Budapesti Közlöny, 1867. július (1. évfolyam, 91-116. szám)

1867-07-27 / 113. szám

Miklós illavai fegyencz büntetését tiz évi, — Lá­­mer Zsuzsánna mária-nostrai fegyencz 20 évi büntetését tiz évi, — Lipsák József illavai fe­gyencz büntetését tizenkét évi, és Madár Gábor ugyanottani fegyencz 25 évi büntetését tizenöt évi fogságra enyhitendőnek találván ; végezetül Hoff­mann Ferencz, Schönfeld Károly, Mersits György, Mihalovits János, Weidinger Győző, Hoffmann Sándor és Istvánffy József büntetve volt egyének­nek elitéltetésük jogi következményeit elengedeni. Kelt Ischlben, 1867. évi julius 22-én. Fér­eNC­z .Józsu­t’, s. k. Horvát Boldizsár s. k., igazságügyi minister. A vallás- és közoktatási magy. kir. ministerium­­hoz tízer­mley Lajos fogalmazónak neveztetett ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. O cs. kik. AP08T00 ffj.sége tegnapelőtt déli 1 órakor méltóztatott fogadni a nagybritanniai ki­rálynő ő felsége küldöttségét, mely a k. nagy­­brittaniai térdszalagrend jelvényének ünnepélyes átadásával és investiturájával volt megbízva. A küldöttség négy kétfogatu udvari diszhintó­­ban a svájezer­ udvarba ment, hol a katonai főör­­ség fegyver alá állott és a szabályszerű tisztelgést megteve. A követségi lépcsőn a küldöttség két udvari hadirnok által fogadtatott és a lépcsőn fel, hol ud­vari őrség volt elhelyezve, a császári lakosztályba vezettetett. A lovagszobába belépvén a küldöttség, két kam­rai hadirnok és az első előszobában Fürstenberg országgróf cs. kir. főszertartásmester által fogad­tatott és a második előszobába vezettetett, hol gr. Crenneville táborszernagy cs. kir. főkamarás és néhány cs. kir. kamarás által üdvözöltetett. Az­után a drabantszobába indult a menet a követke­ző rendben : két cs. kir. udvari hadirnok, két cs. kir. kamrai hadirnok, a cs. kir. főszertartásmester, azután a küldöttség tagjai a különböző renddisz­­leteket és ékszereket piros bársony vánkosokon vivén, még pedig elől Mr. Bonar a csillaggal, Sir Storks Henry a karddal, Percy ezredes a pa­lásttal, St. Asaph Viscount a nyakékkel, Brownlow earl a forgós kalappal, Mr. Planché a térdszalag­gal és a György-szalaggal, Mr. Albert Woods az oklevéllel és Mr. Corry a szabályzatok könyvével, azután Young Charles Georges lovag, a kir. térd­­szalagrend czimérnöke, diszöltönyben az igazol­ványt vivén s ennek jobbja felől ő nagybritanniai felsége rendkivüli meghatalmazottja, Bath Jean Alexandre marquis, weymouti viscount stb., a ki­rályság pairje. A drabantok szobájában testőr-csendőrség, a lovag-szobában drabant-testőrség, s az első elő­­kamrában a cs. k. arciére-testőrség képezett sor­falat.. A küldöttség üdvözlése után a cs. k. főkamarás a titkos tanács­szobába ment, hol ő Felsége, a cs. k. első főudvarmester, a birodalmi kanczellár, a testőrségi kapitányok, a főhadsegéd által kör­nyeztetve, az emelvényen a menyezet alatt ült, a hogy a küldöttséget bejelentse. A legkegyelmesebb engedély kinyerése után a cs. k. főkamarás ismét a második előkamrába ment vissza, s a küldöttséget meghívta, hogy az audientiára lépjen be. Most a küldöttség — egyedül a cs. k. főszer­tartásmester menvén előtte­­— a titkos tanács­szobába indult, mély hajlongások közt a trónhoz közeledett, s illő távolban az előtt akkér foglalt helyet, hogy elől az első meghatalmazott, s tőle balra a rend czimérnöke, a többi küldöttségi tagok pedig a második sorban állottak. A cs. k. kama­rások, kik a rend-küldöttség után mentek be a titkos tanács­szobába, az emelvénytől balra egy sorban foglaltak helyet. Most az első meghatalmazott, st marquis de Roth az emelvényhez közeledett, s Ő Felségéhez be­szédet intézett, mely francziából átfordítva követ­kezőleg hangzott: Császári Felségedhez közeledem, miután a ki­rálynő ő felsége által azon magas föladattal bízat­tam meg, hogy a fenséges térdszalag rend disz je­leit cs. k. Apostoli Felségednek átnyújtsam. A királynő megparancsoló nekem, hogy csá­szári Felségednek fejezzem ki az őszinte barát­ságo­s nagyrabecsülésnek azon érzelmeit, melye­ket császári Felséged irányában érez, s császári Felségedet biztosítsam aziránt, hogy ő örömest ra­gadja meg ezen alkalmat azon szövetség megszi­lárdítására, mely a két ország közt tartósan s oly hosszú idő óta állott fönn. Részemről Felségedet kérnem kell, hogy adjon nekem engedélyt azon mély hála kifejezésére, melyet azon magas kitüntetés gerjeszt bennem, mely szerint úrnőmtől azon megbízást nyertem, hogy Felségednél azon érzelmek tolmácsa legyek, melyeket ő személyesen táplál császári Felséged irányában, midőn azon tiszteletteljes küldetést kizá­rom, hogy Felségedet a fenséges térdsza­­lag-rend diszjeleivel diszitsem föl. Császár Ő Felsége Bath marquis szavaira fran­­czia nyelven igy méltóztatott válaszolni: „Marquis ur ! Midőn kezeiből a térdszalag ma­gas rendének jelvényeit elfogadom, indítva érzem magam constatálnom egész becsét azon barátsági biztosításnak, melyet ön épen most Ő Felsége Nagy-Britannia királynője nevében kifejezett, s melynek én ma nagy értékű bizonyítékát veszem. Semmi sem fekszik inkább szivemen, mint szoro­sabbra füzese a személyes viszonyoknak, melyek azon uralkodónővel kötnek engem össze, kinek nevét oly magasra emeli ama nagy nemzet tiszte­lete és szeretete, melynek élére őt a gondvise­lés helyezé. Legyen szives , mylord , tolmácsolja kegyelmes uralkodónője előtt őszinte elismerésemet a barát­ságos részvét azon uj bizonyitékáért, melyben épen most részesitem — valamint jó kivánatomat, melylyel viseltetni meg nem szűnöm birodalma boldogsága és dicsősége iránt. A választás, melylyel Ő Felsége, ezen ünnepé­lyes alkalommal magát a marquis ur által kegyes­kedett személyesittetni, különösen kellemes volt rám nézve s csak növeli azon megelégedést, me­lyet az önre bízott küldetésen érzek.“ A rend czrmérnöke átnyújtotta megbízó levelét az első teljhatalmazottnak, ki azt és az alapsza­bályi könyvet Ő Felségének tiszteletteljesen adta át, ki is mindkét tárgyat a birodalmi kanczellár­­nak kézbesíteni méltóztatott. Miután Bath marquis még a bizottsági okleve­let előmutatta, a két meghatalmazott felfűzte a térdszalagot Ő Felségének bal térde alatt, mely alkalommal a czimernök latin nyelven mondta az admonitiót. Hasonló módon és ismételt intelemmel diszitte­rt tett fel Ő Felsége a sz. György-szalaggal és jel­vényekkel. Erre a teljhatalmazottak Ő Felsége kardját vet­­ték át, melyet a rend czimérnöke szabálysze­­rüleg sajátjakép tartott meg. A teljhatalmazottak ezután átnyújtották Ó Fel­ségének a rend kardját, melyet Ö Felsége a cs. kir. főkamarásnak adott át, ki azt egy cs. kir. kamarásnak nyújtotta át, hogy tartsa. Most a teljhatalmazottak leoldozták Ö Felségé­ről a szalagot és a Sz.-György-diszjelvényeket, melyeket a szolgálattevő cs. kir. kamarás vett át. A rend czimernöke erre a köpenyt vette elő s átadta azt az első teljhatalmazottnak, ki azt a czimernök segélyével, ki az intelmet mondotta, Ő Felsége vállára adta. Végezetre átadá a két teljhatalmazott ismételt intelmek közt a rendlánczot, kalpagot és forgót és a rendcsillagot, mely tárgyakat Ő Felsége is­mét a cs. k. főkamarásnak adott át, ki aztán az átvételre váró cs. kir. kamarásnak átszolgáltatta. Ezzel a felavatás ünnepélye véget ért s a két teljhatalmazott távozott kíséretével együtt mély hajlongások közt a titkos tanács-szobából, mely alkalommal őket a cs. kir. főkamarás ismét a má­sodik előszobáig, a cs. kir. főszertartásmester az első előszobáig kisérte, az udvari és kamarai had­­irnokok pedig tovább kisérték, kik az udvari dísz­kocsin, az őrség katonai disztisztelgése közben és az udvar terén egybegyült közönség által tisz­teletteljesen üdvözöltetve, eltávoztak. Ő császári és Apostoli királyi Felsége f. évi jú­lius hó 12-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásá­val a borsodmegyei meszesi helyét hitv. evang. egyházközség részére, tűzvész által elpusztult is­kola­ épületeinek helyreállítása végett, a két evang.­hitfelekezet egyházi és iskolai szükségleteire ki- 1234­ ­ rendelt átalányból o. é. kétszáz (200) frtnyi segélyt legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A császári és Apostoli királyi Felsége I. évi jú­lius hó 12-től Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásá­val a veszprémmegyei takácsi helv. hitv. evang. egyházközség részére, adósságai törleszthetése vé­gett, a protestáns egyházi és iskolai czélok előmoz­dítására kirendelt évi átalányból o. é. öt­száz (500) forintnyi segélyt legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Hála- és hódolati­ fölirat. ff . cs. kir. Apostoli Felségeikhez az alkotmány helyreállitása, a koronázás és ezzel egybekötött legfelsőbb kegyelmi tények alkalmából legújabban Az erdélyi kir. főkormányszék utján U­dvar­­helyszék bizottmánya; Sárosmegye, Közép-Szolnok megye, Hajdú-ke­rület és Selmecz város közönsége intéztek hála- és hódoló-feliratokat. Helyhatóságok. Sz. k. Pest városa közönsége f. hó 24-én tar­tott közgyűlésében a napi­rendre tűzött tárgya­kon kívül előbb az ügy sürgős volta miatt több tárgyban hozott határozatot, nevezetesen A f. hó 19-én megállapított s hitelesített ház­­bérszabályoknak magyar és német nyelven ki­­nyomatását közhasználati czélból elrendelte. A ferenczvárosi templomépítési bizottmány újjáalakulása folytán azon városi képviselőknek, kik e bizottmányban előbb is működtek, meg­hagyta, hogy abban továbbra is részt vegyenek ; egyszersmind jóváhagyta azon javaslatot, hogy ezen bizottmány tanácskozásaiba mindazon férfiak továbbra is meghivassanak, kik, noha a tisztújítás alkalmával képviselőkké meg nem választottak, mindazonáltal a templomépítés körüli teendőkben kezdettől óta buzgó tevékenységet fejtettek ki. A lőpor­raktáraknak eltávolítása folytán a vá­ros és a cs. k. katonaság közt létrejött szerződés alapján a lóverseny tér közelébeni tüzérségi új te­lephez egy kocsiútnak elkészítése, s erre 5222 ft 75 krnyi költségnek a házi pénztárból fedezése, ennek a költségvetésbe leendő utólagos felvétele mellett elhatároztatott. A régi német színházi épületben a köztanács­kozási teremnek felállítása iránt előterjesztett költségvetés , a mérnöki hivatal és számvevőség felülvizsgálata szerint 11100 ft 18 krba kerülendő lévén; a közgyűlés tekintve azt, hogy a redout - épi­letnek tanácskozási helyül szolgáló terme f. év September utoljáig engedtetett át a bérlő által, mely bérlet f. évi deczem. utolsó napján lejárand, nem tartotta czélszerűnek ily tetemes költekezést emez épületbe fektetni, teljes jogában állandóan 1868-ik évi jan. 1-től kezdve közgyűléseit a re­dout-termekben tarthatni, addig azonban a közbe­eső 3 hónap alatt a városházi szűkebb terem hasz­nálására szoritkozand. A napi­rendre áttérve , felolvastatott trellém­ a­ Szabó Jánosnak az izraeliták jogegyenlősége iránt tett következő indítványa: „Mondja ki a közgyű­lés határozatilag, miszerint Pest városa képviselő­testülete elérkezettnek látja az időt arra nézve, hogy a magyar államban lakó izraeliták minden politikai s polgári jogokban a teljes jogegyenlőség alapján részesíttessenek, és óhajtja, hogy a magas törvényhozás az izraeliták jogegyenlőségét miha­marább mondja ki, s törvénybe iktassa." E tárgyban mindenekelőtt maga az indítványo­zó emelt szót, s kijelentette, hogy tett indítványát visszavonja, nem ugyan­azon okból, mintha an­nak lényegére nézve helyes, korszerű és méltá­nyos volta iránt legkisebb kétsége volna, hanem visszavonja azért, mert indítványának bejelentése óta a közgyűlés tagjai nagy részénél azon tapasz­talatot mentette , hogy noha indítványának lé­nyege azoknak hasonló ítéletével találkozik, mégis jelenleg, midőn a magas ministérium­i­ ma­gyar törvényhozás színe előtt, ünnepélyes ígéretet tett az iránt, hogy a zsidók egyenjogúsítása és egyéb azzal összefüggésben levő kérdések tárgyá­ban az országgyűlés elé törvényjavaslatot a leg­közelebbi gyűlésekben terjesztend. — a tett indít­vány jelenleg a ministérium irányában nem tűn­nék fel máskép, minthogy arra a közgyűlés prés

Next