Budapesti Orvosi Újság, 1923. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1923-03-22 / 12. szám
XXI. évfolyam. Budapest, 1923 márczius 22. 12. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Farkas Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilván. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet ) Rejtő Sándor dr., egyet, magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egy. m.tanár, egészségügyi főtanácsos. (Gyermekgyógyászat■) Török Lajos dr., egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) FELELŐS FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. ELŐFIZETÉSI ÁRA BELFÖLDÖN: Negyedévre ........ 450 korona Egyes szám ára ... ... 50 korona Előfizetést legfeljebb 1923 június 30.-áig fogadunk el. Orvostanhallgatóknak kedvezmény! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban is). HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó czég: PETŐFI irodalmi vállalat, Pesti Alfréd Budapest, VII., Kertész-utcza 16. B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837. Eredeti tanulmány. A finomabb physicalis tüdőgümőkór-diagnostika köréből. Irta: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. II* A percussiós észrevételeknek a tompulat mellett legnagyobb horderejű jelensége a dobos kopogtatási hang. Ezzel bőven kell foglalkoznunk, mert a gyakorlatban korántsem részesül annyi figyelemben, mint amennyit a pontos diagnostika és detaildiagnostika szempontjából megérdemel.** Azt nem lehet a dobos hang elhanyagolásáért mentségünkre felhoznunk, hogy nem oly feltűnő, mint a tompulat, mert mind a kettő megüti a fület, ha kifejezett, finomságait észrevenni pedig mindkettőhöz gyakorlat és persze jó hallás kell. Azonban a dobos hang észrevétele mégis bizonyos fokig zenei hallást igényel és főképpen több ráfigyelést, mint amennyit általában az orvosok ez igen fontos percussiós tünetnek szentelnek. Előfordul több-kevesebb tompulat mellett, de merőben e nélkül is s ez utóbbi esetben még nagyobb jelentőségű az észrevevése. Wolff-Eisnerre közösen írt monographiánkban egész sorát a szerzőknek vonultattam volt fel, akik a hiányzó vagy kevés tompulati lelet túlbecsülésének félrevezető voltára, diagnostikai és prognostikai veszélyeire figyelmeztettek. Néhai Korányi Frigyes szerint a sokszor ominosus phthisis pneumonicánál a tüdőcsúcson csekély tompulati jelenségek is csak a baj 2—4 heti fennállása után jelentkeznek. Strümpell a főleg idősebb egyéneknél előforduló és többnyire elég gyorsan exitushoz vezető peribronchitis disseminatáról írja, hogy kifejezett tompulat hiánya jellemzi. A. Frankei egy esetében a disseminált peribronchitis caseosa fennállásának 5. hónapjában már elhalt fiatal nőbetegnél a szörtyzörejek gyors szétterjedése a tüdőkön volt a főtünet, feltűnőbb tompulat nélkül. Fr. Müller több rosszindulatú gyermekkori tüdőgümőkóralakra és a phthisis floridának egy későbbi alakjára, a bronchitis et peribronchitis * Előadás a budapesti Közkórházi Orvostársulat 1923 január 31.-i ülésén. ** Különösnek tetszhetik, hogy ez a cardinalis fontosságú tünet a praxisban még mindig nem érvényesül kellőleg, holott az ép tüdős hangot már régen úgy neveztük, hogy „teljes-éles, nem dobos", vagyis benne volt magában az ép tüdőhang elnevezésében a figyelmeztetés arra, hogy annak nem szabad dobosnak lennie.