Budapesti Napló, 1898. december (3. évfolyam, 333-358. szám)
1898-12-01 / 333. szám
Budapest, 1898. Harmadik évfolyam. 333. szám. Szombat, december 3. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-komt 18. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő. Kiadja: VÉSZI JÓZSEF. BRAUE SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 frt, */* évre 7 frt, Vj évre 3 firt 60 kr. egy hónapra tart 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Preludium, Budapest, december 2. (I.) Ausztriában még nincs meg a szláv hegemónia, csak készül, és gróf Thun máris kénytelen megfenyegetni a szövetséges német birodalom kormányát, néhány cseh és lengyel nemzetiségű osztrák alattvaló kiutasítása miatt. A dolog, magában véve, olyan kicsiny és mégis annyira jellemző. Szó sincs róla, hogy e miatt az eset miatt akár egy tenyérnyi vakolat is lehulljon a hármas szövetség épületéről; szó sem lehet miatta komoly bonyodalomról monarkiánk és a német szövetséges között, de a dolognak azért nagyon komoly tanulságai vannak. Ez a kis differencia még csak izelítő, hanem sejteni lehet belőle, hogy mi lesz akkor, ha majd bekövetkezik az a katasztrófa, amely felé Ausztria hanyatthomlok rohan; mi lesz akkor, ha majd az egységes osztrák állam végképpen felbomlik és federalizált tartományok lépnek a helyére, a szláv elem túlsúlyával. Nem kell ahhoz különös találékonyság, hogy meglássuk ennek a fordulatnak a bomlasztó hatását az európai békepolitika mostani alapjára, a hármasszövetségre. Hogy ebben a veszedelemben micsoda bonyodalmaknak a forrása van, arról elmélkedni, sajnos, nem idő előtti dolog már. A bomlás processzusa halad a maga útján ; nincs, ami feltartóztassa, a matematikai bizonyosságot nincs erőhatalom, amely bizonytalanságra változtassa. Az osztrák állam létét már keletkezése óta centrifugális erők aknázták alá; a német hegemónia féken tartotta ezeket az erőket. Ám mióta ez a hegemónia veszendőbe megy, azóta bizonyossá lett, hogy a felrobbanás múlhatatlanul bekövetkezik és az is bizonyos, hogy nemsokára. A szertezüllő állam romjai fölött átveszik majd uralmukat azok a bomlasztó erők, a szláv nemzetiségi törekvések. És keresik érvényesülésüket továbbra is; megtámadnak minden köteléket, amely összetart, és nincs biztosíték arra, hogy romboló munkájuk megáll első diadalánál. A monarkián kívül eső vonatkozásokban a hármasszövetség az, amelyre mérgüket ontják , de éreztetni fogják hatásukat a monarkián belül is. Ebben kételkedni botor optimizmus volna. Lehetetlen az, hogy dinamikai hatásukat ne éreztessék ott, ahol erre minden előfeltétel megvan; lehetetlen az, hogy a széthúzó nemzetiségi áramlatok diadalrajutásának felbátorító hatása ne jelentkezzék nyomában Magyarországon is, a magyar állam egysége ellen törő nemzetiségi agitáció felbátorodásában. Ezt a veszedelmet egészen elhárítani, sajnos, már késő. Az uralkodó magyar politika elmulasztotta azt a kötelességét, hogy megtegyen mindent az osztrák államegység széthullásának megakadályozására. Nemcsak nem teljesítette, de föl sem ismerte ezt a kötelességét. Mulasztásával, lusta opportunizmusával egyenesen elősegítette a bomlást, sőt még ennél is tovább ment. Mikor már minden lehetősége elmúlt annak, hogy az ausztriai bomlást feltartóztassa, elmulasztott mindent arra, hogy ennek a bomlásnak a veszedelmei nálunk csökkentessenek. A politikai józanság elemi követelménye volna az, hogy kevesbítsük az érintkezés pontjait azzal az elemeire bomlani készülő államkeverékkel, amelyet Ausztriának hívnak, és a dolgok fejlődése meghozta az alkalmat is, amelyet alaptörvény erejénél fogva sem volna szabad elmulasztanunk. Módunkban volna legalább Ausztriától való gazdasági elkülönítésünket megvalósítani és ezt ráadásul még gaz-CYRANO. Természetes ! Mert szívem áll elébe ! Mert minden szót, amit felém lehel, kitárt szivem hódolva fogja fel! Aztán az én szivem nagy, az ön füle parányi. S édes szavának könnyű felülről ide szállni. Beszédem fölfelé megy ... ez fáradságosabb! ROXÁN. De fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab. CYRANO. E kis gimnasztikától csodás erőre kap! ROXÁN. Valóban nagy magasból beszélek önhöz! CYRANO. Ha ily magasból hullna szivemre durva szó, Megölne! ROXÁN. (Mozdulatot tesz.) Lemegyek. CYRANO. (Gyorsan.) Nem! ROXÁN. (Az erkély alatt álló padra mutat.) Lépjen e padra hát! CYRANO. (Rémülten visszahátrál.) Nem! Nem! ROXÁN. Hogyan,? Folyton kosarat ád ? CYRANO. (Az indulat mindjobban elragadja.) Engedje, hogy az alkalommal éljünk. Kedves szavakkal egymással beszéljünk S ne lássuk egymást !dasági érdekeink is követelnék. Ám e helyett mit tett báró Bánffy Dezső? Proklamálta a „szorosabbra fűzés“ elméletét. És a többség soraiból kibocsátják a jelszót, hogy reánk nézve közömbös, vájjon német-e Ausztria, vagy szláv, egységes-e, vagy annyifelé szakadó, ahány részből összetákolták. És ezt a kétségbeejtően könnyelmű, hihetetlenül rövidlátó okoskodást senki sem dezavuálta azok közül, akiket illetett volna. Amint a magyar állam alkotmányosságát nem féltik az ausztriai abszolutizmustól, azonképpen nem féltik a magyar állam egységét sem Ausztria szerteomlásától, a magyar állam magyarságát a lajthántúli szláv uralomtól. És Ausztriában minden úgy lesz, amint az erők törvényénél fogva most már lennie kell, és reánk zúdul minden veszedelem, anélkül, hogy fel volnánk készülve a védekezésre. Itt lesz nemsokára az a pillanat, amelyben Magyarországon az állam fenntartó erők összességének együttes, megfeszített munkásságára lesz szükség. És milyen állapotban találja ez a veszedelem a magyar közéletet ? Soha olyan szertehúzás, soha olyan izzó gyűlölet, soha olyan mélységes szakadás az államélet egyes faktorai között nem volt, mint ezekben a válságos időkben. És semmi remény az ellentétek kiegyenlítésére, semmi remény arra, hogy a nemzeti önfenntartás nagy munkájára egyesülhessenek az arra hivatottak; semmi remény erre, míg útját állja a kiegyenlítésnek a pártviszály élességéből élősködő hatalmi önzés. Soha könnyebb nem volt pedig az izzó szenvedélyek kiengesztelése, soha egyszerűbb módja nem kínálkozott az ellentétek áthidalásának. Ez éppen a kétségbeejtő. Csak egy kormányt kellene feláldozni, semmi egyebet, s akkor még minden meg volna menthető. E helyett mindent kér T A R C A. Cyrano vallomása. (A Cyrano de Bergeracho].*) — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — A bájos, de a kor ízlése szerint negédes Roxán azt kívánja Christiantól, hogy szerelmét finom, elmés szavakkal vallja be. Christian a leány erkélye alatt s a mind sűrűbbé váló sötétségben egy ideig a Cyrano segítségével beszél, aki titokban súg neki mindenféle szépet, de a szellemes riposztokat nem mondja elég gyorsan, sokszor akadozik, amit Roxan észre vesz. Ekkor Cyrano maga áll a Christian helyére és elragadó ékesszólással vallja be Roxánnak Christian nevében a maga szerelmét, mert Cyrano poéta szívének egész nagyságával és rút arcának egész reménytelenségével szereti a gyönyörű préciense-t. Ez a párbeszéd a harmadik felvonás fénypontja. CYRANO. (Az erkély alá húzza Cristiánt és maga áll a helyére.) Így nem megy! . . . Majd magam! . . . ROXÁN. Beszédje ma Bizonytalan . . . megbotlik a szava . . . Miért ? CYRANO. (Félig hangosan, mint Christián.) Sötét van s a homályon át Csak tapogatva leng a szó fülébe. ROXÁN. Ha én beszélek, nincsen ennyi gát. *) Harmadik felvonás, VI., VII., VIII. IX. jelenet. ROXÁN. Mit mond ? CYRANO. Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni ! Ön a homályban egyebet se lát, Csak köpenyem hullámzó vonalát, S fehér ruhája csillog csak felém: Én csupa árnyék és ön csupa fény ! Tudná, e perc mily üdvösség adó ! ... Ajkamról néha szépen folyt a szó ... ROXÁN. Gyakran ! CYRANO. Találtam cifra szavakat, De a szivemből még egy sem fakadt. ROXÁN. Miért ? CYRANO. Mert eddig ... más beszélt belőlem ... ROXÁN. Más? CYRANO. ... A zavar ... a gyáva remegés, Mely nyűgzi azt, aki szemébe néz! De a homály mindezt elűzi tőlem . .. Először önnel most, csak most beszélek! ROXÁN: A hangja is más! CYRANO: (Szenvedélyesen közeledik.) Így van, más! A lélek Fölszabadul ... bilincsemet lerázom ... És most merem .. (Zavartan megáll.) Heves felindulásom Bocsássa meg . ..! Beszélnék hidegen, De olyan édes .. . olyan új nekem ... ül Lapunk mai száma tizenhat oldal.