Budapesti Napló, 1898. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1898-10-22 / 291. szám

8 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. október 22. 201. szám. — És ha Bécsben a pestis, mint járvány ki­törne ? — Akkor meg kellene tennünk minden óvóintézkedést egészen a határelzárolásig! De erre a rettentő föltevésre ez idő szerint semmi okunk sincs. A közvélemény teljesen meg­­nyugodhatik abban a tudatban, hogy minden lehetőt el fogunk követni, hogy ettől a sze­rencsétlenségtől megóvjuk az országot. * A félhivatalos Országgyűlési Értesítő a követke­zőket jelenti: A Bécsben előfordult pestis-gyanús esetek alkalmából a belügyminisztérium közegészségügyi osztálya éber figyelemmel kíséri az ezzel kapcso­latos eseményeket és ámbár a bécsi intézkedések teljesen feljogosítanak arra a reményre, hogy a betegség terjedése megakadályoztatik, a nevezett osztályban ma tanácskozást tartottak a szükség esetén foganatosítandó védekező intézkedések tárgyában. A tanácskozást dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium köz­egészségügyi osztályának feje vezette és részt vett abban dr. Müller Kálmán, az országos közegész­ségügyi tanács elnöke is. Müller Kálmán, az országos közegészségügyi tanács elnöke ma este az állandó járványbizott­ságot meghívta magához s elnöklete alatt a bi­zottság tagjai tárgyalás alá vették mindamaz óvóintézkedéseket, amelyek a Bécsben fellépett s esetleg járványnyá váló pestisbetegségnek ha­zánkba való becipelését megakadályozzák. Az állandó járványbizottság javaslatai, amelyeket a belügyminiszternek terjeszt elő, a legapróbb rész­letekig felsorolják azokat az óvóintézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a netalán fellépő veszedelem ellen az ország lakosságát megvédel­mezzék.* Mint halljuk, holnap interpelláció is lesz a Házban. Hentaller Lajos és Asbóth János sürgős interpellációt intéznek a belügyminiszterhez, fel­világosítást kérve a szükséges óvóintézkedé­sekről. A királyné szobra. Budapest, október 21. A Budapesti Napló címére ma a következő adományok érkeztek a királyné szobrára: Szabó Béla gyüjtőivén (Voszka) 2 frt 20 kr. Az újvidéki „Jósziv“ pincérasz­taltársaság gyüjtőivén. *. . . 23 „ 30 „ Összesen:..................25 frt 50 kr. A legutóbb kimutatott összeg: 3609 frt 71 kr. Gyűjtésünk eddigi eredménye: 3635 frt 21 kr. * Szabó Béla gyüjtőivén adakoztak : Szabó György 50 krajcár, Stefka­­János 30 krajcár, Stepanovszky Stefan 10 krajcár, Eigner Ármin 10 krajcár, Gruber Anna 10 krajcár, Tokos Geor­g 10 krajcár, Volek Odra 10 krajc­ár, Blaha Gizii 10 krajcár, Stepanovszky Pál 10 krajcár, Kralovic Jan 10 krajcár, Kralovic András 10 kr, Stepanovszky Stefan 10 krajcár, Kralovic Anna 10 krajcár, Sloboda József 10 krajcár, Stefka Jan 10 krajcár, Trokes Rozara 10 krajcár, összesen 2 forint 20 krajcár. Az újvidéki Jósziv Pincér Asztaltársaság gyűjtőivén adakoztak : Grosz Leó 1 forint, Radmann Kornél 1 forint, Markovits Domonkos 1 forint, Róth Géza 1 forint, Sch­ad Károly 40 krajcár, Mayer Emil 1 forint, Fób­ia István 1 forint, Fleischmann József 1 forint, Bartos János 2 forint, Kohn Sándor 1 forint, Rózsa József 1 forint, Fellner Sándor 2 forint, Hever János 2 forint, Kirchner János 1 forint, Weiss János 1 forint,Füzy József 60 krajcár, Gregorits Gyula 1 forint, Szikora István 60 krajcár, Milner I­. 1 forint, Fürst J. 4 forint, Linemeyer J. 1 forint, Guf­okunst János 1 forint, Mi­­selik Antal 1 forint 50 krajcár, Neumann Lipót 60 krajcár, N. Mayer József 2 forint, Krausz N. 1 forint 50 krajcár, Lubomir Petkov 1 forint, Schmidt Alajos 1 forint, Milletics Luka 40 krajcár, Hutter József 60 krajcár, Silber János 1 forint, Buday József 2 forint, Stefanovits Bogdán 1 forint, Spasits Radó 1 forint, Lub­ic István 1 forint, Rosenthal Sándor 1 forint, Szaybard Károly 40 krajcár, Kabina Ede 1 forint, Böhm Samu 1 forint, Kohn Vilmos 1 forint, össze­sen 23 forint 30 krajcár. főv_­_ros. (*) Marczali-e vagy Ballagi? Újra együvé ke­rül a két történettudós neve a fővárosi rovatban. A főváros tudvalevőleg pályázatot hirdetett a Salamon Ferenc halála folytán félbemaradt Budapest története befejezésére. Marczali Henrik, a jeles történettudós vállalkozott a munkára és a bizottságok meleg aján­latával joggal számíthatott a közgyűlés jóváhagyá­sára is, amikor hirtelen előállt Ballagi Aladár s kijelentette, hogy ő a főváros történetét meg­írja ingyen. A közgyűlés többsége nagyon meg­örült e rá nézve korántsem megtisztelő ajánlat­nak s visszaadta az egész ügyet a tanácsnak, amely most azt új tárgyalásra bocsátotta. Ma foglalkozott a furcsa dologgal a közoktatásügyi bizottság. Miután Szabó Károly tanácsnok részletesen ismertette az ügy állását, azt ajánlotta, hogy a mű­ megírásával Marczali Henrik bízassák meg, mert Ballagi nem a tárgyaló­ SZÍNHÁZ, művészet. ** Szépaszínház. A Népszínház úgynevezett ér­dekes estéi közt nem utolsó helyet foglal el a mai, amelyen Blaha Lujza leányának, Blaha Sárikának, volt az első bemutatkozója szerződött tagként, Szig­ligetinek Nagyapó című népszínművében. A színház persze utolsó zugáig megtelt erre a bemutatkozóra, amelynek még az az érdekessége is megvolt, hogy a nagy művésznő együtt játszott a maga lánykájával. Két-három évvel ezelőtt történt, hogy Blaha Lujza egy este így szólt hozzám az öltözője ajtajá­ban, mikor a leánykája jövendőjéről szó volt : — Csak azt nem akarom, hogy valaha a szín­padra lépjen. Inkább a vízbe fojtom . . . Nem aka­rom, hogy annyi csalódás és keserűség érje, mint amennyi engemet ért. így beszélt az a művésznő, akinek minden színpadi dicsőségben és ünneplésben része volt a művészpályáján keresztül. így beszélt, teljes meg­győződéssel, — de az élet másként hozta. Blaha Sárika a mai estétől a színpadé. S volt a Népszínház színpadán ma este valaki, akinek leírha­tatlan, szinte megható lámpaláza volt. Nem Blaha Sárika volt ez, a kis kezdő, hanem Blaha Lujza a nagy művésznő. Mikor a darab első jelenései után kilépett a színpadra­ a leányával, — a nélkül, hogy­­ő maga tudott volna felőle valamit, — a lábai odagyö­kereztek a deszkákhoz, szemei odatapadtak a szín­pad másik végébe, ahol a leánykája állott, belekezdve a mondókájába és ajkai elkezdtek hangtalanul mo­zogni s egy jó látócsővel a szemen, tisztán látni lehetett, amint a leánya szerepének minden szavát utána mondogatja magában. Kevés ilyen megható dolgot láttam életemben a színpadon . . . De akin nyoma sem volt semmi lámpaláznak, semmi félelemnek, az Blaha Sárika maga volt. Úgy jött, mint aki a maga földjére lép, arra a földre, ame­lyet a szülejétől kapott s amelyhez öröklés címén jussot érez. Zúgó tapssal fogadták s az érzékenyebb szivü színházlátogatók közt olyan is akadt, akinek a sze­mén egy könycseppecske fénylett. A taps egyre zúgott s a zenekarból egy sereg virágot kezdtek feladogatni a színpadra. Az egyik bokréta nemzeti szinű szalagján a következő felírás volt: Kövessed anyád példáját, Úgy leszesz nemzeted büszkesége. A virágadományok közt, amelyekkel Blaha Lujza leányát fogadták, nem egy akadt, amelynek szimbolisztikus jelentősége volt. Ezek közt volt P. Lukács Juliskának egy gyönyörű fehér virágpár­nája, amelyen egy picike pólyás baba pihent, s amelyen piros rózsákból egy név volt kirakva : nagyon kedves Zolika­. Blaha Sárika egy éves fiacskájának a ke­resztneve. Feltűnt egy gyönyörű virágkosárba­­ illesztett nyitott fehér selyem napernyő, amelynek sokan kérdezték a jelentőségét. Nos, ez a napernyő kárpótlás volt egy a nyáron, Balatonfüreden eltört napernyőért, amelyet a kárttévő ilyen szellemes mó­don juttatott vissza tulajdonosa birtokába. Nagyon szép volt a Gazsi Mariska bokrétája ezzel a felírás­sal: A legújabb kollégának.• Blaha Sárika, mióta tavaly a Télen Annuskájá­­ban először lépett a Népszínház színpadára, sokat haladt. Meglátszik rajta, hogy az anyja iskolájába járt. Egy-egy mozdulatában, amint karcsúra nőtt termetét illegeti, egy fordulásában, amint hirtelen a sarka körül per­dül, fel lehet benne ismerni a Blaha Lujza leányát. Az előkelő kezdő a temperamentumnak sincs farjával s egy nagyon kedves kis hangnak is van a birtoká­ban, amelylyel nagyon ügyesen bánik. A Nagyapó Rafaelájában való bemutatkozása után jogos reményeket merünk fűzni további szín­padi fejlődése elébe. Ő maga különben ezt tartja színpadi jövője felől : — Nem a népszínmű lesz a kenyerem, úgy ér­zem, hogy az operettben leszek csak igazán jó! * Szigligeti Nagyapója különben mai reprizében is a régi kedves darabnak bizonyult. A szereplők Szabó Antallal az élükön, aki a címszerepet játszotta, jókedvűen játszottak. Blaha Lujza ma is tündökölt, jók voltak Tollagi, Kiss, Horváth, Csatai Zsófi és Lubinszky. Kassai, mint zenetanár, egy rendkívül mu­latsága állat-utánzat potpourrival keltett óriási de­rültségeket. (Mrs.) ** Himfy dalai. A Nemzeti Színház igazgatósága, tekintettel arra a nagy érdeklődésre, mely Himfy, dalai iránt a közönség körében mutatkozik, Bérczik Árpád darabjának legközelebbi előadását már hétfőre, folyó hó 24-ére tűzte ki. ** Magyar nóták egy főhercegi családban. Lányi Géza, a Népszínház cimbalmosa tegnap szemé­lyesen adta át Pozsonyban Izabella főhercegasszony­nak azokat a nótákat, amelyeket Lamperth Gézának a nyáron színre került Megjöttek a huszárok című nép­színművéhez itt. Az egész főhercegi család együtt volt az átadásnál és Lányinak többször el kellett ját­szania a dalokat cimbalmon, melyek közül különösen tetszett a Megjöttek a szabadságos huszárok című toborzó és a Padova tornyának kezdetű tréfás nóta, amelyeket többször el kellett játszania. ** Lancrock Adél a Raimund-színháznál, Sand­rock­ Adél a Burg-színház volt heroinája Bécsben ma­rad. A művésznő, mint egy bécsi újság írja, a Rai­­mMun­d-színházhoz szerződött, ahol Bahr Hermann Juatm­ajában fog először fellépni. ** Végítélet. Ez a címe egy óriás vászonnak, amelyet egy fiatal dilettáns, Stubkegel e napokban állí­tott ki Aradon. A húszéves fiatal­e­mbert erősen buz­dította annak idején a festésre Justh Zsigmond és Jankó János. Mint egy aradi lap jelenti, a festményre öt mázsa festéket használt el a fiatal piktor. ** A debreceni színészet százéves jubileuma. A debreceni Csokonai-kör rendező bizottsága arról értesít bennünket, hogy a debreceni színészet száz­éves jubileumának a megünneplését, a nemzetet ért országos gyász miatt, október 23-ikáról november 27-i­g ére halasztotta el. A bizottság egyúttal felkéri mindazokat, akik az ünnep keretében rendezendő szülészeti kiállításra alkalmas emléktárgyaknak, ké­peknek, szinlapoknak, emlénysoroknak s más olyan ereklyéknek birtokában vannak, amelyek a magyar szinmű­vészetre általában, de különösen Debrecenre vonatkoznak, magyarázó sorok kíséretében november­­hó 20-ik napjáig, Komlóssy Arthur, a rendező bizott­ság elnökének cime alatt beküldeni s ez által az egyesület hazafias törekvését támogatni szívesked­jenek. ** Uj orosz opera. Rimiszki-Korzakov,­ a hir­­■ neves orosz zeneszerző uj operát, irt, amelynek A cár menyasszonya a címe. Az új opera a pétervári udvari operában kerül bemutatóra. ** Egy bécsi színművész csődben. Bécsben nagy feltűnést kelt, hogy Devrient, a Burg-színház előkelő művésze csődbe jutott. A csődbe jutott mű­vésznek és feleségének együttvéve tizennégyezer fo­rint fizetése volt, de nagyon előkelő háztartást vittek, amire ez a fizetés nem futotta. Azt is rebesgetik kü­lönben, hogy Devrient nemcsak a színpadon, hanem a­­- tőzsdén is játszott és ez okozta vagyoni tönk­jét. Egy bécsi újság különben arról értesül, hogy az udvari intendantura rajta van, hogy a hitelezőkkel megegyezésre jusson s a csődöt mihamarabb meg­szüntesse. Ugyanez a bécsi újság megjegyzi, hogy már évtizedek óta nem volt eset rá, hogy a Burg­­szinház valamelyik tagja csődbe került volna. Ré­gebben két eset is akadt ilyen, de akkor a király kegye segített a csődbe került színészeken. ** Richter János Manchesterben. Richter Já­nos egy bécsi újság értesülése szerint, tegnapelőtt írta alá azt a szerződést, amely Manchesterben a Hallé-Ше hangversenyek dirigálására kötelezi. Richter még egy ideig a bécsi opera kötelékében marad s 1900-ban Manchesterbe megy, ahol állandóan megtele­pedik, sok folyamán jelentkezett, és mert egy tudományos munka megírását nem lehet a licitáció útjára terelni. Dr. Havas Rezső ezzel szemben azt indítványozza, hogy bízzák meg mind a két tudóst a mű megírásával. Csiky Kálmán és Tenczer Pál lehetetlennek tart­ják a munkának két író között való megosztását. Hegedűs István célszerűnek tartja a munka megosztá­sát, mert míg Marczali rendkívül munkabíró ember, Ballagi nagy olvasottságú, lelkes férfiú. A két törté­nettudós közös munkája egyébként siettetné a mű el­készülését is. Nem akarna ez alkalommal végleges határozatot provokálni, előbb kísérletet óhajt tenni, hogy a két tudóst megegyezésre bírja. Hahóthy Sándor, Névy László, Mezei Mór, és Lád Károly felszólalásai után a bizottság többsége titkos szavazással abban állapodott meg, hogy Marczali Hen­riket ajánlja a mű megírásával való megbízásra. Marczali 16, Ballagi 5 szavazatot kapott. (*) A közmunkák. A főváros urainak követé­sére a középítési bizottsággal ellentétben a kiküldött vegyes bizottság azzal a javaslattal állt elő, hogy a jövő évben a budget terhére egy millió értékű köz­munkát vegyenek föl. E kérdésben ma a pénzügyi bizottságban hosszú vita volt s ott a többi közt he­lyeslésre talált az a nézet, hogy a belterületen az aszfaltot használják és az így nyert kőanyaggal burkolják a kültelki utakat. Heltai Ferenc ezúttal is azt hangoztatta, hogy a ház- és telektulajdonosok is vegyék ki részüket az útépítésből, úgy mint más nagyvárosokban. Indítványozására a bizottság hozzá­járult a vegyes bizottság javaslatához, de azzal az utasítással, hogy a tanács a burkolási járulékok re­vízióját oly időben terjeszsze elő, hogy a költségve­téssel egyidejűleg legyen tárgyalható. Hosszabb vita volt a fölött is, hogy a főváros szerezzen magának kőbányát, de ezt az indítványt elvetették.

Next