Budapesti Napló, 1902. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1902-05-03 / 120. szám
IO Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. május 3. 130. szám — Ráth Károly halála. A magyar közéletnek ismert és tisztelt alakja, Ráth Károly királyi tanácsos, a magyar kereskedelmi részvénytársasághoz kirendelt miniszteri biztos, a kereskedelmi muzeum volt igazgatója, volt országgyűlési képviselő és az iparosmozgalmaknak harminc év óta egyik vezető férfia május 1-én reggel 8 órakor, hosszas szenvedés után meghalt. Évek óta tartó betegeskedése, amely három évvel ezelőtt szélütéssel kezdődött, az utóbbi időben mind súlyosabbá vált, míg végre a halál 64 éves korában megváltotta hosszas szenvedéseitől Az elhunytat felesége, született Végh Gizella; fiai Báth István törvényszéki bíró és Báth Imre főhadnagy; vejei dr. Molnár Ákos ügyvéd, országgyűlési képviselő, Krisztinkovits Béla műszaki számvizsgáló és ezek feleségei, valamint bátyja Báth György főrendiházi tag, az Iparművészeti Társulat elnöke és öccse, Báth János földbirtokos gyászolja. A család gyászában osztozkodik az egész ország iparossága, melynek az elhunyt 30 éven át vezére volt. Elhunytéról az Országos Iparegyesület, amelynek régebben alelnöke, legutóbb igazgatósági tagja volt, külön gyászjelntést adott ki, úgyszintén külön gyászjelentést adott ki a Fővárosi Iparoshoz is. A temetést is az Országos Iparegyesület rendezi, a budapesti kereskedelmi kamarával együtt, amelynek azelhunyt huszonkét éven át volt alelnöke. Szterényi József miniszteri tanácsos meleg hangon fejezte ki részvétét. Az elhunyt ravatalát a Fővárosi Iparoskör (Kerepesi út 30. sz.) dísztermében helyezték el. A székesfőváros tanácsa a megboldogultnak, ki hosszú éveken át törvényhatósági bizottsági tag és a közigazgatási bizottság tagja volt, díszsírhelyet szavazott meg. A temetés a római katholikus vallás szertartása szerint szombaton délután négy órakor lesz. A budapesti kereskedelmi és iparkamara, amelynek Báth Károly évtizedeken át alelnöke volt, az elhunyt ravatalára díszes koszorút helyezett és a temetésen testületileg vesz részt. A temetésen Thék Endre fogja az Országos Iparegyesület nevében a temetőben a gyászbeszédet tartani. Az özvegynek részvétüket fejezték ki többek közt a vidéki összes ipartestületek és iparkamarák, amelyeknek nagy része küldöttségileg képviselteti magát a temetésen. A fővárosi iparoskör ma este 6 órakor tartott rendkívüli választmányi üléséből kifolyólag 20 tagú küldöttséggel adatta át az özvegynek az iparoskör részvétét kifejező jegyzőkönyvi kivonatot. A küldöttséget királdi Herz Zsigmond vezette, aki szép beszédet intézett az özvegyhez és a gyászoló családhoz. — Kárpáti Lapok. A magyar görög-katholikusok nemzeti irányú újságja, az ungvári Kárpáti Lapok a görög-katholikus húsvét alkalmából tartalmas irodalmi mellékletteljelent meg. A mi világunk című érdekes és változatos mellékletet Prodán János szerkesztette a nemes ügyhöz méltó buzgósággal. — Az országos honvédsegélyző-egylet ma délben tartotta évi rendes közgyűlését báró Bohus Zsigmond elnöklete alatt. A közgyűlésen többek közt megjelentek báró Harkányi Frigyes, báró Podmaniczky Frigyes és mások. A közgyűlés határozatképességének konstatálása után Léra Béla titkár bemutatta az évi jelentést, amelyből kitűnik, hogy az egyesület tavaly összesen 1576 esetben 23.748 korona segélyt osztott ki. Az egyesület vagyona 272.400 forintra rúg. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s a felmentvényt minden irányban megadta. Közgyűlés után rendes felügyelő-bizottsági ülés volt, melynél száznál több segélyért folyamodó kapott rendkívüli segítséget 2000 korona erejéig. — A lovasünnep. A Hunyadiak-korabeli lovasünnep alkalmából, mely a Klotild-szeretetház javára május 16-án és 17-én lesz, a Tattersall kellő berendezése és díszítése befejezéséhez közeledik. A dekorációnál mindenütt tökéletes sikerrel alkalmazák a XV. századbeli renaissance-stílust. A terem világítását külön ez alkalomból felállított villanytelep fogja szolgáltatni, melynek áramából a villamos lámpák ezrei fognak a teremben pazar fényt árasztani. Az ünnepélyt, melyben a királyi ház több tagja is közre fog működni, ő felsége mindkét estén ki fogja tüntetni megjelenésével. A közönség rendkívül érdeklődést tanúsít az előadások iránt és a jegyek túlnyomó részét máris lefoglalta, különösen a páholyok iránt oly nagy a kereslet, hogy a rendezőbizottság az ebbeli igények kielégíthetése végett indíttatva látta magát arra, hogy a meglevő páholyok számát szaporítsa. E végből a már létesített páholysor előtt még 40 újabb páholyt állított fel, melyeknek árát 150 forintban állapította meg. A rendezőség e változásra való tekintettel felkéri mindazokat, akik páholyokra előjegyeztek, szíveskedjenek a Carroussel-irodával tudatni, hogy 150 forintos páholyokat kívánnak-e, avagy pedig az eredetileg jegyzett páholyokat óhajtják-e megtartani. A még rendelkezésre álló páholyokra és ülőhelyekre előjegyzéseket elfogad a rendezőbizottság Carrousselirodája (Nemzeti szálló, Váci utca); ez előjegyzések alkalmával a pontos lakcím és a kívánt helyek minősége (páholy: első sorban 150 forint, a második sorban 100 forint, támlásszék: az első sorban 35 forint, a második sorban 20 forint) is bejelentendő. — Montepin meghalt. Egy egész könyvtárra való rémregény s nagy vagyon az, ami Montepin Xavier után maradt. A rémregényeket nem olvassa ezután senki s a vagyont az örökösök fogják élvezni. Mindössze ez az, ami Montepin nekrológjának a magva lehet. A dráma a tébolydában, A vörös boszorkány, A kreolnő leányai, a Harc a milliókért című regények szerzője ma, hetvenkilencéves korában meghalt Parisban. Bizonyosan akad néhány ezer magyar is, aki mélyen fájlalja halálát, hisz Montepin könyveit nálunk is nagy szeretettel olvasták azok, akik a borzalmas szituációkban és a gyilkosságok szemléletében gyönyörködni tudnak. Montepin a maga irodalmi fajtáját pompásan kezelte. Mestere volt az érdekfeszítő helyzetek kitalálásának s fantáziája, melylyel mindig a borzalmas és hajmeresztő bűnök mélységeiben járt, le tudta kötni az érdeklődést. Az a nagy vagyon, melyet könyveiből gyűjtött, igazolása a rémregények nagy kedveltségének s elterjedettségének. — Az ó-budai takarékpénztár sikkasztója. Az ó-budai takarékpénztár sikkasztó főkönyvelője, Adler Károly tudvalevőleg nyomtalanul eltűnt a fővárosból, amikor attól kellett tartania, hogy bűnös manipulációja kiderül. Az eltűnés után Augenstein Soma, az intézet igazgatója, agyonlőtte magát, a közönség pedig, amely megrémült a két esemény hallatára, megostromolta pénzéért a takarékpénztárt, amely készségesen visszafizette a betéteket. Adlert azóta mindenfelé keresték, de nem találták meg. Tegnap végre Budán, a Tabánban, egy erősen feloszlásnak indult férfi holttestét vetették partra a hullámok. A holttestnél megjelentek a rendőrség emberei s kiszállttatták a törvényszéki orvostani intézetbe. Itt vizsgálat alá vették s bár arca felismerhetlenségig el volt torzulva, mégis az a gyanujuk támadt, hogy a holttest Adler Károlyé. Azonnal kihivatták az orvostani intézetbe a Vadászkürt-szállóból, ahol Adler lakott, a személyzetnek azokat a tagjait, akik Adlert ismerték. Ezek azután a holttest ruházatának egyes darabjaiból, különösen ingéből, kalapjából és cipőiből kétséget kizárólag agnoszkálták Adler Károlyt. Az agnoszkálást az tette lehetővé, hogy Adier ingén és kalapján ott voltak az öngyilkos nevének kezdőbetűi, továbbá ugyancsak ezeken, valamint a cipőkön is azoknak a cégeknek nevei, amelyeknél Adler vásárolni szokott. Az illető ruhadarabokat egyébként az illető cégeknek később kihívott képviselői is felismerték s megállapították, hogy azokat Adlernek adták el. Az öngyilkossá lett sikkasztót felboncolása után el fogják temetni. — Szerkesztőváltozás. Az Egyetértés című politikai napilapnál május 1-jével az a változás állott be, hogy Eötvös Károly után, aki szépirodalmi főmunkatárs gyanánt szignálja a lapot, Fenyő Sándor lesz a főszerkesztő. A felelős szerkesztő Szász József. — Letartóztatott karmester. A fővárosi rendőrség pár nappal ezelőtt letartóztatta Hohn Józsefet, aki az ismert Holm és Pichler-féle polgári zenekarnak volt karmestere, később pedig egy előkelő fővárosi divatáru-cégnek volt a rajzolója. Hohn József lopás miatt került a rendőrségre. Vele együtt vád alá került a kedvese, egy vidéki színésznő is, aki valamikor a főváros egyik külvárosi színházában működött. Az Erzsébet tér 5. szám alatt van Joel Adolf és fiai cég vászon- és fehérnemű-kereskedése. Itt volt egy idő óta alkalmazásban Nohn József volt karmester. Nohn évi 5400 korona fizetésért divatmintákat rajzolt a cég által készített kelengyékhez. A tulajdonosok nemrégiben észrevették, hogy sok drága holmi, selyem- éscsipkeáru tűnik el az üzletből. Mikor káruk már többezer koronára rúgott, jelentést tettek a rendőrségen, amelynek csakhamar sikerült megállapítania, hogy a tolvaj Nohn József, akinek Kemnitzer utcai lakásán egész tömegértékes holmit találtak a házkutatás alkalmával. Nohnt, akinek felesége és két felnőtt leánya van, letartóztatták, ugyanakkor kikutatták az üzletben levő íróasztalát és annak fiókjában egy Kőszegen működő színésznő, Makó Rózsi nevére szóló egész csomó postai feladóivevényt találtak. Ott tartogatta Noha a színésznőnek hozzá intézett leveleit is amelyekből kitűnt, hogy a férfi a lopott holmit kedveséhez Kőszegre küldözgette értékesítés végett. Kőszegről kapott értesítés szerint, ott a budapesti államrendőrség távirati megkeresésére házkutatást tartottak az illető színésznő lakásán és sok olyan holmit foglaltak le, melyek a Joel-cég raktárából valók. A színésznő, aki időközben eltávozott társulatával Kőszegről, azzal védekezik, hogy nem sejtette, hogy Noha ezeket a holmikat lopta és csak miután fölös mennyiségben kapta őket, adogatott el belőlük egy csomót társnőinek és ismerőseinek. Mindazonáltal orgazdaság címén ellene is folyik a nyomozás. A letartóztatott karmestert azóta átkísérték az ügyészséghez. — Öngyilkosság egy ügyvédi irodában. Ma délután történt Bécs IX. kerületének egy keresett ügyvédi irodájában a következő, egyelőre felderítetlen öngyilkosság, Gödel Gusztáv kávéháztulajdonos az ügyvéd várószobájában főbelőtte magát, mialatt gazdasszonya, akivel évek óta együtt élt, bent volt az ügyédnél, hogy Gödel ellen pert indítson becsületsértés miatt. A rendőrség megindította a vizsgálatot, de eddigele még nem jutott nyomra. — Régi falfestmények, birtékes leletre bukkantak Nyír-Acsád községben. Az ottani református templomot most renoválják, a belső vakolatot is leszedték, közben meglepetve látták, hogy a vakolat helyén festmények bontakoznak ki. Egyik kép a Golgothát ábrázolja, Krisztust a két latorral, mellette egy koporsó és egy repülő angyal; több szentképet is találtak, majd egy pap képét, amint a szószéken prédikál. A falfestmények még most is teljesen ép állapotban vannak. Az értékes leletről értesítették az országos műemlékeket fenntartó bizottságot, amelynek megbízásából Gró Antal járt a helyszínen, aki megvizsgálván a képeket, úgy nyilatkozott, hogy a festmények 7—800 év előtti időből származnak, amikor a templom még a katholikus egyházé volt. — Dráma a Király utcában. Megindító családi dráma történt ma délelőtt kilenc óra tájban a Királyutca 14-ik számú házban. Egy aggastyán akarta elpusztítani a saját fiát, aki elmebeteg volt s azután önmagát. Róth Dávid nyolcvan éves magánzó lőtte főbe kétszer Kálmán nevű 22 éves fiát s azután két golyót a saját fejébe bocsátott. Mindkettőt a Rókuskórházba vitték életveszélyes sebeivel. Megható az a nyilatkozat, amelyet az aggastyán a Rókus-kórházban jegyzőkönyvbe diktált: — Azért akartam — úgymond — agyonlőni a fiamat, mert elmebeteg s óriási fájdalmat okozott volna nekem, ha az őrültek házába kellett volna vinnem. Saját magamat pedig azért akartam elpusztítani, mert a fiam nélkül nem tudok élni. Róth Dávid, aki régebben egyik legkeresettebb rézművese volt a fővárosnak, annyi vagyont szerzett mesterségével, hogy gondtalanul élhetett öreg napjaira a családjával, amely két fiúból és két leányból állott. A király utca 14-ik szám alatt lakott a sógorasszonyánál, Róth Ignácnénál két fiával, akik közül az idősebb, Sándor biztosítási hivatalnok. Ifjabb fiátKálmánt fogtechnikusnak képeztette ki az öreg Róth. A fián azonban egy idő óta az elmebaj jelei mutatkoztak. Pár héttel ezelőtt a dr. Glückféle szanatóriumba adta be az öreg Rózh a fiát, de mivel a hidegvíz kora nem segített rajta, ismét haza vitte. Tegnap azután ismét megvizsgáltatta egy orvossal, aki kijelentette, hogy azonnal a tébolydába kell vitetni a fiút, mert veszedelmes lehet a családra nézve az otthonléte. Az öreg Róthot nagyon elkeserítette ez az orvosi vélemény és úgy szólt a többi gyermekeinek : — Sohasem fogom megengedni, hogy Kálmánt az őrültek házába zárják. Nem tudnám túlélni azt a pillanatot, amelyben elvinnék mellőlem. A családtagokat nagyon meghatotta az öreg úrnak ez a nyilatkozata, azonban senki sem gondolt arra, hogy az öreg olyan sötét tervet forgat az agyában. Ma reggel 9 órakor, amikor az utcára néző hálószobában egyedül maradt beteg fiával sötét tervének végrehajtásához fogott. Elővette szekrényéből hatlövetű forgópisztolyát és oda ment a fiához, aki az ágyban aludt. Gyors elhatározással az alvó fiú jobb halántékához szorította a revolver csövét és elsütötte, azután a fiú bal halántékába röpített egy golyót. A lövések zajára berohant özv. Róth Ignácné az öreg úr sógornője és éppen akkor nyitott a szobába, amikor az aggastyán a fejéhez illesztette a revolvert, amely a következő pillanatban eldördült és az öreg vértől elborítva roskadt fia ágya mellé. A szerencsétlen fiúnak még volt annyi ereje, hogy kimászott az ágyból s a földön fetrengő atyjához csúszott, e szavakkal: — Apám, apám, mért tetted ezt velem! . Azután ő is elveszítette eszméletét. A család többi tagjai a mentőkért telefonáltak, akik pár perc alatt künn voltak a dráma színhelyén. A mentőorvosok még életben találták az apát is, a fiát is. Első segélylyel ellátták őket, azután mind a kettőt a Rókus-kórházba szállították. A fiatalember? haldoklik, az öreg úr állapota is életveszedelmes. . — Uránia sorsjáték. A május elsején reggel kirándult közönséget kedves meglepetésben részesítette az Uránia Magyar Tudományos Egyesület A Városligetben s a Margit-szigeten egy kis füzetet osztogattak, mely az Uránia-sorsjáték felől tájékoztatja az olvasót a szövegben és képekkel. A képek magyar festőművészek (Lotz Károly, Nagy Zsigmond, Deák- Ébner Lajos, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Réthi Lajos, Jantyik Mátyás, Zemplényi Tivadar, Kézdi- Kovách László, Kernstock Károly) eredeti műveinek sikerült reprodukciói; a szöveg elmondja, mi mindent lehet nyerni az Uránia-sorsjátékon (eredeti szobrokat, festményeket és rajzokat, metszeteket, bronz-, arany-, ezüst-, márván-, elefántcsont-, üveg-, ötvös-, kora-, mikai és textil-munkákat) egy koronáért. Egy korona az ára egy Uránia-sorsjegynek, mely június 1-éig, a húzásig kapható a főváros minden nagyobb dohány- tőzsdéjében, valamint az Uránia-egyesület sorsjegy- irodájában (VIII. ker. Kerepesi út 21.) , 1