Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-01-13 / 2. szám
_______________1921. 2. szám. 18 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG rövidebb idővel étkeztetés után nagyobb tömegű gyomortartalmat ürítenek, többnyire sugárban. Komoly baj, mert a gyermekek fejlődését gyakran akadályozza s idővel a legsúlyosabb atsophia ex mnanitionehez vezethet. Ilyen gyermekek zsírban gazdag táplálék iránt igen érzékenyek. A legsúlyosabb esetekben, többnyire a 2.—3. héten, néha kifejezett peristaltikus hullámzást látunk a bal hypochondriumból kiindulva jobb felé haladni. Elég gyakori a gyomormerevedés. Gyógyításánál, ami a táplálás módját illeti, úgy járhatunk el, mint az aromás alaknál. Folyadék bevitele rectalisan, vagy subcutan ajánlatos. Gyomormosások gyakran jól hatnak. A hatást egyes esetekben pylorusstenosissal szemben nehezen lehet meg-* állapítani. Mindazáltal a pylorospasmus klinikailag élesen elhatárolható kép Nem veleszületett. A 3.-4. nap előtt sohasem jelentkeznek, rendesen a 3.-4. héten kezdődik enyhe hányással, amely gyorsan súlyossá fokozódik, többnyire sugárban. Később majdnem minden táplálék visszajön étkezéskor, avagy órák múlva étkezés után. A nagy nyugtalanság, sírás, fájdalmakra mutat. A hányadék meghaladhatja az egyszeri étkezés mennyiségét. Székszorulás, lesoványodás, vízveszteség tünetei rendes kisérő. Gyomortáj elődomborodik, a megmerevedett gyomor határai a vékony hasfalon élesen áttűnnek, balról-jobbra peristaltikus hullámok haladnak, mik mély behúzódási barázdákat mutathatnak, mindez azonban még nem bizonyítja, hogy a pylorus hypertrophiás. Az egyedüli megbízható jel a pylorustájon tapintható mogyorónyi tumor, bár még ezt is utánozhatja az erősen contrahált, nem hypertrophizált pylorus. Gyakorlati szempontból tanácsos minden habituális hányással, peristaltikával és gyomorméretfedéssel járó esetet pylorospasmusnak mondani. A pylorospasmus gyakrabban fordul elő emlőn tápláltaknál és fiúknál. Magyarázata homályos. Gyógyítása a privátpraxisban igen nehéz, mert mind az orvos, mind a szülők türelmét igen próbára teszi, esetleg heteken át elégedettnek kell lenni, ha további fogyást nem látunk. Legtöbb eset gyógyul belgyógyászi kezelés mellett. Okvetlen folytatni a természetes táplálkozást, illetve bevezetni, ha lehet. Súlyos esetekben lefölözendő az anyatej is. Mesterségesen tápláltaknál szénhydrátnélküli íróval tehető kísérlet. Fehérjetejtől is látott eredményt. Ibrahim előírása szerint a táplálékot 2 óránként adjuk jégbehűtve kis adagokban, például 12X10-zel kezdve, nemsokára 12 vagy 10X25—30 cm3-re megyünk át, hogy a szükséglet némikép pótolva legyen. Hogylét szerint fokozhatjuk a mennyiséget és gyéríthetjük az evések számát. Mivel tapasztalás szerint a szopási inger kiválthatja vagy fokozhatja a hányást, vagy tekintettel a kis mennyiségekre is, kezdetben inkább lefejt anyatejet adjunk, de gondunk legyen a tejelválasztás megőrzésére. A vízszükségletet infusióval vagy rectalis instillatióval pótoljuk. Karlsbadi vízzel véghezvitt gyomormosások igen jól hatnak. Ilyenkor a mosófolyadék utolsó részét a gyomorban hagyjuk. Meleg borogatások a gyomorkapun. Gyógyszerektől nem lehet sokat várni. Ajánlják az atropint és cocaint. (Szerző a papaverint nem említi. Ref.) Pylorusnak sondán át való tágítása Hess szerint nem mindig sikerül. IVeber—Rammstedt-műtét azon esetekben javait, hol belső kezeléssel nem érünk czélhoz. Ne hagyjuk igen későre. (Zeitschrift farztliche Fortbildung, 1920,12. sz.) Barabás: A rhachitis és a mai gyógyítása. (T. Noegerath.) A rhachitis a növekvő szervezetnek egy öröklött, talán néha szerzett elváltozásán alapuló, a legkülönfélébb okok által kiváltott zavara. Az összes szerveken megnyilvánulhat, azonban leginkább a csontrendszeren mutatkozik. Az angolkór veleszületetten nem fordul elő. A második élethó előtt előforduló csontelváltozások nem rhachitikusok. Leggyakoribb az első év második felében és a második évben. Mint késői rhachitis az iskolás gyermekkorban is előjöhet. A csontelváltozásokat ideges általános tünetek előzik meg. A csontelváltozások a fejen mutatkoznak először (craniotabes.