Budapesti Napló, 1898. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1898. május 1. 130. szám. дет láthatták, aztán sok visszaélésre szolgáltatna al­­kalmat; másrészt ez előjog által a követelés realizá­lása és igy a tervezett papírok értéke nem volna biztosítva. Végül ez előjog más fennálló intézetek semmi által nem igazolt megkárosodását involválná magában. A­ 30. §. megengedi, hogy az igazgatóság tagjai nem tagok is lehetnek. Ez a szándék előttem teljesen érthetetlen. Feltétlenül éppen az ellenkezője állapí­tandó meg, csakis a szövetkezet tagjai választhatók be az igazgatóságba és a felügyelő bizottságba. Ez annyira az ügy természetében gyökeredzik, hogy megokolni felesleges. A 31. § az igazgatók működésének tartamát három évben állapítja meg. Tapasztalatból célszerű­nek tartom ezt az időt, viszont teljesen felesleges az egyes szövetkezetek szabad rendelkezési jogának korlátozása. Ugyanabban a szakaszban e leve annak a rendelkezésnek, hogy az igazgatóság tagjai a köz­gyűlés által minden kártérítési igény kizárásával bármikor elmozdítlhatók, alkalmasint nem az az értelme, mint ahogy hangzik, t. i., hogy „bármely“ közgyűlés jogosítva van a három évre megválasztott igazgatókat „bármikor“, tehát minden különbös ok nélkül elmozdí­tani, ha ez az értelme, úgy bizonyára senki sem vállalná szívesen magára a három évre szóló igazgatói állást, ha ki van téve annak, hogy a közgyűlés őt „bármikor“ elmozdíthatja. E tekintetben világos szövegezésre és azoknak az eseteknek felsorolására volna szükség, amikor az elmozdítás megengedhető. A törvényjavas­lat indokolása ezt a kérdést szintén homályban hagyja. Nézetem szerint a három évre megválasztott igazga­tókat ez idő alatt állásukból elmozdítani nem volna szabad, kivételnek csak akkor volna helye, ha azok a büntetőtörvénynyel ellenkezésbe jutottak. A 87. §. szerint a felügyelő bizottság tagjainak jogukban áll akár együttesen, akár egyenként az igazgatóság üléseiben részt venni s attól bármikor felvilágosítást kérni. Abszolúte helytelen rendelkezés és a felelősség elvével össze nem egyeztethető; az igazgatóság ülésein csak olyanok vehetnek részt, akik az igazgatóság határozataiért felelősek, tudni­illik annak tagjai. A második mondatot illetőleg csak a szövege­zés ellen van kifogásom, ugyanaz a hibája lévén mint hasonló tartalmú törvényeink és alapszabályaink legtöbbjének, hogy nagyon sokat emlegeti a felügyelő bizottság tagjainak jogait és alig beszél azok köte­lességeiről, pedig mindazok a visszaélések, amelyek az utóbbi években a szövetkezetek hitelét tönkre tették, nem következtek volna be, ha az illető fel­ügyelő bizottsági tagok kötelességeiket teljesítették volna, ha gyakrabban és alaposabban ellenőrizték volna az üzleti iratokat és könyveket. A 38. §. utolsó kikezdése túlhajtott és­­jogtalan beavatkozást tartalmaz a szövetkezetek belső ügyeibe. A 41. §. jelentékeny haladást tartalmaz a fel­számoló szövetkezetek csődeljárásában. A 46. §. azokat a kedvezményeket foglalja ma­gában, amelyek e törvény alapján a jövőre keletkező, valamint a most fennálló szövetkezeteknek javukra vol­nának, feltéve, hogy az utóbbiak alapszabályaik meg­változtatásával belépnek a központi szövetkezetbe. Lényeges kedvezményről van szó, adó- és bélyeg­mentesség és pedig állami-, községi- és útadó, betáb­­lázási illetékek stb. Oly szövetkezetek azonban, a­melyek a tervezett központi szövetkezetbe nem lép­nek be és annak alapszabályait egész tartalmukban nem fogadják el, a kedvezményekből kizáratnak. Felháborító jogtalanság ez, amely ellen minden eszközzel küzdeni kell. Tekintsük a helyzetet köze­lebbről. Ha a törvényjavaslat szerzőinek intenciói tel­jesülnek, úgy évenként száz meg száz szövetkezet fog keletkezni; e vajúdás nélkül világra jött csecse­mők bölcsőjére a felsőbb bölcseség fénye sül, böl­csőjükben 100.000 korona alapítási költségekre, a mellette álló széken 3 millió korona hitel, ahová for­dulnak, mindenütt a kormány által kinevezett 12 vagy 15 igazgató egyike mosolyog feléje, szóval: fényben és boldogságban úszva indulnak pályájukra és ugyanez az atyai gondoskodás kiséri őket további utaikon, pénz miatt nem kell sokat aggódniuk, meg­kapják a központtól és se adót, se illetéket, se bélye­­get stb. sohasem fizetnek. A tíz, tizenöt és még több év előtt alapított szövetkezetek sem az államtól, sem semmiféle köz­ponttól pénzt az alapítási költségekre nem kaptak, maguk szerezték meg tőkéjüket, maguk teremtették elő alapításuk költségeit, a kölcsön vett pénzért bu­sás kamatot fizettek és abban a pillanatban, amikor kis tiszta nyereség mutatkozott, megjelent az állam és követelt 10o/p-ot a bruttó­ nyereségből. Se kérés, se felvilágosítás nem használt, a legcsekélyebb adómentes­ség sem adatott meg. Mégis a szövetkezetek legtöbbje limitálta osztalékát, mérsékelt kamatlábat alkalma­zott, tehát nemcsak nyereségre dolgozott, hanem hu­manitárius célokat is követett és a közjóért ál­dozatokat hozott. Ha most az ily szövetkezet, amely két évtizede a vidék áldására működik, bármely okból nincs abban a helyzetben, hogy a törvény­­javaslatban követelt összes financiális feltételekhez alkalmazkodjék, e kedvezményekben nem részesülhet, habár pontosan megfelel is az állam, a hitelezők vagy tagjai iránt tartozó minden feltételnek, sőt hu­manitárius tevékenységében a kötelesség határait is túllépi..Igenis elképzelhető az az eset, hogy bizonyos számú gazdag emberbarát szövetkezetet alapít a kor­látlan szavatolás kötelezettségével, fel nem mondható törzstőkét helyez el, ugyanakkor lemond annak a kama­toztatásáról s a tiszta nyereséget a szegények közt osztja szét, vájjon ez a szövetkezet is méltatlannak találtat­nék az adómentességre ? Tehát azok a szövetkeze­tek, amelyek „par odra du Mufti“ keletkeznek, (Mufti a mindenható állam), „d’aprés les ordres du Mufti“ szervezkednek és a Mufti által kine­vezett igazgatónak engedelmeskednek állami ked­vezményeket kapnak, a többiek, ha még oly köz­hasznú tevékenységet fejtenek is ki, azokból egy­szerűen kirekesztetnek ! Ez a Geszler kalapjának logikája, ez a vicinális vasutaink és más közintézményeink rendszere. Ez a vasút ekkora állami hozzájárulást kap, a másik a há­romszorosát; miért? Azért. Az egyik építő vállalko­zótól vashidak építését követelik, a másik építhet fa­­hidakat is; miért? Ordre du Mufti, így valóban nem kellene bánnia az állami hoz­zájárulással, és lehet-e azután csodálkozni azon, ha az embernek panaszkodnak a mindenható állam túlkapásai ellen, sőt hangosan kifejezésre jut az a gyanúsítás, hogy itt újra mameluk-intézményt alkot­nak, amely nagyon alkalmas lesz parlamenti szolgá­latok jutalmazására és kellemetlen,­ ellenfelek leke­nyerezésére. Az egyedül igazságos és egyúttal célravezető eljárás volna a törvényjavaslatban a feltételek két kategóriáját felállítani, először azt, amelyeket vala­mennyi szövetkezetnek teljesítenie kell, azok is, a­melyek már fennállanak, azok is, melyek csak jövőre keletkeznek, hogy az állam megengedje üzemüket. Másodszor oly feltételeket, amelyeknek teljesítése fakultatív és maguk után vonják a megállapított állami kedvezményeket. Magától értetődik, hogy mind a két kategóriában csak azt szabad követelni, amit igazán állami vagy humanitárius érdek követel. Az első kategóriába tartoznak azok a feltételek, amelye­ket az államnak a jogvédelem és a tagok és hitele­zők biztossága érdekében megszabnia kötelessége. A második kategóriába tartoznék például az a felté­tel, hogy a szövetkezet évi osztalékát 6°/o-ban ál­lapítsa meg és ezentúl nyereségfölöslege­s tartalék­­alaphoz csatoltassék. Hiszen világos, hogy valamely szövetkezet e feltétel teljesítésével a közjónak hoz áldozatot, logi­kus tehát,, hogy minden szövetkezet, amely a közjó­nak ugyanazt az áldozatot hozza, az állam részéről is ugyanazokra a kedvezményekre tarthasson igényt. Tehát el a Geszler-kalappal ! KÜLFÖLD: Bü­inski és Kaizl. Odaát a Lajtán túl, sokat foglalkoznak most azzal a kérdéssel, hogy Kaizl pénzügyminiszter menyiben lépett a nyomdokaiba elődjének, Bainszkinek. A volt osztrák pénzügyminisz­ter ugyanis legutóbb egy interview alkalmával elég­tétellel említette föl, hogy Kaizl az ő kiegyezési javaslatainak egész komplexusát minden változtatás nélkül fogadta el s terjesztette a parlament elé. Erre vonatkozólag most a Cras kommünikét közöl, amely elismeri ugyan, hogy Kaizl változatlanul terjesztette elő a Bilinszkitől átvett javaslatokat, de — teszi hozzá — ebből még nem kell azt követ­keztetni, hogy egyetért e javaslatok részleteivel is. Ily komplikált javaslatok mellett ez teljességgel lehetet­len is volna, sőt ismeretes, hogy sok pontra nézve a volt és a mostani pénzügyminiszter közt meglehető­sen jelentékeny nézeteltérés van. Csakhogy ezek a né­zeteltérések nem elvi természetűek s mivel az eset­leges változtatások Magyarországgal való újabb, hosz­­szas tárgyalásokat tennének szükségesekké, Kaizl el­­határozta, hogy előde javaslatait változatlanul ter­jeszti a parlament elé. Angolok és oroszok a szélső keleten. Az angol alsóház tegnapi ülésén Balfour, a kincstár elő lordja behatóan nyilatkozott arról a viszonyról, amely Anglia és Oroszország között a Khinában való térfoglalás miatt kifejlődött. Miután utalt arra, hogy Anglia igenis elismeri más hatalmaknak az érdekszféráit, de befolyási szférákat nem koncedál, s hogy az angol kormány mindig azt a nézetet vallotta, hogy az angoloknak Khina minden pontján ugyanolyan keres­kedelmi érdekeik vannak, mint a többi országok alattvalóinak: kiemelte, hogy Vaj Hai-Vaj birtokba vétele nincs semmi összefüggésben a santungi keres­kedelemmel és Kiao-Csaunak Németország részéről történt megszállásával, s azután így folytatta:­­Ami Oroszországot illeti, Anglia sohasem­ töre­kedett Oroszország megfélemlítésére, valamint nem tette ezt Oroszország Angliával szemben. Az angol kormány politikájának programmjába, sohasem volt felvéve, hogy állandóan hajóink legyenek Port­ Arthur előtt. Angliának megvolt a joga és megvan ma is, hogy hajókat küldjön Port-Arthurba. Vaj-Hai-Vajt illetőleg végleges ítéletet mondani ma még korai. Neki erős meggyőződése, hogy a Vaj-Hai-Vajben felállított ágyúnak nem nagy becse volna Angliára nézve, sem diplomáciai tekintetben a békés időkben, sem sztratégiai tekintetben háború idején. Nem hiszi, hogy Vaj-Hai-Vajben sok katonára és pénzre volna szükség. Ha az észak-kínai vizekben bonyodalmak állanának be a tengeren, akkor Vaj-Hai-Vaj, mint flotta-pozíció, igen nagybecsű. " Nem hiszi, hogy bárki is megokoltnak tartotta volna Port-Arthur miatt az európai háborút. Vaj-Hai-Vaj megszállása nem is volt megsértése, vagy kihívása Oroszországnak oly értelemben, mint Port-Arthur megszállása. Ez nem megalázása Oroszországnak és nem ok arra, hogy maradandó kedvetlenség támadjon Oroszország és Anglia között. Vaj-Hai-Vaj csak olyan hatalomé le­het, amely ül a tengeren. Tagadja, hogy Angliának az utolsó hét hónapban követett politikája elhibázott, Oroszországé pedig sikeres lett volna. Ellenkezőleg, Oroszország pozíciója akkor hasonlíthatatlanul jobb volt, mint ma. Bár sohasem következik be Európa összeütközése a távol keleten, de a kormány gondos­kodott róla, hogy ha bekövetkezik is, a kereskede­lem e miatt ne szenvedjen. Oroszország eljátszott sok más előnyt, amelyeket élvezhetett volna. Ma mindazok az országok, amelyeknek­­közös érdekük a Kínában való szabad kereskedelem, hasonlíthatatlanul erősebb pozícióban vannak a jövőt illetőleg, mint hét hónap­pal ezelőtt. A háború. Budapest, április 30. Az amerikaiak kilőtték leghatalmasabb bom­bájukat, amely azonban nem talált. A bomba egy hir volt, amely szerint monarkiánk Spanyol­­országot szubvencionálja s ezért Amerika most mindjárt megüzeni nekünk is a háborút. Ezt egé­szen komolyan mondták s Írták Newyorkban és Washingtonban, mi tehát egészen komolyan ad­juk elő a nevezetes esetet alább. Egyéb nagy szenzációval úgy sem szolgált a vérnélküli hábo­rúnak ez a mai napja, Kuba körül. Tegnap amerikai táviratok azt jelentették, hogy az Unió flottája bombázta Cardenast, amely város mintegy száz kilométernyire fekszik Havan­nától egy hegység s a tenger közt. A hírt ma hivatalosan megcáfolták, még­pedig maguk az amerikaiak, akiket nyilván az az ágyúdörgés ve­zetett félre, amely Cardenas közelében a nyílt tengeren fölhangzott tegnap este. Ennek az ágyú­zásnak magyarázatát adja egy Kubából érkezett hivatalos távirat, mely így szól: a Ligera spanyol ágyunaszád Cardenas előtt visszavonulásra kényszerített egy amerikai torpedó­­naszád-zúzót. Az ellenséges hajó hetven ágyu­­lövést tett, a­nélkül, hogy a Ligera komoly sé­rüléseket szenvedett volna, csak a vitorlázat és a horgonykötelek sérültek meg egy kevéssé. OSAN imát szájvíz üvekben a 38 kr. A száj és fogak részére a legkitűnőbb. Antiseptikus, conservál, tisztít, kellemes, egészséges és fölülhaladja jóval a legjobb, eddig ismeretes fogszereket.­­= mint fogpaszta tégelyben 44 kr. ==— Törvényesen védett, lelkiismeretesen megvizsgált és valódi minőségben kapható * ANTON J. CZERNY, WIEN * XVIII., Carl Ludwigstasse t1. (131.) Főraktár: 1., Wallfischflasse 5., a cs. kir. udvari opera közelében. Szétküldés utánvéttel 5 frt fölüli megrendelések csomagolási költség nélkül és postadijmen­­tesen küldetnek. — Árjegyzékek az összes nagyobb különlegességekről Ingyen és bérmentve. Főraktár Budapesten: Török József gyógyszerész, Király-utca, J. és Egger A. fia, Váca-körut 17. stb. stb.

Next