Budapesti Orvosi Újság, 1936. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1936-07-09 / 27-28. szám
ok 1936 — 27—28. szám. vizsgálatával a vese részéről kimutatható működési kiesést csak akkor találunk, ha a rögzítettség mellett uz étermegtöretés és így a vesében vizeletpangás áll fenn. Ezt a kórképet 8 betegünkön volt alkalmunk észlelni. Mindhárom betegünk nő volt és a jobb vesére vonatkozó panaszok miatt kerültek a klinikán ápolásba. Megelőzően már hosszabb idő óta éreztek vándorvesének megfelelő tüneteket. Mindháromnál láz, illetőleg alig lázas állapot hívta fel a figyelmet az állapot súlyosbodására, mely azonban fekvésre és borogatásra pár nap alatt lezajlott. Veseműködésbeli zavart egy ízben észleltünk, amikoris a vesében vérmérgezést nem okozó vizeletvisszatartás (asepticus retentio) állott fenn uz étermegtöretés következtében. A physikális vizsgálat mellett minden esetben a veseműködést is kivizsgáltuk és pyelographiát is végeztünk. Egy ízben — miután a tünetek rövid időközökben kiújultak — végül is láztalan szakban vesefelvarrást végeztünk, a vese körül azonban gyulladásos összenövést már nem találtunk. Másik esetünkben magasabb, 38,0 C° fölé emelkedő lázak miatt, súlyosabb gyulladást feltételezve, már a vese feltárására gondoltunk, míg végül a gyulladásos tünetek mégis teljesen visszafejlődtek. Hogy a rögzített vándorvese körüli gyulladások nem minden esetben maradnak meg felszívódásra hajlamos állapotban, 2 esetben volt alkalmunk észlelni. Az egyik esetben 30 éves nőbetegünk az előző esetekhez hasonló, de súlyosabb általános kísérő tünetekkel került vizsgálatra. A bordaívet gyermekfej nyíre meghaladónak érzett ellentállás vizsgálatakor a veseműködést érintetlennek találtuk. Az árnyékot adó ureter katheter a retentio oldalán laterálisan tért el, a pyelographiás képben kissé süllyedt vesét és vesedaganatra gyanús kehelyrajzolatot láttunk. Miután klinikai megfigyelés alatt a beteg hidegrázásos lázai elmúltak, az érzékenység is csökkent, a vese azonban továbbra is rögzített maradt, a feltárást inkább daganat gyanúja miatt tartották sürgősnek. Műtétkor a vesét épnek találták, azonban annak elülső felszínét egészen a hashártya áthajlásáig vastag heges szövet rögzítette a hashártyához. A heges gyulladásos szövetréteget óvatosan letolva, a mélyben szakadékony, mállékony szövetrész vált szabaddá, melyből pár csepp sűrű geny ürült, majd diónyi sárgás sárjszövettel bélelt tályog nyílt meg, melynek hátsó fala a vese saját tokjával hegesen összenőtt. A capsula propria renis az elülső felszínen végig hegesen megvastagodott, levonásakor azonban teljesen ép vesefelszínt találtunk. Miután daganatgyanú miatt végeztük a műtétet, kis vesefelhasításos metszéseket ejtve, a veseszövet mélyebb rétegeit is feltártuk, azonban sehol daganatra gyanús részt nem láttunk. Úgyszintén a vesekörüli heges, lobos szövetből végzett kórszövettani vizsgálatnál sem találtunk daganatot, hanem körülírt gócos gennyes vesekörüli gyulladást. A vázolt esetben a tapintási leleten kívül a pyelographia mutatott rá arra, hogy a megbetegedés a vesével függ össze. Hogy a pyelographia vesedaganatra gyanús rajzolatot mutatott, annak oka az, hogy a vese közvetlen közelében elhelyezkedő gyulladásos folyamatok — mint ebben az esetben a perinephritis és epinephritis — a vesét összenyomják, vagy tengelye körül megcsavarják, ami a rendes töltődési viszonyokat megváltoztatja. Ehhez hasonló, de a kórtünetek figyelembevételével helyesen értelmezhető töltődéses képeket láttunk a később tárgyalásra kerülő esetek közül azokban, ahol a vese tokja alatt fejlődnek ki áttéti tályogok, vagy a vese elülső felszínén keletkezik epinephritises folyamat. A lesüllyedt és rögzített vesével kapcsolatos legsúlyosabb kórformát 41 éves nőbetegünkön észleltük. 2 év óta ismétlődő jobboldali hasi fájdalmak miatt, melyek utóbb fokozódtak és hidegrázással társultak, vizsgáltuk meg. A majdnem a csípőtányérig érő érzékeny ellentállás a vesét és a vesekörüli szöveteket teljesen magában foglalta. A veseműködésben számottevő kiesés nem volt, a vesevizelet üledéke nagyon kevés gennyet tartalmazott, a pyelographia képe szögletben tört urétert, kissé süllyedt vesét és mérsékelt veseüregtágulást mutatott. A vérmérgezéses állapot miatt végzett feltáráskor a vesét mélyen a hashártya mögött rögzítve találtuk. A szorosan ránőtt vesekörüli zsírszövettel együtt kiemelve a vesét, a zsíros tokot felhasítjuk és így jutunk a veséhez, melynek alsó vége körül tályog nyílt meg. A vesét tokjából kihámozva, annak felszínén elszórtan kisebb-nagyobb tályogokat találtunk és a veseszövet mindenütt törékeny, vérzésesen beszűrődött volt. A súlyos mérgezéses állapot miatt nem elégedhettünk meg a vese kihámozásával, hanem a vesét eltávolították. Az eltávolított vese kéregállományát tályogok szőtték át és az alsó vese vége körüli áttörésnek megfelelően több tályog összeolvadásából keletkezett nagyobb gennyes beolvadás ült. A további kórlefolyás a helyi sebgennyedés mellett elgennyedő fültőmirigygyulladással és keresztcsonti nagy felfekvéssel (sacralis decubitussal) szövődött, melyek a beteget annyira legyengítették, hogy végül is hozzátartozói kívánságára még halála előtt elszállították a klinikáról. Ebben az esetben tehát a vesét rögzítő idült vesekörüli gyulladáshoz áttéti úton fellépett vesetok alatti gennyes tályogos vesegyulladás járult és ez váltotta ki