Budapesti Közlöny, 1920. november (54. évfolyam, 252-275. szám)
1920-11-21 / 268. szám
2 7. §. E rendelet 6. §-a szempontjából nem tekinthető jogos tulajdonosnak az, aki saját maga, vagy akinek jogelődje a lőfegyver vagy lőfegyveralkatrészt az u. n. tanácsköztársaság vagy tanácskormány szerveitől vagy közegeitől, vagy a megszálló csapatok tagjaitól akár közvetlenül, akár közvetve akár a saját céljára, akár továbbeladás céljából kapta vagy vétel, ajándék, illetve csere útján szerezte. A tulajdon jogszerűtlenségét sem a szerző jóhiszeműsége, sem az, hogy a lőfegyvert saját beszolgáltatott vagy elkobzott fegyverek helyett kapta, nem érinti, kivéve, ha saját fegyverét kapta vagy szerezte vissza. A tulajdon jogszerűsége akkor sem támadható meg, ha a fegyver birtokosa, illetve jogelődje a fegyvert e rendelet hatálybalépte előtt — kizárólag hitelesített könyvkivonattal beigazolhatóan— fegyverárusítással hivatásszerűen foglalkozó, törvényszékileg bejegyzett kereskedő cégtől szerezte és rosszhiszeműsége nem bizonyítható. Aki azonban az első bekezdésben körülírt eredetű lőfegyvert e rendelet hatályba lépte után szerzi, még akkor sem válik annak jogos tulajdonosává, ha azt fegyverárusítással hivatásszerűen foglalkozó kereskedőtől jóhiszeműen szerezte is. 8. §: Az elsőfokú rendőrhatóság a lőfegyver tartására vagy viselésére vonatkozó engedély kiadását 3 napon belül közli tudomás végett a terület szerint illetékes katonai körzetparancsnoksággal Ha a körletparancsnokságnak az engedély kiadása ellen katonai szempontból kifogása van erről az illető rendőrhatóságot haladéktalanul értesíti, amely köteles a kifogást lelkiismeretesen mérlegelni és ez alapon az engedélyt 48 óra alatt vagy visszavonni vagy •— ha a kiágást nem találja indokoltnak —az ügyiratokat saját részletesen indokolt véleményes jelentése kíséretében a belügyminiszterhez felterjeszteni, aki ebben a kérdésben végérvényesen dönt. 9. §• A rendőrközegek (rendőrök, csendőrök, pénzügyőrök, felesketett erdőtisztek, erdő-, mező-, hegy-, halászati és vadőrök) kötelesek mindenkit, akinél lőfegyver van, fegyvertartási vagy fegyverviselési jogának igazolására felhívni és a lőfegyvert attól, aki jogosultságát nem tudja igazolni, elvenni és azt a legközelebbi I. fokú rendőrhatósághoz beszolgáltatni. A jogtalanul birtokolt vagy elrejtett lőfegyverek felkutatása végett jogosultak a rendőrhatóságok alapos gyanú esetében személymotozást, házkutatást, sőt szélesebb körű nyomozásokat (razziákat) is elrendelni és azok foganatosítása körül szükség esetében a katonai karhatalmat is igénybevenni. 10. §. Lőfegyvert akár visszterhes, akár vissztehernélküli jogügylettel jogérvényesen csak az szerezhet, akinek hatályos fegyvervásárlási engedélye van. (2—4. §.) A fegyvervásárlási engedély csak az abban kifejezetten megjelölt határidőn belül hatályos. A jogosulatlan szerzéssel elkövetett kihágásért a lőfegyvert átruházó és az azt megszerző személy egyaránt felelős. Az, aki a lőfegyvernek nem jogos tulajdonosa, (7. §.), azt jogérvényesen másra sem ruházhatja át. Az ilyen átruházásból tulajdonjog nem származik, a jóhiszemű szerző azonban a fegyver elkobzásán kívül egyéb joghátránynyal nem sújtható. Az, aki engedély alapján lőfegyvert vásárolt vagy más jogszerű utón (öröklés, ajándék stb) szerzett, köteles a szerzéstől számított 8 nap alatt fegyvertartási vagy viselési engedélyért folyamodni. 111. Lőfegyverek árusításának, továbbá ldőserek és robbantóanyagok árusításának, vásárlásának és tartásának engedélyezése. 11. § Lőfegyverek, lőszerek és robbantóanyagok iparszerű árusításával, behozatalával és közvetítésével csak az foglalkosshatik, aki erre a belügyminisztertől engedélyt kap. Ilyen engedélyt csak olyan hivatásosos kereskedő kaphat, akinek (egyéni vagy társas) cége a törvényszéki cégjegyzékbe be van vezetve és a cég tulajdonosának, illetőleg tulajdonosai mindenikének, valamint az egy vagy több üzletvezetőnek személyében megvannak az e rendelet 4. §-ában megállapított kellékek. A belügyminiszter az árusítási engedélyt bármikor visszavonhatja. 12. §• Lőfegyver árusítására jogosult kereskedő magánosoktól csak olyan lőfegyvert szerezhet, amelyre vonatkozóan az elidegenítő fegyvertartási jogát igazolja. A kereskedő köteles a megszerzett fegyverre vonatkozó tartási engedélyt átvenni és az I. fokú rendőrhatósághoz 3 napon belül beszolgáltatni. 13. §. Aki lőfegyverek, lőszerek vagy tobbautóanyagok árusítására engedélyt kapott, köteles az árusítás körül az alábbi rendelkezésekhez alkalmazkodni: 1. Lőfegyvert, lőszert vagy robbantóanyagot csak magnak szabad kiadni, aki személyazonosságát és a vásárlásra való jogosultságát (14, 15. §.) igazolja. 2. Az elárusító köteles a kiszolgáltatott fegyverek, lőszerek vagy robbantóanyagok mennyisége tekintetében az engedélyben megállapított korlátokhoz (14. §) alkalmazkodni. 3 Az elárusító köteles nyilvántartó könyvet vezetni és abban az eladás, vétel, illetve csere idejét, a másik ügyletkötő fél nevét, a vásárlást engedélyező hatóságot és az engedély számát, továbbá az eladott lőfegyver pontos megjelölését (nemét, gyári jelét és számát stb ), a lőszerek vagy robbantóanyagok nemét és eladott mennyiségét sajátkezűleg bevezetni és a nyilvántartó könyv megfelelő rovatát a másik szerződő féllel sajátkezűleg aláíratni. Köteles továbbá az elárusító az adás-vétel idejét és a vétel tárgyát a vásárlási engedély hátlapjára sajátkezűleg és részletesen feljegyezni és a feljegyzés helyességét névaláírásával bizonyítani. A nyilvántartó könyvbe és a vásárlási engedélyre valótlan vagy helytelen adatok vezetése kihágás, amely miatt a kereskedőt és a másik szerződő felet egyaránt büntetni kell. 4. Az elárusító köteles a nyilvántartó könyv másolatát kéthetenként az illetékes I. fokú rendőrhatósághoz bemutatni és ennek az eredeti nyilvántartó könyvbe bármikor betekintést engedni. 5. Az elárusító köteles az eárusítás céljából beszerzett vagy általa készített lőfegyverekről, lőszerekről és robbantóanyagokról részletes és pontos kimutatást vezetni. Az elárusított és a raktáron készletben levő mennyiségnek együttvéve egyeznie kell a beszerzett, illetőleg előállított mennyiséggel. Ha az esetleges eltérésről az elárusító nem tud elfogadható felvilágosítást adni, ellene e rendelet 21. §-a alapján kihágási eljárást kell folyamatba tenni és tőle az árusítási engedélyt vissza kell vonni. 14. §. Lőszert (beleértve a tölténymihelyeket stb. is) vagy robbantóanyagot csak az vásárolhat vagy tarthat, aki a vásárlásra vagy tartásra az I. fokú rendőrhatóságtól engedélyt kap. A vásárlási és tartási engedélyben pontosan körül kell írni annak a tárgynak minőségét és mennyiségét, amelynek vásárlására és tartására az engedély jogosít. Időszakonként visszatérően teljesíthető vásárlás engedélyezése esetében meg kell állapítani az időszakokat és a vásárolható legnagyobb mennyiségeket is. 15. §. Lőszer (beleülve a töltényhüvelyeket stb is) , vagy robbantóanyag vásárlására vagy tartására csak az kaphat engedélyt, akiben megvannak az e rendelet 4. és 10. § aiban felsorolt kellékek és aki igazolja, hogy a vásárolni vagy tartani szándékolt lőszerre vagy robbantóanyagra szüksége van. _ Lőszer vásárlására csak az kaphat engedélyt, akinek lőfegyvertartási vagy vásárlási engedélyt (2. §) van. Kiskorú 14. §.) részére a vásárlási vagy tartási engedélyt törvényes képviselője (atyja, gyám) nevére kell kiállítani. A vásárlást az engedélyes csak személyesen végezheti Budapesti Közlöny 1920 november 21 1V. Vegyes rendelkezések. 16. §. Akinek e rendelet hatályba lépése idejében fegyvertartási, viselési vagy vásárlási, továbbá fegyver-, lőszer- vagy robbantóanyag árusítási, vásárlási vagy tartási engedélye van, köteles a belügyminiszter által megállapítandó határidőn belül — annak megújítása végett — az illetékes hatósághoz (2., 11. és 14.) folyamodni és a kérelem érdemleges eldöntése után régi engedélyét az I. fokú rendőrhatósághoz beszolgáltatni. Az eddig bármely hatóság által kiadott engedélyek a belügyminiszter által megállapítandó időpontban minden esetben hatályukat vesztik. 17. §• Az, akinek fegyvertartási vagy árusítási engedélyét a rendőrhatóság nem újította meg, vagy akinek fegyvertartási kérését megtagadta vagy akitől a kiadott fegyvertartási engedélyt visszavonta (2. §.), továbbá az, akinek olyan fegyver van birtokában, amelyre a fegyvertartási engedély nem terjed ki, vagy amely e rendelet 7. §-a értelmében nem tekinthető jogos tulajdonának, köteles minden ilyen fegyvert a belügyminiszter által megállapítandó határidő alatt az illetékes I. fokú rendőrhatósághoz elismervény ellenében beszolgáltatni. Aki beszolgáltatási kötelességének a megállapított határidőben eleget tesz, az a megszerzéssel vagy birtokbavétellel elkövetett cselekmény miatt, jó- vagy rosszhiszeműségre való tekintet nélkül, nem büntethető, kivéve, ha a megszerzés vagy birtokbavétel erőszakkal, fenyegetéssel vagy hatósági jogkör fehasználásával történt. A beszolgáltatási kötelesség nem érinti a beszolgáltatónak azzal szemben esetleg fennálló kártérítési igényét, akitől a beszolgáltatott fegyvert jóhiszeműen szerezte. Érintetlen marad továbbá annak a volt jogos fegyvertulajdonosnak kártérítési igénye azzal a a kereskedővel szemben, aki rosszhiszeműen vagy a köteles kereskedői gondosság elmulasztása mellett szerezte meg a fegyvert a jogosulatlan birtokostól és azt tovább adta. 18. §. Az I. fokú rendőrhatóság köteles a 17. §. értelmében beszolgáltatott, valamint a kihágási ítélet alapján elkobzott fegyverekről pontos jegyzéket vezetni. E fegyverek közül azokat, amelyek kétségtelenül a katonai felszereléshez tartoznak, kötelesek a terület szerint illetékes katonai körletparancsnokságnak elismervény ellenében átadni, azokat pedig, amelyeket nem jogos tulajdonosuk szolgáltatott be (7. §) vagy amelyek a kihágási eljárás során nem jogos tulajdonosuktól koboztattak el, a jogos tulajdonos megállapítása végett az elkobzott fegyverek visszaszolgáltatására a 88 279/1919. VII. B. M. számú rendelettel kiküldött bizottsághoz eljuttatni. A katonai hatóságok is kötelesek mindazokat a fegyvereket, amelyeket hozzájuk szolgáltattak be vagy amelyeket ők koboztak el, de amelyek nem tartoznak a katonai felszereléshez vagy nem szolgálnak kizárólag katonai célokat, az előbbi bekezdésben említett bizottsághoz elismervény mellett elküldeni. 19. §• Azok, akiktől a lőfegyvereket az úgynevezett népköztársaság vagy az úgynevezett tanácskormány szerveinek vagy a megszálló ellenségnek rendeletére vonták be, esetleg előkerülő fegyvereikre a tulajdonjogukat e rendelet hatálybaléptétől számított egy év után nem érvényesíthetik többé. Kötelesek ennélfogva igényeiket, ha ezt eddig még nem tették volna meg. 1920. évi december hó 15 ig az elkobzott fegyverek visszaszolgáltatására kiküldött bizottságnál (Budapest, belügyminisztérium) az e célra szolgáló tv rovatainak pontos kitöltésével bejelenteni. * Akik e bejelentést a jelzett határidőn belül megtenni elmulasztják, fegyvereikről lemondott tannak tekintetnek és esetleg előkerülő fegyvereik, mint uratlan dolgok, a magyar királyi államkincstár tulajdonaivá válnak. Az államkincstár tulajdonaivá válnak azok a lőfegyverek is, amelyeket a jogosulatlan bizlalók e rendelet következtében önként szolgáltattak be, vagy amelyeket azoktól a hatósági közegek