Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-22 / 115. szám
12 SLIMHÁZ Magyar Csupajáték Paulini Béla a Művész Színház színpadán • Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember... úgy hívták, hogy Béla bácsi. Ez a Béla bácsi, — akinek a felnőttek világában Paulini Béla a neve, — sokat álmodott. Gémeskútról, mézesbögréről, tarkahímes mezőről, táncot dobbantó rámáscsizmáról, fehér bárányról, hetedhét országos lakodalmakról, csuramó csobolyáról, tulipános szűrről, hunyorgó pásztortűzről, muskátlis ablakról, mézeskalácsszívről, — de az igaziakról, nem olyanokról, amilyenekkel a „zsikoschfokosch” elmélet riogatja a jóízlést. A sok szép álomnak azlett a vége, hogy Béla bácsi vette a vándorbotját, nekivágott az országnak, megkereste az eleven valóságban élő álomvilágot, amely, kis magyar falukban volt elrejtőzve. Mikor megtalálta, — akárcsak a varázsló, — összeszedte mind a mesevilágot és elhozta, megmutatta a kőrengetegnek. Így teremtődött, meg a Gyöngyösbokréta. Béla bácsi pedig tovább álmodta szép álmait és most valóságra váltotta újabb álmát is: a Művész Színház színpadán bemutatkozott Budapestnek a Magyar Csupajáték, nem bokrétások, hanem hivatásos művészek játéka. Beszélhetnénk, írhatnánk arról, hogy megszületett a magyar „Kékmadár”, de ez túlságosan rendszerbe skatulyázó magyarázata volna annak a kilenc színpadi képnek, amelyben a magyar dal, magyar tánc, magyar kedv játékossága halmozódik. Ez nem magyar „Kékmadár”, nem magyar revü, — ez a Magyar Csupajáték a maga egyedülvalóságában. Paulini Béla körül kilenc magyar muzsikus, kilenc magyar festő állt össze, hogy megmutassa, mi a magyar játék. Meg is mutatta, A valóság és a stilizálás közötti határmesgyén jár a munkájuk, a legfinomabb ötvösmunka. A valóság élét művészettel csiszolják le, a stilizálást csak megcsillantják és így kerül elénk ez a gazdagon villogó, hol mélytüzű, hol szivárványosan szikrázó, pompás, hamisítatlan magyar ékkő. A kilenc jelenethez Farkas Ferenc, Veress Sándor, Pongrácz Zoltán, Lissnyai Szabó, Vincze Ottó, Kenessey Jenő, Lányi Viktor, Antos Kálmán és Ránky György szerzették a zenét. Molnár C. Pál, Büky Béla, Mállási Gitta, Fáy Lóránt, Varga Mátyás, Fülöp Zoltán, Pekáry István és Szőnyi István tervezték a gyönyörű díszleteket. A koreográfia Millos Alfréd remekműve, a zenekart Vincze Ottó vezényli, a jelmezek Sz. Tüdős Klára és Szabó Gabriella ízlését, tudását dicsérik. Bordy Bella, Lya Karina, Millos Aurél, Szende Mária, Székely Ibolya, Libertini Éva, Hoykó, Pethő, Mészöly és a többi szereplő is egész szívvel adja mindazt a művészetet, amit ritmus, előszó és játék produkálni tud. Út még a Magyar Csupajáték, akad rajta majd változtatni való is, de ha van igazság, amely jutalmazza a művészi hitet, tudást és akarást, akkor egyformán sikert hoz a szerzőknek, szereplőknek és nem Utolsó sorban a színháznak, amely könyöetyen lehet, hogy világhír felé röppenő madarat segített, amikor fészket adott a Magyar Csupajáték számára. SÁGI PÁL * (A Krisztus-oratórium szereplői.) Az Operaház jövő szombaton díszelőadást rendez az Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére. A díszelőadás keretében Liszt Ferenc Krisztuskrátériumának egyes részletei kerülnek bemutatóra szcenirozott formában. A szereposztás a következő: Krisztus: Palló Imre dr. Mária Magdolna: Budanovits Mária, egy aszszony- Báthy Anna, egy ifjú: Rösler Endre, egy aggastyán: Keréh Endre, angyalok: Horányi Karola, Layer Mária, Dósa Mária, Németh Anna. Az előadást Fleischer Antal vezényli. Oláh Gusztáv rendezi, díszleteit ugyancsak Oláh Gusztáv, jelmezeit Márk Tivadar tervezte. Karigazgató Roubal Vilmos. BAH, 1938 MÁJUS 22. VASÁRNAP A Missa Sollemnis próbái Pécsett PÉCS, máj. 21. Pénteken megkezdődtek az idei ünnepi játékok próbái s befejezés előtt áll a szabadtéri színpad építése is, hogy június első napjaiban teljes szépségében kerüljön a közönség elé Ujházy György liturgikus drámája, a Missa Sollemnis. A Missa Sollemnis előadási napjai június 4., 5., 6., 10., 11. és 12. Az Üdvözítő szerepét ezúttal is Lehotay Árpád játssza. Mária Hidvéghy Valéria, Szent Mór püspök Táray Ferenc, Dávid király Hajmássy Miklós, Szent János evangélista Toronyi Imre, Szent Pál apostol Gellért Lajos, Szent Mihály arkangyal Lázár Tihamér, Gábor főangyal pedig Kovách Ernő lesz. A dráma keretében előadásra kerülő Liszt Ferenc Missa Sollemnis 200 tagú ének- és 120 tagú filharmonikus zenekar szólaltatja meg. Az ének- és zenekart Hadányi Antal és Horváth Mihály felváltva vezénylik. A szólókat Biró Malvin, a milánói Scala volt tagja. G. Slezák Auguszta, Höfler Mária, Szegő Teréz, Laczó István, Hámory Imre és Mezey Zsigmond éneklik. A gregorián énekeket a pécsi székesegyházi énekiskola fiúkara adja elő Mayer Ferenc vezénylésével. Táray Ferenc, a Nemzeti Színház kiváló művésze az idei pécsiszabadtéri játékok játékmestere, Sándor Jenő játékvezető társaságában csütörtökön este érkezett Pécsre és az ő vezetésükkel már pénteken megkezdődtek a Missa Sollemnis próbái a pécsi Dóm téren. * (Basilides Mária, Laurisin Lajos, Eyssen Irén, Lengyel Gabriella, Rácz Matild, Vaszy Viktor vezényletével a Budapesti Palesztrina Kórus és az Emericana Liszt Ferenc Zenekara, továbbá az esztergomi papnövendékek gregorián kórusa Béres István teológiai tanár vezetésével szerepelnek az Eucharisztikus Díszhangversenyen, amelyet a budapesti rk. egyházközségek „A Gyermekért” akciója rendez . Eucharisztikus ünnepségek bevezetésével május 23-án, hétfőn d. o. fél 6 órakor a Szent István Bazilikában. Jegyek 00 fillértől 3 pengőig kaphatók: az Eucharisztikus Kongresszus Női Bizottságánál, Ferenciek-tere 7., Rózsavölgyi és Társánál, Szervita-tér 5., a Szent István-Társulat könyvkereskedésében, Kecskeméti-utca 2., az érseki helytartói hivatalban, I., Lant-utca 2., az Emericana jegyirodájában, Bástya-utca 11. és a Bazilika sekrestyéjében. Az Eucharisztikus Díszhangverseny rendezősége ez úton közli az érdeklődőkkel, hogy a hangversenyen sötét utcai ruhában kell megjelenni és felhívja a közönség figyelmét arra, hogy a nyári meleg még nem járta át teljesen a Bazilikát, ezért még hőség esetén is szükséges felöltőről gondoskodni. A templomot a hangverseny napján délután háromnegyed öt órakor nyitják. Az állóhelyek és néhány pótszék kivételével a jegyek elkeltek. * (A Nemzeti Zenede Barátainak Egyesülete) előkészítő bizottsága dr. Márkus Jenő elnökletével a Nemzeti Zenede székházában ülést tartott, melyen az alapszabálytervezetet, és a társadalmi szervezkedés módozatait vitatták meg. Az egyesület a közeljövőben felhívással fordul a magyar társadalomhoz, elsősorban az intézet volt növendékeihez, a százéves Nemzeti Zenede érdekében. Az alakuló közgyűlés június 14-én lesz. * (CSATHÓ-JUBILEUM ,A VÍGSZÍNHÁZBAN.) Csathó Kálmán nagysikerű, vígjátéka, a „Fűszer és csemege” kedden érkezik el ötvenedik előadásához a Vígszínház sínpadán. A pompás darabban a jubiláns estén is Bulla Elma, Vizváry Mariska, Páger Antal és Somlay Artur lépnek fel. * (A firenzei siker megünneplése az Operaházban.) A főváros Népművelési Bizottsága karöltve a Magyar Operabarátok Egyesületével, május 29-én, vasárnap este fél 8 órakor az Operaház firenzei sikerének megünneplésére külön előadást rendez, amelynek műsorán a firenzei előadás szereposztásában Respighi dalműve „A láng” szerepel. Az elődásra az Operaház elővételi pénztára rendes helyárakon árusítja a jegyeket. n : A hetvenhárom éves Max Halbe új drámája A Deutsches Theater bemutatója BERLIN, május hó (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) A Deutsches Theater Heinz Hilpert, a Budapesten is jól ismert kiváló rendező vezetésével egy régi szerző új darabját mutatta be a minap. A Jugend világhírű szerzője, Max Halbe, akit a mai világ már talán el is feledett, új drámát írt, a címe: Arató ünnep. A háború utáni időkben játszik s kétségkívül beszédes bizonyítéka Halbe kiváló írói tulajdonságainak, de egyúttal mutatja, hogy a régi írói gárda az idők fordulását, az új világnézetek kialakulását lelkileg nem élte át. Halbe épp úgy távolon az új időktől, mint a három évvel idősebb Hauptmann, Halbe .Arató ünnepe nem hoz új témát, nem lep meg új típusokkal, nem szószólója a színpadról új irányoknak, mégis megkapja a hallgatót, tapsra készteti még az új korszak hívőit is, mert ez a dráma nem más, mint egy öreg úr csendes, megértő, gúnyolódásában is finom bírálata egy kornak, amely eletűnt, de amelynek emléke még él a lelkekben. Még sohasem láttam drámát, amelyben oly kevés történt volna, mint Halbe darabjában, az egyetlen konfliktust csak halvány vonalakban rajzolja meg, a dráma csomója csak elméletben alakul ki és megoldódik minden összetűzés nélkül. A siker azonban nagy és megérdemelt volt. Arról van szó, hogy egy tudós tanár a háború után visszavonul szülei birtokára. A háború elnyerte a fiát, nem tért haza, holléte ismeretlen. Ramin professzor gazdálkodik, úgy, ahogyan tud, illetve a felesége — akivel boldogan él — végez mindent helyette. Tudományos munkáját elhanyagolja, nem érdekli voltaképpen semmi. Az egyetlen téma, amellyel a házaspár foglalkozik, az eltűnt, fiú sorsa, az apa feladja, az anya reménye örökös. Ebbe a környezetbe toppan be, látszólag véletlenül egy fiatal leány, a professzor volt tanítványa, aki fölveti a kérdést, vájjon nem volna-e helyes, ha a tanár úr folytatná tudományos munkásságát? A szerető feleség belekapcsolódik e gondolatba és a vége, hogy Éva Mária marad, mint munkatárs és titkárnő, a professzor újból ír és dolgozik," a birtokot pedig tovább vezeti az asszony. Kiki a maga helyén áll, elsősorban a titkárnő, akit voltaképpen régi szerelme vitt a nagybirtok magányába. A fejlődés is igen egyszerű, a professzor is szívébe zárja egykori tanítványát, itt volna a nagy konfliktus, kétszeresen nagy és veszedelmes, hiszen Ramin imádja a feleségét, de szereti a fiatal leányt is, aki új napfényt hozott életébe. De a konfliktus nem fejlődik valódi drámává, mert amikor az arató ünnep elkövetkezik, a professzor elkészül könyvével, az asszony a föld munkájával, a titkárnő pedig elmegy, mert belátja, hogy szerelmével sohasem tudna diadalmaskodni a jó és hű férj lelkén. Két élethű alakja is van a drámának, a siker, a földéhes, földbirtokossá lett kereskedő és egy úgynevezett ,,lángész”, aki nem tud a világba beleilleszkedni. Végül, hogy mindenki megtalálja a boldogságát, hazatalál messze Oroszországból az elveszett fiú is, aki nem úgy fest, mintha valaha is megtalálná helyét a régi családban. ■ Mindez: régi dráma, régi alakokkal, az új korszellemnek még az árnya sem mutatkozik benne. A sikert, úgy tetszik, nem is a darab tartalma, hanem az író egyénisége, vagy talán inkább a hangja magyarázza. Ma már nem beszélnek úgy az emberek, mint Halbe színapján, íly finoman, nyugodtan, lelkileg éretten, telve megértéssel, szeretettel, egymás megbecsülésével. Nem konfliktusokat, hanem békét keres mindenki. Ez a szellemi fensőbbség győzött a nézőtéren is. A hetvenhároméves szerzőt meleg tapsokkal ünnepelte a közönség. .. A vidám Wagner Május 22-én van Wagner Richard születésének százhuszonötödik évfordulója; ebből az alkalomból közlünk néhány derűs Wagner-anekdotát. WAGNER ÉS BISMARCK Wagner Richard fiatal karmester korában nagyon szeretett volna Berlinbe kerülni. Egyszer, amikor alkalma volt Bismarckot beszélgetni, szerényen jegyezte meg: — Végtelenül boldog volnék, ha Excellenciáddal egy városban élhetnék. — Ennek én is nagyon örülnék, kedves karmester úr, — felelte Bismarck lekötelező mosollyal, — de attól tartok, nem lesz lehetséges, hogy áthelyeztessem magamat Bayreuthba. AKIT ELRAGADTAK Egy kevéssé sikerült vidéki Tannhauser-előadás után, amelyet Wagner is végignézett, a távozó közönségnek feltűnt, hogy a színház előcsarnokában elhelyezett Wagner-szobor eltűnt a talapzatáról. A helyén papírlap volt a következő maliciózus bejelentéssel: „Tannhäuser című operám maielőadása elragadott. Wagner Richard.” SZÓJÁTÉK Wagner hangversenyre készült a bécsi filharmóniai zenekarral. Az egyik próbára a közreműködő énekesnő, a híres Materna Amália egyenesen az operaházi próbáról érkezett, ahol ugyanakkor Goldmark ,Jiába királynője” című dalművének fárasztó főszerepét énekelte. A hangverseny próbáján azonban már kímélni akarta úgyis fáradt hangját, tehát csak markírozta a szólamát. Wagner azonban tréfásam rászólt: — Kérem, csak az Operában goldmarkirozzon! A művésznő mosolygott és teljes hanggal énekelte végig a próbát. AZÉRT AZT SE BÁNTSÁK ... A Wahnfried-villa egyik látogatója hizelegni akart Wagnernek és lekicsinylően beszélt a .JRienzi”-ről. — Magától értetődig. Mester, hogy Bayreuthban nem engedi előadni. Mit is jelent a „ Rienzi” — például a Nicbelungokhoz képest. — Nono, — felelte hűvösen Wagner, — hát komponáljon egy „Rienzi”-t. A LELKES WAGNER-RAJONGÓ Volt Wagnernek Bécsben egy lelkes, fiatal híve, aki nem nyugodott, amíg a mesternek be nem mutathatta szerzeményeit. Wagner kedvesen fogadta az ifjút, átlapozta hangjegy-kéziratait és jóindulatúan jegyezte meg, hogy okos dolog a nagy klasszikusok példáját követni, utóvégre az ember nem kezdheti mindjárt azzal, hogy eredeti legyen. ■— De ha megint Bécsbe jövök, — tette hozzá, — mutasson majd valami egyebet is a munkáiból; látom, ezeket a dalokat zongorakísérettel írta, s a zongorához én egyáltalán semmit sem értek... Mire az ifjú — Wolf Hugo —a rajongó tekintettel azt felelte (s ez a mondat később tréfás szállóige lett Wagner baráti körében): — Ó, a Mester túlságosan szerény! Nem éri kár a nagysikerű könyv ára: P 1.20 az állattenyésztés, a termelés s a gazdálkodás más terén sem, ha a most megjelent 224 oldalas I című könyvet beszerzi. A mű a magyar gazdasági szakirodalom legkiválóbbjainak, — közöttük Báldy Bálint, dr. Bors Ádám, Dorner Béla, Horn János, dr. Kadocsa Gyula, Kállay Béla, Király Elemér, dr. Kukuljevic József, Ulicsny Károly, dr. Zajtay Artur tanácsadásait tartalmazza. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése ellenében (bélyegben is) Stádium Sajtóvállalat Rt.-nál, Budapest, VI., Rózsa u. 111.