Budapesti Közlöny, 1868. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-20 / 117. szám

Angol ügyek. A felsőház f. hó­­ 5-diki ülésében egyebek közt herczeg St. Albans kérdi, hogy minő értesítések érkeztek a külügyministériumhoz az egyiptomi rabszolga-kereskedésre, s abban európaiaknak is állítólagos részvétére vonatkozólag. Azon állításra utalván, melyet az egyiptomi al­király múlt július­ban Párisban egy küldöttség előtt nyilvánított, hogy t. i. ő óhajtaná a rabszolgaság megszüntetését, de nem képes ellenőrséget gyakorolni az abban részes európaiak fölött. A szónok kétségét fejezi ki ezen vád alapossága iránt, s óhajtja a kormány nézeteit meg­tudni ezen tárgy iránt. Malmesbury lord azt válaszolja, hogy ezen tárgy iránt semmi levelezés sem változott, azonban lord Stanley a consulokat oda utasító, hogy használják föl befolyásukat a rabszolgaság meggátlása végett. Az alsóházban Armstrong ügyvéd kijelenté, hogy f. hó 25-kén oly indítványt terjesztene elő, mely szerint „ő felsége kormányának helyzete ellenkezik a képviseleti kormányzat elveivel, felforgatja az alkotmányos közigazgatást, s nem fér össze a par­liament jellemével s méltóságával.“ Erre Knox ezredes Gladstonetól s a háztól enge­­delmet kért azért, hogy helytelenül tulajdonított az előbbinek valamely nyilatkozatot. Mire Gladstone biztosítja az ezredest az iránt, hogy ő meg van róla győződve, hogy az ezredes nem akart szándékosan hamis idézettel lépni föl a ház előtt. Sir C. O’Log­en azon tényre hívja föl a ház figyel­mét, hogy Izlandban egyetlen állandó királyi lak­hely sem létezik, s a koronához oly fölirat intézését indítványozza, melyben kifejtetnék, hogy a korona előnyére, Izland jó kormányzatának előmozdítására, s az ottani féltékenység s elégületlenség megszün­tetésére szolgálna, ha ő felségének Izlandban állan­dó székhelye volna, s melyben a királynő biztosít­tatnék az iránt, hogy a ház bármely, e czélból teen­dő lépésekre szívesen közre fogna működni. Disraeli elismeri, hogy a nép s fejedelme közti személyes viszonyokból szükségkép igen üdvös befo­lyásnak kell erednie. Ezért az indítvány czéljaival való teljes rokonszenvét s azon reményét fejezi ki, hogy azok számára idővel gyakorlati hatály fog adatni, azonban különböző okokból arra kéri O’Loghlent, hogy jelenleg ne sürgesse indítványát. Miután Gladstone szintén rokonszenvét fejezi ki az indítvány czéljai iránt, s annak visszavonását ajánló, Sir C. O’Loghlen visszavonja indítványát. Erre Bouverie, Disraeli azon nyilatkozatára vo­natkozással, hogy jövő őszszel az új választójogok­­hoz lehetene fordulni, a választók bejegyzése iránti törvényekre hívja föl a figyelmet. Azt állítja, hogy lehetetlen a bejegyzési műveletet akkér megrövi­­dítni, hogy a föloszlatás az ősz elején eszközöltet­hessék. Azt kérdi a kormánytól, hogy minő lépéseket szándékozik tenni a szavazók bejegyzése végetti ren­des idő megrövidítése végett. A fő­államügyész kimutatja, hogy ezen műve­let, noha némi nehézségekkel jár, de még­sem lehe­tetlen. A választói névsort teljesen el lehet készít­­ni oct. 20-ig s ama hó végén általános választás eszközöltethetik. Miután még Cronier­s Go­dsmid némely észrevé­teleket tettek, McLaren a Skótországban eszközlen­­dő bejegyzési műveletet kifejtvén, kimutatja, hogy ott semmi nehézséggel sem járna, az általános vá­lasztást november első keddi napján eszközölni, s bizonyosan Angolországban is ugyanily szorgalom­mal lehetne eljárni. Erre lord Howard azt kérdi az államügyésztől, ha váljon a sorsjátéki törvényben kijelölt bünteté­sek a tisztán jótékony czélokra történő sorsjátékok tekintetében is alkalmaztatni fognának- e. Mire a fő­államügyész kifejti, hogyha a törvény megsértetik, szokásban van keresetet indítni, a sors­játék czéljának tekintetbevétele nélkül, é­s ezen szo­kástól ezentúl sem fognak eltérni. Olasz ügyek Andrea bibornok közrészvétet keltett haláláról a „France“ így ír. Andrea bibornok, épen akkor, midőn a pápától engedélyt kapott, hogy Eaux-Bonnesba menjen, gyógyvizet használandó, Rómában 14—15-ke közti éjjelen hirtelen meghalt. Az események, melyek ez egyházi fejedelem utolsó éveit nevezetessé tették, ellenállása a szent­széknek, önkéntes száműzetése, fényes állása, melyet nevével, szerencséjével, tehet­ 1468 ségével vívott ki; a magas rendeltetés, melyre pártfelei hivatottnak tárták; alázatossága, visszavo­­nultsága, melyben élt Rómába visszatérése után, a végzetes halál a perczben, midőn IX. Pius felha­talmazta, hogy uj utazást tegyen ; mindez a bibor­nok életének különös jellemet s fájdalmas érdeket kölcsönöz. Német ügyek. Berlinben azt állítják, hogy Vilmos királynak Napóleon császárral és Sándor czárral való össze­jövetele biztosítva van. Az összejövetel július­ vagy augustusban Potsdamban fogna történni. A „Zukunft“ szerkesztője, dr. Weiss Guidó 17-én fogságából elbocsáttatott, s örömmel üdvözöltetett. F. hó 18-án ment végbe a hirlapirói gyűlés elnök­ségének megválasztása. Az elnökségbe megválasz­tattak: Biedermann, a „Deutsche Alig. Zig“, Leh­mann, a „Magazin für die Liter, des Ausf.“ szer­kesztője, s Gross, a „Wanderer“ tulajdonosa. Berlinben a vám-parliament f. hó 18-diki ülésé­ben Bamberger indítványa alkalmából a hesserii adó­egyenlőtlenség megszüntetése iránt, heves vita után, melyben a württembergi követ, K. Neurath a vita meddőségét sajnálattal constatírozza, a dél-németek szerződéshez való hűségét hangsúlyozza, azoknak Berlinben való barátságos fogadtatását elismeri, és Volk az Éjszak­a Dél közti egyezkedés szellemében beszél, s mindkettőnek czélját ugyanazonos gyanánt jelöli ki. Bamberger módosítványa nagy többséggel elfogadtatik. Az Austriával kötött kereskedelmi szerződés vég­legesen helybenhagyatott. Orosz ügyek. A „Naesziela“ (a hét) orosz lapnak — ha a szt.­­pétervári belügyministériumnak hitelt adhatni — azon rész szokása van, „hogy Oroszország gaz­­dászati s társadalmi viszonyait rosz színben állítja fel,a­mi e lapot arra viszi, „hogy a munkás és birto­kos osztály közt ellenséges hasonlatokat tesz,a miért is a belügyminiszer atyailag meg akarván javilni, első megintésben részeltető. Egy más orosz lap, a „ Journal de Saint-Peters­­bourg“, az első­ bíróság által felfüggesztésre ítélte­tett. A senatus megváltoztatta ez ítéletet, kimondván az ítéletben, hogy e kivételes mérték alkalmazásá­ban nagyobb óvatossággal kell eljárni, s csak kivé­teles és nagyon sürgős esetben kell alkalmazni. Amerikai ügyek­ New- Yorkból f.­h. 7-ről kelt tudósítások szerint, a canadai hatóságok a fent lapok terjesztését meg­tiltották. A mexicói congressus a halál­büntetést eltörlötte. Vera­ Cruzban azon hír terjedt el, hogy Mexicóban fölkelés ütött ki, s hogy Juarez meg­szökött. A­­New-York-Heralda szerint Fessenden oly törvényes véleményzést készített, melyben előada­­tik, hogy különböző republikán senátorok egyetér­tenek aziránt, hogy a biztosok érvei s bizonyítékai nem igazolják az elmarasztalást, s hogy Stanton esete nem esik a hivatal­viselési törvény körébe. Elrendeltetett, hogy Dél-Carolina törvényhozó­­testülete f. hó 12-én üljön össze. Hírszerint adó fog kivettetni a politikai okokból a munkától fölmentett négerek segélyzése végett. Schofield, tábornok a richmondi polgármestert elmozdítá állásától, s utódot nevezett ki helyébe. Canadai tudósítások szerint, a tarantói hibernian­­társulatnak több tagjai elfogattak a hatóságok által, s honárulási iratok fedöztettek föl náluk, köztük a massachusettsi fémeknek egy oly társulatától eredő iratok is, mely Worcesterben tartja üléseit. A Johnson elleni nagy állam­per különös befe­­jeztetésre jutott. Egy Washingtonból f. hó 16 ról kelt távirat szerint, a senatusi törvényszék név sze­rinti szavazásnál, 19 szavazat ellenében visszauta­­sítá azon kivánatot, hogy az elnök a vád­irat 11. czikke iránt, mely a többi czikkek resuméjét képezi, vétkesnek nyilvánittassék. Erre máj. 26 ig elnapolá magát, a nélkül, hogy a többi czikkek fölött szava­zott volna. Ezen határozatnál — szintúgy mint Jeffer­son-Davis perében is — úgy látszik, oly hall­gatási politika követtetik, mely a jelen elnök, vala­mint a déli államok ex-elnökének feje fölött is folyvást Damocles kardját tartaná függve, a­nélkül, hogy őt valaha sújtaná. Miután már a vád főpontja iránt a fölmentés szellemében létesült egyetértés, a többi pontok fölötti szavazás most már csak forma­kérdés lehet. Mint Washingtonból f. hó 14-ről távírják, a kép­viselőház ama napon tartott párt­szavazás által (az összes republikán tagok a rendszabály mellett szavazván) elfogadta azon javaslatot, melynélfogva Éjszak- , Dél-Carolina-, Georgia-, Alabama- L Louisianának megengedtetik, hogy a congressusba képviselőket küldhessenek, azon föltétel alatt, hogy előbb megerősítsék az alkotmányi módosítványt, s hogy sohase foszszák meg a szavazatjogtól a jelen­leg szavazásra följogosított személyeket. Mint Madridból 17-ről jelentik, Girgenti gróf s neje Izabella infánsnő legközelebb Rómába s Bécsbe, később Párisba s Londonba fognak menni, s csak a nyár folytában fognak Madridba visszatérni. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA, Philosophia­, törvény- és történettudományi osz­tályülés május 18-án, Kubinyi Ágoston tiszteletbeli tag elnöklete alatt. Inkább rendkívüli emlékünnepély, mintsem egy szokott egyhangúsággal lemorzsolódó osztályülés. Tagok és hallgatóság szokatlan nagy számmal je­lentek meg, hogy végig hallgassák, miként üli meg az akadémia egyik nagyhírű néhai tagjának emlé­kezetét. Ipolyi Arnold rendes tag tartott emlékbeszédet Lonovics József igazgató-tag felett. Majdnem harmadfél óra hosszáig tartott a felol­vasás, mely nyomról-nyomra követé az ünnepel­tnek életpályáját, s ezzel kapcsolatban vázolta egyszer­smind közéletünk és politikai viszonyaink fejlődését is, a miben Lonovics érseknek évtizedeken át tevé­keny szerep jutott. Lonovics József született 1793. január 31-én Miskolczon, jó módú polgári családból, melynek rajta kívül még két tagja lépett a lelkészi pályára. Iskoláit, s az egri pap­növeldében, mely akkor jeles tanárai által legnevezetesebb volt a hazában, a tan­folyamot szép sikerrel végezve, előbb az egyház­megye kormányzati hivatalainál kezdte meg műkö­dését, majd 1826-ban lelkészszé választatott Bor­­sodmegyében Várkonyon. Ugyanezen év volt az, mely szónoki hírét megalapitá. Ugyanis Borsod­­megye főispánja Klobusiczky meghalván, Lonovics­­nak jutott részül emlékbeszédet tartani fölötte, s ezen emlékbeszéd oly hatással volt a megye rend­jeire, hogy a megyei gyűlésen elhatározták kinyo­­matását, „nehogy a jeles és nagy tudományu emlék­­beszéd nyomtalanul elenyészszen.“­­ Ezen idő óta mint megyei táblabiró tevékeny részt vett a vár­megye közügyeiben, melyeket akkor oly férfiak ve­zettek, mint Palóczy László, Ragályi Tamás, gr. Re­viczky főispán stb. Az 1830-diki országgyűlésen mint az egri kápta­lan küldöttje jelent meg s itt is csakhamar föléb­­reszté a figyelmet. Első szónoklatát valamely ke­véssé jelentékeny kérdésnek második, részletes tár­gyalása alkalmával tartá, midőn már minden figye­lem ki volt fáradva; de oly sikerrel, hogy az ellen­kező párt is felismerte benne a nagy szónokot, a maga Kölcsey Ferencz is elismeréssel nyilatkozik ezen föllépéséről. — 1834-ben Csanádi püspökké neveztetvén ki, attól kezdve vezérszerepet foglalt el az országgyűlési conservativ pártnál, oly ellenzékkel szemben, mely a magyar alkotmányos küzdelem leg­fényesebb neveit foglalja magában. Szónoki hatását már két életírója, Toldy Ferencz és Horváth Mihály hasonlították Deák Ferencz szónoklatához. Ugyan­azon hatalmas emlékező tehetség, éles ítélet, szó­noki teljes nyugalom, a kérdés mély­ére hatás, biz­tos, soha meg nem lephető rögtönző képesség, ha szükséges, elmés fordulatok jellemzik őt is, mint

Next