Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-01-13 / 2. szám
22 1921. 2. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG szerinte ugyanis a nemi ösztön két tényezőből tevődik össze: az egyik a „Kontrektationstrieb", az érintkezési ösztön, a másik a „Detumeszenztrieb“, a nemi szervek vérbőségét megszüntetni akaró ösztön. Freudék — mint például Gross Ottónak a B. O. U. 1920. évi 39. számában referált tanulmánya is mutatja — még tovább mennek és ha ez az érintkezési ösztön ugyanoly nemű egyénekkel szemben lép fel, ők már ebben homosexualitást látnak. Niemann mindezt tagadja, szerinte a kis gyermek a sexuális és az idősebb is nagy fokban indifferens sexualis benyomásokkal szemben ; ez az indifferentia védi is a sexualis ártalmak ellen. Előadása végén Niemann reátér a gyermekkori sexuális élménynek Freud-ék által hangsúlyozott szerepére később fellépő neurosisok kóroktanában. Szerinte gyermekkori élményeknek neuiológiai szerepük nincs, inkább fogadja el azt, hogy ezek a későbbi neurosisnak első tünetei és az illető szervezetnek idegbajra hajlamosságán alapulnak. A gyermeksexuológia egy másik fejezetét tárgyalta Niemann egy berlini gymnasium szülői értekezletén: a nemi felvilágosításról szólót. A nemi felvilágosítás kérdése két részből áll: az egyik, hogy szükséges-e a felvilágosítás, a másik, hogy ki eszközölje? A felvilágosítást szükségesnek tartja; egyrészt tekintettel a mai gyermeket érő sexuális jellegű szellemi behatások nagyobb tömegére, másrészt a nemi betegségek nagyban fokozott elterjedése miatt. Eredményességét illetőleg azonban túl nagy reményei nincsenek, mert szerinte a nemi élet terén a bajok kiindulópontja nem annyira a tudatlanság, mint a könynyelműség. A kérdés másik része azután, hogyan eszközlődjék a nemi felvilágosítás ? Az iskolai felvilágosítást csak annyiban pártolja, amennyiben a növények és később az állatok szaporodásának természetrajzi megbeszélésére szorítkozik. A magasabbfokú nemi felvilágosítást, mely az emberi nemi életre vonatkozik és a gyermek 13—14 éves korában válik esedékessé, a szülők eszközöljék, miután az iskolai nyilvános — az egész osztály előtti — felvilágosítás több kárt csinálhat, mint hasznot. Ha szülők nem élnek, vagy bármi okból akadályozva vannak, helyettesítheti őket az orvos vagy a tanár. Ezenkívül még egy alkalommal helyesli Niemann az iskolaorvos felvilágosító működését, az érettségizett, az iskolát elhagyó ifjaknak tartson egy megfelelő, kifejezetten orvosi jellegű előadást. (Berliner kiin. Wochenschrift, 1920, 37. szám) Glück Gyula dr. A hemiplegiás migrénről. (Prof. Strohmayer, Jena.) Strohmayer egy 21 éves nőbetegének esetét közli, ki hemicraniában szenvedett és a kinél a migrénrohamok előtt 10—15 perczig homályos látás, motoros aphasia és a főfájással ellenkező féloldal zsibbadtsága és bénulása voltak jelen. A rohamok — mint utólag kiderült — egy rendellenesen nőtt szemfog reflexhatása által váltódtak ki. A betegnek egy fiatalabb nővére hasonló hemicraniarohamokban szenvedett, de nála a rohamok előtt nem lépett fel paresis, csak féloldali zsibbadtság. A legidősebb nővér két év előtt — 36 éves korában — apoplexiás rohamot, szenvedett baloldali hüdéssel és motoros aphasiával (balkezes volt) és néhány órával később meghalt. A migrén előtti aura esetleges látászavarral általánosan ismert, múlékony aphasiás tünetek is gyakrabban észleltettek, de hemiplegiás tünetek ritkábban fordulnak elő és az irodalomban is kevés eset van közölve. A hemiplegia magyarázatát locális agyvérszegénységben annál inkább kereshetjük, minthogy a migrénről is tudjuk összefüggését véredényzavarokkal. Érdekes, hogy két nővérnél hemiplegiás migrén lépett fel, míg a harmadiknál egy halálosan végződő apoplexiás roham, valószínűleg véredényrepedés alapján ; a három nővér anyja pedig 50 éves korában szintén apoplexia következtében halt meg. Nagyon észszerű Strohmayer feltevése, hogy ezen család egyes tagjainál egy constitutionalis véredénygyöngeség van jelen, mely két esetben hemiplegiás migrénben nyilvánult, két esetben pedig halálos apoplexiát idézett elő. (Medsz. Klinik, 1920, 28. szám.) Glück Gyula dr. A központi idegrendszer kórszövettana és az elmekórtan. (Jákob magántanár, Hamburg.) Az elmekórtan