Budapesti Közlöny, 1869. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1869-02-02 / 26. szám

—4 hónap tapasztalása bebizonyítá, hogy mily kevéssé vannak biztosságban az ily tárgyak a pa­pok kezében. A burgosi kormányzó épen azon el­járása közben öletett meg, midőn Ken kötelessé­gét akarta teljesitni. A burgosi székes­ templom a leggazdagabban javadalmi templomok egyike. A kormányzó útban volt a székestemplom felé. Ámaz épület ajtajánál, — szentelt téren, — rohant rá a tömeg. A küszöbén múlt ki,­­ a kormány titkára is, nyilván ugyanazon sorsban való osztozásra volt kijelölve. Minden tétovázás nélkül a papi pártot lehet ezen előre kigondolt bűntény elkövetésével, vagy legalább az arra ösztönzéssel vádolni. Csu­pán az egyháznak állott érdekében a kormányzó­nak láb alól eltétele. Nem lehet borzadály nélkül gondolni ily or­gyilkosság lehető következményeire. Az jeladásul szolgálhat oly polgári harczra , melynek kimene­telét senki sem láthatná előre. Szerencsére vagy szerencsétlenségre semmi ilynemű kihágás sem ébresztendő föl a kormányt vagy a népet, a fél­rendszabályok ama félénk rendszeréből, mely az ellenzéket nemhogy lefegyverezné, hanem inkább fölbátorítja. A félhivatalos lapok minden este más­napra ígérik a vallás­szabadság megállapítására vonatkozó rendeletet. Azonban nem annyira ezen rendelet meg nem jelenését, mint inkább az arra való üres czélzás­ tételt kell kárhoztatni. A vallási kérdéssel nem lehet játszani. Vagy egyszer min­denkorra erős kézzel el kellett volna azt intézni, vagy pedig annak bármely megemlítését gondo­san kerülni kellett volna, így a papo­k megelőzték ellenfeleiket, s hihetőleg teljes győzelmet fognak nyerni. Mint mondják, az ideiglenes kormány, azon megvető bánásmód visszatorlásául, melyben kö­vete, Posada-Herrera, a római udvarnál része­sült,­­ a madridi nuncius eltávolítását tervező , azonban később nyilván engedékenyebb nézetek jutottak győzelemre. Az hozatott föl, hogy csu­pán némely formabeli ellenvetések tétettek az ellen, hogy Posada-Herrera Rómában ugyanazon bánásmódban részesittessék, mint a minőben más spanyol követek Bécs-, Páris- vagy Florenczben­­részesültek; s hogy noha ő hivatalos­ minőségében nem fogadtatott el,­­ mind a szent­atya, mind a bibornok államtitkár őt a személyes kitüntetés jeleivel halmozák el. Ezen társadalmi udvarias­ság tekintetéből, az ideiglenes kormány hihetőleg kész lesz zsebre tenni a politikai sértést. Ekkor a nuncius nem fogja kikapni útlevelét, s Róma azzal fog dicsekedhetni, hogy büntetlenül sérti meg Spanyolországot. Az oktatásügyi miniszernek ama rendelete, mely a burgosi gyilkosságra alkalmat szolgáltatott, — a hivatalos lap mai számában tétetett kö­­zé. Az 18-káról van keltezve, azonban csak tegnap kelte végrehajtatnia. Abban elrendeltetik, hogy leltár vétessék föl a könyvek-, kéziratok-, pergamen­­tek-, okiratok-, nyomtatványok-, pecsétek-, érmek­­s bármely más oly művészeti vagy régiségtani tárgyról, mely a tudomány vagy irodalom földe­­rítésére szolgálhatna. Kivétel létetik oly tárgya­kat illetőleg, melyek a nyilvános isteni tiszteletnél való használatra vannak szánva, s melyek az annak végzésére elkülönített helyeken tartathat­nak. A rendszabály közvetlen czélja: „az egyházi intézetekben létező tudományos, művészeti s iro­dalmi tulajdon saecularisatiója.“ A rendelet azon jogra van alapítva, hogy „a lángész terméke nem egyének, hanem az egész nemzet sajátja.“ Annak czélja­­ „nyilvános múze­umokban s könyvtárakban őrizni meg s haszno­­sitni oly kincseket, melyek magán helyiségekben minden hasznos czélra nézve el vannak veszve, s különféle veszélyeknek vannak kitéve.“ Majd meglátjuk, mennyire lesz bátorsága a kormánynak állhatatosan követni eddigi eljárását, a burgosi vérengző esemény után. A rendeletnek az egész királyságban tegnap kelle végrehajtatnia, s min­den egyházi levéltárban s könyvtárban, valamint a püspöki palotákban is leltárakat kelle fölvenni, azonban mégis semmi más zavargásokról sem le­het hallani a Burgosban történteken kívül. Még máig — noha az ostromállapot ki jön hirdetve, — semmi további rendháborítás sem történt. Mindazáltal a főpapok közül sokan beküldék tiltakozásaikat. A burgosi tragoedia hite Madrid­ban mély, de nem élénk sensatiót idézett elő. Sem­miféle tudósítás sem képes ezen város lakosságát 318 apathhiájából fölrázni, már akár a szabadság hala­dására, akár a reactio diadalára vonatkozzék is az.“ Egy madridi távirat, egyezőleg az „Indep. Belgeu versiójával, most megfejti okát annak, hogy a pápai nancius, dacára a palotája előtt végbe ment népdemonstratiónak, nem hagyta el Madri­­dot. Az összes diplomata kar t. i. az említett za­vargások következtében előterjesztvényt nyújtott át az ideiglenes kormánynak, melyre Serrano tá­bornagy sajnálkozását fejezé ki az említett kelle­metlen demonstratio felett, s állítólag kijelenté szilárd eltökélését a közrendet szigorúan fenntar­tani s gondoskodni, hogy a Spanyolországgal ba­rátságos viszonyban élő külhatalmak képviselői­nek sérthetlensége illetetlen és csorbítatlan marad­jon. E nyilatkozatot a nuncius, úgy látszik, ele­gendő elégtételnek tekinti. Egyébiránt úgy látszik, hogy a Madrid és Ró­ma közötti feszültségről keringő hírekben sok túlzás volt; a „Corr. Havas“ legalább több tényt említ Rómából, melyek mindkét részről nagy kész­séget látszanak tanúsítani a kiegyezésre, így p. o. valótlan volna az a hir, mely szerint a pápa az új spanyol követet, Posada-Herrera urat, kereken visszautasította volna; sőt épen ellenkezőleg, a követ már kétszer is fogadtatott Antonelli bibornok által, és a „ Pall Mall Gazette“szerint, ő szentségénél is volt már egy hosszú audientián, melyen kijelenté, mikép az ideiglenes kormány a katholikus papság ellen történt tüntetéseket mélyen fájlalja-e, s erősen el van határozva az egyház és papság jogait ol­talmazni. Hasonlókép fog majd cselekedni a rendes kor­­mány is; nem lesz sem akadály, sem kifogás a Spa­nyol püspökök részvéte ellen az egyetemes egyházi gyűlésben, sőt úti- és Rómában tartózkodásuk alatti költségeiket is az állam fogja fedezni. Egy másik feltűnő és békülékeny hajlamra mutató tény, me­lyet a „Corr Havas“ említ, az, hogy az ideiglenes kormány a Vatican Basilicához még hátralevő és 50,000 francia rugó járulékot kifizette. Rómából viszont utasítás ment Madridba a nunciushoz, mely­ben értésére adatik, hogy a Vaticanban nem lesz kifogás az ellen, ha a cortesgyűléshez megválasz­tott papok elfogadják képviselői meghatalmazá­saikat. E hírek szerint tehát most már Spanyolország és Róma közt kedvezőbben fúj a szél, mint a­ho­gyan a „Times“ madridi levelezője leírja vagy hinni hajlandó. Meg kell azonban jegyezni, hogy e kedvezőbb fordulat még az egyházi levéltárak lefoglalását rendelő ministeri határozat hivatalos megjelenése előtt állott be, mit fog e rendelet ki­bocsátása eredményezni, még csak ezután tudhat­juk meg. A CONFERENTIA. Mint a „Times“-nak Konstantinápolyból január 26-ról távírják, Görögország határozata a confe­rentia nyilatkozatára vonatkozólag, még nem volt tudva. Azt állítják, hogy az orosz császár írt György királyhoz s Bulgarishoz ama nyilatkoza­tot illetőleg, s mindketten azt válaszolták, hogy még nem ismervén annak tartalmát, semmi véle­ményt sem adhatnak az iránt. A félhivatalos „Provincial Correspondent“ így nyilatkozik: „A conferentiában képviselve volt hatalmak közös nyilatkozata kétségkívül megnyerendő a görög kormány beleegyezését. Általában el van ismerve, hogy a török-görög viszálynak várt meg­szüntetése mellett, azon tény, hogy az összes ha­talmak közt elvileges egyetértés létesült, igen nagy fontosságú.“ A „Kreuz Ziga-nak egy jan. 31-től kelt párisi távirata szerint, oda azon tudósítás érkezett, hogy Görögország engedett a conferentia határoza­tának. FRANCZIA ÜGYEK. A „Francea e czim alatt „Menabrea cabinetje“ egy vezérczikket közöl, mely a legközelebb meg­jelent franczia sárga könyvben közlött, s Fran­czia­ és Olaszország közt váltott sürgönyök termé­szeténél fogva bizonyos figyelmet érdemel. „Az olasz ministerium — úgymond a „France“ e czikkben — diadalmasan fejezte be azon har­­czot, melyet az ellenzék az őrlési adó törvény alkal­mából támasztott ellene, s hisszük, hogy Olaszor­szág valamennyi barátja e fölött csak szerencsét kívánhat magának. Mióta Menabrea tábornok átvette a kormányt, ő hazájának tagadhatlan szolgálatokat tett. Izgatottság s bonyodalom uralgott minden­felé, midőn az ország ügyeinek vezetését átvette. A Ratazzi féle cabinet bűnrészessége Garibaldi utolsó kísérletében a belrend fentartása szem­pontjából, s az internationális szerződések tisz­teletben tartása szempontjából a legszomorúbb következéseket vonta maga után. A feladat az volt, hogy a félsziget lecsendesíttessék, a hitet újra felélesztessék, s az újjászervezés műve, mely sajnálatra méltó események által veszé­lyeztetve volt, folytattassék. Menabrea tábornok ez értelemben a legnagyobb elismerést érdemlő munkásságot fejtette ki, mi már is megtermé gyü­mölcsét. Egyedül ő volt talán képes az ép oly nép­szerűtlen, mint az olasz pénzügyek jelen állásánál fogva annyira szükséges őrlési adót keresztülvinni E törvény ellenállásra talált, sajnos események történtek. A cabinet ellenei fölhasználták azokat. De mégis furcsa lett volna látni, miként kárhoztat egy ministériumot egy parliament oly törvény végrehajtása miatt, melyet utóbb maga alkotott. A kamra szavazata megmutatta, hogy az ellenzék roszul számított, s hogy a ministérium pártja a kamarában többségben van. Az ellenzék ugyanis 1­57 szavazattal állott 207 szavazat ellenében. A „France“ megc­áfolja azon közlést, mintha Dix tábornok, az amerikai követ, Jefferson-Da­nisnak a saint-curti katonai iskolában tett láto­gatása miatt előterjesztést intézett volna a kül­­ügyministerhez. A FRANCZIA SÁRGAKÖNYV. (Folytatás.) A bukaresti franczia főconsul Moustier mar­­quishoz. Bukarest, 1868. jun. 11. Marquis ur! Folyó hó 10 én Ausztria, Angolor­szág és Francziaország képviselői, valamint Bra­­tiano ur közt tárgyalás [folyt azon kívánságokat illetőleg, melyeknek előterjesztésére Eder báró kormányától utasítva jön, s melyek a Moldovában üldözött zsidókra vonatkoznak. Habár ez ügy rövid időn való elintézését nem ál­líthatjuk, mégis az utolsó tanácskozmány által nagy lépés történt annak megoldása felé. Bratiano­ur ugyanis személyes ígéretet ten aziránt, hogy a lakhelyeikből kimozdított izraeliták ismét vissza fognak helyeztetni tűzhelyeikhez, s hogy veszte­ségeikért kárpótoltatni fognak. Fogadja stb. A bukaresti franczia főconsul Moustier mar­­quishoz. Bukarest, 1868. jul. 11-én. Marquis ur! Megelégedéssel jelenthetem, hogy az izraelita kérdésben támadt nehézségek szeren­csésen megoldottak. Mellékelve van szerencsém excládnak Bratiano urnak, Golesco ur távollétében Éder báróhoz irt jegyzékének másolatát megküldeni. Az izraeliták visszahívásáról szóló rendelet következtében a legtöbb kiűzött visszatért már tűzhelyeihez s nem is bántalmaztatik. Fogadja stb. Moustier marquis a bukaresti franczia főcon­­sulhoz. (Távsürgöny.) Páris, 1868. julius 22-én. Folyó hó 14-ről és 21-ről oly híreket vettem, melyek természetüknél fogva a bolgárországi ügyek felett némi nyugtalanságot gerjesztenek. A mozgalom ezek szerint újra föléledne s több csapat, mely Petrocsáninál átkelt a Dunán, az ország belsejébe vette volna útját, nemkülönben a bizottságok is erősen működnek. Legyen szives e hírek valódiságát kitudni s tu­dósítson mielőbb azok mibenlétéről. Fogadja sat.

Next