Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-01 / 252. szám
KÜLFÖLD FRANCZA"A ÜGYEK. A Bazaine-perben a haditörvényszék odt. 27 -i ülésében, miután az elnök által felhívott tanú, Reguier, nem jelent meg, első lépett fel mint tanú Caffarell táborkari századfőnök. Ő augustus 18-án esti 7 órakor Canrobert tábornagy által Bazainehez küldetett, hogy ez utóbbinak jelentse, miszerint ő kénytelen visszavonulási mozdulatot eszközölni. A szállítások által elzárt utak miatt tanú csak 9 óra után érkezett meg a plapperillei erődhöz. A vereség a főparancsnokot nem látszott különösen meghatni. A vallomás végszavai szószerint így hangzanak: Caffarell. Midőn én nyilvánítom előtte kétségbeesésemet az ügy ezen kimenetele felett, ő ezt válaszolá: „Ama mozdulat, melyet önök ma este eszközöltek, holnap a nélkül is eszközöltetett volna. Ne legyen hát ön e fölött vigasztalhatlanul kétségbeesve.“ Ama perczben a tábornagy környezetében voltak : Latour du Pin, és Lewal törzstisztek. Tanú erre visszatért Canroberthez, ki a táborkar által kijelölt állásokat foglalá el. Kérdés: Ki kisérte Lewal ezredest kémszemlelovaglása közben ? Válasz: Carson ezredes. Kérdés: Az altáborkari főnök volt-e az, ki Lewal ezredes szerint kijelölő azon állásokat, melyeket Canrobert tábornagynak el kelle foglalnia ? Válasz: Igen, elnök úr. A következő tanú, Mogeon őrnagy ezt vallja: „Augustus 18-án esti 10 óra felé Leboeuf tábornagy engem Bazainehoz küldött, hogy tőle parancsokat vegyek át. Én gyalog tevem meg az utat, mivel lóháton nem juthattam volna keresztül. A tábornagy azt válaszolá, hogy átalános visszavonulási parancs adatott ki. Én erre a főparancsnoknak megjegyzem, hogy hadtesteinkre nézve nehéz lenne ezenvisszavonulási mozdulatot napfelkelte felé eszközölni. Erre a főparancsnok Leboeuf tábornagynak azt üzené, hogy ő, miután az ellenség részéről a nyugtalanittatástól fél, ama mozdulatot tüstést eszközölheti. Reggeli 1 óra felé tértem visza hadtestemhez s 8 órával később elfoglaltuk a számunkra kijelölt metzi állásokat, a nélkül, hogy az ellenség által háborgattattunk volna.“ A kormánybiztos kérdése folytán tanú hozzáteszi, hogy a 18-iki csatában a 3 ik hadtest nem sokat szenvedett s állásait megtartá; hogy azonban az ezen napon eszközlött általános mozdulatok tekintetéből ezen visszavonulási parancs azt nem lepte meg. Most a fölmentő tanúk kihallgatása kezdetik meg. Először is Granger du Rouet tanú, táborkari ezredes lép elő. Az elnök kérdi a védőt, hogy minő pontok iránt akarja a tanút kihallgattatni? A védő azt válaszolja, hogy az augustus 6 iki események iránt. A kormánybiztos erre kijelenti, hogy az ezen keletre vonatkozó tanúskodások nem vézethetnek tekintetbe, mivel a vád egy későbbi időszakra szorítkozik. A védő a katonai vizsgálati törvénykönyv 321. czikkénél fogva ragaszkodik a vádlott azon jogához, miszerint mindazon tanúskodásokat előadhassa, melyek saját becsületére vonatkoznak. Az elnök erre kijelenti, hogy az ő discretionarius hatalmánál fogva a védő által beidézett tanúk ki fognak hallgattatni, de egyszersmind a vádló számára fentartja azon jogot, hogy minden oly vitától távol tarthassa magát, mely a vizsgálat tárgyát nem képező tényekre vonatkozik. Tanú a forbachi csata idejében Mailett tábornok táborkari főnöke volt . 5 én Frossard tábornokhoz Forbachba küldetett, hogy annak állása iránt értesítéseket szerezzen, azonban attól nem kapott szabatos választ. Annyi kitűnt a válaszból, hogy Frossard tábornok azt hive, hogy képes leend minden eshetőséggel szembeszállani G án, midőn Frossard tábornok ama sürgönyei megérkeztek, melyekben örösbítéseket kért, tanú nem emlékszik reá, hogy vajjon azokra küldetett-e válasz , sőt még csak azt sem tudja, hogy vájjon általában létezett-e amaz időben távirdai összeköttetés Forbach és St. Avold közt. Erre Montaudon osztálytábornok hallgattatik ki mint tanú. A védő az iránt kért tanút megkérdeztetni,hogy minő helyzetben voltak csapatai 6-án, midőn ő elindulásra készült. Tanú: 5-én hadosztályom esti 6 óra felé indult el Sarreguemines irányában. Egy küszöbön álló megtámadásról értesittetvén, ehez képest tevem meg intézkedéseimet. D. u. 37 óra felé kaptam Bazaine tábornagytól egy táviratot, mely új állásokat jelölt ki számomra. Alig érkeztem meg oda, midőn azon parancsot kaptam, hogy a második hadtest segélyére siessek. Eközben azonban beállott az éj; megtudtam, hogy Sarregueminesben többé semmiféle csapatok sem léteznek, s az éj folytában a tábornagytól újabb utasításokat kaptam. Augustus 16-án tanú parancsot kapott az arsi völgytorkot megszállani s az ellenség visszavonulását elvágni. A lakosok által arról értesittetvén, hogy a németek más irányt vettek, ő erről jelentést tett a tábornagynak kinek újabb parancsai folytán ő az ellenségre bukkant s azt teljesen visszaverte. A következő tanú, Castagni osztálytábornok vallomásából kitűnik, hogy ő a tábornagytól 5-én azon parancsot kapta, hogy Frossard tábornokkal összeköttetésbe helyezze magát, a mit ő meg is tett. A hallott ágyulövéseket ő eleinte mennydörgésnek tarta; midőn meggyőződött róla, hogy az valósággal ágyutüzelés volt, saját hadosztályát fegyverbe szábta, s két karabélyos század által kémszemlét eszközöltetett. Erre az ágyudörgés rögtön megszűnt. Kevéssel később szerencsétlenségre semmi kétség sem létezhetett többé a nap eredménye iránt. Frossard tábornok visszavonulásban volt Sarreguemines felé. G án ő Frossard tábornoktól egy sürgős iratra semmi választ sem kapott. Eltávozása előtt tanú még azon nyilatkozatot óhajtotta tenni, hogy a borny-i csata napján a tábornagy, mint neki látszott, nagyon aggódott saját készletei miatt, mely aggodalom ő reá is elragadt. A következő tanú Becat, egy igen fiatal táborkari százados. Ő egy kémszemlével volt megbízva Kaltenbrunn irányában; ő e kémszemlét végrehajtó, s erre Castagni tábornoktól azon parancsot kapta, hogy Montaudon és Frossard tábornokokat arról értesítse, miszerint ő rendelkezésükre áll. A forbachi csata szomorú eredményét az ő hadteste este Thomas századostól tudta meg. Bazainet, kihez ő saját tábornoka által rendeltetett, térképei tanulmányozásába elmélyedve találta. Ez utóbbi megnyugtatottnak nyilvánítá magát ama kitűnő védelmi állás által, melyet elfoglaltunk, s ily szellemben irt Frossard és Castagni tábornokokhoz. Mivel azonban Frossard tábornok nem a kaltenbrunni hadállás felé, vonult vissza, a mint ezt a tábornagy föltevé, tanú kénytelen volt, mint parancsvivő tiszt, a neki adott utasításokról lemondani s az átalános visszavonulási mozdulathoz csatlakozni. Erre Mettemann osztálytábornok hivatik fel mint tanú. Vallomása semmi különös megjegyzésre méltót sem tartalmaz, mivel azonban ő annak folyamában a jelentés őt illető részének bírálatába bocsátkozik, az elnök megparancsolja neki, hogy vallomását csupán a védő által említett pontokra szorítsa. Ő most végül még megemlíti, hogy ő Frossard tábornok üzenete folytán sietve Forbachba indult. A Bazaine-perben a haditörvényszék 28 diki ülésében az elnök először is Girelt ezredest hivatja elő. Ez utóbbi a törvényszékhez egy iratot intézett, melyben bizonyos közbejött eseteket részletesen kifejt. Az elnök által vallomásának szóbeli előadására hivatván fel, ezt vallja : „16. és 17 ike közti éjjel Soleille tábornoktól egy Bürgönyt kaptam, melyben felvilágosítások kivántattak tőlem minden rendelkezés alatti hadiszerek iránt, mivel azok fogyasztása igen tetemes volt. Több mint 80 láda hadiszer állott rendelkezésemre, s bevártam az elszállításokat, de másnap reggel az előkészített szerszámokat Magnan parancsnok rendeletére ismét az arsenálba kelle vitetnem. Ezzel szerepem bevégződött.“ A harmadik osztály a nancy-i távirda-igazgató, Wattelais kihallgatásával kezdődik. Elnök tanút arra kéri, hogy adja elő a távirdai szolgálat öszszes szervezetét. Tanú ezt mondta: „A háború folyamában Metz és Páris közt, Nancytól eltekintve, 3 féle távirdai összeköttetés állott fenn. Ezenkívül mi az összes megyei főhelyekkel közlekedtünk. A nancy-i vonal 12-én dél felé, a brieyi vonal 18-án d. u. 4 órakor vágatott el. A thionvillei vonal 19-én másodízben vágatott el. Én Caffinieres tábornokot megkértem, hogy e vonalat ily körülmények közt egészen szüntesse meg s a Mosel utján egy uj közlekedést állítson elő; ő azt válaszolá, hogy ez nem szükséges.“ Részletekbe bocsátkozva tanú kijelenti, hogy a hadtestek közti távirdai összeköttetések a hadmérnökparancsnokság által létesítettek. Az ő viszonyai a sürgönyöket szállító ügynökökhöz augustus 20-án rögtön véget értek. 14-ikéig a császárhoz czimzett sürgönyök nem az ő kezein mentek keresztül , csupán a tábornokok egymás közti sürgönyeit közvetíté. A borny-i állomás csak a hasonnevű ütközet délutánján szüntetett meg. Addig Metz s a táborkar közt szabályszerű összeköttetés létezett. Erre tanú elé egy oly sürgöny másolata terjesztetik, melyet ő általa továbbszállított gyanánt ismer el. E sürgöny 19-én indíttatott el Chalonsból Metzbe, hova 11 óra után 49 perccel érkezett meg. Ő nem emlékszik a sürgöny átvivőjének személyére, de azt hiszi, hogy az egy csendőr volt. Ugyanazon napon 3 órakor Flahaut ügynök további sürgönyöket hozott a tanúhoz, de amelyeknek rendeltetéséről ő semmit, sem tud mondani, mivel a beérkező sürgönyökről nem vétetett másolat. A kormánybiztos: Vájjon a tábornagy a thionvillei vonal helyreállításáról 19-én értesittetett-e ? Tanú : Én őt arról tüstént értesítem, s esti 8 órakor szintén értesítem őt a vezeték végleges félbeszakításáról. Most Brady erdőkerülő hallgattatik ki, ki ezt vallja: „17-én értesítem felügyelőnket a németek jelenlétéről, ő engem Metzbe küldött, hogy a tábornagynak ezt tudomására jutassam.“ A sz.-privátis csatafáltal az előrehaladásban, gátoltatva ő csupán különböző veszélyes kalandok után juthatott el a várba s mehetett Bazainéhoz. Ez utóbbi megkérdezétt az iránt, hogy mi módon tudá keresztül hozni sürgönyét.Visszautaztában ellenséges előőrsök által feltartóztattatott, kik őt kikérdezték, hogy várjon a császár még Metzben van-e, hogy minő állapotban vannak a csapatok stb. Ő magát s kíséretében levő pajtását oly foglalkozás nélküli munkásokul adá ki, kik Metzet elvettek. Ők már holtaknak tekinték magukat, azonban mivel társa jól beszélt németül, megmenekültek az agyonlövetés veszélyétől. Az án szerencsésen Verdunbe jutottak el, s ott küldetésükről számot adhattak. Erre Fissabre, szintén erdőkerülő lépett elő mint tanú. Ez épen Brady említett kísérője volt veszélyes útjában, s vallomása teljesen öszhangzik a megelőző tanúéval. Erre egy oly tatu hallgattatik ki, ki ezen igazságügyi drámában a vádlottra nézve valószínűleg végzetteljes jelentőséggel bir. Ez a már többször nevezett s a vádjelentésben is kiemelt Scalabrius erdész. Ezen tanúnak aug 17-én két csendőr által egy sürgöny adatott át, azon megbízással, hogy azt a legelső franczia seregnél, melyre bukkanni fog, szógáltassa át. Verducben azt mondák neki, hogy Comtons környékén egy seregnek kell lennie. Reggeli 4 óra télé St. Privátba jutott el, és sürgönyét átadá Canroleet tábornagynak, ki megjegyzém ki, hogy ez, titkos jegyekkel itt sürgöny, azt lelordittatá, és Scalabriusnak meghagya, hogy e sürgönyt most Metzbe vigye el, s Bazainenek szolgáltassa át. 19-év reggel Metzbe érkezvén, sürgönyét átnyúlta a tábornagynak; ez utóbbi kérdést, hogy mi módon jutott keresztül, s másnap reggeli 5 órára rendelt magához. Mivel e napon történt a slpriati csata, tanú előigyázatból csak esti 4 órakor jött a parancsnok lakására, s őt várt 9 énig, mivel nem tudta, hogy hová menjen szállás tablata végett. Ezen órában azt mondik neki, hogy a tbnagynak semmi viszonválasza sincs számára. Másnap tanú még egyezer sürgető a metzi adenigyelet, a válaszsürgöny végett. A fbnagy újólag azt válaszolta neki, hogy semmi sor- 2016