Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)
1899-07-01 / 179. szám
’ ITO. szám. ' ' Budapest, szombat BUDAPESTI KÜLFÖLD. A győztes forradalom. 7 Budapest, június 30. A belga szocialista forradalom győzött. A kormány választási reformjavaslata — legalább ideig-óráig — le van véve a napirendről és keddig — fegyverszünet uralkodik. Lipót király fölismerte végre, hogy a közvéleménynek ily rettentő felháborodásával szemben Vandenpeereboom miniszterelnököt és reformjavaslatát nem tarthatja tovább és a jövő hétre, keddre, ki van tűzve a javaslat hivatalos visszavonása. A szocialisták tehát egyelőre abbanhagyják a harcot, de szárazon tartják a puskaporukat és nyíltan fenyegetőznek a harcnak legvégsőig való folytatásával, ha kedden vissza nem vonják a javaslatot és a miniszterelnök maga is le nem mond. Ez a lemondás csak természetes következménye a javaslat visszavonásának. A klerikális kormányzat tehát kudarcot vallott, ami különben reá nézve nem újság már. A brüsszeli szabadelvű lapok épp most utalnak arra, hogy valahányszor a klerikálisok vannak kormányon, a nép izgatottsága és dühe mindig tüntetésekben nyilvánul, így 1857-ben egy brüsszeli népzavargás kierőszakota a zárdatörvény visszavonását. Akkor írta I. Lipót király Decker miniszterelnöknek azt a híres levelet, amelyben azt mondta, hogy valamennyi rendszabály, amelynek célja egy párt uralmának a biztosítása volt, veszedelem az államra nézve. Ugyancsak a nép tüntetése buktatta meg 1871-ben a d’Anethanminisztériumot s az kényszeritette 1884-ben Woestet és Jacobsont is a lemondásra. A klerikálisok azonban nem tudnak okulni s most is valóságos forradalomnak kellett utcán és parlamentben kitörnie,hogy a kormány meggondolja magát s ne engedje saját hatalmának megtartása kedvéért odajutni a dolgot, hogy a trón is megrendüljön. Lipót király veszedelme, Brüsszel, junius 30. A helyzet egyre válságosabb. A mozgalom határozottan köztársasági jelleget ölt. A királynak szemére vetik, hogy a sok intés dacára is még mindig a klerikálisokkal tart. A nép viharosan követeli a minisztérium elbocsátását és a ■ N ' -i'i'-i—ST шшишш1Щ — Istenem, Istenem, mondja, hogy ütné agyon az urfi, csak van lelki, meg aztán úgy anyámról rokonom is a Tótyi Bora, hát ,csak ereszsze el békén. És már ezt mosolyogva mondja Nagy Pál Anna, igy olyan szép. Egy kis pirosság ömlik az arcára, mert rokonának hazudta Tótyi Borát. Az a két nyíló rózsa a liliomos arcán megfordítja az urfi szándékát s oda megy Nagy Pál Annához. Két oldalról megsimitja az arcát, bizony puha az, mint a selyem. Nagy Pál Anna nem szól ellenvetőt. Meg is öleli az urfi, csak úgy hajlik, mint az élő liliomszál, a dereka. Aztán ez a Nagy Pál Anna erre se szól semmit. Súg is neki az urfi valamit, Nagy Pál Anna meg csak mosolyog. Oh, de rossz lány ez a Nagy Pál Anna, de rossz lány. Tótyi Bora bent jár a libáiért az uraságnál. Nagy félve lépeget az udvaron, a kötője szélét zavarodottan gyűrögeti. — Élnek-e a drága jószágok, mennyi lesz érték a fizetség? Oh, oh — sopánkodik magában. A libát hogy meglátják, gágogva fogadják, ők — ők libácskáira, mondja Tótyi Bora. Számolná is, de hát elfogja valami hályog a szemét. — Itt vannak, itt, Tótyi Bora néném, kiáltja Nagy Pál Anna, egy szálig mind, ocsut is vettem nekik, viheti kelmed. Hazafelé menet becézve szólongatja a libáit Tótyi Bora, látja, hogy tele a begyek, megenyhül egy kissé a szive Nagy Pál Anna iránt, sajnálja is, mert nem vetett neki egy jó szót, de aztán mikor egybe kerül Zaránéval, így szól: — Az udvarba voltam, itt vannak a libáim, Nagy Pál Annát is láttam, olyan mint egy páva most is, oszt még nénémnek szólított a rossz szerzet. Zaráné bólongatva mondja: — Rossz lány az a Nagy Pál Anna, rossz lány, oh. oh. de rossz lány. kamara föloszlatását. Ha ezt a követelését nem teljesitik, akkor a legrosszabbtól lehet tartani. A kormány nem ura többé a helyzetnek s a királyi palotában is nagyon aggódnak. Minden pillanatban várják a király közbelépését. Brüsszel ellenségtől megszállott városhoz hasonlít. Éjfélkor is népgyűlés volt, amelyen Van der Velde a szocialisták és liberálisok szövetségét proklamálta. A liberális sajtó kivétel nélkül a tüntetők pártján van. A laekeni királyi palotában nagyon nyugtalankodnak s tisztában vannak azzal, hogy a helyzet a dinasztiára néz-ю rendkívül veszedelmes. A mozgalom különösen a király apáthiája miatt határozottan republikánus karakterű. A tüntetők tegnap kivétel nélkül a köztársaságot éltették, a szónokok pedig a királyság bukását s a belga köztársaság fölállítását proklamálták. A polgárság hű ugyan a királyhoz, de nem lelkesedik érte s különösen azt lobbantja szemére, hogy a kormányt ennyi ideig megtartotta. Valamennyi ellenzéki párt követeli, hogy nemcsak a minisztérium, hanem általában a klerikális uralom tűnjék el Belgiumból. A képviselőház tegnapi ülésén leírhatatlanul vad jelenetek zajlottak le. Van der Velde mindjárt az ülés elején azt kérdezte a kormánytól, várjon a tegnapi mészárlást ma megújítani szándékozik-e? A Ház és a karzat óriás nyugtalansága mellett fölolvassa a tegnapi utcai harcról közölt újságcikkeket s aztán igy folytatta: — Meg fogjuk találni a királyhoz vivő utat. Föl fogjuk szólítani, hogy vegyen róla tudomást, miképpen bánnak a mi vérünkkel. Meg fogjuk neki mondani, hogy ma már a katonák is tudják, hogy a nép fiai s hogy kötelességük bennünket, nem pedig (a kormányra mutatva) ezeket a gonosztevőket és gyilkosokat megvédelmezni. Az összes belga nagyiparosok tegnap gyűlést tartottak, melyen egyhangúlag a szabadelvű képviselők álláspontjára helyezkedtek s azoknak a szocialistákkal való együttes működését fenntartás nélkül helyeselték. Elhatározták továbbá, hogy küldöttséget menesztenek a királyhoz s figyelmeztetni fogják, hogy a mostani veszedelmes után nem szabad tovább haladni. A küldöttséget utasították, figyelmeztesse a királyt arra, hogy még az egyenruhás polgárőrök is nyíltan a néphez csatlakoztak s beszédben szólítják föl a tömeget, hogy ellenszegüljön a kormánynak és a hatóságnak. A Lorand vezetése alatt álló liberális ellenzék sürgősen felszólítja a királyt, kövesse apja példáját és kötelezze a klerikális kormányt az alkotmánynak tiszteletben tartására. Ha a király aláírta a törvényjavaslatot, — mondja Lorand a Reformeban, — kérje ki rendkívüli koronatanácsosainak a tanácsát. Yoeste és Bara miniszterek bebizonyították neki, hogy a javaslat visszavonását a nép többsége követeli. A királynak érdekében áll, hogy az ellenzék törvényes úton kerüljön kormányra. Ezt az utat a legközelebbi választásra az antiklerikális kartell létesítésével kell megnyitni. A mostani javaslat ezt az utat 40 évre elzárja. Ám ha az ellenzék elől a parlament ajtaját törvénynyel elzárják, úgy egyidejűleg megnyílik a forradalom ajtaja. Ha polgárháborúra kerül a sor, a királyt óriási felelősség terheli, mert alkotmányos jogával nem élt. Ma még közbeléphet annak látszata nélkül, hogy az utca nyomásának engedett, pár hét múlva azonban a közbelépését a forradalom előtt való kapitulációnak magyarázhatnák, közbe nem lépését kihívásnak. A Journal de Liege esdve kéri a királyt, akadályozza meg a vérontást. A király bizonyára apja akar maradni polgártársainak és megvédi őket a kormány ellen. Azokat az embereket a magánéletnek kell visszaadni. Konzervatív körökben általános az az óhajtás, hogy a kormány vonja vissza végzetes javaslatát. És ez nem is lehetetlen. Feltűnést kelt, hogy a király lemondott tervezett külföldi útjáról. A mérsékelt liberális lapok mégis úgy vélik, hogy Belgiumban 1830 óta nem volt a mostanihoz hasonló súlyos válság. Brüsszel, június 30. A király ma délelőtt hosszabb értekezletet tartott a miniszterelnökkel és az igazságügyminiszterrel. Az értekezleten Beernaert, a kamara elnöke is résztvett. • A Soir fenntartással közli, hogy Vandenpeereboom miniszterelnök lemondani szándékozik. A lap jelenti továbbá, hogy azon a napon, amelyen a szocialista képviselők elhagynák a kamarát, általános felkelés törne ki. Ugyanaz a lap manifesztálmot intéz a királyhoz, melyben felhívja a figyelmét azokra a veszélyekre, amelyekkel a kormány által javasolt választási reform az országot. fenyegeti. Az utcai harcok. Brüsszel, június 30. : Tegnap történt először, hogy a nép a katonaságra lőtt. Általánosan azt hiszik, hogy nemcsak a választóreformnak, hanem a Vandenpeereboom-minisztériumnak is meg kell buknia. Magát a dinasztiát is a legnagyobb veszedelem fenyegeti. A kamara tegnapi ülésén a miniszterterelnököt efféle szavakkal illették: — A vádlotté a szó! — Ön véres gazember és gyilkos! A tegnapi zavargás reggel három óráig tartott. Komoly incidens fordult elő a börze előtt, a Place Stefanie-n, ahol a tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval megsebesítették. A lovat is meglőtték, úgy, hogy meg kellett ölni. A kocsit fölborították a tüntetők. Később betörték egy bank ablakait. Éjféltájban a Boulevard Anspachon egy kávéház terraszáról rálőttek a csendőrökre. A csendőrök megrohanták a kávéházat, ahol izgalmas jelenetek játszódtak le. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szuronynyal megsebesítettek a mellén. Két újságíró nagy bajba jutott, az egyiket puskaagygyal mellbe ütötték és karddal megsebesítették a fején. A Grande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles töltéssel lőttek. Néhány lövés a szomszéd házak ablakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megsebesítettek. Az egyik sebesült állítólag meghalt. Mindössze körülbelül száz ember sérült meg, köztük nyolcan súlyosan. A Boulevard Anspachon éjjel edényeket dobtak le az ablakokból a csendőrökre. Negyven letartóztatás történt. A legtöbbet igazolás után szabadon bocsátottak. A tüzérséget és lövészezredet mozgósították. Az egész helyőrség, az összes rend- és csendőrök készenlétben vannak. Brüsszel, június 30. Egy tegnap tartott népgyűlés után néhány ezer tüntető át akart vonulni a Grande Placeon, de a csendőrök kivont karddal visszaszorították őket. A tömeg kővel dobálta meg a csendőröket. Mindkét részről lőttek, közben sok durranó töltés dördült el. Több ember megsebesült. A csendőrség kiürítette az utcákat, de mindjárt azután újra sorakozott a tömeg. Éjjel tizenketted fél óra körül a Rue Royaleon számos tüntető fölszedte az utca kövezetét és a köveket a csendőrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tüntetők erre visszavonultak s meggyujtottak egy gázvezetéket. A Grande Placcon történt összeütközéskor három ember megsebesült, egyikük súlyosan. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrséget később a polgárőrség váltotta föl. A Rue Madeleineon újra összeütközésre örült a dolog, úgyszintén a káposztapiacon és környékén. Több letartóztatás is történt. A káposztapiacon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatalembert karddal megsebesítettek. Amikor a tüntetők a Maison du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a Maison du peuple be vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, akit két golyó talált. Egy ismeretlen fiatalembert a Sainte Jeanne-kórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Huszonöt embert letartóztattak, többeknél revolvert találtak. A letartóztatottak fölött a városházán ülnek törvényt. Más utcákban is fölszedték a kövezetet, úgy, hogy rendőrséget kellett kiküldeni. Brüsszel, június 30. A múlt éjjeli jelenetek izgalmasságukkal egészen hátra szorítják az eddigi eseményeket. A polgármester tilalma mellett is harmincezernél több szocialista indult el a szocialista népházból. Ez az óriás tömeg megszállotta a városház-teret s a környékező utcákat s ott torlaszokat épített. A lóvasúti kocsikból kifogta a lovakat s a kocsikat torlasznak használta. A nép százai fölmásztak a torlaszok tetejére s onnan kővel hajigálták a rendőröket. A rue Chapoliesben a lovas csendőrök sortüzet adtak. Két embert megöltek, húszat m megsebesítettek. Az óriási zűrzavarban sok asszonyt és gyermeket elgázoltak. A kórházak zsúfolva vannak sebesülttel. Ugyanily borzasztó jelenetek folytak le a Boulevard Anspach-on. A tüntetők itt ostrommal vették be a kávéházakat, ahonnan a vendégek eszei . 1Ш 1899. július 13