Budapesti Közlöny, 1906. augusztus (40. évfolyam, 177-201. szám)

1906-08-01 / 177. szám

is a h­ajó vagy rakománytól fizetendő ugyanazon illetékek fizetése mellett fog megengedtetni, mint a­hogy az a saját hajósoknak és járműveknek van megengedve. 11. czikk: Az országos és egyéb közutak, csatornáknak, zsilipek, kompok, hidak és hídnyilások, kikötők és kiszálló­helyek­nek, a hajózható víz megjelölésének és világításának, a révkalauzolásnak, a darucsigák és mérlegintézeteknek, a lerakóhelyeknek, a hajóáruk megmentésér­e és biztonságba helyezésére szolgáló intézeteknek s több eféléknek hasz­nálata, a­mennyiben az építmények vagy intézetek köz­forgalomra szánják, és kezeltessenek azok akár az állam, akár magánjogosítottak által, a másik szerződő fél alatt­valóinak is ugyanazon feltételek és illetékek mellett lesz megengedendő, mint a belföldieknek. Illetékek — tengervilágítás és hajókalauzolásnál meg­engedhető eltérő határozatok fentartása mellett — csak az ily építmények vagy intézetek valóságos használatáért lesznek szedhetők. Az ország határain áthaladó forgalomra vetett úti vámok oly állami közutakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő felek területeinek egymásközti, vagy azoknak a külfölddel való összeköttetésére szolgálnak, az út hosszához mérve, a saját állami területre szorítkozó forgalom után szedett vámokat meg nem haladhatják. Az egyik fél területeiről a másik fél területeire át­menő, vagy az utóbbiakon keresztülmenő áruk kezelését és szállítását illetőleg, amennyiben azok az utóbbi terüle­teken hajózási vállalatok által folyókon vagy csatornákon továbbuttatnak, és ezeknek a vállalatoknak azon viteldíjait illetőleg, melyek bizonyos árukra nézve állami rendelkezés folytán léptettetnek életbe, a szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy nem fognak oly intézkedéseket tenni, melyek által az ilynemű kedvezményeknek a másik fél áraira való alkalmazása kizáratik. 12. czikk. A szerződő felek ott, hol határszéleiken közvetlen sin­­összeköttetések léteznek és a szállító eszközök átmenete történik, azon árukat, melyek szabályszerűen lezárható kocsikban vizetnek be és ugyanazon kocsikon az ország belsejében oly helyre szállíttatnak, hol az elintézésre jogo­sított vám- vagy adóhivatal létezik, a határszélen való bevallástól, lerakástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózártól felmentendik, a­mennyiben azok a rakjegy­­zékek és fuvarlevelek átadása által bevitelre bejelentetnek. Oly árak, melyek szabályszerűleg lezárható vasúti kocsikon valamelyik szerződő fél területén át a másiknak területéből ki, vagy oda be, átrakodás nélkül vizetnek, az árubevallástól, lerakodástól és átvizsgálástól, mint szintén a csomózártól, úgy az ország belsejében, mint a határ­széleken menten hagyandók, a­mennyiben azok a rakj­egy­­zékek és fuvarlevelek átadása által átvitelre bejelentetnek. A fentebbi határozmányok foganatosítása azonban attól feltételeztetik, hogy az érdekelt vasúti igazgatóságok a kocsiknak az ország belsejében levő elintéző hivatalnál vagy a kimeneti hivatalnál sértetlen zárral és kellő időben való megérkezése iránt kötelezettséget vállalnak. A kölcsönös vasúti forgalomban való vámkezelésre nézve az ez iránt külön megállapított határozatok érvé­nyesek. A­mennyiben a szerződő felek egyike a vámkezelés tekintetében más államokkal az itt említetteknél nagyobb könnyítéseket állapított volna meg, e könnyítések a másik féllel való forgalomnál is, a kölcsönösség feltétele mellett, alkalmazást találnak. 13. czikk. A szerződő feleknek jogukban áll, hogy a másik fél területein való székhelylyel főkonzulokat, konzulokat, al­­konzulokat vagy konzuli ügynököket kinevezhessenek. Mielőtt azonban valamely konzuli tisztviselő e minőségében működését megkezdhetné, szükséges, hogy azon fél részéről, a­melynek területére kineveztetett, szokásos módon elismer­tessék és elfogadtassák. A szerződő felek egyikének konzuli hivatalnokai a másik fél területein ugyanazon kedvezményeket, jogosít­ványokat és mentességeket élvezendik, a­melyekkel ott a­egnagyobb kedvezményben részesülő nemzet hasonló jellegű és rangú konzulai bírnak vagy bírni fognak. Egyetértés forog fenn az iránt, hogy a szerződő felek egyikének területén a hivatásos konzulok részére esetleg megadott adómentesség a tiszteletbeli konzulok által nem vehető igénybe. A szerződő felek mindegyikének jogában áll azon helyeket kijelölni, a­hol a konzuli hivatalnokok működését nem akarja megengedni; ezen megszorítás azonban a szer­ződő felek valamelyikére csak akkor alkalmazható, ha az valamennyi más állam irányában egyaránt alkalmaztatik. 14. czikk. Ha a szerződő felek közt a jelen szerződés tarifáinak (A és B melléklet) és az ezen tarifákra vonatkozó pót­­határozmányoknak értelmezése vagy alkalmazása, vagy a legnagyobb kedvezmény záradékának az érvényben levő egyéb szerződéses tarifák tényleges kezelése tekintetében való alkalmazása körül nézeteltérés merül fel, ez a felek bármelyikének kívánságára választott bíróság döntése által intézendő el. A választott bíróság minden vitás esetre akként alakít­­tatik meg, hogy mindegyik fél saját alattvalói közül két alkalmas egyént rendel ki választott bíróul, és hogy a két fél elnöknek egy baráti viszonyban álló harmadik állam alattvalóját választja meg. A szerződő felek fentartják maguknak, hogy az adott esetben kinevezendő elnök sze­mélyére vonatkozólag egymással előre és bizonyos időtar­tamra megállapodjanak. Adott esetben és külön megállapodás fentartása mellett a szerződő felek a jelen szerződés értelmezésére vagy alkal­mazására vonatkozólag az 1. bekezdésben megjelölt nézet­­eltéréseken kívül egyéb nézeteltérések elintézését is válasz­tott bíróságra fogják bízni. 15. czikk: A jelen szerződés, az 1. czikk 2. száma alatt foglalt határozat fentartásával, Liechtenstein herczegségre (az Ausztria-Magyarország és Liechtenstein közt 1876. évi deczember 3-án kötött vám- és adóegyesülési szerződés XXVII. czikke értelmében), valamint átalában azon orszá­gokra és országrészekre is kiterjed, melyek a szerződő felek vámterületeivel jelenleg egyesítve vannak, vagy jövő­ben egyesítve lesznek. 16. czikk: Jelen szerződés a jóváhagyási okmányok kicserélésének napján, melynek legkésőbb 1906. évi julius 1-én kell meg­történnie, lép életbe, és 1917. évi deczember hó 31-ig marad érvényben.

Next