Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)

1902-05-03 / 120. szám

IO Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 3. 130. szám — Ráth Károly halála. A magyar közéletnek ismert és tisztelt alakja, Ráth Károly királyi tanácsos, a magyar kereskedelmi részvénytársasághoz kirendelt miniszteri biztos, a kereskedelmi muzeum volt igazga­tója, volt országgyűlési képviselő és az iparosmoz­galmaknak harminc év óta egyik vezető férfia május 1-én reggel 8 órakor, hosszas szenvedés után meghalt. Évek óta tartó betegeskedése, amely három évvel ezelőtt szélütéssel kezdődött, az utóbbi időben mind súlyosabbá vált, míg végre a halál 64 éves korában megváltotta hosszas szenvedéseitől Az elhunytat felesége, született Végh Gizella; fiai Báth István törvény­­széki bíró és Báth Im­re főhadnagy; vejei dr. Molnár Ákos ügyvéd, országgyűlési képviselő, Krisztinkovits Béla műszaki számvizsgáló és ezek feleségei, valamint bátyja Báth György főrendiházi tag, az Iparművészeti Társulat elnöke és öccse, Báth János földbirtokos gyászolja. A család gyászában osztozkodik az egész ország iparossága, melynek az elhunyt 30 éven át vezére volt. Elhunytéról az Országos Iparegyesület, amelynek régebben alelnöke, legutóbb igazgatósági tagja volt, külön gyászje­lntést adott ki, úgyszintén külön gyászjelentést adott ki a Fővárosi Iparoshoz is. A temetést is az Országos Iparegyesület rendezi, a budapesti kereskedelmi kamarával együtt, amelynek az­­elhunyt huszonkét éven át volt alelnöke. Szterényi József miniszteri tanácsos meleg hangon fejezte ki részvétét. Az elhunyt ravatalát a Fővárosi Iparoskör (Ke­­repesi­ út 30. sz.) dísztermében helyezték el. A szé­kesfőváros tanácsa a megboldogultnak, ki hosszú éveken át törvényhatósági bizottsági tag és a közigaz­gatási bizottság tagja volt, díszsírhelyet szavazott meg. A temetés a római katholikus vallás szertartása szerint szombaton délután négy órakor lesz. A budapesti kereskedelmi és iparkamara, amely­nek Báth­ Károly évtizedeken át alelnöke volt, az el­hunyt ravatalára díszes koszorút helyezett és a teme­tésen testületileg vesz részt. A temetésen Thék Endre fogja az Országos Iparegyesület nevében a temetőben a gyászbeszédet tartani. Az özvegynek részvétüket fejezték ki többek közt a vidéki összes ipartestületek és iparkamarák, amelyeknek nagy része küldöttségileg képviselteti ma­gát a temetésen. A fővárosi iparoskör ma este 6 óra­kor tartott rendkívüli választmányi üléséből kifolyó­lag 20 tagú küldöttséggel adatta át az özvegynek az iparoskör részvétét kifejező jegyzőkönyvi kivonatot. A küldöttséget királdi Herz Zsigmond vezette, aki szép beszédet intézett az özvegyhez és a gyászoló családhoz. — Kárpáti Lapok. A magyar görög-katholiku­­sok nemzeti irányú újságja, az ungvári Kárpáti Lapok a görög-katholikus húsvét alkalmából tartalmas iro­dalmi melléklettel­­jelent meg. A mi világunk című érdekes és változatos mellékletet Prodán János szer­kesztette a nemes ügyhöz méltó buzgósággal. — Az országos honvédsegélyző-egylet ma­ dél­ben tartotta évi rendes közgyűlését báró Bohus Zsig­mond elnöklete alatt. A közgyűlésen többek közt megjelentek báró Harkányi Frigyes, báró Podmaniczky Frigyes és mások. A közgyűlés határozatképességé­nek konstatálása után Lér­a Béla titkár bemutatta az évi jelentést, amelyből kitűnik, hogy az egyesület tavaly összesen 1576 esetben 23.748 korona segélyt osztott ki. Az egyesület vagyona 272.400 forintra rúg. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s a felment­­vényt minden irányban megadta. Közgyűlés után rendes felügyelő-bizottsági ülés volt, melynél száznál több segélyért folyamodó kapott rendkívüli segítséget 2000 korona erejéig. — A lovasünnep. A Hunyadiak-korabeli lovas­ünnep alkalmából, mely a Klotild-szeretetház javára május 16-án és 17-én lesz, a Tattersall kellő beren­dezése és díszítése befejezéséhez közeledik. A deko­rációnál mindenütt tökéletes sikerrel alkalmazák a XV. századbeli renaissance-stílust. A terem világítását kü­lön ez alkalomból felállított villanytelep fogja szolgál­tatni, melynek áramából a villamos lámpák ezrei fog­nak a teremben pazar fényt árasztani. Az ünnepélyt, melyben a királyi ház több tagja is közre fog mű­ködni, ő felsége mindkét estén ki fogja tüntetni meg­jelenésével. A közönség rendkívül érdeklődést ta­núsít az előadások iránt és a jegyek túlnyomó részét máris lefoglalta, különösen a páholyok iránt oly nagy a kereslet, hogy a rendezőbizottság az ebbeli igé­nyek kielégíthetése végett indíttatva látta magát arra, hogy a meglevő páholyok számát szaporítsa. E vég­ből a már létesített páholysor előtt még 40 újabb páholyt állított fel, melyeknek árát 150 forintban álla­pította meg. A rendezőség e változásra való tekintet­tel felkéri mindazokat, akik páholyokra előjegyeztek, szíveskedjenek a Carroussel-irodával tudatni, hogy 150 forintos páholyokat kívánnak-e, avagy pedig az ere­detileg jegyzett páholyokat óhajtják-e megtartani. A még rendelkezésre álló páholyokra és ülőhelyekre előjegyzéseket elfogad a rendezőbizottság Carroussel­­irodája (Nemzeti szálló, Váci­ utca); ez előjegyzések alkalmával a pontos lakcím és a kívánt helyek minő­sége (páholy: első sorban 150 forint, a második sor­ban 100 forint, támlásszék: az első sorban 35 forint, a második sorban 20 forint) is bejelentendő. — Montepin meghalt. Egy egész könyv­tárra való rémregény s nagy vagyon az, ami Montepin Xavier után maradt. A rémregényeket nem olvassa ezután senki s a vagyont az örökö­sök fogják élvezni. Mindössze ez az, ami Monte­pin nekrológjának a magva lehet. A dráma a té­bolydában, A vörös boszorkány, A kreolnő leá­nyai, a Harc a milliókért című regények szerzője ma, hetvenkilencéves korában meghalt Parisban. Bizonyosan akad néhány ezer magyar is, aki mélyen fájlalja halálát, hisz Montepin könyveit nálunk is nagy szeretettel olvasták azok, akik a borzalmas szituációkban és a gyilkosságok szemlé­letében gyönyörködni tudnak. Montepin a maga irodalmi fajtáját pompásan kezelte. Mestere volt az érdekfeszítő helyzetek kitalálásának s fantá­ziája, melylyel mindig a borzalmas és hajmeresztő bűnök mélységeiben járt, le tudta kötni az érdek­lődést. Az a nagy vagyon, melyet könyveiből gyűjtött, igazolása a rémregények nagy kedvelt­­ségének s elterjedettségének. — Az ó-budai takarékpénztár sikkasztója. Az ó-budai takarékpénztár sikkasztó főkönyvelője, Adler Károly tudvalevőleg nyomtalanul eltűnt a fővá­­rosból, amikor attól kellett tartania, hogy bűnös ma­nipulációja kiderül. Az eltűnés után Augenstein Soma, az intézet igazgatója, agyonlőtte magát, a közönség pedig, amely megrémült a két esemény hallatára, megostromolta pénzéért a takarékpénztárt, amely kész­ségesen visszafizette a betéteket. Adlert azóta minden­felé keresték, de nem találták meg. Tegnap végre Budán, a Tabánban, egy erősen feloszlásnak indult férfi holttestét vetették partra a hullámok. A holttest­nél megjelentek a rendőrség emberei s kiszállttatták a törvényszéki orvostani intézetbe. Itt vizsgálat alá vették s bár arca felismerhetlenségig el volt torzulva, mégis az a gyanujuk támadt, hogy a holttest Adler Károlyé. Azonnal kihivatták az orvostani intézetbe a Vadászkü­rt-szállóból, ahol Adler lakott, a személy­zetnek azokat a tagjait, akik Adlert ismerték. Ezek azután a holttest ruházatának egyes darabjaiból, kü­lönösen ingéből, kalapjából és cipőiből kétséget kizáró­lag agnoszkálták Adler Károlyt. Az agnoszkálást az tette lehetővé, hogy Adier ingén és kalapján ott vol­tak az öngyilkos nevének kezdőbetűi, továbbá ugyan­csak ezeken, valamint a cipőkön is azoknak a cégek­nek nevei, amelyeknél Adler vásárolni szokott. Az illető ruhadarabokat egyébként az illető cégeknek később kihívott képviselői is felismerték s megállapí­tották,­ hogy azokat Adlernek adták el. Az öngyilkossá lett sikkasztót felboncolása után el fogják temetni. — Szerkesztőváltozás. Az Egyetértés című po­litikai napilapnál május 1-jével az a változás állott be, hogy Eötvös Károly után, aki szépirodalmi főmunka­társ gyanánt szignálja a lapot, Fenyő Sándor lesz a főszerkesztő. A felelős szerkesztő Szász József. — Letartóztatott karmester. A fővárosi rend­őrség pár nappal ezelőtt letartóztatta Hohn Józsefet, aki az ismert Holm és Pichler-féle polgári zenekarnak volt karmestere, később pedig egy előkelő fővárosi divatáru-cégnek volt a rajzolója. Hohn József lopás miatt került a rendőrségre. Vele együtt vád alá került a kedvese, egy vidéki színésznő is, aki valamikor a fő­város egyik külvárosi színházában működött. Az Er­­zsébet­ tér 5. szám alatt van Joel Adolf és fiai cég vá­szon- és fehérnemű-kereskedése. Itt volt egy idő óta alkalmazásban Nohn József volt karmester. Nohn évi 5400 korona fizetésért divatmintákat rajzolt a cég által készített kelengyékhez. A tulajdonosok nem­régiben észrevették, hogy sok drága holmi, selyem- és­­csipke­áru tűnik el az üzletből. Mikor káruk már többezer koronára rúgott, jelentést tettek a rendőr­ségen, amelynek csakhamar sikerült megállapítania, hogy a tolvaj Nohn József, akinek Kemnitzer­ utcai lakásán egész tömeg­értékes holmit találtak a ház­kutatás alkalmával. Nohnt, akinek felesége és két felnőtt leánya van, letartóztatták, ugyanakkor kiku­tatták az üzletben levő íróasztalát és annak fiókjá­ban egy Kőszegen működő színésznő, Makó Rózsi nevére szóló egész csomó postai feladói­vevényt találtak. Ott tartogatta Noha a színésznőnek hozzá intézett leveleit is amelyekből kitűnt, hogy a férfi a lopott holmit kedveséhez Kőszegre küldözgette érté­kesítés végett. Kőszegről kapott értesítés szerint, ott a budapesti államrendőrség távirati megkeresésére házkutatást tartottak az illető színésznő lakásán és sok olyan holmit foglaltak le, melyek a Joel-cég rak­tárából valók. A színésznő, aki időközben eltávozott társulatával Kőszegről, azzal védekezik, hogy nem sejtette, hogy Noha ezeket a holmikat lopta és csak miután fölös mennyiségben kapta őket, adogatott el belőlük egy csomót társnőinek és ismerőseinek. Mindazonáltal orgazdaság címén ellene is folyik a nyomozás. A letartóztatott karmestert azóta átkísérték az ügyészséghez. — Öngyilkosság egy ügyvédi irodában. Ma délután történt Bécs IX. kerületének egy keresett ügyvédi irodájában a következő, egyelőre felderítet­len öngyilkosság, Gödel Gusztáv kávéháztulajdonos az ügyvéd várószobájában főbelőtte magát, mialatt gazdasszonya, akivel évek óta együtt élt, bent volt az ügyédnél, hogy Gödel ellen pert indítson becsület­­sértés miatt. A rendőrség megindította a vizsgálatot, de eddigele még nem jutott nyomra. — Régi falfestmények, birtékes leletre buk­kantak Nyír-Acsád községben. Az ottani református templomot most renoválják, a belső vakolatot is le­szedték, közben meglepetve látták, hogy a vakolat helyén festmények bontakoznak ki. Egyik kép a Golgothát ábrázolja, Krisztust a két latorral, mellette egy koporsó és egy repülő angyal; több szentképet is találtak, majd egy pap képét, amint a szószéken prédikál. A falfestmények még most is teljesen ép állapotban vannak. Az értékes leletről értesítették az országos műemlékeket fenntartó bizottságot, amelynek megbízásából Gró Antal járt a helyszínen, aki meg­vizsgálván a képeket, úgy nyilatkozott, hogy a fest­mények 7—800 év előtti időből származnak, amikor a templom még a katholikus egyházé volt. — Dráma a Király­ utcában. Megindító családi dráma történt ma délelőtt kilenc óra tájban a Király­utca 14-ik számú házban. Egy aggastyán akarta el­pusztítani a saját fiát, aki elmebeteg volt s azután önmagát. Róth Dávid nyolcvan éves magánzó lőtte főbe kétszer Kálmán nevű 22 éves fiát s azután két golyót a saját fejébe bocsátott. Mindkettőt a Rókus­­kórházba vitték életveszélyes sebeivel. Megható az a nyilatkozat, amelyet az aggastyán a Rókus-kórházban jegyzőkönyvbe diktált: — Azért akartam — úgymond —­ agyonlőni a fiamat, mert elmebeteg s óriási fájdalmat okozott volna nekem, ha az őrültek házába kellett volna vin­nem. Saját magamat pedig azért akartam elpusztítani, mert a fiam nélkül nem tudok élni. Róth Dávid, aki régebben egyik legkeresettebb rézművese volt a fővárosnak, annyi vagyont szerzett mesterségével, hogy gondtalanul élhetett öreg napjaira a családjával, amely két fiúból és két leányból állott. A király­ utca 14-ik szám alatt lakott a sógorasszo­nyánál, Róth Ignácnénál két fiával, akik közül az idősebb, Sándor biztosítási hivatalnok. Ifjabb fiát­­­Kálmánt fogtechnikusnak képeztette ki az öreg Róth. A fián azonban egy idő óta az elmebaj jelei mutatkoztak. Pár héttel ezelőtt a dr. Glück­­féle szanatóriumba adta be az öreg Rózh a fiát, de mivel a hidegvíz kora nem segített rajta, ismét haza vitte. Tegnap azután ismét megvizsgáltatta egy orvos­sal, aki kijelentette, hogy azonnal a tébolydába kell vitetni a fiút, mert veszedelmes lehet­ a családra nézve az otthonléte. Az öreg Róthot nagyon elkeserítette ez az orvosi vélemény és úgy szólt a többi gyer­mekeinek : — Sohasem fogom megengedni, hogy Kálmánt az őrültek házába zárják. Nem tudnám túlélni azt a pillanatot, amelyben elvinnék mellőlem. A családtagokat nagyon meghatotta az öreg úrnak ez a nyilatkozata, azonban senki sem gondolt arra, hogy az öreg olyan sötét tervet forgat az agyában. Ma reggel 9 órakor, amikor az utcára néző hálószobában egyedül maradt beteg fiával sötét tervé­nek végrehajtásához fogott. Elővette szekrényéből hatlövetű forgópisztolyát és oda ment a fiához, aki az ágyban aludt. Gyors elhatározással az alvó fiú jobb halántékához szorította a revolver csövét és el­sütötte, azután a fiú bal halántékába röpített egy golyót. A lövések zajára berohant özv. Róth Ignácné az öreg úr sógornője és éppen akkor nyitott a szo­bába, amikor az aggastyán a fejéhez illesztette a revolvert, amely a következő pillanatban eldör­dült és az öreg vértől elborítva roskadt fia ágya­ mellé. A szerencsétlen fiúnak még volt annyi ereje, hogy kimászott az ágyból s a földön fetrengő atyjá­hoz csúszott, e szavakkal: — Apám, apám, mért tetted ezt velem! . Azután ő is elveszítette eszméletét. A család többi tagjai a mentőkért telefonáltak, akik pár perc alatt künn voltak a dráma színhelyén. A mentő­orvosok még életben találták az apát is, a fiát is. Első segélylyel ellátták őket, azután mind a kettőt a Rókus-kórházba szállították. A fiatalember?­ haldoklik, az öreg úr állapota is életveszedelmes. . — Uráni­a­ s­orsj­át­ék. A május elsején reggel ki­rándult közönséget kedves meglepetésben részesítette az Uránia Magyar Tudományos Egyesület A Város­ligetben s a Margit-szigeten egy kis füzetet oszto­gattak, mely az Uránia-sorsjáték felől tájékoztatja az olvasót a szövegben és képekkel. A képek magyar festőművészek (Lotz Károly, Nagy Zsigmond, Deák- Ébner Lajos, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Réthi Lajos, Jantyik Mátyás, Zemplényi Tivadar, Kézdi- Kovách László, Kernstock Károly) eredeti műveinek sikerült reprodukciói; a szöveg elmondja, mi mindent lehet nyerni az Uránia-sorsjátékon (eredeti szobrokat, festményeket és rajzokat, metszeteket, bronz-, arany-, ezüst-, márván-, elefántcsont-, üveg-, ötvös-, kora-, mikai és textil-munkákat) egy koronáért. Egy korona­ az ára egy Uránia-sorsjegynek, mely június 1-éig, a­ húzásig kapható a főváros minden nagyobb dohány-­ tőzsdéjében, valamint az Uránia-egyesület sorsjegy-­ irodájában (VIII. ker. Kerepesi­ út 21.) , 1

Next