Budapesti KISZ Élet, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

Hasznos kezdeményezés — Nyolcszáz? — Több! — Ezer? — Több! — Akkor ezerháromszáz! Verne hősökhöz illő párbeszédből valók ezek a számok, amelyek ezúttal nem egy kockázatos fogadás tétjeit jelentik, hanem ... Nos, az egész úgy kezdődött, hogy munkahelyemen, a Politikai Főisko­lán akármerre jártam, az ebédlőtől a raktárig, egy jól megszerkesztett pla­kátot láttam, közepén egy sokszoro­sított papírlappal. Leírtam a szöve­gét, mert akkor máris az események kellős közepébe kerülünk: „Kedves elvtársak! Tanárok! Hallgatók! Dolgozók! Főiskolánk KISZ-szervezetének ez­­évi akcióprogramjában szerepel a »KISZ az úttörőkért« című mozga­lom. Ebben egy tanyai vagy kisköz­ségi iskolai könyvtár létrehozását és patronálását szeretnénk megvalósíta­ni, az Úttörő Szövetség megalakulásá­nak 30. évfordulója alkalmából. Kérünk minden kedves elvtársat, nézze meg tüzetesen otthoni köny­vespolcait, biztosan talál rég megunt, nem szeretett vagy többször is meg­levő könyveket, amelyeket jó szívvel adhatunk a kultúrára szomjas gyer­mekeknek. (Mindennemű könyvet szívesen fogadunk, mert lehetőségünk van könyvcserére.) A gyűjtés helye: Főiskolánk könyv­tára. Szervezője: Gergely András. Köszönjük a segítséget! KISZ-szervezet.” Ezek után került sor a párbeszédre — amelynek egy részletével már megismerkedhetett az olvasó — az akció szervezőjével, Gergely András­sal. — Hogyan kezdődött az egész? — A taggyűlésen történt. Valaho­gyan kipattant az ötlet, ami azt hi­szem nem véletlen, hiszen a Főiskola KISZ-szervezetében szép számmal vannak a könyvtár fiataljai is. Így aztán szinte természetes, hogy mi vállaltuk a feladatot, de nem mond­tunk le a többiek segítségéről sem. Majd megfogalmaztuk az általad már ismert felhívást és vártuk a köny­veket. — Ölbe tett kezekkel? — Ritka ravasz riporter vagy ezek­kel a keresztkérdésekkel! Egyáltalán nem voltunk tétlenek. Először is tud­nunk kellett, melyik tanyai iskolá­nak van szüksége az általunk gyűj­tendő könyvekre. A Kulturális Mi­nisztérium segítségével azután úgy döntöttünk, hogy a Cegléd melletti Csemő nevű tanyaközpont iskolájá­nak küldjük el a könyveket. Rögtön írtunk is nekik. — És ők? Örültek az akciónak? — Olvasd el a válaszlevelet! Elolvastam és nem tudtam megáll­ni, hogy néhány részletét ne másol­jam le ide: „A könyvtár megalapítá­sára és támogatására tervezett közlé­süket nagy örömmel fogadta isko­lánk . . . Kérdéseire tömören az alábbi válaszokat adom: Helyiséget tudunk biztosítani a könyvtár elhelyezésére. A pedagógusok között lesz aki a könyvtár irányítását elvállalja; Igé­nyek: alsótagozatban mesekönyvek iránt a legnagyobb, felsőtagozatban szépirodalmi, történelmi, földrajzi, természettudományi és politikai könyvek iránt.; Érdeklődés: Kb. 200 tanuló tudná a könyvtárt használ­ni .. . Eközben megindult a könyvek áradata a könyvtárba. Elfogadtunk mindent, még folyóiratokat is, de azért különböző ajánlójegyzékekből már összeállítottuk azoknak a műt­ .

Next