Budapesti Közlöny, 1927. április (61. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
1027 április 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY másolattal, levelezéssel, vámokmányokkal stb. együtt öt évig megőrizni köteles. 8. §. (1) Az 1. §. rendelkezése alá tartozó adózók az általuk előállított és külországokba kivitt áruk után ennek a rendeletnek alapján járó adómegtérítést a kiszállítást követő 6 hónapon belül első bármelyik adókivetési időszakról kiállított adóbevallási ív alapján fizetendő általános forgalmi adó összegéből levonhatják, ha az áru kiszállítását az 5. §-ban megállapított módon igazolni tudják. A kiszállítást követő 6 hónapon túl adómegtérítés igénybe nem vehető. (2) Ahhoz az adóvallomáshoz, amelynek alapján fizetendő általános forgalmi adóból az adózó az igazoltan külföldre szállított áruk után esedékes adómegtérítést le akarja vonni, a kiszállított árukról tételenkénti (küldeményenként!) kimutatást kell csatolni. A kimutatásban a kiszállított árunak a rendelet mellékletében megállapított sorszámát, az adómegtérítés alapjául vett összeget, a megtérítés kulcsát, és összegét is fel kell tüntetni. A kivitel igazolására az árubevalrás vagy bejelentési ív harmadpéldányát, az adómegtérítés alapjának igazolására pedig a kiszállított áruról kiállított és elkönyvelt számlamásolatokat a kürtgvelési tételszám feltüntetésével kell csatolni az adóvallomáshoz. Ha az adómegtérítés összege nagyobb az adóbevallás alapján fizetendő általános forgalmi adó összegénél, a megtérítés fennmaradó részét a következő adókivetési időszakokban fizetendő adóba lehet beszámítani. (3) Ha az áru előállítója a külföldre szállított áruk után igényelhető adómegtérítést a belföldi forgalom csekélysége miatt általános forgalmi adójából előreláthatólag 6 hónap alatt sem tudja levonni, illetékes pénzügyigaz ifjúságától évnegyedenként az adómegtérítésének készpénzben való kifizetését kérheti. A kiszállítástól számított 6 hónapon túl előterjesztett kérelem figyelembe nem vehető. A kére- telihez a (2) bekezdésben megkívánt tételen , k&ti kimutatást, valamint a bejelentési íveket és számlamásolatokat csatolni kell. &) A pénzügyigazgatóság a kérelem teljesítése esetén az általa megállapított adómeg- térítés összegét általános forgalmi adó bevételi számlája terhére kifizeti. Ha azonban a pénzüegyigazgatóság a kiszállított áruk azonosságát beigazoltnak nem találja, vagy az adómegtérítő alapját aggályosnak tartja, s a megkívánt igazolásnak a fél záros határidő alatt nem tez eleget, a kérelmet elutasítja. A pénz- ügyágazgatóság határozata ellen a pénzügyminfszterhez lehet fellebbezni. Aészszállításoknál az egyes részszállításokról kiállított ideiglenes számlákat kell az ftdS mafilomáshoz, illetve a készpénzben való ,ransetés iránt előterjesztett kérelemhez csatolni. Az utolsó részszállítás után az adómegtérítést" mindaddig nem lehet igénybe venni, tömig" a beterjesztett szállításról készített végtagás és elkönyvelt számula néfii áll az adózó rendelkezésére. Ebben az esetben meg kell jelölni, hogy a részszámlák alapján melyik adóbevallási ívben milyen tételszám alatt és milyen összeg után vette igénybe az adózó a* adómegtéritést s az utolsó részszállítimány után az adómegtéritést csak oly összeg erejéig * lehet igénybe vennni, amennyivel a végszámla összege az ideiglenes számlák végösszegét meghaladja. Ha a részszállítmányok után az ideiglenes számlák alapján nagyobb összegű adómegtérítést vett volna igénybe az adózó, mint amennyi adómegtérítés a teljes szállítmány után a végszámla alapján járna, a jogosulatlanul igénybevett adómegtérítést legkésőbb az utolsó részszállítmány kivitelét követő adókivetési időszakról kiállított adóvallomásban részletes leszámolás kíséretében be kell fizetni. (6) Ha az adómegtérítés igénybevétele után a kiszállított áru számlázott értékéből bármily okból leírás történik, a leírt összegre eső adómegtérítést a leírás idejének megfelelő adókivetési időszakról kiállított adóvallomásban vissza kell fizetni. Ha a rendelet 2. §-ának (4) bekezdésében megjelölt esetben az adómegté- ► rítés visszafizetésének van helye, a visszafizetést az áru visszaérkezés időpontjának megfelelő adókivetési időszakról készített adóbevallási ívben kell foganatosítani a már igénybe vett adómegtérítésre vonatkozó adatoknak tételenkénti felsorolásával. 9. §. (1) Ha az adómegtérítést igénybevevő adózó általános forgalmi adóját az 1924. évi 7.400/P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében székhelye és telephelye között megosztva tartozik befizetni az adómegtérítés összegét mindig a székhelyen fizetendő általános forgalmi adóba kell beszámítani. 10. §. Az adóbevallás elfogadására illetékes városi (községi körzeti) forgalmi adóhivatal az adóbevalláshoz a 8. §. (2) bekezdése értelmében csatolandó kimutatás tételeit egyenként összehasonlítja a mellékelt bejelentési ívek és számlamásolatok adataival s az adómegtérítésnek az általános forgalmi adóba beszámításához csak abban az esetben járul hozzá, ha a kiszállított áru azonosságát és a bevallott vételárat aggályosnak nem találja. Ellenkező esetben az adóbevallás alapján esedékes általános forgalmi adónak teljes összegében való befizetését kell követelnie. Az adóbevallás elfogadására illetékes forgalmi adóhivatal határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. 11. §. (1) Ennek a rendeletnek életbelépésétől kezdve az adómegtérítésnek az általános forgalmi adóba beszámítása az általános forgalmi adó kezelésével és ellenőrzésével megbízott városok és községek részesedését nem érinti, a városi (községi) részesedés összegét tehát ettől az időponttól kezdve az adóbevallási ívek alapján esedékes teljes adóösszeg figyelembe vételével kell megállapítani. (2) Az adózó által az adóbevallásban az esedékes adóösszeg alá bejegyzett és a fizetendő adóból adómegtérítés címén levonásba hozható összeget a városi (községi, körzeti) forgalmi adóhivatalok az adóbevallási íveknek az ügykezelési rendelet (1926. évi 32.500. számú pénzügyminiszteri rendelet) 13. §-a és a jelen rendeletnek 10. §-a értelmében történt felülvizsgálata atán az adóbevallási ív hátlapján külön feltüntetni és az esedékes adóösszegből levonni kötelesek. (3) A számfejtés céljára szolgáló hivatalos nyugtán csak az adómegtérítés összegének levonása után fennmaradó összeget kell feltüntetni s ugyanezt az összeget kell naplózni is az ügykezelési rendelet 18. §-a értelmében vezetendő forgalmi adó bevételi segédnaplóban. (4) A bevallási ívnek a C. számlakönyvben való elkönyvelése alkalmával (ügykezelési rendelet 13., 14. §.) a számlakönyv 3 hasábjában a bevallási ív szerint esedékes forgalmi adó teljes összegét kell előírni. Az adómegtérítés címén levonásba hozott összeget pedig a törlések feltüntetésére szolgáló 8. hasábba kell feljegyezni, a törlési rendelet kettének és számának feltüntetésére szolgáló 7. hasábba pedig azt kell bejegyezni, hogy a törlés adómegtérítés címén történt. A forgalmi adó bevételi segédhapló könyvelése alkalmával a számlalap 14. hasábjában természetesen csak a tényleg befizetett összeg könyvelendő el. (5) A könyveléssel egyidejűleg a számlalap 8. hasábjába bejegyzett adómegtérítés összegét naptári évenként vezetendő külön nyilvántartásba, az „Adómegtérítések nyilvántartásá“-ba is be kell jegyezni. A nyilvántartást havonként le kell zárni. A nyilvántartásba időrendi sorrendben folytatólagos sorszámok szerint be kell jegyezni az adózó nevét (cégét) és lakását (telephelyét), azt az időszakot, amelyikre a bevallási iv vonatkozik, a bevallási iv beérkeztének évét, hónapját és napját, az adózó 6. számlalapjának számát és végül az adómegtérítés címén levont és a számlalap 8. hasábjában feltüntetett összeget. Ez utóbbi rovat mellett külön hasábot kell fenntartani a havi zárlatok végösszegének feltüntetésére. Az 1927. évi január hó 1-től kezdődő adókivetési időszakokról beadott adóbevallásokban igénybevett adómegtérítéseket utólag kell ebbe a nyilvántartásba a bevallások beérkezésének sorrendjében bevezetni. (G) A segédnapló lezárását — az ügykezelési rendelet 19. §-ában foglalt szabályok minden egyéb rendelkezésének pontos megtartásával — úgy kell elkészíteni, hogy a városi részesedés összegeként nem az ügykezelési rendelet 19. §. (1) bekezdés 5. pontjában meghatározott öszszeg egynegyedrészét kell beállítani, hanem ehhez az összeghez még hozzá kell számítani a lezárt hónapban az „Adómegtérítések nyilvántartása“ szerint mutatkozó havi végösszeg egynegyedrészét és ezt az együttes összeget kell a községi részesedés összegeként beállítani. Az év végi leszámolásnál a községi részesedést úgy kell, megállapítani, hogy az ügykezelési rendelet 20. §. (2) bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott összegekhez az „Adómegtérítések nyilvántartásának évi végösszegét is hozzá kell adni, ebből kell levonni az ügykezelési rendelet 20. §. (2) bekezdésének 3. pontjában meghatározott összeget s az eredményként mutatkozó összeg egynegyedrésze illeti meg a községet részesedés címén. 12. §. Az adóbevallás elfogadására illetékes forgalmi adóhivatal a 11. §. (5) bekezdése értelmében vezetendő „Adómegtérítések nyilvántartása“ alapján az egy-egy naptári év-* negyedről kiállított adóbevallásokban beszámított adómegtérítések végösszegét felettes pénzügyigazgatóságának az évnegyedet követő hó utolsó napjáig bejelenteni köteles. 13. §. (1) A pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal által a 12. §. értelmében bejelentendő egy-egy naptári évnegyedben igénybevett adómegtérítések összegét, valamint az ugyanazon idő alatt készpénzben kifizetett adómegtérítések összegét is 15 nap alatt az évnegyed megjelölésével a pénzügyminisztérium forgalmi adó és illetékügyi osztályának tartozik bejelenteni. Az 1927. év első negyedéről beadott adóbevallásokban igénybevett adómegtérítések összegét ennek a §-nak rendelkezése szerint teendő első bejelentésben kell külön feltüntetni tekintet nélkül arra, hogy az 1926. évi 99.500. számú rendelet 13. §-a alapján a pénzügyigazgatóság már ezeket az összegeket bejelentette-e vagy sem. (2) Az általános forgalmi adólerovás helyességének megállapítása végett tartandó rendes helyszíni elenőrzések alkalmával, de legalább évenként egyszer köteles a pénzügyigazgatóság az adózók üzleti könyvei és feljegyzései, valamint a 7. §. értelmében megőrzendő okmányok alapján meggyőződni arról, hogy az adózók jogosan és a törvényes mértékben vették-e igénybe az adómegtérítést. Amennyiben a pénzügyigazgatóság a helyszíni ellenőrzések eredményeként azt állapítaná meg, hogy az adó megtérítése alapjául bevallott érték aggályos, a kiszállított áru tényleges értékének megállapítására az 1921. évi XXXIX. t.-c. 51. §-ának, illetve az 1921. évi 130.000. számú utasítás 74. és 75. §-ának rendelkezései szerint szakértői becslési eljárást rendelhet el. 14. §. (1) Az olyan adózó, aki az 1921. évi XXXIX. t.-c. 64. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint tiltott cselekmény elkövetése útján jöjj-e talán vagy a törvényes mértéket meghaladó adómegtérítést vesz igénybe, az idézett §-ba ütköző adócsalást követ el s az ott megjelölt büntető következmények alá esik. (2) Amennyiben az adózó cselekménye az 1921. évi XXXIX. t.-c. 64. §-ának rendelkezései szerint adócsalásnak nem minősül, szabálytalanság miatt az idézett törvénycikk 65. §-ai alapján 3000-ig terjedhető pénzbírsággal büntethető. (3) Abban az esetben, ha a cselekmény súlyos beszámítás alá esik, az adózó az adómegtérítésre való további igényét is elveszti. (4) A pénzügyigazgatóságnak a (2) és (3) bekezdésben megjelölt esetekben kiadott határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. A 15. §. (1) Ez a rendelet 1927. évi április hó 1. napján lép életbe. * (2) A rendelet 2. §. (2) bekezdésében, valamint a 8. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezések visszamenő, azonban legfeljebb csak’ 1926. évi augusztus hó 1-jei hatállyal is alkalmazhatók, azokra az adózókra nézve, akik ezt a rendelet életbelépésétől számított 1 hónap alatt illetékes pézügyigazgatóságaiktól kérik s 3