Budapesti Napló, 1903. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1903-12-22 / 350. szám

330. számi Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. december 22. 13 KÜLÖNFÉLÉK Elmondták néki... Elmondták néki: puha kényelemben, Fényben, pompában élni jó dolog, Elmondták néki, hogy ezen a földön Az álmok költője mind nyomorog Hiszen ez úgy van . . . úgy ! Elmondták néki: az álmok csapatját A legelső szél széjjelkergeti, S nem is csodálom én, hogy azt követte, Ki ezt legszebben mondta el neki — Hiszen ez úgy van . . . úgy! Németh Pált + A vakondok és a divat. A legújabb divat­ban már a vakondok bőrét is fölhasználják és mint­hogy ennek igen finom külseje van, a hölgyvilág a divat eme legújabb szeszélyét előreláthatólag átszelle­­mülten fogja üdvözölni. Az érem másik része azon­ban az a körülmény, hogy a vakondok a kártevő hernyók álcáiból és bábjaiból él, tehát a mezőgazda­ság szempontjából egyike a létező leghasznosabb állatkáknak. E mellett a vakondok meglehetősen kicsiny s így egy ruhadarabhoz szükséges bőrökért számos vakondokat kell elpusztítani. A vakondfogás­nál az úgynevezett csapó­fog­ókat lehet csak hasz­nálni, amelyekben az állatka derekán átfogva mond­­hatatlan kínok között rángatózik halálra. Már most, ha egy hölgyet ilyen vakondokbőr-kabátkában látunk pompázni, akkor elgondolhatjuk, hogy ez a csodálatos ruhadarab a mezőgazdaságnak milyen kiszámítha­tatlan kárt okozott és mennyi, fölöttébb hasznos kis állat borzalmas kipusztítását idézte elő. Vigasztaló azonban, hogy ez a káros divatszeszély valószínűleg nem fog sokáig tartani. A tuberkulózis és a szárnyasok. Tudomá­nyos vizsgálatok általában arról tanúskodnak, hogy a szárnyasok a papagáj rés talán még néhány madár kivételével, az emlősök tuberkulózisa iránt nem, vagy csak csekély mértékben fogékonyak, ámbár szerve­zetükben ez a bacillus hosszú ideig életben marad­hat. A tüdővészes ember köpetével beoltott tyúkok és galambok rendszerint nem betegednek meg, de, ha néhány hónap múlva leölik őket, a vérükkel beoltott tengerimalacok egy része megkapja a tuberkulózist, ami annak a jele, hogy az emlősök gümőbacillusa sokáig fertőzésre képes állapotban élhet a madarak testében, a­nélkül, hogy az állatokat megbetegítené. A tyúk néha megkapja az emlősök tuberkulózisát. A tyúknak azonban inkább olyan gümőkórsága lehet, amelynek nem az emlősök, hanem a madarak tuber­kolózis bacillusa az okozója. A madár-gümőkórság bacillusa, habár némely tulajdonságaiban eléggé különbözik is az emlősök tuberkolózisának ba­­cillusától, mégsem külön faj, hanem legföljebb faj­változata az emlősök gümőbacillusának, amely eb­ből — a madár szervezetében való átidomulás útján — keletkezett. E föltevés mellett szól egyrészt az a körülmény, hogy emlősökben is észlelhetni néha olyan gümőbacillusokat, amelyek a madártuberkulózis ba­­cillusának megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyébként akad emlős állat is, amely a madárgümő­­kórság bacillusa iránt éppen olyan fogékony, mint az emlőstuberkulózisé iránt; ilyen például a házinyúl, meg a ló. Emberben is észleltek már olyan bacillust, amely nem az emlős, hanem a madárgümőbacillus tí­pusának felelt meg. A madártuberkulózisra vonatkozó tudományos vizsgálatokból kiderült, hogy a szárnya­sok e betegséget örökölhetik is, vagyis, hogy a ma­­dárgüm­őkórság bacillusa a tojásba bejuthat. Érdekes ebben a tekintetben Lichtenstein tapasztalata, aki egy baromfitenyésztésben keletkezett gümőkórság-járvány okául megállapíthatta, hogy a járvány előidézője egy beteg fajkakas volt, amelynek minden utódja örök­lötte a gümőkórságot. -j- UJ hidóriás. New-York és Brookly-Williams­­burg nevű városrésze közt a napokban avattak fel egy óriási hidat, amely hatévi munka után készült el. Az East-River tengerszoroson vonul át ez az új függőhíd, amelynek teljes hossza 2736 méter, a kö­zépső hídnyílásé pedig 544 méter, tehát jóval több, mint az eskü­téri híd egészben. A hídtest szélessége 36 méter. Dagály idején 41 méternyire emelkedik ki a tenger színe fölé ez a híd. A tornyok, amelyek a kábelt tartják, száztíz méter magasak. A híd építésé­hez összesen negyvenezer tonna acélt használtak fel, amelyből a tornyokra hétezer tonna jutott. Két kocsi­út van a hídon és négy sínpár a villamos vasutak számára, kettő a viaduktvasútnak s egy igen széles sétaút a gyalogjárók részére. A hidat hozzávetőleges számítás szerint, mihelyt a közúti vasúti közlekedés is megnyílik rajta, naponta félmillió ember fogja használni.* a tűz pusztító területe megszűnik, hirtelen, mintha új tavaszi virulás indult volna meg, oly virágosak, szí­nesek a fák. Egy egész sor alma- és körtefát borított el újra a tavaszi virágdísz, mely oly hirtelen jött, mintha valami tündér keze idézte volna elő. Pedig erről a természetfölötti csodáról szó se volt; el­lenkezőleg, a dolog magyarázata igen egyszerű. Őszszel a fákon, a rügyekben már megvan a jövő tavasz virág­bimbója, ha tehát valami sze­rencsés körülmény folytán nagy hőmennyiség öm­lik a fákra, a virág néhány óra alatt kipattan. Egy ilyen tűzvésznél pedig valóban óriási meleg fej­lődik ki, nem csoda tehát, ha a természeti virág­­tenyésztés imigy létrejön. Mintegy melegházzá vál­toztatja a tűzvész a körülötte levő természetet, amely tavasznak hívén a váratlan meleget, akárcsak a hosszantartó őszi verőfényre, kidugja virág­lejeit. Bi­zonyítja ezt az is, hogy ugyanakkor, mikor ebben a francia faluban egy csomó alma- és körtefa kivirult, az összes ottani őszi violák is gazdagabb virágzás­nak indultak.« -f A modern betörő. A civilizáció haladásával lépést tartanak a betörők is. Egy angol detektív be­széli például, hogy mostanában gyakran használják a betörők fegyverül a kloroformot, amelylyel expedí­ciójuk alkalmával kényelmesen ártalmatlanná tehetik áldozatukat. Ugyanis, ha súlyos testi sértéshez kel­lene folyamodniuk, az a büntetőtörvény szempontjá­ból nagy kockázattal járna, míg a kloroformmal való elaltatás sokkal enyhébb beszámítás alá alá esik. Ki­terjed a figyelme a fölvilágosodott betörőnek arra is, hogy egy esetleg poros bútoron ne hagyja ott a keze lenyomatát, amely elárulhatná. Ezért glaszékettyűben végzik el munkájukat. Revolvert sem visz magával a modern betörő, mert a törvény szigorúbban bünteti a revolveres betörőt. Ha harcra kerül a sor, elég neki úgy is egy feszítővas. A legújabb feszítővasnak erre való tekintettel gummi van az egyik végén, hogy zajtalanul lehessen vele fejbekólintani az alkalmatlan­kodó gazdát. A legtöbb gondot azonban a betörést megelőző helyszíni felvételekre fordítja a kor színvo­nalán álló betörő. Pontos mérések alapján rajzokat készít annak a háznak a belsejéről, amelyikre szemet vetett. A folyosókat, szobákat, a bútorok elhelyezését, a legapróbb részleteket mérlegeli, mielőtt a döntő lé­pésre határozza el magát és ha ennyi óvatos körül­tekintés mellett is rajtaveszt, az már igazán nem az ő hibája. REGÉNY Egy kis garnizonból — Katonai korkép — Írta: BILLE hadnagy (9) ---------­— Úgy, ahogy én téged is szeretlek, te édes, drága kis jószág. — És én téged, Jánoskám­­.­­ S képzeld mennyire bosszantott, hogy a férjem a múlt egész esztendőben a birónéval szeretkezett, aki nem is szép és már meglehetősen öreg ... Képzeld, nem­régiben az öreg bába után futott, akit nem ismert meg, mert kendő volt a fején. Utána ment a la­kásba, ahol az asszony nyugodtan levette kendő­jét, megfordult és így szólott: — „No, százados úr, majd elmesélem feleségének, hogy milyen le­gény ..És el is mesélte nekem. — Ezt nem tűrheted el, Margit, nem enged­hetem ... s olyan erősen magához szorította a kis nőt, hogy az halkan felkiáltott. Ekkor a kaszinó felől hangosan felhangzott a hadnagy neve ... Hivták ... A fölött való félelmében, hogy észreveszik rejtekhelyét, ha az ifjú pár most szétrebben. Borgert hadnagy most hirtelen előlépett s igy szólott a meglepett szerelmesekhez : — Oh Istenem !... Mennyire megijedtem.­­­­ De pardon, nem akarok zavarni... Ezzel hirte­len visszahúzódott s a kaszinóba sietett. Persze senki sem sejtette, hogy a főhhadnagy előbbi unott, kedvtelen arckifejezése miért vált oly mosolygóvá, majdnem szemtelenné. Most már eleget tudott, hát a táncosok közé állott, hisz olyan kedves dolog volt, egy olyan szép asszonyt, mint Leimanné, karjában ringatni! Ezért még érdemes lett volna bűnt elkövetni 1 -1- A bimbófakasztó tűz. A martiniquei katasz­trófa idejében a szigetnek távoleső részén érdekes jelenség mutatkozott. Az óriási hőség következtében egy csomó bimbó fölpattant, úgy hogy másnap ez a tájék még világosabb, szebb volt, mint rendesen. Hogy a tűznek valóban lehet ilyen természeti hatása, azt nemrég az Antilláknál sokkal közelebb fekvő vidéken, Franciaországban is tapasztalták. A Cham­­pagne-nek Chaussée sur Marne nevű községében ugyanis tűzvész ütött ki, amelynek áldozata lett egy gyümölcsösnek egyik része. Csak száraz, apró, megszenesedett fatörzsek maradtak e helyen, úgy hogy a lakónak nem volt okuk nagyon örülni a tűznek. Midőn azonban a vész helyét átku­tatták s bejárták, megdöbbenve látták, hogy ott, ahol De az ünnepség már nem tartott sokáig. A hölgyek fáradtak voltak, de különösen Stark asz­­szony, akit félholtra táncoltattak. Az ezredesné is megelégelte már a táncot, hallgatott, ami nála a legnagyobb ritkaság volt. De Leimann asszony hirtelen fejfájásról kezdett panaszkodni és felkérte Bergert, hogy kisérje haza, mert ura, mint ilyen alkalmakkor rendesen, az italtól betegen kint ődöngött nyöszörgő csuklással a kertben... Bólét ittak s az urakat majdnem mind le­győzte ez a fűszeres májusi ital. Kellemetlenül hangosak voltak, sőt egyik-másik gorombább éb­eket engedett meg magának. Elérkezett hát a bucsúzás legfőbb ideje s igy elhelyezkedtek a kaszinó kapujánál már két óra óta várakozó kocsikban. A kocsisokat előbb néhány fütytvel és más kedveskedő elnevezéssel föl kellett ébresz­teni, mert fáradtak voltak még a nehéz délelőtti gyakorlattól. Másnap reggel tiz órakor a vastag Pommer még párnái között pihent. A szolgálatot már úgyis elaludta s mert már úgyis késő volt, a másik oldalára fordult és tovább hortyogott. Mikor tizenegy órakor fölébredt, bambán te­kintett maga elé s jobbjával, mely néhány órája még Margit kezét szorongatta, hajában kezdett birizgálni. A mennykőbe is, hogy zúgott az agya! Hát mi történt ? Ah igaz!... Az az átkozott bólé tegnap este. De még valami fill Emlékezetében egy fe­hér ruha kóválygott s lassanként elmosódva újra megjelent minden részlet a szeme előtt. Órájára nézett... Mit? ... Már tizenegy elmúlt! Fáradtan, nyögdécselve mászott ki ágyából, aztán felsóhajtott. Ma teljesen mindegy volt neki minden. A feje fájt s mindig a tegnap történtekre gondolt. Elviselhetetlen volt! Rosszkedvűen ült le, s mikor legénye leejtette a kávéskanalat, vadul ordított rá: — Ostoba disznó, ne csapj ilyen zajt, mert különben kiröpü­lek az ajtón. Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés. A Sándor Pál elnöklete alatt álló végrehajtó-bizott­­ságnak a napokban megindult szervező akciója min­den tekintetben sikeresnek ígérkezik. Az ország két-Aztán azon fáradozott, hogy teljesen hatá­rozottan emlékezetébe idézze a történteket, s mi­nél jobban sikerült ez neki, annál nagyobb ir­­tózat fogta el. Mit csinált! El akarta csábítani egy baj­társa feleségét . Ő, akinek nézetei és alapelvei különben olyan szigorúak voltak, akinek mind­eddig súlya volt társai előtt, ha olykor-olykor kí­mélet nélkül leszidta őket, mert mindenki tudta, hogy nem száj­hős, hanem úgy is cselekszik, mint ahogy beszél. Szeme előtt elvonult előbbi élete. Egész múltjában nem volt egyetlen fekete pont sem, soha bűnt nem követett el. Igen, tiszta, büntelen volt a múltja, és most, mikor a könnyelmű ifjú évek színijeit óvatosan kikerülte, most gázolt ily gyalázatos bűnbe,­­egyik bajtársát megcsalta fele­ségével­­ Pfuj ! De vájjon nem az asszony mondta-e neki, hogy boldogtalan, hogy ura rosszul bánik vele, úgy hogy hibája menthetőnek, vagy talán éppen­séggel nemesnek tűnhetett fel. Nem és ezerszer nemi Súlyos, helyrehozha­tatlan bűnt követett el a férfi legdrágább tulaj­donán, becsületén. A tisztnek becsületes gondolkozása vívott küzdelmet saját énjével, szinte kételkedett gon­dolatai tisztaságában és ez a kételkedés súlyos teherképpen nehezedett rá. A vér fejébe szállott, minden táncolt a szeme előtt, legjobban szeretett volna gyorsan, nagyon gyorsan meghalni, miután oly sok erkölcsöt tiprott lábbal, miután lelki­­ismeretét olyan átokkal terhelte meg, amelytől sohasem szabadulhatott meg. De hogyan is feledkezhetett meg magáról ennyire ! Az az átkozott kártyajáték, a Borgerttel való gondtalan iddogálás, a nehéz vörös bor, melyet Müller fizetett egy vesztett fogadás következté­ben, azután este az a lelketlen májusi bóléh­ez őt, aki ritkán szokott csak egy pohár bort meg­inni, teljesen megzavarta. A gaz­dajtások észre- KÖZGAZDASÁG

Next