Budapesti Napló, 1903. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1903-12-22 / 350. szám
330. számi Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1903. december 22. 13 KÜLÖNFÉLÉK Elmondták néki... Elmondták néki: puha kényelemben, Fényben, pompában élni jó dolog, Elmondták néki, hogy ezen a földön Az álmok költője mind nyomorog Hiszen ez úgy van . . . úgy ! Elmondták néki: az álmok csapatját A legelső szél széjjelkergeti, S nem is csodálom én, hogy azt követte, Ki ezt legszebben mondta el neki — Hiszen ez úgy van . . . úgy! Németh Pált + A vakondok és a divat. A legújabb divatban már a vakondok bőrét is fölhasználják és minthogy ennek igen finom külseje van, a hölgyvilág a divat eme legújabb szeszélyét előreláthatólag átszellemülten fogja üdvözölni. Az érem másik része azonban az a körülmény, hogy a vakondok a kártevő hernyók álcáiból és bábjaiból él, tehát a mezőgazdaság szempontjából egyike a létező leghasznosabb állatkáknak. E mellett a vakondok meglehetősen kicsiny s így egy ruhadarabhoz szükséges bőrökért számos vakondokat kell elpusztítani. A vakondfogásnál az úgynevezett csapófogókat lehet csak használni, amelyekben az állatka derekán átfogva mondhatatlan kínok között rángatózik halálra. Már most, ha egy hölgyet ilyen vakondokbőr-kabátkában látunk pompázni, akkor elgondolhatjuk, hogy ez a csodálatos ruhadarab a mezőgazdaságnak milyen kiszámíthatatlan kárt okozott és mennyi, fölöttébb hasznos kis állat borzalmas kipusztítását idézte elő. Vigasztaló azonban, hogy ez a káros divatszeszély valószínűleg nem fog sokáig tartani. A tuberkulózis és a szárnyasok. Tudományos vizsgálatok általában arról tanúskodnak, hogy a szárnyasok a papagáj rés talán még néhány madár kivételével, az emlősök tuberkulózisa iránt nem, vagy csak csekély mértékben fogékonyak, ámbár szervezetükben ez a bacillus hosszú ideig életben maradhat. A tüdővészes ember köpetével beoltott tyúkok és galambok rendszerint nem betegednek meg, de, ha néhány hónap múlva leölik őket, a vérükkel beoltott tengerimalacok egy része megkapja a tuberkulózist, ami annak a jele, hogy az emlősök gümőbacillusa sokáig fertőzésre képes állapotban élhet a madarak testében, anélkül, hogy az állatokat megbetegítené. A tyúk néha megkapja az emlősök tuberkulózisát. A tyúknak azonban inkább olyan gümőkórsága lehet, amelynek nem az emlősök, hanem a madarak tuberkolózis bacillusa az okozója. A madár-gümőkórság bacillusa, habár némely tulajdonságaiban eléggé különbözik is az emlősök tuberkolózisának bacillusától, mégsem külön faj, hanem legföljebb fajváltozata az emlősök gümőbacillusának, amely ebből — a madár szervezetében való átidomulás útján — keletkezett. E föltevés mellett szól egyrészt az a körülmény, hogy emlősökben is észlelhetni néha olyan gümőbacillusokat, amelyek a madártuberkulózis bacillusának megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyébként akad emlős állat is, amely a madárgümőkórság bacillusa iránt éppen olyan fogékony, mint az emlőstuberkulózisé iránt; ilyen például a házinyúl, meg a ló. Emberben is észleltek már olyan bacillust, amely nem az emlős, hanem a madárgümőbacillus típusának felelt meg. A madártuberkulózisra vonatkozó tudományos vizsgálatokból kiderült, hogy a szárnyasok e betegséget örökölhetik is, vagyis, hogy a madárgümőkórság bacillusa a tojásba bejuthat. Érdekes ebben a tekintetben Lichtenstein tapasztalata, aki egy baromfitenyésztésben keletkezett gümőkórság-járvány okául megállapíthatta, hogy a járvány előidézője egy beteg fajkakas volt, amelynek minden utódja öröklötte a gümőkórságot. -j- UJ hidóriás. New-York és Brookly-Williamsburg nevű városrésze közt a napokban avattak fel egy óriási hidat, amely hatévi munka után készült el. Az East-River tengerszoroson vonul át ez az új függőhíd, amelynek teljes hossza 2736 méter, a középső hídnyílásé pedig 544 méter, tehát jóval több, mint az eskütéri híd egészben. A hídtest szélessége 36 méter. Dagály idején 41 méternyire emelkedik ki a tenger színe fölé ez a híd. A tornyok, amelyek a kábelt tartják, száztíz méter magasak. A híd építéséhez összesen negyvenezer tonna acélt használtak fel, amelyből a tornyokra hétezer tonna jutott. Két kocsiút van a hídon és négy sínpár a villamos vasutak számára, kettő a viaduktvasútnak s egy igen széles sétaút a gyalogjárók részére. A hidat hozzávetőleges számítás szerint, mihelyt a közúti vasúti közlekedés is megnyílik rajta, naponta félmillió ember fogja használni.* a tűz pusztító területe megszűnik, hirtelen, mintha új tavaszi virulás indult volna meg, oly virágosak, színesek a fák. Egy egész sor alma- és körtefát borított el újra a tavaszi virágdísz, mely oly hirtelen jött, mintha valami tündér keze idézte volna elő. Pedig erről a természetfölötti csodáról szó se volt; ellenkezőleg, a dolog magyarázata igen egyszerű. Őszszel a fákon, a rügyekben már megvan a jövő tavasz virágbimbója, ha tehát valami szerencsés körülmény folytán nagy hőmennyiség ömlik a fákra, a virág néhány óra alatt kipattan. Egy ilyen tűzvésznél pedig valóban óriási meleg fejlődik ki, nem csoda tehát, ha a természeti virágtenyésztés imigy létrejön. Mintegy melegházzá változtatja a tűzvész a körülötte levő természetet, amely tavasznak hívén a váratlan meleget, akárcsak a hosszantartó őszi verőfényre, kidugja viráglejeit. Bizonyítja ezt az is, hogy ugyanakkor, mikor ebben a francia faluban egy csomó alma- és körtefa kivirult, az összes ottani őszi violák is gazdagabb virágzásnak indultak.« -f A modern betörő. A civilizáció haladásával lépést tartanak a betörők is. Egy angol detektív beszéli például, hogy mostanában gyakran használják a betörők fegyverül a kloroformot, amelylyel expedíciójuk alkalmával kényelmesen ártalmatlanná tehetik áldozatukat. Ugyanis, ha súlyos testi sértéshez kellene folyamodniuk, az a büntetőtörvény szempontjából nagy kockázattal járna, míg a kloroformmal való elaltatás sokkal enyhébb beszámítás alá alá esik. Kiterjed a figyelme a fölvilágosodott betörőnek arra is, hogy egy esetleg poros bútoron ne hagyja ott a keze lenyomatát, amely elárulhatná. Ezért glaszékettyűben végzik el munkájukat. Revolvert sem visz magával a modern betörő, mert a törvény szigorúbban bünteti a revolveres betörőt. Ha harcra kerül a sor, elég neki úgy is egy feszítővas. A legújabb feszítővasnak erre való tekintettel gummi van az egyik végén, hogy zajtalanul lehessen vele fejbekólintani az alkalmatlankodó gazdát. A legtöbb gondot azonban a betörést megelőző helyszíni felvételekre fordítja a kor színvonalán álló betörő. Pontos mérések alapján rajzokat készít annak a háznak a belsejéről, amelyikre szemet vetett. A folyosókat, szobákat, a bútorok elhelyezését, a legapróbb részleteket mérlegeli, mielőtt a döntő lépésre határozza el magát és ha ennyi óvatos körültekintés mellett is rajtaveszt, az már igazán nem az ő hibája. REGÉNY Egy kis garnizonból — Katonai korkép — Írta: BILLE hadnagy (9) ---------— Úgy, ahogy én téged is szeretlek, te édes, drága kis jószág. — És én téged, Jánoskám. S képzeld mennyire bosszantott, hogy a férjem a múlt egész esztendőben a birónéval szeretkezett, aki nem is szép és már meglehetősen öreg ... Képzeld, nemrégiben az öreg bába után futott, akit nem ismert meg, mert kendő volt a fején. Utána ment a lakásba, ahol az asszony nyugodtan levette kendőjét, megfordult és így szólott: — „No, százados úr, majd elmesélem feleségének, hogy milyen legény ..És el is mesélte nekem. — Ezt nem tűrheted el, Margit, nem engedhetem ... s olyan erősen magához szorította a kis nőt, hogy az halkan felkiáltott. Ekkor a kaszinó felől hangosan felhangzott a hadnagy neve ... Hivták ... A fölött való félelmében, hogy észreveszik rejtekhelyét, ha az ifjú pár most szétrebben. Borgert hadnagy most hirtelen előlépett s igy szólott a meglepett szerelmesekhez : — Oh Istenem !... Mennyire megijedtem. De pardon, nem akarok zavarni... Ezzel hirtelen visszahúzódott s a kaszinóba sietett. Persze senki sem sejtette, hogy a főhhadnagy előbbi unott, kedvtelen arckifejezése miért vált oly mosolygóvá, majdnem szemtelenné. Most már eleget tudott, hát a táncosok közé állott, hisz olyan kedves dolog volt, egy olyan szép asszonyt, mint Leimanné, karjában ringatni! Ezért még érdemes lett volna bűnt elkövetni 1 -1- A bimbófakasztó tűz. A martiniquei katasztrófa idejében a szigetnek távoleső részén érdekes jelenség mutatkozott. Az óriási hőség következtében egy csomó bimbó fölpattant, úgy hogy másnap ez a tájék még világosabb, szebb volt, mint rendesen. Hogy a tűznek valóban lehet ilyen természeti hatása, azt nemrég az Antilláknál sokkal közelebb fekvő vidéken, Franciaországban is tapasztalták. A Champagne-nek Chaussée sur Marne nevű községében ugyanis tűzvész ütött ki, amelynek áldozata lett egy gyümölcsösnek egyik része. Csak száraz, apró, megszenesedett fatörzsek maradtak e helyen, úgy hogy a lakónak nem volt okuk nagyon örülni a tűznek. Midőn azonban a vész helyét átkutatták s bejárták, megdöbbenve látták, hogy ott, ahol De az ünnepség már nem tartott sokáig. A hölgyek fáradtak voltak, de különösen Stark aszszony, akit félholtra táncoltattak. Az ezredesné is megelégelte már a táncot, hallgatott, ami nála a legnagyobb ritkaság volt. De Leimann asszony hirtelen fejfájásról kezdett panaszkodni és felkérte Bergert, hogy kisérje haza, mert ura, mint ilyen alkalmakkor rendesen, az italtól betegen kint ődöngött nyöszörgő csuklással a kertben... Bólét ittak s az urakat majdnem mind legyőzte ez a fűszeres májusi ital. Kellemetlenül hangosak voltak, sőt egyik-másik gorombább ébeket engedett meg magának. Elérkezett hát a bucsúzás legfőbb ideje s igy elhelyezkedtek a kaszinó kapujánál már két óra óta várakozó kocsikban. A kocsisokat előbb néhány fütytvel és más kedveskedő elnevezéssel föl kellett ébreszteni, mert fáradtak voltak még a nehéz délelőtti gyakorlattól. Másnap reggel tiz órakor a vastag Pommer még párnái között pihent. A szolgálatot már úgyis elaludta s mert már úgyis késő volt, a másik oldalára fordult és tovább hortyogott. Mikor tizenegy órakor fölébredt, bambán tekintett maga elé s jobbjával, mely néhány órája még Margit kezét szorongatta, hajában kezdett birizgálni. A mennykőbe is, hogy zúgott az agya! Hát mi történt ? Ah igaz!... Az az átkozott bólé tegnap este. De még valami fill Emlékezetében egy fehér ruha kóválygott s lassanként elmosódva újra megjelent minden részlet a szeme előtt. Órájára nézett... Mit? ... Már tizenegy elmúlt! Fáradtan, nyögdécselve mászott ki ágyából, aztán felsóhajtott. Ma teljesen mindegy volt neki minden. A feje fájt s mindig a tegnap történtekre gondolt. Elviselhetetlen volt! Rosszkedvűen ült le, s mikor legénye leejtette a kávéskanalat, vadul ordított rá: — Ostoba disznó, ne csapj ilyen zajt, mert különben kiröpülek az ajtón. Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés. A Sándor Pál elnöklete alatt álló végrehajtó-bizottságnak a napokban megindult szervező akciója minden tekintetben sikeresnek ígérkezik. Az ország két-Aztán azon fáradozott, hogy teljesen határozottan emlékezetébe idézze a történteket, s minél jobban sikerült ez neki, annál nagyobb irtózat fogta el. Mit csinált! El akarta csábítani egy bajtársa feleségét . Ő, akinek nézetei és alapelvei különben olyan szigorúak voltak, akinek mindeddig súlya volt társai előtt, ha olykor-olykor kímélet nélkül leszidta őket, mert mindenki tudta, hogy nem szájhős, hanem úgy is cselekszik, mint ahogy beszél. Szeme előtt elvonult előbbi élete. Egész múltjában nem volt egyetlen fekete pont sem, soha bűnt nem követett el. Igen, tiszta, büntelen volt a múltja, és most, mikor a könnyelmű ifjú évek színijeit óvatosan kikerülte, most gázolt ily gyalázatos bűnbe,egyik bajtársát megcsalta feleségével Pfuj ! De vájjon nem az asszony mondta-e neki, hogy boldogtalan, hogy ura rosszul bánik vele, úgy hogy hibája menthetőnek, vagy talán éppenséggel nemesnek tűnhetett fel. Nem és ezerszer nemi Súlyos, helyrehozhatatlan bűnt követett el a férfi legdrágább tulajdonán, becsületén. A tisztnek becsületes gondolkozása vívott küzdelmet saját énjével, szinte kételkedett gondolatai tisztaságában és ez a kételkedés súlyos teherképpen nehezedett rá. A vér fejébe szállott, minden táncolt a szeme előtt, legjobban szeretett volna gyorsan, nagyon gyorsan meghalni, miután oly sok erkölcsöt tiprott lábbal, miután lelkiismeretét olyan átokkal terhelte meg, amelytől sohasem szabadulhatott meg. De hogyan is feledkezhetett meg magáról ennyire ! Az az átkozott kártyajáték, a Borgerttel való gondtalan iddogálás, a nehéz vörös bor, melyet Müller fizetett egy vesztett fogadás következtében, azután este az a lelketlen májusi bóléhez őt, aki ritkán szokott csak egy pohár bort meginni, teljesen megzavarta. A gazdajtások észre- KÖZGAZDASÁG