Budapesti Közlöny, 1924. július (58. évfolyam, 135-161. szám)
1924-07-01 / 135. szám
4 Budapesti Közlöny 1924 július 1. teleik után 1%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 3%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Azokat az önálló helyiérdekű és ezeknél alsóbbrendű vasutakat, amelyek kizárólag közúti jellegű forgalmat közvetítenek, a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve a fuvarozási illeték szempontjából a közúti vasutakkal egy tekintet alá esőknek nyilváníthatja. (3) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapjának meghatározására nézve a 3. és 4. §-ok rendelkezései az irányadók. IV. Közúti vasutak. 6. §. (1) A közúti vasutak a személyszállításból származó összes bevételeik után 0,5%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 3%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapjának meghatározására nézve a 3. §. (1) és (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók. V. Helyi átkelést közvetítő hajózási vállalatok. 7. §. (1) A helyi átkelést közvetítő hajózási vállalatok az ezen üzem keretén belül teljesített személyfuvarozásból származó összes bevételeik után 1%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 3%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapja az a nyers bevétel, amelyet a vállalat a helyi átkelést közvetítő fuvarozásra vonatkozó díjszabásszerű menetdíjai, fuvardíjai és mindennemű különdíjai érvényesítése révén bármilyen alakban tényleg elért. VI. Egyéb fuvarozó vállalatok. 8. §. (1) A község területén vagy több község között meghatározott útvonalakon rendszeresen közlekedő személyfuvarozó vállalatok (omnibusz, autóbusz, sikló, stb), az ezen üzem keretén belül teljesített személyfuvarozásból származó összes bevételeik után 2%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 8%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapja az a nyers bevétel, amelyet a vállalat díjszabásszerű menetdíjai, fuvardíjai és a fuvarozásra vonatkozó mindennemű külön díjai érvényesítése révén bármilyen alakban tényleg elért. VII. A fuvarozási illeték befizetése. 9. §. (1) A fuvarozó vállalat a 2—8. §-okban megszabott illetéket köteles az 1. §. (2) bekezdése értelmében beszedni és havonként bezárólag a következő hónap utolsó hétköznapjáig a székhelye szerint illetékes adóhivatal (Budapesten a központi díj- és illetékszabási hivatal) javára a (3)—(7) bekezdéseknek megfelelő módon postatakarékpénztár útján befizetni. (2) Ha a következő hónap utolsó hétköznapjáig az illetékköteles forgalom eredményét pontosan megállapítani nem lehet, a vállalat előlegesen, a kiigazítási jog fenntartásával, a nyers forgalmi kimutatásának megfelelő illetékösszeget tartozik befizetni. A forgalom pontos megállapítása után pedig a netalán hiányzó illetékösszeg azonnal, — de legkésőbb az előleges befizetéshatáridejét követő harmadik hónap utolsó hétköznapjáig befizetendő. Az esetleg befizetett illetéktöbblet viszont a forgalom pontos megállapítása után a vállalat bejelentése alapján a bejelentést követő legközelebbi fizetésbe beszámítandó. (3) Az illetékösszegnek a postahivatalnál való befizetése előtt a befizetendő összeg kiszámítására vonatkozó bejelentést kell az illetékes adóhivatalhoz (Budapesten a központi díj-és illetékkiszabási hivatalhoz) írásban intézni. A bejelentéshez rovatos forgalmi kimutatást kell csatolni, amely az illetékköteles forgalom eredményét — nemenként külön rovatban — havi végösszegben tartalmazza. Az ugyanolyan mérvű illeték alá eső forgalmi nemek havi végeredményét össze kell adni és az együttes havi végösszegből kell kiszámítani az abban benne foglalt illetékalapot (az 1. §. (3) bekezdése értelmében vett bevételt) és illetékösszeget. 14) Az idegen államokkal való forgalom illetékköteles részének (4.§.) idegen pénznemben jelentkező eredményét törvényes fizetési értékre (papírkoronára) kell átszámítani az illetékek szempontjából pénzügyminiszteri rendelettel arra a hónapra nézve megállapított átszámítási kulcs szerint, amely hónapban a vállalat az illetékköteles forgalmat közvetítette. (5) A törvényes fizetési értékben (papírkoronában) kimutatott illetékösszeget aranykorona-értékre kell átszámítani. Az átszámításra nézve az előleges befizetés határidejének megfelelő értékviszony ,az irányadó. Az aranykorona-értékre átszámított illetékösszeget kerek tizesszámmal végződő filléres összegre kell lefelé kikerekíteni. (6) Példák: — 1. A fuvarozó vállalat 1924. évi augusztusban bejelenti, hogy 5%-os illeték alá eső júliusi forgalmának eredménye a nyers kimutatás szerint 20 millió korona volt. Az ebben bennefoglalt illetékalapot és illetékösszeget következőképen kell kiszámítani: 20.000.000 : x =105 .100 z = 20,000.000 x 100 = 19,047.619, 105 ez az illetékalap, amelyet a forgalmi eredményből, 20 millió koronából levonva, a maradék =952.371 K az az illetékösszeg, amely augusztusi — pl. 1 :18.000 — értékviszony szerint aranykoronára átszámítva 52 aranykorona 91 aranyfillért, lefelé kerekítve 52 aranykorona 90 aranyfillért tesz ki. Ha a vállalat ezt az összeget augusztus 31-ig befizeti, a fizetésnél az aranykorona-összeget ugyancsak a júliusi értékviszony szerint kell papírkoronára átszámítani, tehát a vállalat illeték fejében ugyanannyi papírkoronát, esetleg az aranykorona-összegnek lefelé történt kikerekítése folytán valamivel kevesebbet fizet be, mint amennyit illeték címén kimutatott. 1 2. A fuvarozó vállalat 1924. évi novemberben bejelenti, hogy 5%-os illeték alá eső októberi forgalmának eredménye a nyers kimutatás szerint a fenti módon kiszámítva 3.472.860 K illetéket foglal magában, amely a novemberi — pl. 1:17.000 — értékviszony szerint 204 aranykorona 20 aranyfillérnek felel meg. Bejelenti továbbá, hogy 5%-os illeték alá eső júliusi forgalmának eredménye a végleges megállapítás szerint a fenti módon kiszámítva 1.642.954 illetéket foglal magában, amely az augusztusi 1:18.000 értékviszony szerint 91 aranykorona 20 aranyfillérnek felel meg, és minthogy a vállalat augusztusban előlegesen csak 52 aranykorona 90 aranyfillért fizetett be, 38 aranykorona 30 aranyfillér befizetendő illetéktöbblet mutatkozik. A vállalat tehát november 30-ig összesen 242 aranykorona 50 aranyfillért tartozik befizetni, amelyet a fizetés alkalmával, ha azt a vállalat novemberben, teljesíti, novemberi 1 :17.000 értékviszony szériát kell papírkoronára átszámítani. — 3. A 2. alatti számítást kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a véglegesen megállapított illetékösszeg az előlegesen befizetett illetékösszegnél kisebb és ennélfogva a vállalat javára betudandó túlfizetés mutatkozik. (7) Az adóhivatal (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) a vállalat bejelentését a hozzámellékelt rovatos forgalmi kimutatással együtt külön F. számfejtőkönyvbe iktatja be és az illetéket ebben a számfejtőkönyvben aranykoronaértékben előírja. Egyúttal az F. számfejtőkönyvi tételszámot, valamint a befizetendő aranykaronaösszeget is feltüntető, teljesen kitöltött postatakarékpénztári befizetési lapot ad át a vállalatnak. Ennek felhasználásával a vállalat a postahivatalnál befizeti az illetéket. (8) A fuvarozási illetéket a (7) bekezdésben említett külön számfejtőkönyvben való könyveléstől eltekintve, egyébként az okirati illetékek módjára és azokkal együtt kell — a naplózásnál is — kezelni. 10. §. Ha a fuvarozó vállalat a hónap utolsó hétköznapjáig bezárólag az előbbi hónapi forgalom eredményében bennfoglalt fuvarozási illetékre előleges befizetést egyáltalán nem teljesít, vagy az előleges befizetést nem megfelelő összegben teljesíti, valamint ha a végleges megállapítás szerint fizetendő illetéktöbbletet az előleges befizetés határidejét követő harmadik hónap utolsó hétköznapjáig bezárólag egyáltalán nemi vagy nem teljesen fizeti be, a késedelem idejére évi 12% késeedelmi kamatot tartozik aranykorona-értékben fizetni. 11. §. (1) A pénzügyigazgatóság (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) — a fuvarozó vállalat könyveinek és iratainak időszakonként való megvizsgálása útján is — ellenőrizni köteles, hogy a vállalat a fuvarozási illeték alá eső forgalmának eredményét szabályszerűen kimutatta-e. (2) Ha a pénzügyigazgatóság (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) megállapítása szerint több fuvarozási illeték jár, mint amennyit a vállalat kiszámított, az illetéktöbblettel szemben csupán birtokon kívül van jogorvoslatnak helye. (3) A megfelelő határidőben önként be nem fizetett fuvarozási illetéket az adóhivatal a pénzügyigazgatóság, a központi díj- és illetékkiszabási hivatal pedig saját megállapítása alapján az intés mellőzésével végrehajtás útján behajthatja. 12. §. (1) A fuvarozási illeték beszedéséért és befizetéséért a fuvarozó vállalat, valamint az üzletkezelő vállalat tulajdonosai, igazgatói és az illetékek kimutatásával és befizetésével megbízott közegei egyetemlegesen felelősek. (2) Minden olyan tudatos cselekmény vagy mulasztás, amely a fuvarozási illeték megrövidítésére alkalmas, jövedéki kihágás, amelyért az (1) bekezdésben említett személyek jövedéki büntető eljárás útján a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett illeték 10-szeresétől 20-szorosáig terjedhető összegével büntetendők. 13. §. A fuvarozási illetékre vonatkozó minden olyan kérdésben, amelyről ez a rendelet másként nem intézkedik, a vállalatok által saját kimutatásuk alapján, készpénzben, önként befizetendő okirati illetékekre nézve fennálló jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni. Vili. Életbelépés. Átmeneti intézkedések. 14. §. (1) Ez a rendelet 1924. évi julius 1-én lép életbe. (2) A rendelet életbelépésével a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875: XX. törvénycikk, az annak módosításáról szóló 1887 : XIV. törvénycikk, a Budapest székesfőváros területéről kiinduló, villamosüzemre berendezett helyiérdekű vasutak szállítási adójáról szóló 1913: XXVII. törvénycikk, a gőzhajózási szállítás használata után járó adónak megszünte- • téséről szóló 1908 : XV. törvénycikk hatályukat vesztik. A (3) bekezdésben meghatározott kivétellel hatályukat vesztik a vasúti hadiadóról és a szállítási okiratok illetékének felemeléséről szóló 1917 : VI. törvénycikknek a vasúti hadiadóra vonatkozó rendelkezései, valamint az államháztartásnak 1920. évi február—junius végéig való viteléről szóló 1920 : IV. törvénycikknek a vasúti hadiadóra vonatkozó rendelkezések hatályát meghosszabbító 14. §-a is. Hatályát veszti továbbá — de csak a vasúti vállalatokra és a helyi átkelést közvetítő gőzhajójáratokra vonatkozóan — az illetékdíjjegyzéknek a gőzhajózási és vaspálya vállalatok személyjegyeinek illetékét szabályozó VI. a) pontja a hozzátartozó jegyzetekkel, teljesen hatályát veszti az illetékdíjjegyzéknek a közúti vaspályavállalatok személyjegyeinek illetékét szabályozó VII. pontja és hatályukat vesztik végül — de csak a vasúti vállalatokra és a helyi átkelést közvetítő gőzhajójáratokra való vonatkozásban — a két utóbbi tételt kiegészítő következő törvényszakaszok : az 1868 : XXIII. t.-c. 26. §-a, az 1869: XVI. t.-c. 18. §-a, az 1871: LXIII. t.-c. 7. §-a és az 1881 : XXVI. t.-c. 19. §-a. (3) Habár a jelen rendeletben szabályozott fuvarozási illeték részben a vasúti hadiadó helyébe is lép, a kereskedelemügyi miniszternek az 1917 :VI. t.-c. 6. §-ában megállapított azt a jogát, hogy a vasúti vállalatoknak a törvényes vagy engedélyokirati legmagasabb díjszabásuk túllépését megengedhesse, a jelen rendelet nem érinti. (4) A (2) bekezdés szerint hatályon kívül helyezett jogszabályokat a hatályosságuk idejéből származó kérdésekben ezentúl is alkalmazni kell. (5) A vasúti vállalatok bezárólag 1924. évi június 30-ig terjedő forgalmuk után az eddigi szállítási adót és vasúti hadiadót és a személyjegyek eddigi illetékét befizetni tartoznak. A gőzhajózási vállalatok bezárólag 1924. évi junius 30-ig terjedő helyi átkelési forgalmuk után a személyjegyek illetékét az eddigi mérvben tartoznak befizetni. Budapest, 1924. évi junius hó 25-én. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre s. k. államtitkár. A m. kir. pénzügyminiszternek 84.865- 1924. száma rendelete a vagyonváltság fizetése szempontjából a búza 1924. évi julius havi árának megállapítása tárgyában. A vagyonváltságról szóló II. törvény (1921: XLV. t.-c.) 1. fejezete értelmében a mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága fejében fizetendő búza árát, a törvényben adott felhatalmazás alapján, a magyar királyi földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg az 1924. évi juvn hónapra szóló érvénynyel métermúzeánkém