Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-02 / 100. szám
2296 V A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE 1871. máj. 1-én d. e. 11 órakor. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: gr. Apponyi Albert és dr. Misre. A kormány részéről jelen van Tóth Vilmos minister. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : Van szerencsém jelenteni, hogy többen a méltóságos főrendek közül részint hosszabb, részint rövidebb időre szabadságot kérnek, és pedig : Bonnár Sándor Csanádi, Biró László szathmári püspökök, gr. Viczay Héder győrmegyei főispán, Lipovniczky István nagyváradi püspök, Jankovich László somogymegyei főispán Pallavicini Alfonz őrgróf, gr. Migazzi Vilmos, Fogarassy Mihály erdélyi püspök, dr. Vécsey József szabolcsmegyei főispán és gr. Teleki Sándor. Ez utóbbi egészségi állapotának helyreállítása végett. Napirenden van a főrendiház állandó jogiügyi bizottságának jelentése, a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Károlyi György úr. A közlekedési és pénzügyi bizottság részéről van szerencsém benyújtani az eperjes-tarnovi vasút Magyarországra eső részének kiépítésére vonatkozó jelentést. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni és a méltóságos főrendek közt ki fog osztatni, és tárgyalása, úgy hiszem, a legközelebbi ülésre lesz kitűzendő. Felolvastatik a főrendiház állandó jogügyi bizottságának jelentése a községek rendezéséről szóló tvr. tárgyában. Tóth Vilmos belügyminiszer: Nagyméltóságú elnök ! Méltóságos főrendek ! Különösen kedvező körülménynek tartom rám nézve azt, hogy midőn először van szerencsém,mint Ő Felsége ministere a mélyen tisztelt házban megjelenni és felszólalni, tehetem ezt oly javaslat védelmére, mely, ha törvény erejére emelkedik, teljes meggyőződésem szerint úgy Magyarország politikai fejlődésére, mint a községi önkormányzatnak megalapítására, nemkülönben az ezen önkormányzat sikeres functiójához szükséges elemek kiképezésére alkalmas eszközül fog szolgálni. Magyarországban, hol a községek közt, nemcsak népességük számára, nemcsak területekre és anyagi helyzetekre nézve, hanem intellectuális tekintetben is oly roppant különbség létezik, valóban egy községi törvény megalkotása nem tartozik a legkönyebb feladatok közé. Sikerült-e a kormánynak, mint a trv. javaslat kezdeményezőjének és a képv. háznak, ezen nehéz feladatnak megfelelni , ennek megítélésére a nagyméltó főrendiház van immár hivatva. Én a magam részéről kötelességemnek tartom ezen törvény lényeges részeit egész általánosságban a méltóságos főrendek szíves engedelmével kiemelni. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nézetem szerint fényes bizonysága annak, miszerint igenis lehet szabadelvű és a haladást előmozdító intézményeket hozni életbe, anélkül, hogy a mérsékelt és az államélet zavartalan folytatására és folytonosságára annyira szükséges conservatióval szakítanunk kellene. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy e törvjavaslat igen sok szabadelvű, és úgy az egyének, valamint a községeknek jogát és hatáskörét tágasbító intézkedéseket foglal magában, így például, hogy ne említsek többet, a rendezett tanácscsal ellátott városok a közkormányzati téren a javaslat által oly hatáskörrel lennének jövőre felruházandók, mely hatáskörrel eddig a törvényhatósági joggal felruházott megyéknek egy egész járása bírt, és jövőben is birond. A szolgabíró competentiája alól a rendezett tanácsú városokat kiemelve, egyenesen a megye, az alispán hatásköre alá állíttatik. A belkormányzat tekintetében pedig ép oly joggal javasoltatnak felruháztatni, mint a minővel a törvényhatósági jogokkal felruházott szab. kir. és egyéb városok fognak bírni. A nagy és kis községek autonómia tekintetében a törvényjavaslat szerint az eddiginél szintén kedvezőbb helyzetbe helyeztetnének, így például elöljáróságukat szabadon választhatják,költségeik megállapításában, számadásaik megvizsgálásában, egyátalán a községi ügyek elintézésében saját képviselő-testületük által vennének rést, és önügyeiket— természetes dolog, korlátok közt és fentartva a felsőbb folyamodási jogot, statutárius jogok útján saját maguk intézik el. Ennyit a községekre nézve. Ami az egyén jogait illeti: azok szintén bővíttettek, így például a rendezett tanácsú városokban a képviselő testület megválasztatásánál mindazok bírnak választóképességgel, kik föld, ház, jövedelem vagy személyes kereset után adót fizetnek. Ugyanezek választják a községben, természetesen a képviselő-testület kijelölése mellett, az elöljáróságot is. Bővíti továbbá az egyén jogait az, hogy e törvényjavaslat némely intézkedései megadják nemcsak a jogot, de lehetséget is hogy az egyén a község, illetőleg a többség határozata ellenében, ha azt önmagára sérelmesnek tartaná, felebbezhet, és pedig a fórumhoz, amennyiben nem csak a törvényhatósághoz, hanem a kormányhoz is appellálhat. Egy szóval: méltóságos főrendek, ha ezen törvjavaslatot szabályszerűség tekintetében összehasonlítjuk Európa többi országainak községi törvényével, akkor valóban ezen összehasonlításból igen kedvező eredmény fog előállani. De találkozunk viszont ezen javaslatban oly intézkedésekkel is, melyek, mint már szerencsém volt említeni, a conservatió fenntartására, az administratió folytonosságára igen alkalmas eszközökül fognak szolgálni, az államnak és egyének jogait pedig a községek netaláni túlkapásai ellenében megvédelmezik, így például, hogy csak egyet felemlítsek: midőn egyrészt a törvény a választóképességet annyira kiterjeszti, hogy nem lehet tagadni, mint szerint e tekintetben elment a legszélsőbb határig, másrészt gondoskodik a törvény arról is, hogy a képviselőtestületekben, melyek hivatva lesznek ezentúl a községnek dolgait vezérelni, az érdek is képviselve legyen, amennyiben ki van mondva , hogy a képviselőtestület fele a legtöbb adót fizetőkből fog állani, — ezen intézménynyel, mely ma már köznyelven a virilis voksok nevén neveztetik, két czél van elérve ; először hogy a vagyonnak és értelmiségnek jogosult befolyása biztosítva, van, de másodszor — és erre különös súlyt fektetek részemről — hogy az administratió folytonosságának elve érvényre van emelve, mert miután a képviselő-testület fele oly egyénekből fog állani, kiknek választása fluctuationak kitéve nincs, igen természetes, a képviselő testület fele részben oly egyénekből fog állani, kik a községi ügyek természetével, az administratioval meg vannak ismerkedve. Fokozza ezen eredményt még azon további intézkedés is, hogy a választott képviselők fele része három évenkint lép ki a képviselő testületből, és így fele része még mindig tovább is functióban marad. Mérsékli továbbá, nagyméltóságu főrendek ! a szabad választást— mert nem lehet tagadni, hogy a szabad választásában néha a nagy tömegre gyakorolni szokott jogosulatlan befolyás ferde eredményt szokott előidézni, — a candidatio, a mennyi ■ ben a nagy és kis községekben a képviselő testület, mely fele részben a legtöbb adófizetőkből áll és a szolgabíró vezérlete és vezetése alatt működik, fogja megtenni a candidátiót, és csakis általa candidált egyénekből lehet a községi adófizetőknek választani. Mérsékli továbbá az, hogy rendezett tanácsú városokban is épen úgy, mint megyékben és a kir. városokban behozatott a közvetett választás. Azok elöljárósága, egyáltalán tisztviselői a képviselőtestület által fognak választatni. Megvallom, méltóságos főrendek, hogy én a törvénynek ezen részét igen szükségesnek, lényegesnek tartom. Mert a rendezett tanácsú városok e javaslat szerint a közkormányzati téren oly eminens tért foglalnak el, tisztviselői oly fontos érdeket közvetítenek, hogy már ez oknál fogva is a választásokat a tömegre bízni nem lehetne, annál kevésbé, mert szakképzettségre van a tisztviselőnek szüksége, a szakképzettség megítélésére pedig a tömegek nézetem szerint nem alkalmasak. Biztosítja továbbá ezen t.-javaslat a községek ellenében az állam, valamint, már imént említettem, az egyéneknek jogait is, így pl. hogy többet ne említsek: a költségeket a községek ugyan önmaguk fogják megállapítani, de az esetben, ha költségeiket saját jövedelmeikhez képest nem képesek fedezni, és a községi lakosok adójára volna szükség, mindig előleges jóváhagyásra van szükség a törvényhatóság, illetőleg a kormány részéről. És ez biztosíték az állam irányában annyiban, hogy nem engedi meg bizonyos esetben az állampolgárokat túlterhelni és azoknak adóképességét devalválni, és épen így biztosítja az az egyént is, miután mindenkinek jogában áll a költségvetést megtekinteni, megbírálni, és ha azt helytelennek találja, jogos kívánalmainak érvényt szerezni, úgy a törvényhatóságnál, valamint a kormánynál. Biztosítja továbbá a törvényjavaslat az állam és egyén érdekeit, és kérem a méltó főrendeket, miszerint ezt különös tekintetbe méltóztassanak venni az államnak és egyének jogait biztosítja a t.-javaslat azon része, mely az elöljáróság és képviselőtestület felelősségéről szól.Ezek azon részei, méltó főrendek, a törvényjavaslatnak, melyeket felhozandónak tartottam, támogatására azon állításomnak, hogy a javaslat szabadelvű, de egyszersmind conservativ is. Vannak még e törvénynek egyes kiválóbb részei , így pl. első helyen említem a törvénynek azon intézkedését, mely a jegyzőkről szól. A méltó főrendek közül bizonyára igen sokan az életből tudják, hogy mennyi rendetlenségre, visszaélésre, perpatvarra adott alkalmat a községekben az, hogy a községi jegyző, mint a népnek úgyszólván első tanácsosa, minden szigorlat nélkül lévén felfogadható, gyakran a legignoránsabb egyénekből választatik, viszont méltóztatik azt is bölcsen belátni, hogy mennyire baj, ha értelmes, becsületes jegyző, ki több évi szolgálata alatt megismerkedett a község és egyesek viszonyaival, csak azért, mert egyes befolyásos községi tagoknak rokonszenvét megnyerni nem tudta, minden helyes ok nélkül elbocsáttatik. A törvjavaslat mindkét irányban igyekszik a bajt orvosolni; gondoskodik erről annyiban, mennyiben egyrészt felállította a jegyzői szigorlatot, másrészt kimondotta, hogy a jegyzői hivatal állandó és örökös hivatal. Leteszi továbbá ezen törvjavaslat alapját a szegény ügynek, amennyiben kimondja, hogy ezen túl a községek tartoznak saját szegényeikről gondoskodni. Végre rendezi ezen törvényjavaslat az illetőség és letelepedés kérdését is, és ezzel, azt hiszem, hogy közigazgatási praxisunknak egy igen nagy hiánya pótolva lesz. Nem akarok a nagyméltó főrendiház becses türelmével visszaélni, szabadjon azonban nekem, akinek ezen törv. javaslat alkotása körül érdemem nincs, mert az érdem egyrészt hivatalbeli előadmé, ki e törvényjavaslatot alkotta, és a képv. háznak alkotmányos tárgyalás végett benyújtotta, másrészt a képv. házé, mely ezen törv. javaslatot bővítette, javította, épen azért elfogulatlanul mondhatom ki azon nézetemet, hogy teljes meggyőződésem szerint ezen törvénynek alkotói nyugodtan, sőt talán büszkén tekinthetnek ezen munkára, épen azért szabadjon egész tisztelettel kérnem a nagyméltóságú főrendiházat, méltóztassék becses hozzájárulása által Magyarország codexét egy oly törvénynyel gazdagítani, mely meggyőződésem szerint ezen ország helyes reorganisatiójának lényeges részét fogja képezni. Ajánlom a törvényjavaslatot a méltóságos főrendiháznak elfogadás végett. (Élénk helyelés és éljenzést , Szögyény Marich László . (Beszédét holnapi lapunkban közöljük.) Részletes tárgyalás. A ház áttérvén a tjav. részletes tárgyalására, az 1. §. a) pontjában az idézett 65. § 64. §-al cseréltetik fel. Erre Ivacskovits, az alsóház jegyzője áthozza az erdélyi arányosításról és tagosításról, továbbá a dalmát határokon bevitt tűzifától fizetett vám megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat, az arra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt. Az előbbi javaslat a jogügyi az utóbbi a pénzügyi bizottsághoz tétezik át. A 2. 3. és 4. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. Az 5. § hoz báró Nyáry Gyula azon módosítást nyújtja be, hogy a megyék házai vétessenek ki a község hatósága alól. A módosítvány ellen b. Lipthay Béla szólalván fel, az nem fogadtatik el. A 6. és 7. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. A 8. szakaszhoz Tóth Vilmos belügyminiszer tesz egy styláris módosítványt, a nőnek illetőségére