Budapesti Orvosi Újság, 1921. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1921-10-27 / 43. szám

XIX. évfolyam. Budapest, 1921 október 27. 43. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklínika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egy. m.­tanár, áll. gyermekment­­h. igazg. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 80 K. Fél évre 150 K. Egész évre...................... 300 K. Külföld részére 1 évre 120 márka Egyes szám­ára..................7 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. T­elef­on J­ózsef 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐFI Irodalmi vállalat, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837. Referátumok. Fogászat. Rovatvezető : Salamon Henrik dr. Vaccinatherapia és protoplasma­­activálás a fogászatban. Pyorrhoikus diathesis (pyorrhoea alveolaris). (Prof. A. Seitz, Leipzig.) Szerző legelőször a Deutsche Monatsschr. f. Zahnheilk. 1921 2. számában számol be vaccinatherapiájáról a pyorrhoikus diathesis kezelésénél, mely utóbbi műszó a három szájbetegség, neve­zetesen a gingivitis, stomatitis és pyorrhoea alveolaris egységes aetiologiájára akar utalni. Szerző már 1920-ban hangsúlyozta (M. Kitnik 20. sz.), hogy nem helyes a pyorrhoea alveolarist különválasztani az előbbi két szájmegbetegedéstől. Nemcsak a pathologia szempontjából tartoznak ezek össze, hanem aetiologiájuk szerint is át­meneteket képeznek, melyeknél rokon spirochaetákat és egy majdnem azonos bacteriumflora válfajait találjuk. Ezen pyorrhoikus diathesis harmadik stádiumát képezi a pyorrhoea alveolaris stricto sensu, mely az eset súlyosságához mérten aztán több fokra osztható fel. Ennek kritériumai a képződött foghústasakok mélysége és a Röntgen-képen megállapítható elváltozása a processus alveolarisnak. Ehrlich és Wassermann alapvető ku­tatásai nyomán tudjuk, hogy a vérnek és szövetnedveknek általános immunitása mel­lett létezik a szöveteknek egy locális im­munitása is. R­őmer pedig szemeken vég­zett kísérletekkel kimutatta, hogy a conjunctivára cseppentett mérges növény­fehérjékkel ezen szervnek localis immuni­tását érhetjük el, míg az egész test még érzékeny marad a méreggel szemben. Szerző tehát hasonló utat követve a pyorrhoikus diathesis gyógyításánál, igye­kezett tehát a megtámadott szájbeli és áll­csontbeli szövetek sejtjeinek áthangolásával locális immunitásukat elérni, vagyis érzé­ketlenné tenni azokat a fertőző hatóanyag­gal szemben. A pyorrhoikus diathesisnél a genyedést leginkább staphylococcusok, streptococcus-fajok, pneumococcusok és ezekhez közelálló bacteriumok tartják fenn. Különböző pyorrhoeás esetekből izolálta a kórokozókat és a szokásos módon készí­tett belőlük rázóextractumokat, majd Ber­­kefeld-gyertyán sterilen filtrálta. Az immu­nizáló anyagok ezen polyvalens oldatát 05% cárból hozzáadása után tartós kenőcs­formába hozta. E kenőcs útján az antigén directe hathatott az immunizálandó szövetre. A pyorrhoikus diathesisben szenvedő be­tegnek könnyen vérző nyálkahártyája igen jó felszívó felületet képez az antigénként ható anyagokra. Súlyt helyezett szerző még arra, hogy a kenőcs vivőanyaga a nyálka­hártyát mechanikailag gyengén izgassa és ezáltal is előmozdíttassék a felszívódás. A nehezebb eseteknél a kezelést többször hetenként megismételte, utóbb nagyobb időközökben folytatta. Igen megbízható egyéneknek házikezelésre is adható a kenőcs.

Next