti különbözetet téríti az exportra jogosítványt nyert kereskedőnek. Tekintettel arra, hogy az árbiztosítás a búza tekintetében fentiek szerint megoldottnak tekinthető, hogy továbbá a jelenlegi limitárak már magukban foglalják azokat az előnyöket is, amelyeket a mindenkori értékesítési lehetőségek nyújthatnak és mert a spekulációs árhullámzások az értékesítés menetét úgy a közgazdaság, mint a gazda hátrányára veszélyeztethetnék, a kormány a búzahatáridőüzletet a tőzsdén nem tartja megnyitandónak. Ezért a holnapi hivatalos lapban kormányrendelet jelenik meg, amely gabonaneműekre a határidőüzlet megnyitását az illetékes miniszterek engedélyéhez köti. A kormány a folyó termésévre ezt az engedélyt búzára nem szándékozik megadni. A kormányt a külföldi értékesítés ismertetett megszervezésével — a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök legesz-