Budapesti KISZ Élet, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
Hasznos kezdeményezés — Nyolcszáz? — Több! — Ezer? — Több! — Akkor ezerháromszáz! Verne hősökhöz illő párbeszédből valók ezek a számok, amelyek ezúttal nem egy kockázatos fogadás tétjeit jelentik, hanem ... Nos, az egész úgy kezdődött, hogy munkahelyemen, a Politikai Főiskolán akármerre jártam, az ebédlőtől a raktárig, egy jól megszerkesztett plakátot láttam, közepén egy sokszorosított papírlappal. Leírtam a szövegét, mert akkor máris az események kellős közepébe kerülünk: „Kedves elvtársak! Tanárok! Hallgatók! Dolgozók! Főiskolánk KISZ-szervezetének ezévi akcióprogramjában szerepel a »KISZ az úttörőkért« című mozgalom. Ebben egy tanyai vagy kisközségi iskolai könyvtár létrehozását és patronálását szeretnénk megvalósítani, az Úttörő Szövetség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Kérünk minden kedves elvtársat, nézze meg tüzetesen otthoni könyvespolcait, biztosan talál rég megunt, nem szeretett vagy többször is meglevő könyveket, amelyeket jó szívvel adhatunk a kultúrára szomjas gyermekeknek. (Mindennemű könyvet szívesen fogadunk, mert lehetőségünk van könyvcserére.) A gyűjtés helye: Főiskolánk könyvtára. Szervezője: Gergely András. Köszönjük a segítséget! KISZ-szervezet.” Ezek után került sor a párbeszédre — amelynek egy részletével már megismerkedhetett az olvasó — az akció szervezőjével, Gergely Andrással. — Hogyan kezdődött az egész? — A taggyűlésen történt. Valahogyan kipattant az ötlet, ami azt hiszem nem véletlen, hiszen a Főiskola KISZ-szervezetében szép számmal vannak a könyvtár fiataljai is. Így aztán szinte természetes, hogy mi vállaltuk a feladatot, de nem mondtunk le a többiek segítségéről sem. Majd megfogalmaztuk az általad már ismert felhívást és vártuk a könyveket. — Ölbe tett kezekkel? — Ritka ravasz riporter vagy ezekkel a keresztkérdésekkel! Egyáltalán nem voltunk tétlenek. Először is tudnunk kellett, melyik tanyai iskolának van szüksége az általunk gyűjtendő könyvekre. A Kulturális Minisztérium segítségével azután úgy döntöttünk, hogy a Cegléd melletti Csemő nevű tanyaközpont iskolájának küldjük el a könyveket. Rögtön írtunk is nekik. — És ők? Örültek az akciónak? — Olvasd el a válaszlevelet! Elolvastam és nem tudtam megállni, hogy néhány részletét ne másoljam le ide: „A könyvtár megalapítására és támogatására tervezett közlésüket nagy örömmel fogadta iskolánk . . . Kérdéseire tömören az alábbi válaszokat adom: Helyiséget tudunk biztosítani a könyvtár elhelyezésére. A pedagógusok között lesz aki a könyvtár irányítását elvállalja; Igények: alsótagozatban mesekönyvek iránt a legnagyobb, felsőtagozatban szépirodalmi, történelmi, földrajzi, természettudományi és politikai könyvek iránt.; Érdeklődés: Kb. 200 tanuló tudná a könyvtárt használni .. . Eközben megindult a könyvek áradata a könyvtárba. Elfogadtunk mindent, még folyóiratokat is, de azért különböző ajánlójegyzékekből már összeállítottuk azoknak a műt .