Budapesti Nap, 2003. június (2. évfolyam, 126-136. szám)

2003-06-02 / 126. szám

4 2003. június 2., hétfő Budapest Állástalan textilmunkás a nyugdíjasklubban Miután bezárt a gyár, a háromgyermekes G. egy nyugdíjascsoportba mene­kült a feleslegesség érzése elől. A férfi 54 éves, de a közösségben nem ő a legfiatalabb. Sokan csapódnak az idősekhez, akik befogadják a létszám­feletti középkorúakat. A kispesti textilgyár áprilisban el­bocsátotta utolsó munkásait is. A varroda már korábban bezárt, le­hetett számítani rá, hogy a textil­kikészítő részleg is erre a sorsra jut. Megszűnnek gőzt pöfögni, lúgot csepegtetni a gépek, ame­lyeket annyit, de annyit lehetett szidni az eltelt évek alatt. - Pocsék egy munkahely volt ez a gyár - mondja, aki ott dol­gozott -, jól keresni sose lehe­tett, az egészségét is kikezdte az embereknek. Amióta meg priva­tizálták, az ukrán illetőségű tu­laj több hónapos kényszerszü­neteket is beiktatott a munka­rendbe. Hol anyag nem volt, hol megrendelés­­ nem ment a bolt. Nehéz lenne megmagyarázni, miért is maradtak hűségesek az emberek szinte az utolsó pilla­natig, de azok maradtak. Hozzá lehet nőni nagyon egy megszo­kott munkahelyhez. Ahogy egy­mástól egyre gyakrabban kér­dezgették: hát ennyire meg lehe­tett szokni a rosszat, hogy meg­válni se bírnak tőle? Ingyen is hajlandók elviselni? Maguk se hitték volna - pedig december­ben már egyáltalán nem kaptak fizetést. Egészen áprilisig re­ménykedtek, akkor nyomták a kezükbe az elbocsátó papírokat, de fizetést, végkielégítést nem tudott adni a tulajdonos. Egy ember ment perre: a mun­kavezető. A többiek lehajtott fej­jel szétszéledtek. Ötvenévesen - vagy pár évvel azon is túl - nem kapnak többé még ilyen pocsék munkát sem - ez volt mindegyi­kük tekintetében. Kerülték is egymás pillantását, épp csak ke­zet fogtak. G. különösen rosszul érezte magát. A három gyereke közül kettőről még gondoskodni kell. A legnagyobb fiú enyhe fokban ér­telmi fogyatékos, neki sikerült el­helyezkednie egy csomagoló­üzemben. A másik kettő mozgá­sában, értelmileg is erősebben korlátozott. Míg élnek, a szüleik­re szorulnak. G. Bele is betegedett volna a fe­leslegesség érzésébe - ha nincs a klub. Amit eredetileg nyugdíja­sok hoztak létre, de idővel jöttek fiatalabb jelentkezők is, akiket szívtelenség lett volna elutasíta­ni. G. is feltalálta magát ebben a klubban hamar - főképpen, hogy a táncegyüttes is megalakult, s a feleségéből vezető táncos lett. Az együttest sok helyre hívják fellépni. Amíg a pályázatokon nyert pénzből, szponzori támo­gatásból futja, eleget tesznek minden meghívásnak, de ha a pénz elfogy, le kell mondaniuk az utazást. - Nem baj - mondja G. -, majd megyünk legközelebb. Sikerült egy kőműves mellé elhelyezked­nem közben, csak boldogulunk, kerül pénz utazásra is. K. Zs. Táborozás: óvodások is elkezdhetik Már csak néhány nap, és véget ér az iskola. A szülők rémálma, hogy a szünetben hogyan oldják meg a gyerek felügyeletét. Egyik lehetőség a tábor. Ám nem mindegy, mikor, kivel és hová megy a cse­mete - a táborozás ráadá­sul egyre drágább. KOVÁCS BARBARA ÍRÁSA A fővárosi iskolák minden évben egyre több tábort szerveznek. A gyerekek biztosan találnak ko­ruknak és érdeklődésüknek megfelelő helyet, ahol - persze az iskolainál játékosabb formá­ban - még a tudásukat is gyara­píthatják. De a táborozásból nemcsak az iskolások, a még ki­sebbek is kivehetik a részüket. - Óvodásokat is el lehet külde­ni táborba ötéves kortól - mond­ta kérdésünkre Kanczler Gyulá­né, a tanítóképző főiskola nyug­díjas docense. A kicsik akár 5-8 napra is elmehetnek, de bizo­nyos feltételek mellett. Fontos például, hogy a gyermek a saját óvó nénijével menjen, és olyan helyre, ahol rendes fa- vagy kő­házakban lakhat. Ilyen kicsi gye­rekeknek semmiképpen nem ajánlom a sátorozást - magya­rázta a szakember. - A kisiskolások számára az a legjobb, ha egy tematikus - pél­dául indián­, kézműves, tánc­­stb. - táborba mennek. Mindegy, hogy a gyerek melyiket válassza, a lényeg, hogy a játékba legyen beépítve a tanulás is - hangsú­lyozta Bihariné dr. Krekó Ilona főiskolai docens. Az az ideális, ha a tábort szer­vező pedagógus ismeri a gyere­keket. Vándortáborba negyedi­kes korig nem érdemes elkülde­ni a gyerekeket, mert fizikailag nem bírják - hangsúlyozta a tanárnő. - A táborba induló gyermek­nek fontos tudnia, hogy hazame­het, ha nem érzi jól magát. En­nek ellenére, ha lehet, a szülő ne látogassa meg a csemetéjét, sőt, az a legjobb, ha még telefonon sem beszél vele, mert az ilyen kontaktus a magát egyébként jól érző gyereket is felzaklatja. •_____­­ A TÁBOROZÁSRÓL BŐVEBBEN www.marczi.hu www.koszi.hu www.extra.hu/dagaly www.taborozas.lap.hu A legkisebbek is találnak maguknak programot TÁBOROZÁSI LEHETŐSÉGEK I Budapesti és Pest Megyei Ifjúsági Vöröskereszt Kápolnásnyék július 23-30. között részvételi díj: 4­8 000 Ft információ: 212-1920 Programok: játéktanulás, extrém sportjátékok, strandolás, tánctanítás | Kőbányai Sport Iroda Balaton parti Sporttábor június 15-24. és június 25. - július 4. részvételi díj: 16 000 Ft/fő információ: 260-3663 Alkotótábor 6-10 éves korig augusztus 4-13. között részvételi díj:16 000 Ft/fő­ információ: 262-2058 Programok: kézműves, színjátszó, néptánc foglalkozások Forrás: BN-gyűjtés Budapesti Nap

Next