Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1920-06-03 / 23. szám
364 1920. 23. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG sem duzzadt, tapintásra serczeg, a bőr piszkos sárgásbarna színűvé vált, helyenként livid árnyalattal és az elszínesedés fokozatosan haladt előre. A mellen, arczon és homlokon hasonlószínű foltok léptek fel, melyeknél azonban a kékesvörös szín inkább előtérbe lépett. 12 órával az infectio után bekövetkezet a halál. Sectio helyett a hozzátartozók vonakodása miatt csak a combot lehetett bemetszeni és az teljesen a gázphlegmone képét mutatta, a Frankel-féle gázbacillust ki is tenyésztették. A coffein-oldat a kórházi gyógyszertárban készült, de már bacteriológiai vizsgálata megejthető nem volt. Feltűnő, hogy a közölt esetekben gyakori az összefüggés az influenzapneumonia és a gázphlegmone között; ennek okát talán állatkísérletek adhatnák meg. Lehetséges, hogy a coffein-oldat fractionált sterilizásakor maradnak benne virulens bacteriumok vagy spórák. (Med. Klinik, 1920, 7. sz.) Braun Miksa dr. A szív és az aorta syphilitikus megbetegedéseinek neosalvarian therapiája. (K. Kothny és A. Muller-Deham, Wien.) Ehrlich maga volt az első, ki óva intett a salvarsannak szívelváltozások esetében való alkalmazásától; aggodalmait a szerzők nagy része magáévá tette és teszi még ma is. Tény, hogy a salvarsan-injectio nem indifferens beavatkozás, kétszeresen nem az egy megbetegedett szívre nézve és érthető, hogy a salvarsannak gyakran súlyos mellékhatásai a legtöbb szerzőt arra késztette, hogy kifejezetten syphilitikus szívelváltozás esetében is nélkülözze ezt a hatalmas antisyphiliticumot. Sieskind szerint az antisyphilitikus therapia teljesen fölösleges, mert ha a parazitákat sikerült is elpusztítani, a syphilitikus szív és érelváltozás a maga következményeivel maradandó. Spiethoff mint absolut contraindicatiót állítja fel az aortainsufficientiát és stenosist, továbbá az aneurysmát, még akkor is, ha a szív kitűnően kompensált állapotban van. A salvarsan perhorreskálása idők múltával meglehetősen csökkent és a contraindicatiók nagy tere erősen megszűkült. Isaac, Kromajer, Lesser, de különösen Weintraud nagyszerű eredményeket látnak a szer alkalmazásától. Laubry, Vaquez kombinált higany, jód, salvarsan therápiát űznek, az elért javulást azonban inkább az előbbi két szer javára írják. A salvarsan adagolási módja, a kezdő dosis nagysága sokáig foglalkoztatja a szerzőket. Ellentétben Scholtmüllerrel, ki a gyógykezelést 30 dgrammal kezdi, Weintrand és Romberg ezt a dosist felette veszélyesnek találván, kezdő dosisnak 15 dgrammot ajánlanak. E czikk szerzői, a Wenkeener-klinika assistensei, 16 esetük részletes ismertetését köztik. A betegek nagyobb része aorta litesben szenvedett és mindnyájuknál könnyebb vagy súlyosabb alakban stenocardiás tünetek voltak észlelhetők. A klinikán bevett szokás, hogy a therapiát minimális, úgyszólván homeopathikus dosissal, 5 dgrammal kezdik, amit igen lassan, fokozatosan visznek fel maximálisan 45 dgrammig; a beteg 3—4 naponkint kapva az injectiókat, összesen DG 2 3 gm. neosalvarsant kap ; utána higanykúra, befejezte után ismételten az előbb vázolt neosalvarsan-kúra. Az eredmények kitűnőek voltak. A mesaortitises eseteknél a közérzeten kívül, a heves anginás rohamok tartósan megjavultak, öt aneurysma esetében a tűrhetetlen, kisugárzó fájdalmak alaposan csökkentek. A javulás objectíve is észlelhető volt, a szív alakelváltozása, a szívzörejek visszafejlődtek, sőt egy aneurysmás esetben a hiányzó egyik radiális pulsus ismét tapintható lett, az aneurysma-zsák feltűnően megkisebbedett. A pathológusok (Oberndorfer) mindinkább hangoztatják azt a tényt, hogy a syphilises aorta tökéletesen meggyógyulhat; mennél korábbi, mennél energikusabb a specifikus kezelés, a kilátások annál biztatóbbak. A vázolt minimális dolírozás, mely a szerzők hét évi tapasztalatának eredménye, lehetővé teszi, hogy salvarsan-mellékhatásokkal úgyszólván sohasem találkozunk. {Wiener kiin. Wschrift, 1920, 4. sz) Sírnok Oszkár dr. Elméleti orvostudományok. Kórtan. Myxoedemás és egészséges egyén kreatin és kreatinin anyagcseréje thyreoidin hatása alatt (Beumer-Iseke, Düsseldorf) annyiban szenvedett változást.