Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-01 / 200. szám
Régészeti leleteink legalább, ha nem is mindjárt az ős, a palaeolyth korban, vagy kétségtelenül már az újabb, a neolyth kőkorban itt találják már az embert az ősállat csonthalmazok közt lelt kőeszközeivel és kőfegyvereivel. Sőt a következő réz- és bronzkorban a Mátra és Bükk hegység akkori dús érettetetésének jeléül itt már öntő- és kohóműhelyeire, s népe főnökei fejedelmi sírjaira is akadunk. De ezek még úgyszólván történetelőtti korának emlékei. Mire mintegy a vaskorral földünk történeti kora kezdődik, itt már nemzetünk őseinek földvárait is és földakotmányait találjuk. És mire már a történet beszél s a hagyomány szól, első szava, amit hallunk : hogy mennek át az Eger folyam partjain Árpádnak hadai és mikép foglalják el innét az egész vidéket: a Mátrától a Tiszáig s a Zagyvától a Kőrösig. Halljuk, hogy szállja meg nemzetünk egyik kiváló törzse a kunpalóczok, Örs és Bors, Ed és Edémén vezéreivel a Bükköt és Mátrát éjszaknak és keletnek. És mint jön később egyik régibb elszakadott ága nemünknek, a jászkunak, megtelepedve a megye nyugati s déli határain Mig annak kellő közepét, alföldje rónáit s a Tisza partjait a tiszta magyar népfaj zöme tartja. Melybe régibb s újabb szláv és germán lakók és gyarmatok, sőt görög és török népmaradványok szerencsésen elvegyülve, adják Hevesmegyének hazánk azon kétségtelenül legmagyarabb népét, melynek erős és deli férfiai, bájos és gyöngéd hölgyei annak rónáit és bérezett lakják. És ha igaz, hogy annak nagyobb tömege az élet gondjaival s a nemzet felett elvonult terhes idők és események viszályaival egyre küzdve, a művelődéstől messze elmaradt vagy csak annak felszínéig nem jutott, v úgy mégis java és zöme, magasljai és jeleslejei az európai civilisatio minden áramlatát, mindenkor követve, bátran mondhatjuk, hogy a világnak nem volt oly epochalis, nem oly magas és szabad eszméje és ténye, mely köztünk idején meg nem fogamzott volna. Mindjárt a mint nemzetünk a kereszténység áldása által a világműveltség részesévé lesz, itt hirdeti az ország első királya s első apostola sz. István a megváltó igéjét. Ott az egri vár feletti Tetemvárhegyen, a jelenig királyszéknek nevezett helyen ül, úgymond a hagyomány, a sz. király s építteti az egri várat s alapitja az egri egyházat. Melyről, miután azt főpásztorai századokon át nagyszerű művészettel felépiték s átalakiták, IV. Béla király, a hon új alkotója, lelkesedve mondja egyik okmányában, hogy az ország minden egyházai felett nagyszerűen emelkedett, s mint a nemzet asszonya a szépség koronájával díszítve ült, úgymond, fenséges trónján az egri várban. De nemcsak mint valamely magánálló műemlékemelkedett itt. Hanem mi több, nagyszerű művészete terjedt műgyakorlatot s egész műiskolát alkotott szerte a vidéken, mint ennek nyomai végső műmaradványaiból még máig kivehetők. És nem kisebb volt, nem kisebb lehetett már ekkor Eger tudományos iskoláinak is hite és jelentékenysége: midőn már az ország törvénye Eger püspökét rendelte volt a királyi gyermekek egyike nevelőjéül ; Eger káptalana pedig a királyi udvarnak jegyzőket, az országnak kanczellárokat egyre adott. Ezek egyike, dicső elődünk Kilit fogalmazta II. Andrásnak arany bulláját is, a magyar alkotmány ezen alaptörvényét, nemzeti szabadságunk ezen magna chartáját és hatszázados palládiumát. Így találkozunk ezentúl már mind sűrűbben Egernek mind hires férfiai, mind fényes monumentális művei szakadatlan sorával; mint állítanak nagyszerű műveket, a nagy műalkotó Telegdy Csanád püspök és Csanádi Kelemen kanonok, a Rozgonyiak és Héderváriak, a Dócziak és Bakácsok; s a mint követve az európai nyugati civilisatio és műszlés áramlatát, így történt, hogy az egri fényes basilika egyszerre oly nagyszerű gótdómmá alakult át a XV-dik század vége felé, hogy immár az eddig ismeretes legnagyobbszerű csúcsív- alakításokkal, az amiensi és kölni remek dómokkal vetekednek. S Eger székesegyháza ez uj ízlés által is újra ismét oly kitűnő központi műiskolává lön, hogy műgyakorlatának sugárai szerte a vidéken messze elterjedtek. — Püspöki iskolája pedig s udvara a tudományok oly athenaeumává, hogy bámulva és meglepetve állunk a fényes kép előtt, melyet felőle e korszak egyik történetírója, az olasz humanista Bonfinius a XV-dik század végén fest: mint járnak és kelnek Dóczy Orbán püspök udvarában az uj renaissance kor humanista tudósai; mint képezik vendégszerető asztala körét a tudomány adeptusai; mint édesgeti a bőkezűn aranynyal s ezüsttel tetézett művészeket s írókat hazánkba. Méltó valóban azon fényes érczszoborra, mely halála után az egri székesegyházban hívei által nagyszerű ravatala fölé állíttatott. S a művészet és tudomány e lélekemelő jeleneteivel együtt karonfogva járt mindig, a minthogy ez nem is lehetett máskép, az ipar, s karonfogva s együtt a gazdászat. Virágzásának egyes nagy vonásait bírjuk még az egri egyes czéhek XV-dik századi szabályaiban, melyek a legélénkebb iparviszonyokról tanúskodnak. És bírjuk még az egri káptalan s a szomszéd apátfalvi zirczi szerzetesek versengésének okmányait, mint vetekednek Eger és környéke szőlőhegyeit nemes franczia, burgundi eredetű bor ágával kiültetni, melynek máig Eger világhírű vörös borát köszönheti. De nem csak tudósok, nem csak monumentális műalkotók, mesterséges iparűzők, hősök is és honfiak voltak ők, Heves és Eger lelkes fiai és lakosai! Ott küzdöttek főpásztoraik zászlói alatt Sajónál, s ott haltak hős halált, egykori püspök-vezéreik Rozgonyi Várnánál és Szálkán Mohácsnál. S e név, nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács, eszünkbe hozza még hőseink nagy sorát. Mert midőn már az ország nagy része török járomban nyögött, Eger mint az elveszett honnak végvára, hosszas, küzdelmes és véres ostromok közt fiai hősisége és vitézsége által még mindig fentartá magát. De azért következő főpásztorai, még a tudós humanista írók is, mint Oláh Miklós s Veráncz, nem többé templomai és iskolái, de az általok egyre erődített egri vár köveibe vésték be neveiket. És említsem az erre már következett egri nagy hősök nevét: a hős Dobót és a vitéz Mecskeit, kiknek, tudja a hon s tudja a világ, hogy itt törtek rabigát karjaik. Itt zenge az utolsó magyar vándor hegedős dalnok, Tinódi Sebestyén a lantos deák hős dalát, Eger városának hős ostromát, és buzditó lantja énekével harczza vitézeit. És szól még a dal és hangzik az ének, dicsőítve a hős egri nőt és az egri leányt, mindvégig örökíti a történet világhírét, és már a művészet is ábrázolja dicső képét! Jön azonban már az ádáz végzetes sors is, és kérlelhetlenül elszakítja és elvágja a török iga alatt századokra Egernek is virágzása és művelődése fonalát. De félre sötét képek! Támad az újkor s jön hajnalán Telekessy, összeszedi jámbor hívei kis csoportját. Állít nekik uj oltárt s épit uj iskolát. Majd megszólaltatja az elhallgatott magyar múzsát, és játszatja az uj jezsuita iskola színpadján a szigetvári Zrínyi hős halálát s a vitéz Dobó egri ostromát, a nemzet küzdelmes életének nagy drámáit! Mig ő maga is mint a Rákóczy-szabadságháboru tragoedájának egyik hőse lehanyatlik a szarvaskői vár romjai közt, mivelhogy mint jó pásztor a vész idején el nem hagyta nyáját De a mag már el volt vetve, az alap le volt téve, utódai folytatják művét Erdődy püspök a szenvedők sebeit hegesztve állít irgalmas kórodát, Barkóczy a megyének is palotát; mig Eger tudós kanonokjai közül Ilosvay összeszedegeti az ország törvénykönyvének, a Corpus Jurisnak, elveszett vagy szétszórt lapjait s megalapítja annak szövegét; Batthyány a magyar egyháznak törvényeit. Foglár folytatva Telekessy iskoláját, Egernek az ország törvénye által beczikkelyezett jogtanodát emel. Jön végre Eszterházy, hogy állítson a tudománynak oly fényes palotát, im ezen monumentális csarnokot, mely, uraim, ma önöket szerencsés termeibe fogadni — a minőnek párját, büszke önérzettel mondhatjuk, hasztalan keresnek önök máig e honban, és messze túl annak határain is. Miért nem élhette meg házának mai fényes napját! ? Melyet mintha megálmodott volna, úgy festette, nézzenek fel uraim magas övezete kúpjaira, a tudományoknak Magyarországban felébredését, a theologiától kezdve az összes természete s orvosi tudományokon át, egész a csillagászatig, a tudományoknak hazánkbani fejlődését itt épen oly remek művészi, amily lélekemelő hazai képekben állítva élőnkbe. S felállitá mindjárt ennek kezdetéül az egri hires csillagdát, az elsőt akkor és most is egyetlent hazánkban, sőt a gyulafehérvári mellett, melyet szintén ez egri iskola egyik neveltje Battyhány püspök állított, — egyszersmind a végsőt a világnak e tája felé. S akadályozta bár akkor a nemzetnek folytonos súlyos végzete a tudományok felébredését hazánkban, melyet Eszterházy ezen képe jelzett, s akadályozta bár szándéka teljes kivitelét, hogy a palota egy újabb magyar tudományos egyetemmé legyen, miré azt nagy alkotója szánta, azt mégsem volt képes megakadályozni, hogy a tudományoknak, sőt a művészeteknek is egyik kitűnő hazai iskolájává ne váljék! Mert mindjárt létesültével, még maccenása melegítő napjának sugarai alatt, virágzik fel sajátságosan legelői benne a művészet. Kezdve már mintegy a múlt század közepe felé egy két névtelen egri szerzetessel, Hurter és Kräcker, Sigrist és Zách, Czirkler és Maulpertsch, s az egriek: Hess, s a Kazinczy Ferencz által magyar festőül lelkesített Balkay, majdnem folytonos festői iskolát képeznek Egerben, s a maga nemében úgyszólván az egyetlent hazánk eddig meg nem irt műtörténetében, melynek festői mintegy századon át Eger templomait és oltárait, zárdáit és iskoláit, sőt palotáit egyre hisziték fresco fals olajfestményeikkel. És mig ezek remekei az iskola termeinek falain ragyogtak, addig tan- és szószékeiről az újabb kor elsőrangú magyar tudósainak szava hangzott. Tittel Pál az első magyar csillagásznak és Imre Jánosnak, a legnagyobb magyar bölcsészek egyikének, tanítása uraim itt e termekben szólott; és Lonovicsnak arany ajkairól remek ékesszólása itt e helyen hangzott. De Egernek még régi hírneves szentélyét kellett méltón helyreállitni. S jön egy koszorús dalnok mint főpásztor, hogy e fényes templomot itt a tudományok e palotájával szemben emelje, s e festői műremekek mellé még egy nagy képtárt is állítson a nemzetnek; és végre az újkor népnevelőinek is tanodát, s a népirodalomnak is kitűzött díjakkal nyisson pályát. S ha még a legújabb korról, ha a jelenről is beszélhetne már a történet, elmondanom kellene még e bemutatás befejezéséül, mit tett ama nagy férfiak nem kisebb mai utóda! Mint tetőzte be mindenfelé elődei alkotásait, mint nyitott új iskolákat, kezdve a néptanodáktól egész a helyreállított egri jogtanig. Mint adott az egri nőknek magasb képzőintézetet, mint adta sűrű maccenási kiadványai, a vallási és nemzeti irodalmi művek hosszú sora közt, a világ legnagyobb két könyvét, a Bibliát és Hornért méltó magyarításban a nemzet kezébe. És mint tette le a mai napon az önök kezébe tudományszeretete zálogául kettős, érseki és főispáni megyéjének ezen sikerült ismertetését. De őt önök közbizalma és hódolata ezen nagygyűlésük elnöki székébe ültetvén, előtte többet szólnom nemes szerénységének kímélete és tisztelete tilt. És lehet uraim, hogy a szerénység érzete eltilthatott volna talán attól is, hogy midőn önöket megyénk és városunk nevében üdvözölve, annak hódolatát bemutatom, dicséretét ennyire ne hangoztassam. De ha ezt valakinek szabadabban tennie lehet, úgy nekem legjobban illett tennem, kit hasonlón a távolból egyházi s tudományos pályám későbbi koromban hozott ide, e hely fényes körébe. És ki midőn üdvözletünk s fogadásunk tolmácsa vagyok, nem tudtam e tisztemben méltóbban eljárni, mintha kimutatom önöknek azt, mennyire méltó e hely önök figyelmére, mily erős szálak kötik azt a nemzeti tudomány, művelődés és polgárosodás fejlődéséhez s általában is hazai kulturai viszonyainkhoz. Ám azért mutattam elő, távlati rövidlétben bár, azon fényes történetnek nagy mozzanatait, mely által szerezték e hely s annak lakói az egri névnek dicsőségét. És ha még igy is, mint valami panegyris, mint hizelgő dicsbeszéd hangzanék tán üdvözletem , vagy ha csak túl fényes és ragyogó színekkel festettnek vélnék önök a bemutatott képet, úgy ime itt van beszédem okmánya kezeikben. Itt e könyv a megye leírása, melyet önöknek átadunk, és melyben beszédem minden szavát adatokkal igazolva és kimutatva találandják önök, kezdve a vidék dús természetkincseitől, egész magasztos történetéig s a műemlékekig. S ezzel, úgy hiszem, önöket, tudományos jellemekhöz képest is a legmegfelelőbben köszönthettem. És miután üdvözöltem, engedjék meg, hogy mint önök egyik szerény társa, mint a tudomány egyik csekély adeptusa ejthessek még néhány szót társulatunk magas czéljairól önök fényes nagygyűléséhez. Önök uraim zászlójukra a jelenkornak két legigé* 2565