Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1921-10-27 / 43. szám
XIX. évfolyam. Budapest, 1921 október 27. 43. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklínika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egy. m.tanár, áll. gyermekmenth. igazg. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 80 K. Fél évre 150 K. Egész évre...................... 300 K. Külföld részére 1 évre 120 márka Egyes számára..................7 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐFI Irodalmi vállalat, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837. Referátumok. Fogászat. Rovatvezető : Salamon Henrik dr. Vaccinatherapia és protoplasmaactiválás a fogászatban. Pyorrhoikus diathesis (pyorrhoea alveolaris). (Prof. A. Seitz, Leipzig.) Szerző legelőször a Deutsche Monatsschr. f. Zahnheilk. 1921 2. számában számol be vaccinatherapiájáról a pyorrhoikus diathesis kezelésénél, mely utóbbi műszó a három szájbetegség, nevezetesen a gingivitis, stomatitis és pyorrhoea alveolaris egységes aetiologiájára akar utalni. Szerző már 1920-ban hangsúlyozta (M. Kitnik 20. sz.), hogy nem helyes a pyorrhoea alveolarist különválasztani az előbbi két szájmegbetegedéstől. Nemcsak a pathologia szempontjából tartoznak ezek össze, hanem aetiologiájuk szerint is átmeneteket képeznek, melyeknél rokon spirochaetákat és egy majdnem azonos bacteriumflora válfajait találjuk. Ezen pyorrhoikus diathesis harmadik stádiumát képezi a pyorrhoea alveolaris stricto sensu, mely az eset súlyosságához mérten aztán több fokra osztható fel. Ennek kritériumai a képződött foghústasakok mélysége és a Röntgen-képen megállapítható elváltozása a processus alveolarisnak. Ehrlich és Wassermann alapvető kutatásai nyomán tudjuk, hogy a vérnek és szövetnedveknek általános immunitása mellett létezik a szöveteknek egy locális immunitása is. Rőmer pedig szemeken végzett kísérletekkel kimutatta, hogy a conjunctivára cseppentett mérges növényfehérjékkel ezen szervnek localis immunitását érhetjük el, míg az egész test még érzékeny marad a méreggel szemben. Szerző tehát hasonló utat követve a pyorrhoikus diathesis gyógyításánál, igyekezett tehát a megtámadott szájbeli és állcsontbeli szövetek sejtjeinek áthangolásával locális immunitásukat elérni, vagyis érzéketlenné tenni azokat a fertőző hatóanyaggal szemben. A pyorrhoikus diathesisnél a genyedést leginkább staphylococcusok, streptococcus-fajok, pneumococcusok és ezekhez közelálló bacteriumok tartják fenn. Különböző pyorrhoeás esetekből izolálta a kórokozókat és a szokásos módon készített belőlük rázóextractumokat, majd Berkefeld-gyertyán sterilen filtrálta. Az immunizáló anyagok ezen polyvalens oldatát 05% cárból hozzáadása után tartós kenőcsformába hozta. E kenőcs útján az antigén directe hathatott az immunizálandó szövetre. A pyorrhoikus diathesisben szenvedő betegnek könnyen vérző nyálkahártyája igen jó felszívó felületet képez az antigénként ható anyagokra. Súlyt helyezett szerző még arra, hogy a kenőcs vivőanyaga a nyálkahártyát mechanikailag gyengén izgassa és ezáltal is előmozdíttassék a felszívódás. A nehezebb eseteknél a kezelést többször hetenként megismételte, utóbb nagyobb időközökben folytatta. Igen megbízható egyéneknek házikezelésre is adható a kenőcs.