Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-23 / 39. szám
610 BUDAPESTI ORVOSI UJSÁG 1920. 39. szám. A különböző kép kombinálódik : a férfinél létrejönnek heterosexualis sadismus és passiv homosexualitas, a nőnél pedig heterosexualis masochismus és activ homosexualitas. Természetesen ezen ösztönök — főleg a homosexualitas — nem manifest jellegben lépnek fel, hanem latensen; többnyire vissza is fejlődnek és ami megmarad belőlük, az mint „férfiasság" vagy mint „nőiesség" jelentkezik. A Grass-féle tanulmányok másodika a gyermekek lelki magányosságáról szól. A gyermeknek szeretetteljes bánásmódra van szüksége, a legjobb ellátás sem tudja pótolni az anyai szeretetet (ez az alapja a csecsemőmenhelyek aránytalanul nagy halálozásának). A gyermek vágyódása a szerelem után tulajdonképpen a lelki elhagyatottság előli félelem. A felnőttnek sok ideges tünete alapul az ezen gyermekkori félelemre való visszaemlékezésén. A harmadik tanulmány a nemi perversitások szerepét tárgyalja egyes elmekeresetek létrejöttében. Annak idején Freud és Ferenczi utaltak arra, hogy téveszmék analóg szerepet játszhatnak mint az álmok; lehetővé teszik az illető sexualis perversitásának symbolikus kielégülését, ami azután létrejöttüket is elősegítette. Grossnak három ilyen esete volt. Az egyik egy paranoiás mérnök, aki üldözött kéjgyilkosnak képzeli magát és kinél tényleg sadista perversitásra mutat az, hogy heterosexualis sadista jellegű hallucinatióit polluziók kísérik. A másik két esetben (schizophrenia) feltételezett perversitásnak (homosexualis masochismus) szerepe nem oly világos, sőt az az egyik esetben — egy betegnél, ki vallásos tébolyában férfiak lábát csókolgatja — feltételezése ref. szerint kissé erőltetett. A berlini sexuológiai értekezésgyűjtemény másik most ismertetés tárgyát képező füzete Hurwicz tanulmányát tartalmazza: a kettős szerelmi öngyilkosságról. A tanulmány — eltekintve romantikus tárgyának általános vonzóerejétől — idegorvosok, elmeorvosok, törvényszéki orvosok, kriminalisták és sociológusok körében számíthat nagyobb olvasóközönségre. Szerző fejtegetései azon részének, melyben azt kutatja, hogy a szerelem physiologiai vagy psychologiai elemei játszanak-e döntő szerepet a szóban levő öngyilkosságoknál, referens különös tudományos jelentőséget nem tulajdonít, ellenben érdekes és értékes tanulmányának a kettős szerelmi öngyilkosság mechanizmusáról szóló része. Laikus körökben és sokszor még szakembereknél is az a nézet van elterjedve, hogy a kettős szerelmi öngyilkosságnál az öngyilkosság szándéka egyszerre és önállóan érlelődik meg mindkét résztvevőnél. Ez a nézet hamis. A kettős öngyilkosság szándéka rendesen csak az egyiknél keletkezik, mégpedig majdnem mindig a nőnél, mint ahogy a nők inkább is hajlanak a szerelmi melancholiára. A férfi csak az erős suggesziónak, a büszkeségére és férfiasságára való hivatkozásnak enged. Ezen tények ismerete jelentőssé válik azon esetben, midőn a férfi megöli a nőt és saját magát vagy egyáltalában nem bántja, vagy csak könynyebb sérülést ejt magán. Ezt rendesen gyávaságnak, erkölcsi csekélyebb értékűségnek minősítik és a vádlott hátrányára számítják; pedig az egésznek oka az, hogy a férfi a nő suggestiója alatt cselekedett és a nő halálával az irányító suggestio is megszűnt létezni. Természetesen azután a kriminalista és a törvényszéki orvos dolga, hogy félre ne vezettessék magukat és azokat az eseteket, melyeknél tényleg gyilkosság van jelen, hamisított levelek és más ténykörülmények hamis beállítása alapján ne minősítsék szerelmi öngyilkosságnak. Glück Gyula dr. Megjegyzések az epilepsia trionalkezeléséhez. (Pilcz prof., Bécs.) A B. O. U. folyó évi 16. számában ismertettem Brauné egészségügyi tanácsos közlését a trionalról az epilepsia és más idegbajok gyógykezelésében. Brauné különösen epilepsiánál látott triónál adástól szép sikereket, de hosszabb adagoláskor szükséges bizonyos elővigyázatossági rendszabályok betartása: kódexiásnak ne adjunk trionalt, ellenőrizzük a vizeletet és ha napi fél grammnál többet adunk, időnként kisebb időre szüntessük be az adagolást. Pilcz bécsi elmeorvos-tanár a Therapeutische Halbmonatshefte 10. számában kritikai megjegyzéseket tesz Brauné közlésére. A trionaltherapia értékét nem vonja kétségbe és a jövőben való alkalmazását valószínűnek tartja, miután a brom