Budapesti Közlöny, 1871. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1871-11-21 / 267. szám

b­en felhívást intéztem. Ezek sorában Binder Lajos képviselő úr azt felelte felszólításomra, hogy mi­után ő az esküt még le nem tette, s nem is tudja, le fogja-e tenni, s elfogadja e hivatalát, képviselői állásáról le nem mond, és fenntartja magának aziránt a szabadságot, esetleg lemondását be­nyújtani. Simonyi Ernő : A­z ilyen eljárás sérti a törvényhozás méltósá­gát , mert vagy elismeri valaki a törvényeket s alkalmazkodik azokhoz, vagy pedig, ha azt nem akarja, akkor menjen ki az országból. A­z országban mindenki köteles engedelmeskedni az ország törvényeinek. (Helyeslés.) A törvény­hozó testülettel vagy a kormánynyal, kormányhi­vatalokkal játékot és tréfát űzni sem a tör­vényhozás, sem az administrate tekintélyével meg nem fér. (Helyeslés.) A törvény azt mondja, hogy a­ki bíró, az egyszersmind képviselő nem lehet. Ha már most kineveztetett bírónak, ha az ő tudta és akarata nélkül neveztetett ki, nyilatkozzék egyenesen, hogy nem akarja elfogadni; de az, hogy ne nyilatkozzék, vagy hogy nyilatkozatát függőben tartsa, feltételhez kösse, nem helyesel­hető. Ha oly bírót nevezett ki a minister, kiről ki­tűnik, hogy a törvényhozó­ testület iránt tisztelet­tel nem viseltetik, a miniszernek kötelessége el­mozdítani azon helyről. (Helyeslés.) Elnök: M­éltóztassék meghallgatni a levelet, a levél igy hangzik: Méltóságos elnök úr! Méltóságod folyó é­vi november hó 8-án 592. sz. a. kelt tisztelt ira­tában, méltóságodhoz intézett azon kérdés követ­keztében, váljon törvényszéki elnökké lett kine­­veztetésem folytán előbb képviselői állásomról le­mondásomat benyújtottam-e, — engem hivatalosan felszólító, hogy ez iránti nyilatkozatomat a törvé­nyek értelmében minél előbb beterjesszem. M­éltóságod felszólítására okul szolgáló ezen kérdésnek alapja és értelme előttem nem egészen világos. Nem világos előttem ugyanis: váljon ezen kérdés, tekintettel az 1869. IV. t. ez. 8-ik § ának a) pontjára, vagy tekintettel a parlamentáris illemre tétetett-e, mely utóbbi a képviselőtől meg­kívánja, hogy a kormány általi kineveztetése elfo­gadásával képviselői állásáról lemondjon. Ezen két szempont bármelyikéből is intéztetett légyen e kérdés, — s csakis ezen két szempontból való in­tézhető — igazoltnak mindazáltal nem tekint­hettem. H­a ugyanis e kérdés jogosultságát az 1869. IV. t. ez. 8 §-nak a) pontjából akarja meríteni, ennek ez esetben ugyanezen t. ez. 14 §-a, különösen an­nak második bekezdése áll szemközt. Mindaddig, mig a bírói esküt le nem tettem, hivatalomat el nem foglaltam, a t. kérdésteve is, úgy hiszem, nem fogja kétségbevonni — nem csak tekintettel az 1871 -ki 32. t. ez. 4-ik §-ra, hanem különösen az én esetleges vezetésemre bízott törvényszéki állo­mások betöltési módja által támadható elhatáro­zásomra— azon eset lehetőségét, hogy én az esküt nem fogom letenni. H­ogy az előrebocsátottakhoz képest legke­­vésbbé sem vélek a parlamentáris illem szabályai ellen cselekedni, ha a reám ruházandó hivatal még meg nem történt elfoglalása folytán, azon lehetőséget akarom magamnak föntartani, hogy képviselői állásommal éljek: abból következik, hogy a parlamentáris illem a képviselői állást csak a kormányhivatal elfogadása megtörténtével tartja ugyane hivatallal össze nem egyeztethe­­tőnek. A­zon pillanatban, midőn eskületételem csak az én elhatározásomtól függ, és erre magamat elha­tároztam, nem fogok késni, a parlamentáris illem követelményeinek eleget tenni s lemondásomat benyújtani, ha t. i. nem fogom czélszerűbbnek ta­lálni, hogy csakis az eskü letétele után képviselői állomásomról nem lemondásomat, hanem az 1869. IV. t. ez. 8 §-ához képest a megtörtént eskületé­telről jelentésemet méltóságodnak egyszerűen be­­terjeszszem. — Medgyesen 1871. nov. 14-én. Bin­der, orsz. képv. Madarász József . Elismeri, hogy a háznak óvatosan kell eljárnia a képv. lemondások, vagy le nem mondásokra nézve; azonban azt hiszi, hogy a kormány és így az igazságügyminiszérium is elnökségre senkit ki nem nevez és ki nem ne­v­ezett, hacsak azon egyén nem folyamodott. Azon meggyőződésben lévén, hogy ezen képviselő úr önmagára nézve, amint rendesen meglehet nem helyesen mondják,­ önmagára nézve dinnyeföld­nek nézi a képviselőséget és bár szükségesnek látta folyamodni és ezen folyamodása következté­ben ki is neveztetett, azt is meg akarja tartani. Azonban a képviselőháznak meg kell fontolnia azt is, hogy így kijátszathatnék egy választó­kerület a maga képviseltetésétől egy a kormányhoz hiva­talért folyamodott, s a kormány által kinevezett tag által, mert az eskü letételét a kormány közös jóváhagyásával vagy megegyezése ellenére is any­nyira kihúzhatná, hogy addig már pl. az ország­gyűlés el is fog múlni, vagy csak annyi ideje sem leszen már a kerületnek, hogy csak a képviselő választás is irathatnék ki. Ő tehát anélkül, hogy a tárgyban a házat intézkedésre hívná föl, mert a választási törvények vitatása alkalmával okvetlen kellene erről gondolkodni, szükségesnek tartja itt legalább nyilvánítani, hogy mindazon képviselők, kik a kormányhoz folyamo­dnak, és a folyamodás következtében kineveztetnek vagy bárminő más hivatalt elfoglalnak, azonnal tartsák erkölcsi kö­telességüknek azon képviselői állásról lemondani melyet már folyamodásukkal mintegy érvényte­lenítettek. Csernátony Lajos: Azon levélből melyet hallott, úgy látszik, hogy Binder képviselő úr nem fogad­ta még el azon állást, melyre kineveztetett, vagy­is más szóval: még mindig képviselő. M­ár most szeretné tudni, hogy egy új divat ho­­zatik-e be, s azon képviselők, kik bizonyos állo­másra kineveztettek, némileg olyan miniszereknek tekintessenek­­, kik az elnökséggel levelezés által érintkezhetnek. Ha képviselő, miért nincs itt, s miért nem felel a kérdésre élő szóval, miért felel az elnökség útján. Vagy képviselő, akkor itt tar­tozik lenni és felelni, s ekkor nincs szükség sem­mi levelezésre, vagy nem képviselő, akkor irhat levelet. Ő ezt egy új szokásnak látja. Mindenesetre amphibious állapot kétségtelenül, a­mibe helyez­te magát Binder képviselő, de ő nem látja azt renden levőnek. Hosszabb leveleket küldenek, melyekben magyarázgatják a parlamentáris ille­met és a nem parlamentáris illemet, szóval ma­gukat oly állapotba helyezik, melyet — azt hiszi — a ház nem tartozik, nem is fog elismerni. (Élénk helyeslés.) Halász Boldizsár : N­em óhajtja a törvényt igy magyarázni, s re­méli, hogy a ház sem teheti ezt. Annálfogva, hogy egyszer mindenkorra átessünk hasonló kér­déseken, ő a képv. urat többé képviselőnek nem ismerheti el. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: B­inder képviselő úr az imént felolvasott levelé­ben igen sokat beszél a parlamenti illemről, pedig azt hiszem, hogy a parlamenti illem még úgy meg­sértve nem volt, mint épen az ő levelének tartalma által meg van sértve. (Élénk helyeslés ) Igaza van Csernátony képviselő úrnak, hogy Binder képviselőnek, ha még képviselő, a helye nem valahol Erdélyben vagy máshol, hanem itt az országházban van, és ha még nem szűnt kép­viselő lenni, ő neki nem szabad magának a ház engedélye nélkül eltávozni e helyről, hanem köte­lessége itt Pesten a ház üléseiben részt venni (Helyeslés.) M­indenekelőtt tehát szükségesnek tartom azt, hogy az elnök úr szólítsa fel Binder képviselő urat, hogy ha ő — a­mint mondja — a bírói ál­lást nem fogadta el, kötelessége szerint azonnal jelenjen meg az országházban képviselői tiszté­nek teljesítése végett. (Helyeslés.) A­­mi már most egyébiránt a teendőket illeti, itt egy igen fontos kérdés merül fel, az t. i., hogy mikor és mennyiben lehet valamely képviselői állásnak betöltése iránt rendelkezni addig, míg maga a képviselő állásáról le nem mondott. Ez magában igen nagy kérdés, s érett megfontolást kí­ván az ez iránti határozás. É­n ugyan, a­mennyire az eddig hallottakból némileg értesülve vagyok a dologról, azt hiszem, hogy Binder képviselő úr már nem mondhatja, hogy ő a bírói állást nem fogadta el, mert bizo­nyosan ő is, mint más kinevezett elnökök, már he­­lyezése iránt működik. (Úgy van!) Ő kétségkívül ü­gy, mint a többi elnök fel van szólítva, hogy a törvényszékhez kinevezendő ülnökök iránt véle­­ményes jelentést tegyen. Ő tehát — nem kétlem — már acsiv mint elnök működik, és egy részem­ről azon kijelentését, hogy még eddig az elnöki állást el nem fogadta, csak kijátszásnak tartha­tom. (Élénk helyeslés. Csernátony Lajos közbe­szól : Napidíjak ! Szálláspénz !) Egyébiránt én ily fontos kérdésben a rögtön hozandó határozatok­nak barátja nem vagyok. Ez a kérdés megérdemli, hogy annak rendje szerint vitattassék meg és ko­moly megfontolás után hozassák benne határozat, mert pr­ecedensül szolgálhat más esetekre nézve is. (Helyeslés.) Ennélfogva azon kérést intézem a t. házhoz, méltóztassék elrendelni, hogy azon le­vél, melyet az elnök úr felolvastatott, nyomattas­­sék ki, osztassák ki, s azután annak tárgyalására külön határidő tűzessék ki. (Általános helyeslés.) E­lnök: A t. ház elfogadja tehát Ghyczy képvi­selő úr indítványát, mely szerint először Binder képviselő úr felszólíttassék, hogy azon esetben, ha a kinevezést nem fogadta el, azonnal foglalja el képviselői állását; s másodszor, hogy Binder képviselő úr levele nyomattassék ki, osztassák ki s annak idején a ház fog az iránt határozni. Interpellate: P­avlovics István : Következő interpellate intézi a belügyminiszerhez: T­ekintve,hogy dr. Miletics képviselőtársunk által sajtóvétségi büntetés kiszenvedése után, elítélteté­sének minden más következményei megszűntek, és hogy barátjai által szándékolt tisztelgés a tör­vénybe nem ütközik, és így törvényellenes de­­monstrátiónak, akár a törvényszék kicsinylésé­­nek tekinteni nem lehet, hanem inkább ő iránta tanúsított bizalom és tisztelet jelének, mely annyi­val inkább szabad, miután nem vonatkozik valami meggyalázó bűntényre, hanem csak politikai vét­ségre ; tekintve továbbá, hogy ő a sajtóvétség által nem szűnt meg lenni országos képviselő, tehát mint olyan a fogság megszűnte után nyilvá­nos jellemet viselvén, az ő neki szánt megtisztel­tetés eltiltásával megsértetett­; tekintve, hogy a belügyministérium megtiltó rendelete által meg van sértve az alkotmányos ország polgári joga, mely szerint minden polgár­nak szabad tisztelgő elfogadtatásokkal, diszlako­­mákkal, vagy akármely más engedett módon ér­zelmeinek kifejezést adni; — tekintve, hogy a törvényellenes és alaptalan eltiltás a publicum tudomására csak akkor adatott, midőn már minden előkészületek megtétettek és a vendégek vagy útnak indultak vagy a helyen megjelentek vala­ mi által pedig a polgároknak, legyenek azok helybeli lakosok avagy vendégek, egyaránt kipó­­tolhatlan kár okoztatott. Tekintve, hogy a főispán a ministeri rendelet foganatosításában is nem csak ildomtalanul, hanem erőszakosan és kihívó­­lag járt kl, oly képen, hogy valamely összeütkö­zés vagy szerencsétlenség is idéztethetett volna előt, hogy ő továbbá törvényellenesen és szabálytala­nul átvette a hatalmat a városi hatóságtól, és hogy összes eljárása a polgárságban kételyt keltett fel, miszerint arra czéloztatott­ valamely összeütközést előidézni, a beállítandó kivételes állapot igazolha­­tására. Tekintve végtére, hogy az ilyszerű eljárás képes lett volna gyűlöletet kelteni fel mind a nem magyar ajkú, mind pedig az alkotmányos érzelmű polgárságban és a szerb nemzetben, és a kedélyeket veszélyes következményekkel fölizgat­­ni, bátorkodom a t. belügyminiszer úrhoz a követ­­kező kérdéseket intézni : 1­ er. Mely törvény alapján bocsátá ki a t. bel- Ügyminister úr azon rendeletet, mely dr. Miletits tisztelgő elfogadtatását eltiltá? 2- ér. Mivel igazolja azon eljárását, mely szerint néhány héttel ezelőtt az újvidéki városi polgár­­mester megkérdezésére táviratilag azt felelé, hogy ugyanezen elfogadtatás ellen nincs semmi kifo­gása, utóbb pedig, midőn már a költséges előkészü­letek megtéte­ttek vala, azt eltiltá? 3. Van-e tudomása a t. ministernek arról, hogy a főispán, Lénárd Máté, daczára annak, hogy az illetők minden ováziótól jó eleve­­ elállottak volt, a polgárság ellen kihívó és ildomtalan módon az állandó és honvéd-katonaság felhasználásával, minden adott ok és alap nélkül ilyképen erőszü­­lenleg mint miniszeri biztos a törvényszék elh Oboskodott, hogy igen könnyen valamely szeren. 5858

Next