Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)

1871-05-02 / 100. szám

2296 V A FŐRENDIHÁZ C. ÜLÉSE 1871. máj. 1-én d. e. 11 órakor. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: gr. Apponyi Albert és dr. Misre. A kormány részéről jelen van Tóth Vilmos minister. A múlt ülés jegy­zőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Elnök : Van szerencsém jelenteni, hogy többen a méltóságos főrendek közül részint hosszabb, részint rövidebb időre szabadságot kérnek, és pe­dig : Bonnár Sándor Csanádi, Biró László szathmári püspökök, gr. Viczay Héder győrmegyei főispán, Lipovniczky István nagyváradi püspök, Janko­­vich László somogymegyei főispán Pallavicini Alfonz őrgróf, gr. Migazzi Vilmos, Fogarassy Mi­hály erdélyi püspök, dr. Vécsey József szabolcs­­megyei főispán és gr. Teleki Sándor. Ez utóbbi egészségi állapotának helyreállítása végett. Napirenden van a főrendiház állandó jogiügyi bizottságának jelentése, a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Károlyi György úr. A közlekedési és pénzügyi bizottság részéről van szerencsém benyújtani az eperjes-tarnovi vasút Magyarországra eső részé­nek kiépítésére vonatkozó jelentést. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni és a mél­tóságos főrendek közt ki fog osztatni, és tárgya­lása, úgy hiszem, a legközelebbi ülésre lesz kitű­zendő. Felolvastatik a főrendiház állandó jogügyi bi­zottságának jelentése a községek rendezéséről­ szóló tvr. tárgyában. Tóth Vilmos belügyminiszer: Nagyméltóságú elnök ! Méltóságos főrendek ! Különösen kedvező körülménynek tartom rám nézve azt, hogy midőn először van szerencsém,mint Ő Felsége ministere a mélyen tisztelt házban megjelenni és felszólalni, tehetem ezt oly javaslat védelmére, mely, ha tör­vény erejére emelkedik, teljes meggyőződésem szerint úgy Magyarország politikai fejlődésére, mint a községi önkormányzatnak megalapítására, nemkülönben az ezen önkormányzat sikeres func­­tiójához szükséges elemek kiképezésére alkal­mas eszközül fog szolgálni. Magyarországban, hol a községek közt, nemcsak népességük szá­mára, nemcsak területekre és anyagi helyzetekre nézve, hanem intellectuális tekintetben is oly rop­pant különbség létezik, valóban egy községi tör­vény megalkotása nem tartozik a legkönyebb fel­adatok közé. Sikerült-e a kormánynak, mint a trv. javaslat kezdeményezőjének és a képv. háznak, ezen nehéz feladatnak megfelelni , ennek megíté­lésére a nagyméltó főrendiház van immár hivatva. Én a magam részéről kötelességemnek tartom ezen törvény lényeges részeit egész általánosságban a méltóságos főrendek szíves engedelmével kiemelni. A tárgyalás­ alatt levő törvényjavaslat nézetem szerint fényes bizonysága annak, miszerint igenis lehet szabadelvű és a haladást előmozdító intéz­ményeket hozni életbe, a­nélkül, hogy a mérsé­kelt és az államélet zavartalan folytatására és folytonosságára annyira szükséges conservatióval szakítanunk kellene. Nem lehet ugyan­is tagadni, hogy e törv­­javaslat igen sok szabadelvű, és úgy az egyének, valamint a községeknek jogát és ha­táskörét tágasbító intézkedéseket foglal magában, így például, hogy ne említsek többet, a rende­zett tanácscsal ellátott városok a közkormányzati téren a javaslat által oly hatáskörrel lennének jövőre felruházandók, mely hatáskörrel eddig a törvényhatósági joggal felruházott megyéknek egy egész járása bírt, és jövőben is birond. A szolgabíró competentiája alól a rendezett ta­nácsú városokat kiemelve, egyenesen a megye, az alispán hatásköre alá állíttatik. A belkormány­­zat tekintetében pedig ép oly joggal javasoltat­­nak felruháztatni, mint a minővel a törvényható­sági jogokkal felruházott szab. kir. és egyéb vá­rosok fognak bírni. A nagy és kis községek autonómia tekinteté­ben a törvényjavaslat szerint az eddiginél szintén kedvezőbb helyzetbe helyeztetnének, így például elöljáróságukat szabadon választhatják,költségeik megállapításában, számadásaik megvizsgálásában, egyátalán a községi ügyek elintézésében saját képviselő-testületük által vennének ré­st, és ön­ügyeiket— természetes dolog, korlátok közt és fen­­tartva a felsőbb folyamodási jogot, statutárius jogok útján saját maguk intézik el. Ennyit a köz­ségekre nézve. A­mi az egyén jogait illeti: azok szintén bővít­tettek, így például a rendezett tanácsú városok­ban a képviselő testület megválasztatásánál mind­azok bírnak választó­képességgel, kik föld, ház, jövedelem vagy személyes kereset után adót fizetnek. Ugyanezek választják a községben, ter­mészetesen a képviselő-testület kijelölése mellett, az elöljáróságot is. Bővíti továbbá az egyén jogait az, hogy e törvény­­javaslat némely intézkedései megadják nemcsak a jogot, de lehetséget is hogy az egyén a község, illetőleg a többség határozata ellenében, ha azt önmagára sérelmesnek tartaná, felebbezhet, és pedig a fórumhoz, a­mennyiben nem csak a tör­vényhatósághoz, hanem a kormányhoz is appel­­lálhat. Egy szóval: méltóságos főrendek, ha ezen törv­­javaslatot szabályszerűség tekintetében összeha­sonlítjuk Európa többi országainak községi tör­vényével, akkor valóban ezen összehasonlításból igen kedvező eredmény fog előállani. De talál­kozunk viszont ezen javaslatban oly intézkedé­sekkel is, melyek, mint már szerencsém volt emlí­teni, a conservatió fenntartására, az administratió folytonosságára igen alkalmas eszközökül fognak szolgálni, az államnak és egyének jogait pedig a községek netaláni túlkapásai ellenében megvédel­­mezik, így például, hogy csak egyet felemlítsek: midőn egyrészt a törvény a választó­képességet annyira kiterjeszti, hogy nem lehet tagadni, min­t szerint e tekintetben elment a legszélsőbb határig, másrészt gondoskodik a törvény arról is, hogy a képviselőtestületekben, melyek hivatva lesznek ezentúl a községnek dolgait vezérelni, az érdek is képviselve legyen, a­mennyiben ki van mond­va , hogy a képviselő­testület fele a legtöbb adót fizetőkből fog állani, — ezen intézménynyel, mely ma már köznyelven a virilis voksok nevén nevezte­tik, két czél van elérve ; először hogy a vagyonnak és értelmiségnek jogosult befolyása biztosítva, van, de másodszor — és erre különös súlyt fekte­tek r­észemről — hogy az administratió folytonos­ságának elve érvényre van emelve, mert miután a képviselő-testület fele oly egyénekből fog állani, kiknek választása fluctuationak kitéve nincs, igen természetes, a képviselő testület fele részben oly egyénekből fog állani, kik a községi ügyek ter­mészetével, az­ administratioval meg vannak ismer­kedve. Fokozza ezen eredményt még azon további intézkedés is, hogy a választott képviselők fele része három évenkint lép ki a képviselő testület­ből, és így fele része még mindig tovább is func­­tióban marad. Mérsékli továbbá, nagyméltóságu főrendek ! a szabad választást— mert nem lehet tagadni, hogy a szabad választásában néha a nagy tömegre gya­korolni szokott jogosulatlan befolyás ferde ered­ményt szokott előidézni, — a candidatio, a mennyi ■ ben a nagy és kis községekben a képviselő testü­let, mely fele részben a legtöbb adófizetőkből áll és a szolgabíró vezérlete és vezetése alatt műkö­dik, fogja megtenni a candidátiót, és csak­is általa candidált egyénekből lehet a községi adófizetők­nek választani. Mérsékli továbbá az, hogy rendezett tanácsú városokban is épen úgy, mint megyékben és a kir. városokban behozatott a közvetett választás. Azok elöljárósága, egyáltalán tisztviselői a képviselő­testület által fognak választatni. Megvallom, mél­tóságos főrendek, hogy én a törvénynek ezen ré­szét igen szükségesnek, lényegesnek tartom. Mert a rendezett tanácsú városok e javaslat szerint a közkormányzati téren oly eminens tért foglalnak el, tisztviselői oly fontos érdeket köz­vetítenek, hogy már ez oknál fogva is a választá­sokat a tömegre bízni nem lehetne, annál kevésbé, mert szakképzettségre van a tisztviselőnek szük­sége, a szakképzettség megítélésére pedig a töme­gek nézetem szerint nem alkalmasak. Biztosítja továbbá ezen t.-javaslat a községek ellenében az állam, val­amint, már imént említet­tem, az egyéneknek jogait is, így pl. hogy többet ne említsek: a költségeket a községek ugyan ön­maguk fogják megállapítani, de az esetben, ha költségeiket saját jövedelmeikhez képest nem ké­pesek fedezni, és a községi lakosok adójára volna szükség, mindig előleges jóváhagyásra van szük­ség a törvényhatóság, illetőleg a kormány részé­ről. És ez biztosíték az állam irányában annyiban, hogy nem engedi meg bizonyos esetben az állam­polgárokat túlterhelni és azoknak adóképességét devalválni, és épen így biztosítja az az egyént is, miután mindenkinek jogában áll a költségvetést megtekinteni, megbírálni, és ha azt helytelennek találja, jogos kívánalmainak érvényt szerezni, úgy a törvényhatóságnál, valamint a kormánynál. Biztosítja továbbá a törvényjavaslat az állam és egyén érdekeit, és kérem a méltó főrendeket, mi­szerint ezt különös tekintetbe méltóztassanak venni az államnak és egyének jogait biztosítja a t.-ja­vaslat azon része, mely az elöljáróság és képvise­lőtestület felelősségéről szól.Ezek azon részei, méltó főrendek, a törvényjavaslatnak, melyeket felho­­zandónak tartottam, támogatására azon állításom­nak, hogy a javaslat szabadelvű, de egyszersmind conservativ is. Vannak még e törvénynek egyes kiválóbb ré­szei , így pl. első helyen említem a törvénynek azon intézkedését, mely a jegyzőkről szól. A méltó főrendek közül bizonyára igen sokan az életből tudják, hogy mennyi rendetlenségre, visszaélésre, perpatvarra adott alkalmat a közsé­gekben az, hogy a községi jegyző, mint a népnek úgyszólván első tanácsosa, minden szigorlat nél­kül lévén felfogadható, gyakran a legignoránsabb egyénekből választatik, viszont méltóztatik azt is bölcsen belátni, hogy mennyire baj, ha értelmes, becsületes jegyző, ki több évi szolgálata alatt meg­ismerkedett a község és egyesek viszonyaival, csak azért, mert egyes befolyásos községi tagok­nak rokonszenvét megnyerni nem tudta, minden helyes ok nélkül elbocsáttatik. A törv­­javaslat mindkét irányban igyekszik a bajt orvosolni; gon­doskodik erről annyiban, mennyiben egyrészt fel­állította a jegyzői szigorlatot, másrészt kimon­dotta, hogy a jegyzői hivatal állandó és örökös hivatal. Leteszi továbbá ezen törv­­javaslat alapját­ a szegény­ ügynek, a­mennyiben kimondja, hogy ezen túl a községek tartoznak saját szegényeikről gon­doskodni. Végre rendezi ezen törvényjavaslat az illetőség és letelepedés kérdését is, és ezzel, azt hiszem, hogy közigazgatási praxisunknak egy igen nagy hiánya pótolva lesz. Nem akarok a nagyméltó főrendiház becses tü­relmével visszaélni, szabadjon azonban nekem, a­kinek ezen törv. javaslat alkotása körül érdemem nincs, mert az érdem egyrészt hivatalbeli elő­­admé, ki e törvényjavaslatot alkotta, és a képv. háznak alkotmányos tárgyalás végett benyújtotta, másrészt a képv. házé, mely ezen törv. javaslatot bővítette, javította,­­ épen azért elfogulat­lanul mondhatom ki azon nézetemet, hogy teljes meggyőződésem szerint ezen törvénynek alkotói nyugodtan, sőt talán büszkén tekinthetnek ezen munkára, épen azért szabadjon egész tisztelettel kérnem a nagyméltóságú főrendiházat, méltóz­­tassék becses hozzájárulása által Magyarország codexét egy oly törvénynyel gazdagítani, mely meggyőződésem szerint ezen ország helyes reor­­ganisatiójának lényeges részét fogja képezni.­­ Ajánlom a törvényjavaslatot a méltóságos főren­diháznak elfogadás végett. (Élénk helye­­lés és éljenzést , Szögyény Marich László . (Beszédét holnapi lapunkban közöljük.) Részletes tárgyalás. A ház áttérvén a tjav. részletes tárgyalására, az 1. §. a) pontjában az idézett 65. § 64. §-al cseréltetik fel. Erre Ivacskovits, az alsóház jegyzője áthozza az erdélyi arányosításról és tagosításról, továbbá a dalmát határokon bevitt tűzifától fizetett vám megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat, az arra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt. Az előbbi javaslat a jogügyi az utóbbi a pénz­ügyi bizottsághoz tétezik át. A 2. 3. és 4. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. Az 5. § hoz báró Nyáry Gyula azon módosí­tást nyújtja be, hogy a megyék házai vétessenek ki a község hatósága alól. A módosítvány ellen b. Lipthay Béla szólalván fel, az nem fogadta­­tik el. A 6. és 7. §. észrevétel nélkül fogadtatnak el. A 8. szakaszhoz Tóth Vilmos belügyminiszer tesz egy styláris módosítványt, a nőnek illetőségére

Next