Budapesti Közlöny, 1889. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
1889-03-01 / 52. szám
Budapest, 1889. 52. szám. Péntek, márczius 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Szerkesztőségi iroda : IV. kerület, Dorz-utcza 7. szám I. emelet, 5. ajtó. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Athenaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre................................20 frt Félévre.....................................10 » Negyedévre..................................5 » Egy teljes lap ára 30 kr. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjal előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100-200- szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább. Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megküldendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr, kétszeri 16 kr, és többszöri hirdetésért 13 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszerelnök, az adófelügyelői számtisztek személyzeti létszámában. Veszprémi Lajos és Paczovszky Ferencz II. oszt. számtiszteket I. osztályú, Fodor Mózes, Gombos János, Tana Gyula és Szíjártó Mihály III. oszt. számtiszteket pedig II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszerelnök Sperling János brassói adóhivatali, és Heidler Gyula központi dij- és illetékkiszabási hivatali III. oszt. számtiszteket II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyministérium ideiglenes vezetésével megbizott m. kir. ministerelnök, Hegyessy Mór adóhivatali gyakornokot, a Hunyadvármegye területén működő m. kir. adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki. A pénzügyministérium ideiglenes vezetésével megbizott m. kir. ministerelnök. Péterffy Gyula facseti kir. járásbirósági írnokot, valemarei kincstári uradalmi ispánná nevezte ki. Barsti Forget Henrik tartalékos főhadnagy 1889. évi április hó 1-ével — védkötelezettségének teljesítése után — a «gróf Grünne» 43. gyalog-ezred tartalék-állományából a m. kir. honvéd gyalogság szabadságolt állományába helyeztetik át. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, I. évi 5000. szám alatt a következő kör rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz. Értesítem a törvényhatóságot, hogy a halászatról szóló (1888. évi XIX.) törvényt, az ezen törvény 72. §-ában nyert felhatalmazásomnál fogva, 1889. évi május hó 1-én életbe léptetem, s egyidejűleg mindazon halászati szabályrendeleteket, amelyek az említett törvény életbelépésekor még érvényben állanak, hatályon kívül helyezem. Erről a törvényhatóságot, a szóban levő törvény végrehajtása tárgyában ugyanezen keret és szám alatt kiadott rendeletem megfelelő számú példányainak idezárása mellett tudomás és megfelelő közzététel végett oly felhívással értesítem, hogy hatósági közegeit a hivatkozott törvény, s a végrehajtási rendelet határozatainak beható tanulmányozására s a törvény életbelépése után megfelelő alkalmazására utasítsa, mert csak így válik lehetségessé ezen, közgazdasági szempontból mindenesetre fontossággal bíró törvény eredményes végrehajtása. Jóllehet a halászati törvény, s a vonatkozó végrehajtási rendelet a törvény tárgyára, s az eljárásra nézve tüzetes és részletes intézkedéseket tartalmaz, szükségesnek tartom a törvényhatóság figyelmét ez alkalommal még a következőkre irányozni : A halászati törvény kettős feladatot kíván megoldani : egyrészről halászati tilalmak által elejét akarja venni a káros halpusztításnak, másrészről oly intézkedéseket tartalmaz, amelyek alkalmasak az okszerű haltenyésztés előmozdítására. E két rendbeli czél elérése szempontjából a törvény elsősorban is a halászati jog körül uralkodó homályos viszonyokat rendezi azáltal, hogy a halászati jogot a meder tulajdonához köti (törvény 1. §.) , mindazonáltal megengedi, hogy mindazok, akik a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, a melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat 1889. évi május hó 1-től számitandó egy év alatt, vagyis bezárólag 1890. évi április hó 30-áig, az alispánnál (polgármesternél) igazolhassák. A jogosultság kimutatására megállapított ezen határidő elmulasztása a halászati jog elvesztését vonja maga után (törv. 6. §.). A halászati jogosultság megállapítására vonatkozó határozatokat és eljárást a törvény 3—7. §-ai, a rendeletnek pedig 2—5. §-ai tartalmazzák. A halas vizek a törvény által két osztályba soroltatnak : az egyik osztályba tartoznak a zártvizek, ezeken a halászat a jogosult által korlátlanul gyakorolható ; a másik osztály a nyíltvizeket foglalja magában. A halászat gyakorlására és védelmére vonatkozó törvényes intézkedések tehát mind a nyíltvizeken való halászatra vonatkoznak. A törvény egyik irányelve az, hogy a halászat, annak okszerű fejlesztése érdekében, lehetőleg nagy vízterületeken gyakoroltassák , mivel pedig a meder a legtöbb esetben nagyszámú parczellákra osztva, számos birtokos tulajdonát képezi, s ily eldarabolt vízmederben a halászat egységes rendszer szerint nem űzhető, ez okból a törvény a társulati intézményt lépteti életbe, s kimondja, hogy az érdekeltek ily esetben a törvény korlátai között csak társulattá alakulva gyakorolhatják a halászatot (törv. 14. §. b) pont). A halászati jogviszonyok rendezése után tehát a törvényhatóságnak a törvény végrehajtása érdekében egyik legfontosabb és legsürgősebb feladatát a halászati társulatok megalakítása, s ezzel kapcsolatban a halászat gyakorlásának tényleges rendezése fogja képezni. Addig természetesen, míg a halászati társulatok megalakulnak, a törvény és a végrehajtási rendelet korlátai között az egyes jogosítottak a halászati jogot nyíltvizeken is önállólag szabadon gyakorolhatják. A halászat önálló módon vagy társulati útán leendő gyakorlásának szabályozása véglegesen a társulat megalakulásakor rendezendő, a társulat alakítására vonatkozó szándékról ugyanis az érdekeltek 30 napon át közszemlére inteendő hirdetményben oly felhívással értesíttetnek, hogy ezen határidő alatt, esetleg a tárgyalásnál kifogásaikat, avagy ha jogukat a törvény 14. §. a) pontja értelmében önállólag kívánják gyakorolni, ezen igényüket is a hatóságnál jelentsék be; a bejelentett igények iránt az érdekeltek, valamint a közigazgatási bizottság meghallgatása után a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer a törvény 15. §-a, illetőleg a rendelet 55—57. §-ai értelmében véglegesen határoz, s ez alkalommal a halászatnak bizonyos vízterületen önálló módon leendő gyakorlását engedélyezi, avagy később az érdekeltek kérelmére a bérleti területek minimumának megállapítása iránt is intézkedik. Korlátozás e részben tehát csakis a bérbeadás esetén nyer alkalmazást, éspedig az esetben, ha az egyes jogosítottak nem az egész vízterületüket, hanem azt részekre felosztva kívánják bérbe adni ; ily esetekben az okszerű halászat előmozdítása s a szomszéd birtokosoknak netán okozható sérelmek kikerülése czéljából a törvény 14. §. a) pontja, s a végrehajtási rendelet 16. §-a értelmében a bérleti területek minimumának megállapítása iránt a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer esetről-esetre intézkedik. Ha az érdekeltek többsége a társulattá alakulás mellett nyilatkozik, s a társulat tényleg megalakult, a társulati vízterületeken az egyes halászati jogosultak, a társulat fennállásának tartama alatt a társulat beleegyezése nélkül a halászatot többé nem gyakorolhatják, azt bérbe nem adhatják; az ily területeken tehát a halászat a társulat által fog gyakoroltatni. Az esetben pedig, ha a társulat az érdekeltek többsége által meg nem alakítható, avagy ha a társulat törvényszerű kötelezettségének eleget nem tesz, a társulati vízterületeken a halászat a törvény 47. §-a értelmében hivatalból bérbeadandó, és a halászat a bérlő által gyakorlandó. A társulatok szervezésére és a megalakításuknál követendő eljárásra nézve a törvény IV. fejezete, illetőleg a rendelet 53—63. §-aiban foglalt határozatok irányadók. Az okszerű haltenyésztés előmozdítása érdekében igen fontos intézkedést tartalmaz a törvény 16. §-a, amidőn alkalmat ad arra, hogy a halak ívására és a halivadék fejlődésére alkalmas területetek, az erre szolgáló idő alatt a gazdasági használat korlátozásával is, kiméleti terekké nyilváníttassanak. Az e részben követendő eljárást a törvény V. fejezete, illetőleg a rendelet 50—52. §-ai szabályozzák. A jogosulatlan halászat ellenőrzése czéljából a törvény 8. §-a elrendeli, hogy aki akár zárt, akár nyílt vizeken halászni akar, az elsőfokú hatóságnál Lapunk mai számához egy íve Hivatalos Értesítői van csatolva.