Budapesti Közlöny, 1869. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1869-02-02 / 26. szám
—4 hónap tapasztalása bebizonyítá, hogy mily kevéssé vannak biztosságban az ily tárgyak a papok kezében. A burgosi kormányzó épen azon eljárása közben öletett meg, midőn Ken kötelességét akarta teljesitni. A burgosi székes templom a leggazdagabban javadalmi templomok egyike. A kormányzó útban volt a székestemplom felé. Ámaz épület ajtajánál, — szentelt téren, — rohant rá a tömeg. A küszöbén múlt ki, a kormány titkára is, nyilván ugyanazon sorsban való osztozásra volt kijelölve. Minden tétovázás nélkül a papi pártot lehet ezen előre kigondolt bűntény elkövetésével, vagy legalább az arra ösztönzéssel vádolni. Csupán az egyháznak állott érdekében a kormányzónak láb alól eltétele. Nem lehet borzadály nélkül gondolni ily orgyilkosság lehető következményeire. Az jeladásul szolgálhat oly polgári harczra , melynek kimenetelét senki sem láthatná előre. Szerencsére vagy szerencsétlenségre semmi ilynemű kihágás sem ébresztendő föl a kormányt vagy a népet, a félrendszabályok ama félénk rendszeréből, mely az ellenzéket nemhogy lefegyverezné, hanem inkább fölbátorítja. A félhivatalos lapok minden este másnapra ígérik a vallásszabadság megállapítására vonatkozó rendeletet. Azonban nem annyira ezen rendelet meg nem jelenését, mint inkább az arra való üres czélzás tételt kell kárhoztatni. A vallási kérdéssel nem lehet játszani. Vagy egyszer mindenkorra erős kézzel el kellett volna azt intézni, vagy pedig annak bármely megemlítését gondosan kerülni kellett volna, így a papok megelőzték ellenfeleiket, s hihetőleg teljes győzelmet fognak nyerni. Mint mondják, az ideiglenes kormány, azon megvető bánásmód visszatorlásául, melyben követe, Posada-Herrera, a római udvarnál részesült, a madridi nuncius eltávolítását tervező , azonban később nyilván engedékenyebb nézetek jutottak győzelemre. Az hozatott föl, hogy csupán némely formabeli ellenvetések tétettek az ellen, hogy Posada-Herrera Rómában ugyanazon bánásmódban részesittessék, mint a minőben más spanyol követek Bécs-, Páris- vagy Florenczbenrészesültek; s hogy noha ő hivatalos minőségében nem fogadtatott el, mind a szentatya, mind a bibornok államtitkár őt a személyes kitüntetés jeleivel halmozák el. Ezen társadalmi udvariasság tekintetéből, az ideiglenes kormány hihetőleg kész lesz zsebre tenni a politikai sértést. Ekkor a nuncius nem fogja kikapni útlevelét, s Róma azzal fog dicsekedhetni, hogy büntetlenül sérti meg Spanyolországot. Az oktatásügyi miniszernek ama rendelete, mely a burgosi gyilkosságra alkalmat szolgáltatott, — a hivatalos lap mai számában tétetett közé. Az 18-káról van keltezve, azonban csak tegnap kelte végrehajtatnia. Abban elrendeltetik, hogy leltár vétessék föl a könyvek-, kéziratok-, pergamentek-, okiratok-, nyomtatványok-, pecsétek-, érmeks bármely más oly művészeti vagy régiségtani tárgyról, mely a tudomány vagy irodalom földerítésére szolgálhatna. Kivétel létetik oly tárgyakat illetőleg, melyek a nyilvános isteni tiszteletnél való használatra vannak szánva, s melyek az annak végzésére elkülönített helyeken tartathatnak. A rendszabály közvetlen czélja: „az egyházi intézetekben létező tudományos, művészeti s irodalmi tulajdon saecularisatiója.“ A rendelet azon jogra van alapítva, hogy „a lángész terméke nem egyének, hanem az egész nemzet sajátja.“ Annak czélja „nyilvános múzeumokban s könyvtárakban őrizni meg s hasznositni oly kincseket, melyek magán helyiségekben minden hasznos czélra nézve el vannak veszve, s különféle veszélyeknek vannak kitéve.“ Majd meglátjuk, mennyire lesz bátorsága a kormánynak állhatatosan követni eddigi eljárását, a burgosi vérengző esemény után. A rendeletnek az egész királyságban tegnap kelle végrehajtatnia, s minden egyházi levéltárban s könyvtárban, valamint a püspöki palotákban is leltárakat kelle fölvenni, azonban mégis semmi más zavargásokról sem lehet hallani a Burgosban történteken kívül. Még máig — noha az ostromállapot ki jön hirdetve, — semmi további rendháborítás sem történt. Mindazáltal a főpapok közül sokan beküldék tiltakozásaikat. A burgosi tragoedia hite Madridban mély, de nem élénk sensatiót idézett elő. Semmiféle tudósítás sem képes ezen város lakosságát 318 apathhiájából fölrázni, már akár a szabadság haladására, akár a reactio diadalára vonatkozzék is az.“ Egy madridi távirat, egyezőleg az „Indep. Belgeu versiójával, most megfejti okát annak, hogy a pápai nancius, dacára a palotája előtt végbe ment népdemonstratiónak, nem hagyta el Madridot. Az összes diplomata kar t. i. az említett zavargások következtében előterjesztvényt nyújtott át az ideiglenes kormánynak, melyre Serrano tábornagy sajnálkozását fejezé ki az említett kellemetlen demonstratio felett, s állítólag kijelenté szilárd eltökélését a közrendet szigorúan fenntartani s gondoskodni, hogy a Spanyolországgal barátságos viszonyban élő külhatalmak képviselőinek sérthetlensége illetetlen és csorbítatlan maradjon. E nyilatkozatot a nuncius, úgy látszik, elegendő elégtételnek tekinti. Egyébiránt úgy látszik, hogy a Madrid és Róma közötti feszültségről keringő hírekben sok túlzás volt; a „Corr. Havas“ legalább több tényt említ Rómából, melyek mindkét részről nagy készséget látszanak tanúsítani a kiegyezésre, így p. o. valótlan volna az a hir, mely szerint a pápa az új spanyol követet, Posada-Herrera urat, kereken visszautasította volna; sőt épen ellenkezőleg, a követ már kétszer is fogadtatott Antonelli bibornok által, és a „ Pall Mall Gazette“szerint, ő szentségénél is volt már egy hosszú audientián, melyen kijelenté, mikép az ideiglenes kormány a katholikus papság ellen történt tüntetéseket mélyen fájlalja-e, s erősen el van határozva az egyház és papság jogait oltalmazni. Hasonlókép fog majd cselekedni a rendes kormány is; nem lesz sem akadály, sem kifogás a Spanyol püspökök részvéte ellen az egyetemes egyházi gyűlésben, sőt úti- és Rómában tartózkodásuk alatti költségeiket is az állam fogja fedezni. Egy másik feltűnő és békülékeny hajlamra mutató tény, melyet a „Corr Havas“ említ, az, hogy az ideiglenes kormány a Vatican Basilicához még hátralevő és 50,000 francia rugó járulékot kifizette. Rómából viszont utasítás ment Madridba a nunciushoz, melyben értésére adatik, hogy a Vaticanban nem lesz kifogás az ellen, ha a cortesgyűléshez megválasztott papok elfogadják képviselői meghatalmazásaikat. E hírek szerint tehát most már Spanyolország és Róma közt kedvezőbben fúj a szél, mint ahogyan a „Times“ madridi levelezője leírja vagy hinni hajlandó. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kedvezőbb fordulat még az egyházi levéltárak lefoglalását rendelő ministeri határozat hivatalos megjelenése előtt állott be, mit fog e rendelet kibocsátása eredményezni, még csak ezután tudhatjuk meg. A CONFERENTIA. Mint a „Times“-nak Konstantinápolyból január 26-ról távírják, Görögország határozata a conferentia nyilatkozatára vonatkozólag, még nem volt tudva. Azt állítják, hogy az orosz császár írt György királyhoz s Bulgarishoz ama nyilatkozatot illetőleg, s mindketten azt válaszolták, hogy még nem ismervén annak tartalmát, semmi véleményt sem adhatnak az iránt. A félhivatalos „Provincial Correspondent“ így nyilatkozik: „A conferentiában képviselve volt hatalmak közös nyilatkozata kétségkívül megnyerendő a görög kormány beleegyezését. Általában el van ismerve, hogy a török-görög viszálynak várt megszüntetése mellett, azon tény, hogy az összes hatalmak közt elvileges egyetértés létesült, igen nagy fontosságú.“ A „Kreuz Ziga-nak egy jan. 31-től kelt párisi távirata szerint, oda azon tudósítás érkezett, hogy Görögország engedett a conferentia határozatának. FRANCZIA ÜGYEK. A „Francea e czim alatt „Menabrea cabinetje“ egy vezérczikket közöl, mely a legközelebb megjelent franczia sárga könyvben közlött, s Franczia és Olaszország közt váltott sürgönyök természeténél fogva bizonyos figyelmet érdemel. „Az olasz ministerium — úgymond a „France“ e czikkben — diadalmasan fejezte be azon harczot, melyet az ellenzék az őrlési adó törvény alkalmából támasztott ellene, s hisszük, hogy Olaszország valamennyi barátja e fölött csak szerencsét kívánhat magának. Mióta Menabrea tábornok átvette a kormányt, ő hazájának tagadhatlan szolgálatokat tett. Izgatottság s bonyodalom uralgott mindenfelé, midőn az ország ügyeinek vezetését átvette. A Ratazzi féle cabinet bűnrészessége Garibaldi utolsó kísérletében a belrend fentartása szempontjából, s az internationális szerződések tiszteletben tartása szempontjából a legszomorúbb következéseket vonta maga után. A feladat az volt, hogy a félsziget lecsendesíttessék, a hitet újra felélesztessék, s az újjászervezés műve, mely sajnálatra méltó események által veszélyeztetve volt, folytattassék. Menabrea tábornok ez értelemben a legnagyobb elismerést érdemlő munkásságot fejtette ki, mi már is megtermé gyümölcsét. Egyedül ő volt talán képes az ép oly népszerűtlen, mint az olasz pénzügyek jelen állásánál fogva annyira szükséges őrlési adót keresztülvinni E törvény ellenállásra talált, sajnos események történtek. A cabinet ellenei fölhasználták azokat. De mégis furcsa lett volna látni, miként kárhoztat egy ministériumot egy parliament oly törvény végrehajtása miatt, melyet utóbb maga alkotott. A kamra szavazata megmutatta, hogy az ellenzék roszul számított, s hogy a ministérium pártja a kamarában többségben van. Az ellenzék ugyanis 157 szavazattal állott 207 szavazat ellenében. A „France“ megcáfolja azon közlést, mintha Dix tábornok, az amerikai követ, Jefferson-Danisnak a saint-curti katonai iskolában tett látogatása miatt előterjesztést intézett volna a külügyministerhez. A FRANCZIA SÁRGAKÖNYV. (Folytatás.) A bukaresti franczia főconsul Moustier marquishoz. Bukarest, 1868. jun. 11. Marquis ur! Folyó hó 10 én Ausztria, Angolország és Francziaország képviselői, valamint Bratiano ur közt tárgyalás [folyt azon kívánságokat illetőleg, melyeknek előterjesztésére Eder báró kormányától utasítva jön, s melyek a Moldovában üldözött zsidókra vonatkoznak. Habár ez ügy rövid időn való elintézését nem állíthatjuk, mégis az utolsó tanácskozmány által nagy lépés történt annak megoldása felé. Bratianour ugyanis személyes ígéretet ten aziránt, hogy a lakhelyeikből kimozdított izraeliták ismét vissza fognak helyeztetni tűzhelyeikhez, s hogy veszteségeikért kárpótoltatni fognak. Fogadja stb. A bukaresti franczia főconsul Moustier marquishoz. Bukarest, 1868. jul. 11-én. Marquis ur! Megelégedéssel jelenthetem, hogy az izraelita kérdésben támadt nehézségek szerencsésen megoldottak. Mellékelve van szerencsém excládnak Bratiano urnak, Golesco ur távollétében Éder báróhoz irt jegyzékének másolatát megküldeni. Az izraeliták visszahívásáról szóló rendelet következtében a legtöbb kiűzött visszatért már tűzhelyeihez s nem is bántalmaztatik. Fogadja stb. Moustier marquis a bukaresti franczia főconsulhoz. (Távsürgöny.) Páris, 1868. julius 22-én. Folyó hó 14-ről és 21-ről oly híreket vettem, melyek természetüknél fogva a bolgárországi ügyek felett némi nyugtalanságot gerjesztenek. A mozgalom ezek szerint újra föléledne s több csapat, mely Petrocsáninál átkelt a Dunán, az ország belsejébe vette volna útját, nemkülönben a bizottságok is erősen működnek. Legyen szives e hírek valódiságát kitudni s tudósítson mielőbb azok mibenlétéről. Fogadja sat.