Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-21 / 159. szám
Buda-Pest, 1867. 159. szám. Szombat, September 21. KÖZLÖNY. BUDAPESTI HIVATALOS LAP. Előfizetési árak :Szerkesztőség : Budán a várban, Fortuna-utcza , 127. szám, 1-ső emelet.KéziratokMagánhirdetések : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr.Napontai postai szétküldéssel: Budapesten házhoz hordva :Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-utcza,nem küldetnek vissza. Bérmen-többszöri hirdetésért 7 kr minden Egész évre..................... 20 írt.Egész évre . . . . 18 írt — kr.156. sz. I. emelet. — Fiók-kiadói hivatal. :tetlen levelek csak rendes leve-beiktatásnál. A bélyeg-dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. Félévre.................................10 „ Félévre.................9 s „ Györy Pál papirkereskedésében, hatvani lezőinktől fogadtatnak el. Negyedévre 5 „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ utcza, 1. sz. a. Pesten. értékben. Előfizetés .BUDAPESTI KÖZLÖNY*]?, a m. k. ministerium hivatalos lapjára. 1Studiki october-deczemberi negyedévre. Budapesten házhozhordással 4 ft 50 kr. Vidékre postai szétküldéssel 5 „ — ,, Községek részére . . . . 3 „ — „ Megjegyzendő, hogy csupán csak községekre szól az utóbbi leszállított előfizetés. Az előfizetési pénz alap kiadóhivatalába bérmentve küldendő, Budán, a várban, Fortuna-utcza 156. sz., vagy pedig Pesten, Ördöny Pén papirkereskedésében, hatvaniutcza 1. sz. A „Budap. Közl.“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. A/. IGAZSÁGÜGY.MINISTER RENDELETE SZAB. KIR. PEST VÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ. Az esküdtszéki tagok összeírása tárgyában f. évi augustus 7-én 23.529. szám alatt kelt jelentésükből mindenekelőtt megnyugtató tudomásul veszem a városi közönség abbeli intézkedését, mely szerint az esküdtszéki lajstromok kiegészítésére vonatkozó, f. évi július 18-án 488. szám alatt kiadott rendeletem foganatosítását, tekintve annak az összeíró bizottsággal törvényes használat végett leendő közlését elhatározta. A hivatkozott rendelet érdeme ellen támadt aggályaikra szükségesnek tartom megjegyezni, miszerint én az esküdtszéki intézmény függetlensége, s az esküdtbíróság összeállítása feletti őrködést elsősorban a felelős kormány kötelességének tekintem. Ebből kiindulva, miután az esküdtszéki bíráskodást nem egyedül jognak, de olyatén törvényszerű kötelezettségnek is tekintem, mely alól magát a kötelezettek közül senki törvényes ok nélkül ki nem vonhatja, részemről csakis feladatomat teljesítettem akkor, midőn pótolni rendeltem el azon hiányos eljárást, mely az esküdtszéki képességgel bíró polgárok egy egész osztályát kihagyta az összeírásból. Ez az ily hiányos eljárás tünteti elő leginkább a kormány felügyeleti jogának szükségét és célszerűségét, mert midőn egyesek panasza csak egyes hiányok, vagy sértett jogok orvoslását vonhatja maga után, ily panaszok vagy felszólalások nemlétében a kötelezettség alól magukat egész osztályok kivonhatnák, ha a kormány e tekintetben a törvény rendeleteinek szoros megtartá-sa felett nem őrködnék. Midőn ezen eljárása által a kormány az esküdt széki intézmény függetlenségét sértetlenül megóvja, elejét veszi egyúttal azon eshetőségnek, mely szerint ez intézmény a törvényhatóságok vagy az összeíró bizottmányok téves felfogása, egyoldalú intézkedése, avagy bárhonnét jövő befolyások által csorbát szenvedhetne. Az esküdtszékek függetlensége nem abban áll, hogy azok saját tetszésük szerint alakuljanak, hanem áll abban, hogy működésükre sem felülről, sem alulról törvénytelen befolyás ne gyakoroltassék. A városi közönség maga is elismerni látszik, hogy, — miután május 47-ei rendeletem alapját az országgyűléstől nyert felhatalmazásom képezi, és annak értelmezése sem illethet mást, mint engemet, mint akire a törvényhozás jogai e téren s e kivételes alkalommal átruháztattak. De ha oly törvényről volna is szó, melyet maga az országgyűlés alkotott, még ekkor is a felügyelet a fölött, hogy a hozott törvény a törvényhozás szellemében, s az egész ország területén egyfor-mán hajtassék végre, a kormány azon jogaihoz és kötelességeihez tartozik, amelyeket az 1847/8 . 3. t. sz. 3. §-a értelmében a kormány sem fel nem adhat, sem magától el nem utasíthat. E jogon alapul az 1848. évi alkotmánynak legfontosabb vívmánya, a kormány felelőssége. A mint e jog érvényre emelkedését az egyes törvényhatóságok superarbitíiumától akarnák függővé tenni, nem is említve azon zavart, mely ugyanazon törvény külön-külön szempontok szerinti végrehajtásából eredhetne, a kormány felelősségének elve a gyakorlati alkalmazásban merőben lehetetlenné válnék. Midőn az 1848: III-ik.czikkben positív törvényt beirunk, mely a végrehajtó hatalom felelősségét szabályozza , akkor a valódi alkotmányosságérdeke követeli, óvakodnunk a végrehajtó hatalom jogainak minden olynemű megosztásától, mely a felelősséget részben vagy egészben a kormány vállairól leemelné, s oly közegekre terelné át, amelyeket részint szabatos törvényhozási intézkedések hiányában, részint pedig testületi rendszerüknél fogva feleletre vonni nem lehetne. Ily eljárás visszavezetne bennünket a dicasterialis rendszer korába, azon különbséggel, hogy egy helyett több mint százzal állanánk szemközt, amelyek sok esetben a törvényhozás intenzióit teljesen paralysálhatnák. Amint tehát egyrészről súlyt helyzek arra, hogy a törvényhatóságok ellenőrzési jogaikhoz a kormány eljárása irányában továbbá is szigorúan ragaszkodjanak, s a kormány netalán a törvénytelen vagy téves intézkedéseit napfényre hozzák s az országgyűlés elé terjesszék , úgy másrészről nem csak a kormányzás lehetősége tekintetéből, de azon hűségnél fogva is, melylyel az alkotmányos elvek és az 1848-dik évi törvények iránt viseltetem, sem ezen, sem más esetben nem adhatom fel azon elvet , mely szerint az egyedüli fórum, mely a kormányt felelősségre vonhatja s amely annak intézkedéseit felfüggesztheti, betilthatja vagy megsemmisítheti, maga az országgyűlés. Ami a hivatkozott rendelet alakját illeti, mely szerint az nem közvetlenül a város közönségéhez, hanem annak főpolgármesteréhez intéztetett: legyen elég az 1848. 18-ik t. ez. 30 és 37. §§-aira hivatkoznom, melyek sajtóügyekben a ministérium s a helyhatóságok elnökei közt a közvetlen érintkezésnek helyt adnak. S ha végre felemlítem, miszerint a városi főpolgármester a kérdéses rendeletnek nem egyenes foganatbavételére, hanem az e körül szükséges intézkedéseknek a város közönségéhez intézett május 17-diki rendeletemben foglalt szabályok szerinti megtételére jön általam felhíva , miből a városi közönség mellőzését következtetni épen nem lehet, — mindezek után remélem, megnyugvással veendi a városiközönség abbeli kijelentésemet, miszerint ez eljárás által a helyhatóság törvényes jogait csonkítani, avagy ellenében a jövőre nézve hátrányos következtetéseket vonni egyáltalán nem lehetett szándékomban. Kelt Pesten, 1867. sept. 12-én. A Pest, Buda, a budai Császárfürdő és Ó-Buda között váltandó egyszerű, azaz 20 szónál többre nem terjedő táviratok után beszedendő díj 20 újkrajezárban, és ezen felül minden további 10 szó után 10 krajezárban állapíttatott meg. Mosony megyében kebelezett Parndorf helység környékén tartatott hadigyakorlatok befejezte folytán, az ott ideiglenesen létezett távirdai tábori állomás f. é. sept. 13-án megszüntetett és ennek következtében a lajthabrucki távirdai állomásnál a korlátolt napi szolgálat ismét elrendeltetett. A földmivelés, ipar és kereskedelmi magyar királyi ministerium helybenhagyta a Késmárkon alakult első magyar len és kenderfonó részvénytársulat alapszabályait. Pesten, 1867. September hó 4-én. A keleti marhavész, i.é. September hó első felében beérkezett hivatalos jelentések szerint, biharmegyei Okány helységben és a kis-kunsági móriczgáti pusztán megszűnt. A rész tehát jelenleg Magyarországon még a jászkunkerületi szi-lászlói és pestmegyei dán sztmiklósi pusztákon, biharmegyei Sarkad, pestmegyei Nagy-Kőrös és Czegléd, valamint sopronmegyei Kisbarom községekben uralt. A négy községben és két pusztán a vész kiütésétől kezdve 8130 marhalétszámból 204 udvarban, összesen 1948 darab betegedett meg; ezekből 690 meggyógyult, 628 elhullott, 4 lebunkóztatott, és 626 darab September hó 15 én 3 községben és két pusztán mint beteg, orvosi ápolás alatt maradt. Az évrendszabályoknak pontos és szigorú foganatosítása újabban is elrendeltetett s a vész terjedésének meggátlására a fertőztetett jászkerületi szi-lászlói pusztán és a nagykőrösi határnak egy részén a szigorú elzárolás folytonosan katonai őrök által tartatik fenn. Pesten, 1867. September 18-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól.