Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-26 / 272. szám
Budapest 1873. 272. szám. Szerda november 26. KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Ezekkesztőség : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet. Kiadó-hivatal : Pesten , barátok tere 7. sz. a. földszint. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési Árak : A „Budapesti külön, postán Egész évre. Félévre Negyedévre Közlöny“ melléklapjára vagy házhoz hordva . . . 2 frt 40 kr. . . 1 » 20 . . . — 160 » A »Hivat. Értesítő« egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt! Egész évre .... 12 frt. Félévre..............................6 » Negyedévre .... 3 » Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítődbe iktatandó hirdetések dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalos hirdetést igazoló egyes lap ára 10 kr. Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr.,kétszeri 16kr. és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Folyó évi deczember hóban az ezüstárkeletpótlék valamennyi, ennek beszedésére jogosított, és e jogot igénybe vevő vasutakon a m. korona területén 77 % -kal lesz számítandó. A vasúti és hajózási m. k. főfelügyelőség. NEMHIVATALOS RÉSZ. A császári és Apostoli királyi Felsége az árvamegyei ínséges cholerabetegek és szülök nélkül maradt ottani vagyontalan árvák felsegélése czéljából saját pénztárából 500 frtot utalványozni méltóztatott, mely összeg az árvamegyei cholerabizottmánynak megküldetett. Özvegy Ghyczy Francziska, a csubári uradalom tulajdonosa, királyné Ő Felsége nevenapja alkalmából, a járvány által sújtott budapesti szegények javára 200 frtot adakozott. Mely összeg Budapest főpolgármesterének azzal küldetett meg, hogy azzal az adakozó szándékához képest rendelkezzék. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CLXX. ÜLÉSE november 25-dikén d. e. 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Huszár Imre, Waechter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak : Szlávy, Kerkapoly,gr. Szapáry, Tisza L., Pauler, gr. Zichy, b. Wenckheim, Trefort, Szende, gr. Pejacsevics ministerek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi-telesittetik. Elnök a nyert felhatalmazás alapján bejelenti azon küldöttség tagjait, kik Ő Felségét jubilaeuma alkalmából üdvözölni fogja a Láz nevében ; e küldöttség tagjai a következők: Bartal György, gr. Berchtold Arthur, Bohus Zsigmond, gr. Forgách Antal, Győrffy Gyula, Hammersperg Jenő, Horvát Boldizsár, Huszár Imre, Kármán Lajos, Lónyay János, Móricz Pál, Nagy György, Ottlik Jenő, b. Sennyey Pál, b. Simonyi Lajos, Somssich Pál, Szabadhegyi Antal, Szentimrey Elek, Tarnóczy Gusztáv, Tóth Vilmos, Várady Gábor, Wächter Frigyes, Zsedényi Ede. Tudomásul vétetik, Almássy Sándor és Bakcsi Ferencz kérvényeket nyújtanak be, melyek a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Dézsán Mihály a mentelmi bizottság részéről tesz jelentést Becze Antal és gr. Haller Ferencz képviselők kiadatására vonatkozólag. A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Vidliczkay József emlékezteti a házat arra, hogy a naszódvidéki erdőségek ügyében egy bizottság megválasztása határoztatott el annak idejében, kéri a házat, hogy tűzzön ki határidőt e bizottság megválasztására. A ház hétfőn fogja e bizottságot, mely őt tagból állandó megválasztani. Felolvastatik harmadszor a katasteri felmérésről szóló törvényjavaslat, mely harmadszor is elfogadtatik, miről a főrendiház a nyomban hitelesített jegyzőkönyvi kivonat kíséretében értesíttetni fog. Következik a napirend, vagyis tárgyalása a százötvenhárom millió o. é. ezüst frtig terjedhető államkölcsönről szóló törvényjavaslatnak. Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó nem kíván ez alkalommal az ország pénzügyi helyzetének tárgyalásába bocsátkozni, amennyiben a fedezet kérdésének tárgyalása alkalmából, midőn minden factor számbavehető lesz, fog a ház azon helyzetben lenni, hogy az e tárgyban felmerülő eszmecserének sikere lehet. A kérdés, mely a pénzügyi bizottság s az osztályok előtt e tárgy megvitatásánál lebegett, az volt: váljon elkerülhetlenül szükségese a jelen kölcsön azon mérvben, melyben ezt az előterjesztett törvényjavaslat czélozza, s vájjon oly feltételek mellett vétetik-e az fel, melyek elfogadhatók ? A szükség kétségtelen. Az ezen évre megszavazott költségvetésben 15.700.000 frt különbözet marad, melynek fedezésére bevételi alapot a költségvetési törvény nem jelölt ki. Ezen hiányt növelte a folyó évi jövedelmeknek nagy mérvű csökkenése, amennyiben azok valószínűleg 10—12 millió frttal mögötte maradnak az előirányzott bevételeknek. E körülmény folytán, s annak következtében, hogy mintegy 10 millió nem teljesített munkálat maradt hátra, melynek fedezése biztosíttatott, körülbelül 30 millióért az, minek fedezéséről, mint ezen évnek szükségletéről, gondoskodni kell. Ezen összegbe jön azon hiány, melyet a 73-es költségvetés fog felmutatni. E hiány tényleg nagyobb lesz, mint az előirányoztatott, mert a kiadások némely részében emelkedés fog bekövetkezni, és a kamatbiztosítások összege legalább 3 millióval fog emelkedni. E mellett azon teher, melyet a jelen kölcsön az államra ró, ismét 412 millióval fogja szaporítani a szükségletet. A jövő évben fedezendő hiány tehát ezzel együtt 28 millióra fog emelkedni. Ezen kívül a bevételek számos jövedelmi ágnál, főleg a mostoha év folytán apadni fognak, úgy hogy előreláthatólag 14 millióval lesz kevesebb a jövő évi tényleges jövedelem a fedezetnél. Összesen tehát 73 millióért az, mely összegre szüksége van az államnak. Hogy ezen összeg más, mint rendkívüli után, kölcsön útján nem teremthető elő, az nem igényel magyarázatot. Ennyire szükség lesz, hogy a jövő év hiánya a jelen tartozásaival együtt fedeztethessék. A kérdés tehát csak az, vajjon elfogadható-e az előterjesztett kölcsön. Igaz, hogy a feltételek súlyosak, de a kérdés ma nem ez, hanem egyedül az, hogy az állam képessé tétessék pillanatnyilag, vagyis ide engedtessék neki arra, hogy az államháztartás bajait gyökeresen orvosolhassa. A különvélemény kifogásával szemben szóló utat az európai súlyos pénzviszonyokra, melyek e kölcsön terhes feltételeit részben megmagyarázzák. Minthogy azonban ez az egyedüli eszköz arra, hogy az állam kötelezettségeit teljesíthesse, bármily súlyos is az, az osztályokból alakult központi bizottság az arról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja a háznak. A különvélemény ellenében továbbá megjegyzi, hogy bár csak névszerinti értékben vétetik fel a kölcsön, de e névszerinti érték ezüstről szól, s így a különbözet a tényleges és névérték között legfölebb csak egy két millióra fog rúgni. Különben, hogy e tekintetben a különbözet ne hasson zavarólag az államháztartás rendes menetére, a pénzügyi bizottság azon javaslatot terjeszti a ház elé, hogy vizsgáltassék át a költségvetés szükségleti része, nem találkozik-e az ott megállapított költségek között több olyan, mely elhalasztható. Szaló szerint elérkezett ideje annak, hogy komolyan foglalkozzék a törvényhozás Magyarország államháztartásának reorganisatiójával. Ez azonban a jövő dolga; most a jelent kell megmenteni, s e czért akarja a kormány elérni a jelen kölcsön felvétele által. Az ország hitelének megmentése szempontjából ajánlja a törvényjavaslat felvételét. (Helyeslés.) Horn Ede, mint a II. osztály különvéleményének előadója, megjegyzi, hogy azon osztályban a jobb és baloldal egyenlően van képviselve, s így a különvéleményt nem lehet pártszempontból eredetinek mondani. Nem akarja kutatni azon okokat, melyek e súlyos kölcsön felvételét ily időkben szükségessé tették. A kérdés szerinte csak az, elfogadható-e ezen kölcsön s elérhető e általa azon czél, melyet azzal a törvényhozás elérni akar ?. A kölcsön ára iránt az utóbbi napokban többféle számítás történt, melyek eredménye az volt, hogy körülbelül 10 ma perczent az évi teher. Ez, bár úgy veszi szóló észre, hogy a közvéleményben a perczent magassága iránti érzék tompulni kezd, igen súlyos teher, melyet kézzelfoghatólag ígér bebizonyítani. Ha ugyanis megkapjuk a kölcsönt, — mert még ez is kérdés, — fogunk adni 77 ,5 millióért, illetőleg 64 millióért, amenynyit tényleg kapunk, öt év alatt 99 *2 milliót. Szóló ehhez hasonló példát nem talál az európai államok történelmében. Alkotmányos állam békés időben még sohasem vett fel ily terhes kölcsönt, mely Magyarországot a keleti államokkal egy színvonalra helyezi. Ezzel az a hátrány jár, hogy ha valamely állam ily terhes feltételek alatt vett fel egyszer pénzt, az enyhébb feltételek alatt többé nem igen fog kapni kölcsönt. Különben ismert, hogy súlyos idők járnak a pénzvilágban, de Magyarország jobb időben is minden kölcsönét drágábban fizette az előbbinél, így a gömöri kölcsönért, mely 79 frtért adatott el, 6 frt 33 frt fizetett az állam minden 100 frt után ; a 30 milliós kölcsönért, mely 75 és egynegyed frtért adatott el 6 frt 64 krt, az 54 milliós kölcsön után 6 frt 75 krt fizetett az állam. És ez természetes is, mert nemcsak hogy általában háztartásunk iránt megrendült a pénzvilágban a bizalom, hanem eljátszották a bizalmat, azon gazdálkodással, melyet a felvett pénzekkel követtünk. Mindazonáltal nem akarja az országot oly helyzetbe juttatni, hogy az egy consortium szeszélyének legyen kitéve, mely feltételeit ahhoz köti, hogy ha az ország jól viseli magát, úgy a kölcsön többi kétharmadát is megadja, különben nem. Ki tudja, nem-e érti ezen consortium ez alatt az ország parliamentarismusát, alkotmányosságát. Ily áron szóló kölcsönt felvenni nem óhajt, de