Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-26 / 272. szám

Budapest 1873. 272. szám. Szerda november 26. KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Ezekkesztőség : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadó-hivatal : Pesten , barátok­ tere 7. sz. a. földszint. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bérm­entet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Előfizetési Árak : A „Budapesti külön, postán Egész évre. Félévre Negyedévre Közlöny“ melléklapjára vagy házhoz hordva . . . 2 frt 40 kr. . . 1 » 20 . . . — 1­60 » A »Hivat. Értesítő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt! Egész évre .... 12 frt. Félévre..............................6 » Negyedévre .... 3 » Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítődbe iktatandó hirdetések dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lap ára 10 kr. Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.,kétszeri 16kr. és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyeg­­dij külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Folyó évi deczember hóban az ezüstárkelet­­pótlék valamennyi, ennek beszedésére jogosított, és e jogot igénybe vevő vasutakon a m. korona területén 7­­7 % -kal lesz számítandó. A vasúti és hajózási m. k. főfelügyelőség. NEMHIVATALOS RÉSZ. A császári és Apostoli királyi Felsége az árva­megyei ínséges cholerabetegek és szülök nélkül maradt ottani vagyontalan árvák felsegélése czél­­jából saját pénztárából 500 frtot utalványozni méltóztatott, mely összeg az árvamegyei cholera­­bizottmánynak megküldetett. Özvegy Ghyczy Francziska, a csubári uradalom tulajdonosa, királyné Ő Felsége nevenapja alkal­mából, a járvány által sújtott budapesti szegények javára 200 frtot adakozott. Mely összeg Budapest főpolgármesterének azzal küldetett meg, hogy azzal az adakozó szándéká­­hoz képest rendelkezzék. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CLXX. ÜLÉSE november 25-dikén d. e. 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Huszár Imre, Waechter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy, Kerkapoly,gr. Szapáry, Tisza L., Pauler, gr. Zichy, b. Wenckheim, Trefort, Szende, gr. Pe­­jacsevics ministerek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi-­­­telesittetik. Elnök a nyert felhatalmazás alapján bejelenti azon küldöttség tagjait, kik Ő Felségét jubi­­­­laeuma alkalmából üdvözölni fogja a Láz nevé­ben ; e küldöttség tagjai a következők: Bartal György, gr. Berchtold Arthur, Bohus Zsigmond, gr. Forgách Antal, Győrffy Gyula, Hammersperg Jenő, Horvát Boldizsár, Huszár Imre, Kármán Lajos, Lónyay János, Móricz Pál, Nagy György, Ottlik Jenő, b. Sennyey Pál, b. Simonyi Lajos,­­ Somssich Pál, Szabadhegyi Antal, Szentimrey Elek, Tarnóczy Gusztáv, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Wächter Frigyes, Zsedényi Ede. Tudomásul vétetik, Almássy Sándor és Bakcsi Ferencz kérvénye­ket nyújtanak be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Dézsán Mihály a mentelmi bizottság részéről tesz jelentést Becze Antal és gr. Haller Ferencz képviselők kiadatására vonatkozólag. A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Vidliczkay József emlékezteti a házat arra, hogy a naszódvidéki erdőségek ügyében egy bi­zottság megválasztása határoztatott el annak idejé­ben, kéri a házat, hogy tűzzön ki határidőt e bi­zottság megválasztására. A ház hétfőn fogja e bizottságot, mely őt tag­ból állandó megválasztani. Felolvastatik harmadszor a katasteri felmérés­ről szóló törvényjavaslat, mely harmadszor is el­­fogadtatik, miről a főrendiház a nyomban hitele­sített jegyzőkönyvi kivonat kíséretében értesít­­tetni fog. Következik a napirend, vagyis tárgyalása a százötvenhárom millió o. é. ezüst frtig terjedhető államkölcsönről szóló törvényjavaslatnak. Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó nem kíván ez alkalommal az ország pénzügyi helyzeté­nek tárgyalásába bocsátkozni, amennyiben a fe­dezet kérdésének tárgyalása alkalmából, midőn minden factor számbavehető lesz, fog a ház azon helyzetben lenni, hogy az e tárgyban felmerülő eszmecserének sikere lehet. A kérdés, mely a pénzügyi bizottság s az osz­tályok előtt e tárgy megvitatásánál lebegett, az volt: váljon elkerülhetlenül szükségese a je­len kölcsön azon mérvben, melyben ezt az előter­jesztett törvényjavaslat czélozza, s vájjon oly fel­tételek mellett vétetik-e az fel, melyek elfogad­hatók ? A szükség kétségtelen. Az ezen évre megszava­zott költségvetésben 15.700.000 frt különbözet marad, melynek fedezésére bevételi alapot a költ­ségvetési törvény nem jelölt ki. Ezen hiányt növelte a folyó évi jövedelmeknek nagy mérvű csökkenése, amennyiben azok való­színűleg 10—12 millió frttal mögötte maradnak az előirányzott bevételeknek. E körülmény folytán, s annak következtében, hogy mintegy 10 millió nem teljesített munkálat maradt hátra, melynek fedezése biztosíttatott, kö­rülbelül 30 millió­ért az, minek fedezéséről, mint ezen évnek szükségletéről, gondoskodni kell. Ezen összegbe jön azon hiány, melyet a 73-es költség­­vetés fog fel­mutatni. E hiány tényleg nagyobb lesz, mint az előirá­­nyoztatott, mert a kiadások némely részében emel­kedés fog bekövetkezni, és a kamatbiztosítások összege legalább 3 millióval fog emelkedni. E mellett azon teher, melyet a jelen kölcsön az ál­lamra ró, ismét 41­2 millióval fogja szaporítani a szükségletet. A jövő évben fedezendő hiány tehát ezzel együtt 28 millióra fog emelkedni. Ezen kívül a bevételek számos jövedelmi ágnál, főleg a mos­toha év folytán apadni fognak, úgy hogy előre­láthatólag 14 millióval lesz kevesebb a jövő évi tényleges jövedelem a fedezetnél. Összesen tehát 73 millió­ért az, mely összegre szüksége van az államnak. Hogy ezen összeg más, mint rendkívüli után, kölcsön útján nem teremthető elő, az nem igényel magyarázatot. Ennyire szükség lesz, hogy a jövő év hiánya a jelen tartozásaival együtt fedeztethes­sék. A kérdés tehát csak az, vajjon elfogadható-e az előterjesztett kölcsön. Igaz, hogy a feltételek súlyosak, de a kérdés ma nem ez, hanem egyedül az, hogy az állam képessé tétessék pillanatnyilag, vagyis ide engedtessék neki arra, hogy az állam­háztartás bajait gyökeresen orvosolhassa. A külön­vélemény kifogásával szemben szóló utat az euró­pai súlyos pénzviszonyokra, melyek e kölcsön terhes feltételeit részben megmagyarázzák. Mint­hogy azonban ez az egyedüli eszköz arra, hogy az állam kötelezettségeit teljesíthesse, bármily súlyos is az, az osztályokból alakult központi bi­zottság az arról szóló törvényjavaslatot elfoga­dásra ajánlja a háznak. A különvélemény ellenében továbbá megjegyzi, hogy bár csak névszerinti értékben vétetik fel a kölcsön, de e névszerinti érték ezüstről szól, s így a különbözet a tényleges és névérték között legfö­­lebb csak egy két millióra fog rúgni. Különben, hogy e tekintetben a különbözet ne hasson zava­rólag az államháztartás rendes menetére, a pénz­ügyi bizottság azon javaslatot terjeszti a ház elé, hogy vizsgáltassék át a költségvetés szükségleti része, nem találkozik-e az ott megállapított költ­ségek között több olyan, mely elhalasztható. Szaló szerint elérkezett ideje annak, hogy komo­lyan foglalkozzék a törvényhozás Magyarország államháztartásának reorganisatiójával. Ez azon­ban a jövő dolga; most a jelent kell megmenteni, s e czért akarja a kormány elérni a jelen kölcsön felvétele által. Az ország hitelének megmentése szempontjából ajánlja a törvényjavaslat felvéte­lét. (Helyeslés.) Horn Ede, mint a II. osztály különvéleményé­nek előadója, megjegyzi, hogy azon osztályban a jobb és baloldal egyenlően van képviselve, s így a különvéleményt nem lehet pártszempontból eredetinek mondani. Nem akarja kutatni azon okokat, melyek e súlyos kölcsön felvételét ily időkben szükségessé tették. A kérdés szerinte csak az, elfogadható-e ezen kölcsön s elérhető e általa azon czél, melyet azzal a törvényhozás elérni akar ?. A kölcsön ára iránt az utóbbi napokban többféle számítás történt, me­lyek eredménye az volt, hogy körülbelül 10 ma perczent az évi teher. Ez, bár úgy veszi szóló észre, hogy a közvéle­ményben a perczent magassága iránti érzék tom­pulni kezd, igen súlyos teher, melyet kézzelfogha­­tólag ígér bebizonyítani. Ha ugyanis megkapjuk a kölcsönt, — mert még ez is kérdés, — fogunk adni 77 ,5 millióért, illetőleg 64 millióért, a­meny­nyit tényleg kapunk, öt év alatt 99 *­2 milliót. Szóló ehhez hasonló példát nem talál az európai államok történelmében. Alkotmányos állam békés időben még sohasem vett fel ily terhes kölcsönt, mely Magyarországot a keleti államokkal egy színvonalra helyezi. Ezzel az a hátrány jár, hogy ha valamely állam ily terhes feltételek alatt vett fel egyszer pénzt, az enyhébb feltételek alatt többé nem igen fog kapni kölcsönt. Különben ismert, hogy súlyos idők járnak a pénzvilágban, de Ma­gyarország jobb időben is minden kölcsönét drá­gábban fizette az előbbinél, így a gömöri kölcsön­ért, mely 79 frtért adatott el, 6 frt 33 frt fizetett az állam minden 100 frt után ; a 30 milliós köl­csönért, mely 75 és egynegyed frtért adatott el 6 frt 64 krt, az 54 milliós kölcsön után 6 frt 75 krt fizetett az állam. És ez természetes is, mert nem­­csak hogy általában háztartásunk iránt megren­dült a pénzvilágban a bizalom, hanem eljátszot­ták a bizalmat, azon gazdálkodással, melyet a fel­vett pénzekkel követtünk. Mindazonáltal nem akarja az országot oly helyzetbe juttatni, hogy az egy consortium sze­szélyének legyen kitéve, mely feltételeit ahhoz köti, hogy ha az ország jól viseli magát, úgy a kölcsön többi két­harmadát is megadja, különben nem. Ki tudja, nem-e érti ezen consortium ez alatt az ország parliamentarismusát, alkotmányossá­gát. Ily áron szóló kölcsönt felvenni nem óhajt, de

Next