Budapesti Napló, 1898. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1898-11-01 / 301. szám
2 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1898. november 1. 800. számon egyezés, vagy az önálló berendezkedés. Hogy ezt a magyarázatot most kimagyarázni igyekeznek belőle, ez a következetlenség nem teszi következetessé gróf Tisza István tézisét. Nincsen logika e végletekben és nincs bennök politikai okosság. Nincs bennök semmi, ami megnyugvást adhatna ebben a válságokkal terhes időben. Teljes mértékben áll ez arra a másik végletre is, amelynek Polónyi Géza adott hangot Hajdu-Szoboszlón. Harc a Bánffykormány ellen, késhegyre, életre-halálra. Harc a Bánffy-kormány ellen, de csakis ellene. Ezt a végletet épp oly kevéssé lehet igazolni mint a másikat. Mi lenne, ha a Bánffy-kormány, szakítva a másik véglet politikájával, az önálló berendezkedés álláspontjára állna és meg is valósítaná? Harc ekkor is, a végletekig ? Megobstruálnák az önálló vámterületet is? Engedelmet kérünk, ez a taktikai elv élénken emlékeztet bennünket arra a másikra, amelylyel annak idején igazolni akarta a klerikális függetlenségi frakció a lelkiismeret szabadsága ellen folytatott küzdelmét. És viszont, ha Bánffy után másik kormány jönne, amely magáévá tenné a Bánffy-féle kiegyezést, vagy még annál is rosszabbat tenne a helyére, akkor egyszerre jó lenne a rossz, sőt a rosszabb is? Engedelmet kérünk, micsoda erkölcsi alapja volna annak a küzdelemnek, amely Bánffynak visszautasítja a jobbat is, a többet is, de mástól elfogadja a rosszabbat, a kevesebbet ? Szembeállítva a két végletet, kevés szóval kifejezhetjük az egyedül helyes álláspontot: az ország jogainak és érdekeinek érvényesítését. Csak ez az, amit elfogadhatunk. Ezt elfogadjuk Bánffytól is; kevesebbet, vagy mást senkitől. Hanem bizony Ugrán is, Szoboszlón is beszéltek mindenről, csak erről nem. Az a két beszéd szomorú hűséggel fejezi ki politikai életünk mostani állapotát. Benn, a parlamentben két véglet küzd egymással. És a két ellenséges véglet között tunyán terjeszkedik egy halálos közönybe merült, eltespedt közvélemény.tér a képviselőházhoz, amelyben kéri, hogy tanácskozásait az állampolgárok megnyugtatására a rendes mederbe terelve, tárgyalja le az előterjesztett törvényjavaslatokat. Temesvár közgyűlésén maga a polgármester nyújtotta be az obstrukciót elítélő indítványt és ehhez képest a törvényhatóság sajnálatát és aggodalmát fejezte ki az országgyűlési tárgyalásoknak sivár és dísztelen menete, a komoly tanácskozások meghiúsítására vezető irányzat érvényesülése fölött. Képviselőválasztás. Marosújváron ma képviselőválasztás volt. Báró Kemény Gézát, a szabadelvű párt jelöltjét egyhangúlag megválasztották. BELFÖLD: Az obstrukció ellen. Csongrád vármegye imént megindított akciójához Pécs és Temesvár városok is csatlakoztak. Pécs város törvényhatósága feliratot vnnva a klasszikus ókornak meleg érzésektől áthatott művészi felfogásával egyesült. A klasszikus görög kor felfogása szerint nem a csontváz, de sőt nem is egy, hanem két alak által válik szemlélhetővé a halál fogalma. A kettő közül csak az egyik ébreszti föl a félelmet, a szánalmat és az idegenkedést: az a kegyetlen tekintetű és vigyorgó arcú furia, aki vadállati körmökkel és marcangoló fogakkal ráveti magát a haldoklóra, hogy kiragadja őt az életnek csillagokkal díszített sátorából és az alvilágnak napfénymentes birodalmába szállítsa alá. Csak az átmenet stádiumában, az agóniának perceiben rémes és fájdalmas a halál, .. . azután nyugodtan mosolygó géniuszszá válik, ez váltja föl a gyötrelemnek fúriáját. Nem borzalmat gerjesztő torzalak, hanem az álomnak, Hipnosznak ikertestvére az, kinek karjaiban a halott mindvégig csöndesen pihen. E felfogásból hiányzik az a kicsinyes gondolat, hogy a haldokló ajkáról mint madár, mint pille vagy mint felhőfoszlány röppen el a lélek, hiányzik az is, hogy a halott korsóban gyűjti az érte hulló könnyeket, hiányzik a hallgatag éjszakákat megnépesítő titokzatos körmenet és egyes halottak szellemének barangolása, várromok, temetők és ódon kastélyok körül. A halálnak ilyetén felfogása az újkor kutató szellemének következtetéseivel homogén. A modern kor, mely a lehetőség szűk határain belül végignyomozta az anyagnak titkait: biztos konklúzió gyanánt állítja elénk azt az alapvető gondolatot, hogy küzdés, mozgás és melegség az élet, hidegség, nyugalom és pihenés a halál. Sőt az oknyomozó bölcselkedés a halált mint ismeretlen x-ez nemcsak áthelyezi az ismeretes és rejtélymentes állapotok közé, de sőt még az egyéni tapasztalásra nézve is hozzáférhetővé teszi: az életidő határain ЬеШ. Minden élőnek nemcsak fogalma van , haBudapest, október 31. A Dupuy-kormány ma megalakult s a francia lapok ma déli kiadásai azt írják róla jellemzésül, hogy revízió-ellenes. Hát ennek kellett lennie, mert alkotmányos országban az a rendje a kormányalakulásnak, hogy az a parlamenti többség jegyében születik. A francia parlamenti többség pedig a Brissonkabinet bukásakor revízió-ellenes volt. Hogy ma, a semmitőszék határozata után is az-e, az legalább is kétséges. Az új kormánynak azonban mindenesetre revízió-ellenes bázison kellett megalakulnia. Ma már nincs annak értéke, hogy a kormány ilyen vagy amolyan hangulattal viseltetik a Dreyfus-perrel szemben. A végső ítélet előtt a legpedánsabb ember sem követelheti, hogy egy kormány revizió-párti vagy fáiól, de mindenki már keresztül is ment egyszer rajta. A nemlét birodalmán eveztünk át egészen a bölcsőig és igy a nemlétnek nem a kezdete kezdődik, hanem a folytatása ismétlődik a koporsó párnáin. Ez az univerzumban a jogfolytonosság. A nemlétnek véghetetlen múltja és jövője közé van beékelve az élet, az arasznyi lét. Egy keskeny földnyelv az, két óceán között. Miért lenne más az öntudatlanság jövője, mint annak a múltja volt? Az a képesség, melyet az élet ad, az érző ideg, a mozgó agysejt, a következtető gondolat azt súgják, hogy egyik olyan, mint a másik. Mi bántotta ezt a most élő nemzedéket akkor, midőn rémülten rohantak ősei a vad üldözők elől, midőn Nérók és Kaligulák pusztították a keresztnek híveit, midőn szent Bertalannak éjszakáján protestánsok piros vére úgy dekorálta a fekete gyűlölködést, mint a hajnal hasadása a sötét éjszakát? Mi bántotta a földfelület jelenlenlegi bolygóit, midőn a római triumvirátus megdőlt, midőn Julius Caesar Pompejusnak szobra előtt és Brutus tőre alatt elvérzett? Semmi! Épenséggel semmi! Nem kellett páncél az érzelem számára, nem kellett pajzs, nem kellett enyhítő gondolat a fájó gondolatok ellenében: nyugodtan pihentünk édes mindnyájan a nemlét élén. Ugyanilyen jövendőt biztosít számunkra a halálnak éjszakája, mely zavartalan lesz akkor is, ha ismét visszatérnek a föld felületének régen lezajlott véres napjai és ha ismét megárad az emberi nem történetének két végtelen folyója: a könny s a vér. Ha pedig majd kimerült az időnek, ennek a fikciónak belső tartalma és az anyagnak elváltozásait a benne rejlő erő nem folytatja tovább, akkor válik majd valóra a tradícióból merített remény, az a mosolygó gondolata a szíve kincsétől megfosztott embernek, hogy föltámadunk. KÜLFÖLD. A helyzet Ausztriában. Mindszentek ünnepének szünete van az osztrák parlamentben is és a képviselők jó része választói közé ment, hogy tájékozódjék azok hangulatáról. A német ellenzéki táborban beállt szakadás fölött ujjonganak még a jobboldalon, de másrészt megkeseríti az ifjucseheknek azon való örömét a cseh radikálisok agitációja. Szóval és írásban izgatják ezek a cseheket a reichsrathi ifjucseh képvisek ellen, akik még a zse szócskát is tudták megmenteni, mennyivel kevésbé tudják majd keresztülvinni az államjogot. Azért felszólítják őket, hogy mondjanak le mandátumaikról. Az ifjú-cseh képviselőknek eszük ágában sincs azt megcselekedni, de hogy választóiknak is kedvükre járjanak, sürgetik a kormánynál követeléseik teljesítését. Bizonyos, hogy a kormány új tárgyalásokba bocsátkozik az ifjú csehekkel és a kormány feleletétől függ majd a csehek jövő magatartása. A revízió hatása revízió-ellenes legyen, mert hivatalosan még nem döntött afölött a delegált fórum, várjon Dreyfus bűnös-e vagy sem. Ha kisül, hogy Dreyfus bűnös, akkor joggal volt revízióellenes a kormány. Ha kisül, hogy Dreyfus ártatlan, akkor hasztalanul küzd nem Dupuy, de akár egész Franciaország Dreyfus ellen, mert hisz éppen a legutóbbi eseményekből láttuk, hogy minő elemi erővel tör magának utat az igazság. Dupuy és társai, ha igazságos és törvénytisztelő emberek, egy Dreyfust fölmentő ítélet után maguk is Dreyfuspártiak lesznek s dezavuálni fogják mostani revízióellenes hangulatukat. Érdekesebb az új kormány programmjánál az, hogy mi állott be s mi fog beállani a revíziót elrendelő határozat után. A semmitőszék tegnapelőtti döntésének az lesz legelső következménye, hogy a bíróság saját kebeléből bírót fog kiküldeni s meg fogja bízni a vizsgálattal. A gondos s mindenesetre hosszadalmas vizsgálat eredményétől függ, vájjon a semmitőszék egyszerűen megsemmisíti-e az ítéletet, vagy más katonai bírósághoz utasítja az ügyet. Habár a semmitőszék nem rendelte el Dreyfus büntetésének felfüggesztését, mégis valószínű, hogy Dreyfus állapota valamivel javulni fog s hogy úgy fognak vele bánni, mint ha vizsgálati fogoly volna. Később el fogják őt szállítani Franciaországba. Remélik, hogy a katonai körök most a semmitőszék döntése után nem fognak újabb nehézségeket támasztani s ki fogják szolgáltatni a titkos okmányokat. Ha e miatt konfliktus talál támadni az igazságügyminiszter és a hadügyminiszter között, akkor a minisztertanács fog dönteni s esetleg a kamara elé fogja vinni az ügyet. Paks, október 31. A semmitőszék büntetőtanácsának tagjai ma délután titkos ülést tartottak, hogy a semmitőszék ítéletével elrendelt vizsgálat módozatairól tanácskozzanak. Valószínű, hogy a tanácskozás során kijelölték a vizsgálattal megbízandó bírákat. Úgy mondják, hogy Tézenas ügyvéd panaszt adott be az ellen, hogy Momard ügyvéd a semmitőszéki tárgyaláson fölolvasta Esterházynak hozzája intézett táviratát. Paks, október 31. A törvénykezési palotában azt beszélik, hogy a semmitőszék két bírája a hadügyminisztériumba ment, hogy megtekintse a titkos iratokat. Lockroy állítólag vonakodik az iratokat a kezéből kiadni, csupán bizonyos iratok elolvasását hajlandó megengedni. Pária, október 31. Picquart sógorának, Gassnak megengedték, hogy hetenként kétszer beszélhessen a fogházban az ezredessel. Gass elmondotta egy újságírónak, hogy csak közömbös dolgokról szabad beszélnie sógorával s akkor is folyvást jelen van a fogházigazgató, Picquart-t pedig egy vasrostély választja el tőle. Picquart bizonyos szavak hangsúlyozásából már tudja, hogy micsoda nagy események mentek végbe odakünn. Szombaton történt, hogy Gass sejtetni akarta sógorával a revízió elrendelését, de attól tartott, hogy megakadályozzák, tehát csak annyit mondott: — Két jó nap a semmitőszéknél! A fogházigazgató azonnal közbeszólott, hogy beszéljenek másról. Picquart tetileg és lelkileg jól van, sok levelet kap, amelyekben mindenfelől üdvözlik, de ezeket a leveleket a fogház irodájában revideálják. A vizsgálat már nem fog soká tartani. A befejezését az késlelteti, hogy az írásszakértők még nem adták be a spetit bieure szóló jelentésüket. (и. го. t) Paris, október 31. Cabanas mester, Esterházy ügyvédje, a posta- és távirdaügyi államtitkárhoz levelet intézett, amelyben azt mondja, hogy az angol hatóság értesítette őt, hogy az Esterházynak szóló telefonközlemények és egyéb levelezései szabálytalan elbánásban részesülnek. Cabanas ez ellen élénken tiltakozik. Páris, október 3. A vizsgálóbíró Zolának a Petit Journal ellen emelt panasza tárgyában megszüntető határozatot hozott. Az Ördögsziget foglya, Paris, október 31. Jean Bessy Matin mai számában elmondja, hogy Dreyfus 1896-ban diszentériában veszedelmesen megbetegedett. Az akkori ,. gyarmatügyi miniszter azonnal telegrafált az Ördögszigetre, hogy Dreyfust halála esetén bebalzsamozzák .