Budapesti Közlöny, 1928. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
1928 március 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY A m. kir. honvédelmi miniszter 1928. évi 2.600/eln. 13. számú körrendelete. Az 1920. évi március hó 1-je előtt elkövetett bűncselekményekre adott közkegyelem kihirdetése. A Kormányzó Ur ő Főméltósága Budapesten, 1928. évi február hó 27-én kelt magas elhatározásával a kormányzói hatalom átvételének évfordulója alkalmából a honvéd bíráskodás alá tartozó egyéneket illetően a következőket méltóztatott elrendelni: „Kegyelemből elengedem: 1. mindazon egyének szabadságvesztés büntetésének hátralevő részét, kik bűncselekményüket 1920. évi március hó 1-je előtt követték el, föltéve, hogy a bűncselekmény elkövetése után jelen elhatározásom keltéig sem aljas indokból eredő, vagy az állam és társadalom törvényes rendje ellen irányuló bűncselekményt, sem pedig akár a honvéd igazságszolgáltatást érintő eddigi, akár a jelen közkegyelmi rendelkezéseim szerint amnesztia alá nem eső egyéb bűntettet el nem követtek, s hogy büntetésüknek fele részét jelen elhatározásom keltéig már letöltötték; 2. mindazon egyének szabadságvesztés büntetését, illetőleg annak hátralevő részét, kik bűncselekményüket 1920. évi március hó 1-je előtt követték el és a jogerős ítélet végrehajtása akár hivatalból, akár kérelemre, akár a lezajlott rendkívüli események következtében elhalasztatván, illetve félbeszakíttatván, vagy foganatosítható nem lévén, az ítélet jogerőre emelkedésétől jelen elhatározásom keltéig legalább 5 évet szabadlábon töltöttek, föltéve, hogy reájuk nézve az előző pontban említett kizáró okok egyike sem forog fenn. 3. Mellőzendő, abbahagyandó, illetve megszüntetendő a bűnvádi eljárás az 1920. évi március hó 1-je előtt elkövetett s jelen elhatározásom keltéig ismertté vált mindazon bűncselekményekre nézve, melyeknél a bűnvádi eljárás folyamatbatétele, illetőleg lefolytatása a katonai igazságszolgáltatás menetében a háború és a forradalmakkal kapcsolatos rendkívüli események által előidézett zavarok (bűnperiratok elkallódása, bizonyítékok beszerzésének nehézségei vagy egyéb, az államérdeket érintő ok) által volt akadályozva, föltéve, hogy terhelt a bűncselekmény elkövetése óta legalább 5 éven át szabadlábon volt, s hogy az 1. pontban említett kizáró okok egyike sem forog fenn. 4. Nem részesülnek jelen elhatározásom alapján kegyelemben az állami és társadalmi rendre nézve veszélyes egyének, továbbá azok, kiknek cselekménye kémkedés, abban való „bűntársság“ (kémkedés elősegítése), aljas indokból elkövetett gyilkosság, szokássá vált (üzletszerű) lopás, a hadiszállítások körül való visszaélés által elkövetett, állam hadiereje ellen bűntett s a világháború folyamán elkövetett megismételt első — vagy ennél súlyosabban minősülő — szökés bűntette. Nem részesülnek továbbá kegyelemben azok sem, akik magukat a büntetés alól elvonva, bujkálnak, vagy éppen külföldre távoztak, ide nem értve azokat, akik nyilvánvalóan nem ezzel a szándékkal, hanem a békeszerződés következtében maradtak átcsatolt területen. 5. Annak eldöntését, hogy az elítéltre (terheltre) nézve fennállanak-e a jelen elhatározásomban meghatározott feltételek, az 1921. évi május hó 18-án kelt elhatározásom F. pontja szerinti kegyelmi tanácsokra bízom. Esetleg felmerülő kételyek esetén, különösen pedig a kizáró okul szolgáló közveszélyesség kérdésében a honvédelmi miniszter dönt, ki jelen elhatározásom helyes végrehajtása felett a felügyeleti jogot gyakorolja. Felhatalmazoma honvédelmi minisztert arra is, hogy a többi fentebb megjelölt előfeltételek fennforgása esetén kivételesen a kegyelmi tanács elé utalhassa azoknak az egyéneknek ügyét is, kik bűncselekményüket ugyan az 1—3. pontokban megjelölt időpont után, de még az 1920. év folyamán követték el. 6. Megengedem továbbá, hogy a kegyelmi tanács javaslata alapján közvetlenül külön kegyelmi javaslatok legyenek elém terjeszthetők az oly egyénekre vonatkozóan, akik 1920. évi március hó 1-je előtt követték el bűncselekményüket, de akikre nézve a jelen elhatározásomban meghatározott összes feltételek nem forognak ugyan fenn, azonban az illetők, tekintettel a körülményekre, rendkívüli kegyelemre méltók“. E magas kegyelmi tény végrehajtásaképen az alábbiakat rendelem: A Rend. Közlöny (Szab. Rend.) 1921. évi 26. számában közzétett 16.174/Elnöki 13. 1921. sz. körrendeletben foglalt végrehajtási rendelkezések értelemszerűen fenti magas Elhatározás végrehajtásánál is alkalmazandók, azzal, hogy a közkegyelmi eljárás folyamatba tételére elsősorban az eljárt, illetőleg a kbp. szerint eljárni hivatott honvédügyész illetékes, ki a fenti magas Elhatározás 5. pontjának 2. bekezdésében említett döntés, illetve ugyane pont 3. bek. szerinti intézkedés iránt — illetékes parancsnoka hozzájárulásának kikérése után — kezdeményező előterjesztést tehet. Az ide felterjesztendő év végi kimutatások — melyeknek a kegyelmi tanács indokolt eltutasító határozatait is tartalmazniok kell — szintén a honvédügyészek által szerkesztendők. Ha utóbb kiderül, hogy annál az egyénnél, kiről a kegyelmi tanács megállapította, hogy kegyelemben részesült, nincsenek meg azok a feltételek, melyeket a magas elhatározás megkövetel, a határozatot hatályon kívül kell helyezni s a büntetés végrehajtása, illetőleg a bűnvádi eljárás lefolytatása iránt kell intézkedni. A most kihirdetett magas elhatározás 6. pontja értelmében — tehát a kbp. 425. §-ához fűzött végrehajtási határozványokban szabályozott út mellőzésével — teendő kegyelmi előterjesztések a legszűkebb mérvre szorítandók s a kimerítő tényállást tartalmazó javaslatok úgy a kegyelmi tanács, mint a honvédügyész által behatóan megindokolandók. A magas Elhatározás 3. pontja alapján kegyelemben részesült tisztek s hasonló állásúak ügyére vonatkozó iratok a becsületügyi, illetve fegyelmi eljárás tárgyában intézkedni hivatott parancsnokhoz juttatandók. Ugyanez tartandó szem előtt az 5. pont 3. bekezdésének és a 6. pontnak megfelelő eseteiben is. A magas elhatározás 4. pontja 1. bekezdésében foglaltak tekintetében a gyakorlatban netán felmerülhető kételyek eloszlatása céljából reámutatok még arra, hogy „megismételt szökés“ alatt az oly szökés értendő, melynek elkövetője megelőző szökés miatt jogerősen elítéltetett, büntetése azonban még teljesen végre nem hajtatott. , Budapest, 1928. évi február hó 28-án. Gróf Csákty Károly s. k., m. kir. honvédelmi miniszter. A magyar királyi pénzügyminiszter Vatter Béla miniszteri irodafőtisztet a VIII. fizetési osztály „A“ fizetési csoportjába miniszteri irodaigazgatóvá kinevezte A magyar királyi pénzügyminiszter a dohány jövedéki tisztviselők egyesített létszámában Syposs Zoltán budapesti m. kir. központi dohányáruraktári ügyelőhelyettest a pécsi m. kir. dohányáruraktárhoz dohányáruraktári lisztté és Almay József budapesti kőbányai-uli m. kir. dohánygyári ügyelőhelyettest jelenlegi állomáshelyén dohánygyári gyártási tisztté a 3 XI. fizetési osztály A. fizetési csoportjába — ideiglenes minőségben — kinevezte. M. kir. kereskedelemügyi miniszter 67.344. 1928. K. 01. I. szám. Engedélyokirat. A közutakról és, vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen Engedélyokirat szerint Nagykőrös r. t. város közönsége részére az idefüzött helyszinrajzban feltüntetett, a műszaki leírásban és vámtárgykimutatásban részletesen körülirt utca és terek, valamint a helyszínrajzon a műszaki leírásban és műtárgykimutatásban szereplő és 1—5. számokkal jelölt műtárgyak építési, fenntartási, kezelési és esetleges újból való építési költségeinek részben való fedezése fejében a magyar királyi belügyminiszter úrral egyetértőleg az ottani vasúti állomáson fel- és leadott és a vámtárgyak igénybevételével szállított áruk (szállítmányok) után az 1921. évi junius hó 27-én 69.321/1921. sz. alatt kelt itteni rendelettel kiadott Engedélyokirattal engedélyezett és az 1927. évi október hó 20-án 106.035/1927. sz. alatt kelt rendelettel érvényében ideiglenesen meghosszabbított kövezetvámszedési jogot újból engedélyezem és azt, valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm: A) Feljogosítom Nagyőrös r. t. város közönségét arra, hogy az 1890. évi I. t.-c. 93. §-a értelmében az 1933. évi december hó 31-ig bezárólag kövezetvámszedési jogot gyakorolhasson s annak érvényesítésénél a következő vámdíjakat szedhesse. Vámdijak: I. Tömegáruk után nyers állapotban (mint kő, kavics, agyag, homok, tégla, szén, tűzifa, szalma, trágya, burgonya, cukorrépa stb.) métermázsánként 3 follér. II. Félgyártmányok, állati nyerstermények, emberi és állati élelemre szolgáló cikkek után feldolgozatlan állapotban (mint nyersvas, fém és érc, acél, kátrány, mész, deszka, épületfa, nyershús, csont, nyersbőr, gabonaneműek, vetemények, nyers gyümölcs, takarmánynemüek stb.) métermázsánként 6 fillér. III. Ipari, kereskedelmi, valamint fogyasztási, illetőleg élelmezési cikkek után teljesen feldolgozott állapotban, gyarmatáruk után (mint fémáruk, ruhaneműek, háztartási cikkek, liszt, zsír, feldolgozott húsfélék, cukor, kőolaj, kávé, tea, déligyümölcs, szesztartalmú italok stb) métermázsánként 8 fillér. IV. Darabáruk után (mint gépek, bútorok, járművek, élőállatok stb.) métermázsánként 14 fillér. V. Fényűzési cikkek után (mint arany és ezüsttárgyak, műtárgyak, ékszerek, illat és pipereszerek) métermázsánként 28 fillér. Jegyzet: Minden megkezdett és nem teljes métermázsát a megvámolásnál egész métermázsának kell tekinteni. B) A szóbanforgó vámszedési jog érvényesítésénél a fentebb idézett 69.321 1921. számú Engedélyokiratban felsorolt vámmentességeket az időközben életbeléptetett törvényes rendelkezéseknek megfelelő figyelembevételével kell alkalmazni. C) A vámtulajdonosnak a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelősségére és feladatára nézve ugyancsak az idézett 69.321 1921 .számú Engedélyokiratban felsoroltak az irányadók — természetesen szintén az időközben életbeléptetett törvényes rendelkezéseknek megfelelő figyelembevételével. Budapest, 1928. évi február hó 21-én. Herrmann Miksa s. k., ■n. kir. kereskedelemügyi miniszter. A m. kir. belügyminiszter a 247.744 1928. B. M. sz. rendeletével megengedte, hogy az újpesti Stefánia Szövetség csecsemő napközi otthonának fenntartásához szükséges anyagi eszközök