Budapesti Közlöny, 1924. július (58. évfolyam, 135-161. szám)

1924-07-01 / 135. szám

4 Budapesti Közlöny 1924 július 1. teleik után 1%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 3%-ot köte­lesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Azokat az önálló helyiérdekű és ezeknél alsóbbrendű vasutakat, amelyek kizárólag közúti jellegű forgalmat közvetítenek, a pénzügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve a fuva­rozási illeték szempontjából a közúti vasutakkal egy tekintet alá esőknek nyilváníthatja. (3) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapjának meghatározására nézve a 3. és 4. §-ok rendelkezései az irányadók. IV. Közúti vasutak. 6. §. (1) A közúti vasutak a személyszállításból származó összes bevételeik után 0,5%-ot, podgyász- és árufuvarozásból származó összes bevételeik után pedig 3%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapjának meghatározására nézve a 3. §. (1) és (2) bekezdésének rendelkezései az irányadók. V. Helyi átkelést közvetítő hajózási vállalatok. 7. §. (1) A helyi átkelést közvetítő hajózási vállalatok az ezen üzem keretén belül teljesített személyfuvarozásból származó összes bevételeik után 1%-ot, podgyász- és árufuvarozásból szár­mazó összes bevételeik után pedig 3%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapja az a nyers bevétel, amelyet a vállalat a helyi átkelést közvetítő fuvarozásra vonatkozó díjszabásszerű menetdíjai, fuvardíjai és minden­nemű különdíjai érvényesítése révén bármilyen alakban tényleg elért. VI. Egyéb fuvarozó vállalatok. 8. §. (1) A község területén vagy több község között meghatározott útvonalakon rendszeresen közlekedő személyfuvarozó vállalatok (omnibusz, autóbusz, sikló, stb), az ezen üzem keretén belül teljesített személyfuvarozásból származó összes bevételeik után 2%-ot, podgyász- és árufuvaro­zásból származó összes bevételeik után pedig 8%-ot kötelesek fuvarozási illeték címén befizetni. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő fuvarozási illeték alapja az a nyers bevétel, amelyet a vállalat díjszabásszerű menetdíjai, fuvardíjai és a fuvaro­zásra vonatkozó mindennemű külön díjai érvé­nyesítése révén bármilyen alakban tényleg elért. VII. A fuvarozási illeték befizetése. 9. §. (1) A fuvarozó vállalat a 2—8. §-okban meg­szabott illetéket köteles az 1. §. (2) bekezdése értelmében beszedni és havonként bezárólag a kö­vetkező hónap utolsó hétköznapjáig a székhelye szerint illetékes adóhivatal (Budapesten a központi díj- és illetékszabási hivatal) javára a (3)—(7) be­kezdéseknek megfelelő módon postatakarékpénztár útján befizetni. (2) Ha a következő hónap utolsó hétköznap­jáig az illetékköteles forgalom eredményét pontosan megállapítani nem lehet, a vállalat előlegesen, a kiigazítási jog fenntartásával, a nyers forgalmi ki­mutatásának megfelelő illetékösszeget tartozik be­fizetni. A forgalom pontos megállapítása után pedig a netalán hiányzó illetékösszeg azonnal, — de leg­később az előleges befizetés­­határidejét­ követő harmadik hónap utolsó hétköznapjáig­­ befize­tendő. Az esetleg befizetett illetéktöbblet viszont a forgalom pontos megállapítása után a vállalat bejelentése alapján a bejelentést követő legköze­lebbi fizetésbe beszámítandó. (3) Az illetékösszegnek a postahivatalnál való befizetése előtt a befizetendő összeg kiszámítására vonatkozó bejelentést kell az illetéke­s adóhivatal­hoz (Budapesten a központi díj-és illetékkiszabási hivatalhoz) írásban intézni. A bejelentéshez rovatos forgalmi kimutatást kell csatolni, amely az illeték­­köteles forgalom eredményét — nemenként külön rovatban — havi végösszegben tartalmazza. Az ugyanolyan mérvű illeték alá eső forgalmi nemek havi végeredményét össze kell adni és az együttes havi végösszegből kell kiszámítani az abban benne foglalt illetékalapot (az 1. §. (3) bekezdése értel­mében vett bevételt) és illetékösszeget. 14) Az idegen államokkal való forgalom illeték­­köteles részének (4.§.) idegen pénznemben jelent­kező eredményét törvényes fizetési értékre (papír­­koronára) kell átszámítani az illetékek szempont­jából pénzügyminiszteri rendelettel arra a hónapra nézve megállapított átszámítási kulcs szerint, amely hónapban a vállalat az illetékköteles for­galmat közvetítette. (5) A törvényes fizetési értékben (papírkoroná­­ban) kimutatott illetékösszeget aranykorona-ér­tékre kell átszámítani. Az átszámításra nézve az előleges befizetés határidejének megfelelő érték­­viszony ,az irányadó. Az aranykorona-értékre át­számított illetékösszeget kerek tizesszámmal vég­ződő filléres összegre kell lefelé kikerekíteni. (6) Példák: — 1. A fuvarozó vállalat 1924. évi augusztusban bejelenti, hogy 5%-os illeték alá eső júliusi forgalmának eredménye a nyers kimutatás szerint 20 millió korona volt. Az ebben benne­­foglalt illetékalapot és illetékösszeget következő­­képen kell kiszámítani: 20.000.000 : x =105 .100 z = 20,000.000­ x 100 = 19,047.619, 105 ez az illetékalap, amelyet a forgalmi eredményből, 20 millió koronából levonva, a maradék =952.371 K az az illetékösszeg, amely augusztusi — pl. 1 :18.000 — értékviszony szerint aranykoronára átszámítva 52 aranykorona 91 aranyfillért, lefelé kerekítve 52 aranykorona 90 aranyfillért tesz ki. Ha a vállalat ezt az összeget augusztus 31-ig befizeti, a fizetésnél az aranykorona-összeget ugyancsak a júliusi érték­­viszony szerint kell papírkoronára átszámítani, tehát a vállalat illeték fejében ugyanannyi papír­­koronát, esetleg az aranykorona-összegnek lefelé történt kikerekítése folytán valamivel kevesebbet fizet be, mint amennyit illeték címén kimutatott. 1 2. A fuvarozó vállalat 1924. évi novemberben bejelenti, hogy 5%-os illeték alá eső októberi for­galmának eredménye a nyers kimutatás szerint a fenti módon kiszámítva 3.472.860 K illetéket foglal magában, amely a novemberi — pl. 1:17.000 — értékviszony szerint 204 aranykorona 20 arany­fillérnek felel meg. Bejelenti továbbá, hogy 5%-os illeték alá eső júliusi forgalmának eredménye a végleges megállapítás szerint a fenti módon ki­számítva 1.642.954­­ illetéket foglal magában, amely az augusztusi 1:18.000 értékviszony szerint 91 aranykorona 20 aranyfillérnek felel meg, és minthogy a vállalat augusztusban előlegesen csak 52 aranykorona 90 aranyfillért fizetett be, 38 aranykorona 30 aranyfillér befizetendő illeték­­többlet mutatkozik. A vállalat tehát november 30-ig összesen 242 aranykorona 50 aranyfillért tar­tozik befizetni, amelyet a fizetés alkalmával, ha azt a vállalat novemberben, teljesíti, novemberi 1 :17.000 értékviszony szériát kell papírkoronára átszámítani. — 3. A 2. alatti számítást kell meg­felelően alkalmazni akkor is, ha a véglegesen meg­állapított illetékösszeg az előlegesen befizetett illetékösszegnél kisebb és ennélfogva a vállalat javára betudandó túlfizetés mutatkozik. (7) Az adóhivatal (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) a vállalat bejelentését a hozzámellékelt rovatos forgalmi kimutatással együtt külön F. számfejtőkönyvbe iktatja be és az illetéket ebben a számfejtőkönyvben aranykorona­értékben előírja. Egyúttal az F. számfej­tőkönyvi tételszámot, valamint a befizetendő aranykarona­­összeget is feltüntető, teljesen kitöltött postataka­­rékpénztári befizetési lapot ad át a vállalatnak. Ennek felhasználásával a vállalat a postahivatalnál befizeti az illetéket. (8) A fuvarozási illetéket a (7) bekezdésben említett külön számfejtőkönyvben való könyve­léstől eltekintve, egyébként az okirati illetékek módjára és azokkal együtt kell — a naplózásnál is — kezelni. 10. §. Ha a fuvarozó vállalat a hónap utolsó hétköznapjáig bezárólag az előbbi hónapi forgalom eredményében bennfoglalt fuvarozási illetékre elő­leges befizetést egyáltalán nem teljesít, vagy az előleges befizetést nem megfelelő összegben tel­jesíti, valamint ha a végleges megállapítás szerint fizetendő illetéktöbbletet az előleges befizetés határidejét követő harmadik hónap utolsó hétköz­napjáig bezárólag egyáltalán nemi vagy nem telje­sen fizeti be, a késedelem idejére évi 12% kése­e­delmi kamatot tartozik aranykorona-értékben fizetni. 11. §. (1) A pénzügyigazgatóság (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) — a fuvarozó vállalat könyveinek és iratainak idősza­konként való megvizsgálása útján is — ellenőrizni köteles, hogy a vállalat a fuvarozási illeték alá eső forgalmának eredményét szabályszerűen kimu­­­tatta-e. (2) Ha a pénzügyigazgatóság (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) megálla­­pítása szerint több fuvarozási illeték jár, mint amennyit a vállalat kiszámított, az illetéktöbb­lettel szemben csupán birtokon kívül­ van jog­orvoslatnak helye. (3) A megfelelő határidőben önként be nem fizetett fuvarozási illetéket az adóhivatal a pénz­ügyigazgatóság, a központi díj- és illetékkiszabási hivatal pedig saját megállapítása alapján az intés mellőzésével végrehajtás útján behajthatja. 12. §. (1) A fuvarozási illeték beszedéséért és befizetéséért a fuvarozó vállalat, valamint az üzletkezelő vállalat tulajdonosai, igazgatói és az illetékek kimutatásával és befizetésével megbízott közegei egyetemlegesen felelősek. (2) Minden olyan tudatos cselekmény vagy mu­lasztás, amely a fuvarozási illeték megrövidítésére alkalmas, jövedéki kihágás, amelyért az (1) bekez­désben említett személyek jövedéki büntető eljárás útján a megrövidített vagy megrövidítés veszé­lyének kitett illeték 10-szeresétől 20-szorosáig ter­jedhető összegével büntetendők. 13. §. A fuvarozási illetékre vonatkozó minden olyan kérdésben, amelyről ez a rendelet másként nem intézkedik, a vállalatok által saját kimuta­tásuk alapján, készpénzben, önként befizetendő okirati illetékekre nézve fennálló jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni. Vili. Életbelépés. Átmeneti intézkedések. 14. §. (1) Ez a rendelet 1924. évi julius 1-én lép életbe. (2) A rendelet életbelépésével a vasúti és gőz­­hajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875: XX. törvénycikk, az annak módosítá­sáról szóló 1887 : XIV. törvénycikk, a Budapest székesfőváros területéről kiinduló, villamosüzemre berendezett helyiérdekű vasutak szállítási adójáról szóló 1913: XXVII. törvénycikk, a gőzhajózási szállítás használata után járó adónak megszünte- •­ téséről szóló 1908 : XV. törvénycikk hatályukat vesztik. A (3) bekezdésben meghatározott kivé­tellel hatályukat vesztik a vasúti hadiadóról és a szállítási okiratok illetékének felemeléséről szóló 1917 : VI. törvénycikknek a vasúti hadiadóra vo­natkozó rendelkezései, valamint az államháztartás­nak 1920. évi február—junius végéig való viteléről szóló 1920 : IV. törvénycikknek a vasúti hadiadóra vonatkozó rendelkezések hatályát meghosszab­bító 14. §-a is. Hatályát veszti továbbá — de csak a vasúti vállalatokra és a helyi átkelést közvetítő gőzhajójáratokra vonatkozóan — az illetékdíj­jegyzéknek a gőzhajózási és vaspálya vállalatok személyjegyeinek illetékét szabályozó VI. a) pontja a hozzátartozó jegyzetekkel, teljesen hatályát veszti az illetékdíjjegyzéknek a közúti vaspálya­vállalatok személyjegyeinek illetékét szabályozó VII. pontja és hatályukat vesztik végül — de csak a vasúti vállalatokra és a helyi átkelést közvetítő gőzhajójáratokra való vonatkozásban — a két utóbbi tételt kiegészítő következő törvényszaka­szok : az 1868 : XXIII. t.-c. 26. §-a, az 1869: XVI. t.-c. 18. §-a, az 1871: LXIII. t.-c. 7. §-a és az 1881 : XXVI. t.-c. 19. §-a. (3) Habár a jelen rendeletben szabályozott fu­varozási illeték részben a vasúti hadiadó helyébe is lép, a kereskedelemügyi miniszternek az 1917 :VI. t.-c. 6. §-ában megállapított azt a jogát, hogy a vasúti vállalatoknak a törvényes vagy engedély­­okirati legmagasabb díjszabásuk túllépését meg­engedhesse, a jelen rendelet nem érinti. (4) A (2) bekezdés szerint hatályon kívül helye­zett jogszabályokat a hatályosságuk idejéből szár­mazó kérdésekben ezentúl is alkalmazni kell. (5) A vasúti vállalatok bezárólag 1924. évi június 30-ig terjedő forgalmuk után az eddigi szállítási adót és vasúti hadiadót és a személyjegyek eddigi illetékét befizetni tartoznak. A gőzhajózási válla­latok bezárólag 1924. évi junius 30-ig terjedő helyi átkelési forgalmuk után a személyjegyek illetékét az eddigi mérvben tartoznak befizetni. Budapest, 1924. évi junius hó 25-én. A miniszter helyett: Dr. Vargha Imre s. k. államtitkár. A m. kir. pénzügyminiszternek 84.865- 1924. száma rendelete a vagyonváltság fizetése szempontjából a búza 1924. évi julius havi árának megállapítása tárgyában. A vagyonváltságról szóló II. törvény (1921: XLV. t.-c.) 1. fejezete értelmében a mezőgaz­dasági ingatlanok vagyonváltsága fejében fize­tendő búza árát, a törvényben adott felhatal­mazás alapján, a magyar királyi földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg az 1924. évi juvn hónapra szóló érvénynyel métermú­zeánkém

Next