Budapesti Orvosi Újság, 1926. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1926-11-25 / 48. szám
1474 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1926. 48. szám. A mindennapi gyakorlat köréből. Cardiazolról. (G. Pichler.) A cardiazol egy pentamethylentetrazol, biciclikus rendszert tartalmaz és állatkísérletek szerint kámforhoz hasonló hatást mutat. Vízben oldható, ennek az az előnye, hogy más oldható substanciákkal együtt egy fecskendőben applikálható (pl. strophantinnal combinálva), ez pedig sok más kámforpraeparatummal nem lehetséges. Pichler vizsgálatainál feltűnő volt az a megállapítása, hogy a cardiazol — ellentétben valamennyi más kámforhatású praeparatummal — hradycardiát idéz elő. Ezt a jelenséget először is egészséges szíven figyelhette meg Pichler, föltéve, hogy a kísérleti feltételeket pontosan betartották, mégpedig szigorú ágynyugalom a kísérlet előtt és alatt, semmi étkezés és a pulsusfrequencia egy esetben sem volt 66—70-en alul. Mert ha a pulsus ennél kevesebb volt, akkor rendesen csak múló, kisfokú volt a pulsus lassúbbodása, a pulsus megmaradt eredeti frequenciáján, vagy 4—8-cal emelkedett is percenként. A klinikailag megállapított bradicardia megegyezik a Purkinje-féle rostokon végzett kísérleti megfigyelésekkel.. A vérnyomás, a systoles-nyomás fokozását mutatta. A légzés lassúbb és mélyebb volt. Acut szivinsufficientiánál az alig tapintható pulsus cardiazol-hatásra teltebb és erősebb tapintású. A pulsusdeficit csökkent vagy teljesen eltűnt. Pichler azt állítja, hogy a cardiazol acut és chronikus keringési és légzési zavaroknál — perorálisan adva is — jó és gyorsan ható analepticum. Egyes dosisként az 0.1 cardiazolt nem szabad túllépni. Azzal a lehetőséggel, hogy a cardiazolt tabletta alakjában adhatjuk a beteg kezébe, abba a helyzetbe jutunk, hogy acut fenyegető szívjelenségeknél (collapsus, angina pectoris stb.), még mielőtt a betegen személyesen segíthetnénk, therapeutikus, esetleg életmentő beavatkozásra vállalkozhatunk. (Wiener Klinische Wochenschrift 1926. 34.) Bittner József: A luminal-papaverin kezeléssel szerzett tapasztalatok. (Ernst Lyon, Köln.) Lyon a luminal-t papaverinnel combinálva alkalmazta, a climacterium vasomotoros és hypertoniás zavarainál, essentiális hypertonia és organikus szívbántalmaknál jelentkező congestiók ellen. Sokszor már 0.01 gr. luminál és 0.03—0.04 gr. papaverin is elégséges volt az acut érspasmusok oldására és ezáltal a vérnyomás lecsökkentésére és a véreloszlás rendellenességeinek megszüntetésére. Különösen bevált a következő adagolási mód: Rp. Luminali: 0.5, Papaverin, hydrochlorid: 1.5 (vagy 2.0), Mass. pil. q. s. ut f. 1. a. pil. No. L. M. D. S. 2-szer naponta 1 pillulát. Teljesen mindegy, hogy a megbetegedés oka, valamely functionális érbántalom, szívmegbetegedés, vagy érmegbetegedés (arteriosclerosis), vagy valamely anyagcsere megbetegedés. Lyon véleménye szerint a centrálisan sedativ hatású luminál és az érspasmusokat oldó papaverin együttes alkalmazása a fent jelzett esetekben igen megbízható eljárás. (Die Therapie der Gegenwart, 1926, 9. füzet.) F. Dr. Chronikus végbélvérzések belső kezeléséről. (W. Goldschmidt.) Gyakran észlelhetjük a chronikus végbélvérzés olyan formáit, különösen fiatal nőknél, melyek makacssága azok leküzdését nagyon megnehezíti. Patiens a vérveszteséget úgy írja le, mintha haemorrhoidákról vagy polypokról volna szó, néha obstipatióról panaszkodik, különben meglehetősen jól érzi magát. Nem lázas, fájdalma csekély vagy semmi, de meglehetősen ,,ideges“ és kissé halvány, mert évek óta csaknem naponként vérzik a végbele. Vizsgálatnál sem haemorrhoidális csomók, sem polypok nem találhatók, tumor sem található. A friss, piros vérnek azonban a legalsó bélszakaszból kell erednie, a székletét tömegét nem járja át és teljesen függetlennek látszik a széklettől, csak néha látni benne csekély nyálkát. Goldschmidt azért ismerteti e könnyű chronikus végbélvérzéseket, melyek különben egészséges, főkép fiatal asszonyoknál és leányoknál