Budapesti Közlöny, 1929. július (63. évfolyam, 147-172. szám)
1929-07-02 / 147. szám
2 A m. kir. belügyminiszter Rein József Frigyes Budapesten 1882. évben született, róm. kath. vallásu, budapesti lakos, m. kir. honvéd ezredes kérelmére saját, valamint Mária Anna Erzsébet nevű kiskorú gyermeke családi nevét az 1929. évi 251.498/VIII. számi határozatával „Ránky“ névre változtatta át. A m. kir. belügyminiszter Riemer Gyula Budapesten 1905. évben született, róm. kath. ,vallású, budapesti lakos, korf. őrmester kérelmére családi nevét az 1929. évi 252.036/VIII. számú határozatával „Király“ névre változtatta át. A m. kir. belügyminiszter Skravi József (Nyitrasártőn 1890. évben született, róm. kath. vallásu, nős, nagykállói lakos kérelmére családi nevét az 1929. évi 253.280/VTII. számú határozatával „Szelei“ névre változtatta át. A m. kir. minisztériumnak 2.720/1929. 11. számú rendelet© a kir. stelebrák és kir. ügyészek, úgyszintén egyes más bírói képesítésű alkalmazottak képesítési pótléka tárgyában. Az 1929 : XXXI. törvénycikkbe iktatott 1929/30. évi állami költségvetéssel a kir. itélőbirák és kir. ügyészek, úgyszintén egyes más bírói képesítésű alkalmazottak részére képesítési pótlék rendszeresittetett. Ehhez képest a m. kir. minisztérium — a minisztertanácsnak az 1929. évi junius hó 28. napján tartott ülésében hozott határozata alapján — a következőket rendeli : (1) Az 1929. évi július hó 1-től kezdődőleg képesítési pótlékban részesülnek : a) az 1920 : XX. t.-c. hatálya alá tartozó kir. itélőbirák és kir. ügyészek, valamint a kir. Kúria elnöki tanácsosa és a kir. ítélőtáblás elnöki titkárok ; b) az 1920 : XXXVI. t.-c. alapján szervezett Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke, másodelnöke, tanácselnökei és állandó bírái ; c) a m. kir. Szabadalmi Bíróságnak az 1921. évi XXIV. t.-c. értelmében az itélőbirák és ügyészek státusába sorozott elnöke, alelnöke és bírái ; d) az 1921 : XXXI. t.-c. 3. §-a alapján létesített Munkásbiztositási Felsőbíróság elnöke, tanácselnökei és bírái ; e) az 1921 : XXXI. t.-c. 2. §-a értelmében külön szervezett budapesti Munkásbiztositási Bíróság elnöke és bírái ; f) a m. kir. igazságügyi minisztérium fogalmazó tisztviselői létszámába tartozó, a III—VII. fizetési osztályba sorozott tisztviselők ; g) a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak fogalmazási tisztviselői ; h) a kir. bírósági titkárok, jegyzők és joggyakornokok. (2) A képesítési pótlékban csak a tényleges szolgálatban álló és az a),h) pontokban felsorolt alkalmazottak részesülhetnek, az f), g) és h) pontokban felsorolt tisztviselők azonban csak abban az esetben, ha bírói képesítéssel rendelkeznek. (3) Képesítési pótlékra nincs igényük a Közigazgatási Bíróság és az Országos Földbirtokrendező Bíróság állami rendszerű fizetési osztályokba tartozó elnöki titkárainak és tanácsjegyzőinek.2. A képesítési pótlék összege az 1. §. (1) bekezdésének a), b), c), d) és e) pontjaiban felsoroltak, valamint az állami rendszerű III—VII. fizetési osztályba tartozó és képesítési pótlékra az 1. §. szerint igényjogosult tisztviselők részére évi 6000 , a képesítési pótlékra az 1. §. szerint igényjogosult többi tisztviselő részére évi 300. 3 §• (1) A képesítési pótlék fizetés természetével bíró, nyugdíjba beszámítható illetmény, amely előzetes havi részletekben esedékes. (2) A képesítési pótléknak január hó 1.-től június hó végéig esedékessé váló részleteit január hó 1.-én, a július hó 1.-től december hó végéig esedékessé váló részleteit pedig július hó 1.-én egy összegben előre ki lehet fizetni. Ugyancsak egy összegben előre ki lehet fizetni a képesítési pótléknak azokat az összegeit is, amelyek a fent említett fizetési határidők után a fent meghatározott időtartamnak végéig válnak esedékessé. (3) A képesítési pótlék utalványozására, elszámolására és beszüntetésére nézve a fizetésre vonatkozó rendelkezések az irányadók. (4) A fizetési előleg és a Pénzintézeti Központ által közszolgálati alkalmazottaknak adható kölcsön megállapítása szempontjából a képesítési pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. 4. §• Az 1929. évi július hó 1. napja utáni időpontban történő szabályszerű elbánás alá vonás esetén a képesítési pótlékot, mint nyugdíjba beszámítható illetményt a nyugellátásnak a megállapításánál figyelembe kell venni. 5. §. Ez a rendelet az 1929. évi julius hó 1. napján lép életbe. Budapest, 1929. évi junius hó 28. napján. Gróf Bethlen István s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztériumnak 2.770/1929.1. E. számú remdelete a tartósan külföldön tartózkodó magyar honosoknak öregség, rokkantság özvegység és árvaság esetére önkéntes biztosítása és önkéntes továbbfizetéssel biztosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. t.-c.( Tö.) 17. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, valamint az e §. (4) és (5) bekezdésében foglaltak végrehajtása céljából a következőket rendeli : I. Az önkéntes biztosításra jogosultak. 1. §. A Tö. alapján külföldi tartózkodásuk tartamára öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosíthatják magukat nemre és keresetük (javadalmazásuk) nagyságára tekintet nélkül azok a legalább egy év óta tartósan külföldön tartózkodó magyar honosok, akik 1. külföldön munkaviszonyban állanak — foglalkozásuk jellegére való tekintet nélkül ; 2. önálló iparosok ; 3. önálló kereskedők ; 4. belföldön törvényesen bevett és a belföldön törvényesen elismert vallásfelekezetek lelkészei és egyéb alkalmazottai (kántorok, karnagyok, egyházi énekesek és zenészek, egyházfiak), továbbá szerzetesrendek és társulatok tagjai ; 5. ügyvédjelöltek ; 6. önálló okleveles szülésznők ; 7. a vállalatban, üzemben, hivatalban, foglalkozásban, vagy háztartásban segítő családtagok ; 8. a szolgálati viszony megszűnésével a munkaadótól vagy ilyen szolgáltatás nyújtására hivatott intézménytől nyugdíjban, járadékban, vagy ezekkel egy tekintet alá eső ellátásban részesülnek, ide nem értve az 1927 : XXI. t.-c. 6. §-ában megjelölteket; 9. háziiparral foglalkoznak ; 10. műhellyel bíró nyilvános tanintézetek tanulói ; 11. az 1929. évi január hó 1. napján az 1907 : XIX. t.-c. hatálya alá eső pénztárnál betegség esetére jogszerűen önkéntesen biztosítva voltak. 2. §• (1) Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosításba felvételét a biztosításra jogosult kérheti. (2) Az önkéntesen biztosításra csak az vehető fel, aki 55. életévét be nem töltötte és akinek egészségi állapotát orvosi vizsgálat az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére biztosításra alkalmasnak minősítette. Alkalmasnak csak azt lehet minősíteni, aki nem szenved olyan betegségben vagy testi fogyatkozásban, amely az életkorának és testi vagy szellemi képességeinek megfelelő keresőképességét a rendesnél korábban bekövetkező megrokkanással, vagy pedig életét a rendesnél korábban bekövetkező elhalálozással veszélyezteti. (3) Az orvosi vizsgálatot egy ízben kell foganatosítani. Az orvosi vizsgálatot az intézet orvosa, illetőleg orvosai (az intézeti megbízott által alkalmazott orvos, illetőleg orvosok) az intézet ügyviteli szabályaiban megállapított módon foganatosítják. (4) Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosításra felvételnek nincs helye annak az orvosi vizsgálatnak alapján, amelyet nem ebből a célból foganatosítottak. (5) Ha az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosításra felvétel tárgyában megtartott orvosi vizsgálat a jelentkezőt alkalmatlannak minősítette, a vizsgálatot egy esztendőn belül megismételni nem lehet. (Tö. 18. §-ának (2) bekezdése). 3. §. (1) Az önkéntesen biztosítottak a biztosítási járulékok, a fokozódó járadékrész és a szolgáltatás feltételeinek megállapítása szempontjából biztosítási csoportokba (A.—F.) tartoznak. (2) Az önkéntesen biztosítottaknak a biztosítási csoportokba besorozására a következő szabályok irányadók : 1. az A. csoportba kell besorozni mindazokat a férfi munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik nem tartoznak a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe ; 2. a B. csoportba kell besorozni mindazokat a női munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik nem tartoznak a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe ; 3. a C. csoportba kell besorozni mindazokat a férfi munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe tartoznak, továbbá az 1. §. 2—5. és 7—11. pontjai alá tartozó férfiakat, ide nem értve a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket; 4. a D. csoportba kell besorozni mindazokat a női munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe tartoznak, továbbá az 1. §. 2—11. pontjai alá tartozó nőket, ide nem értve a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket ; 5. az E. csoportba kell besorozni a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket, ha férfiak ; 6. az F. csoportba kell besorozni a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket, ha nők. 4 §• (1) Az egyes biztosítási csoportokon belül a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletével megállapított biztosítási osztályok vannak. (2) Az önkéntesen biztosítottak maguk választják azt a biztosítási osztályt, amely szerint a biztosításiba felvételüket kívánják. (3) Az önkéntesen biztosított kérése alapján biztosítási osztályát a biztosítás fennállásának tartama alatt életkorra tekintet és újabb orvosi vizsgálat nélkül meg lehet változtatni. 5. §. (1) Az az önkéntesen biztosított, aki a biztosítási csoportjára irányadó foglalkozásának vagy viszonyainak változása következtében más biztosítási csoportba kerül, mint amelybe előbb tartozott, az új biztosítási csoportban is szabadon választhatja és változtathatja biztosítási osztályát. (2) Ellenben az a belépési életkor (6. §.), amely az önkéntesen biztosításra felvételnél irányadó, az önkéntesen biztosítás egész tartlama alatt változatlanul irányadó marad, tekin- Budapesti Közlöny 1929 julius 2.