Budapesti Sakk-Szemle, 1890 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1890-01-01 / 1. szám
1. sz. II. évfolyam. Kiadja a „Budapesti Sakkozó Társaság.“ Előfizetési ára egész évre 2 frt félévre 1 frt. Megrendelések a . t r r „Budapesti Sakkozó Társaság* OIGI'llel, január l-en. czimére küldendők Budapesten ! Tigris szálloda. j gy A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Budapesten, Koronaherczegutcza 2. szám alá küldendők. A sakkjáték és az élet.*) Egy sakkjátszó elmélkedései. — ALBIN ADOLFTÓL. A sakkjáték, e legnemesebb valamennyi játék között, mely minden valószínűség szerint Perzsiában a költészet és álmok honában találtatott fel, oly végtelen, oly kifürkészhetetlen mint akár a nagy természet maga. Minél mélyebben hatolunk be e játék szellemébe, annál erősebb lesz az a meggyőződésünk, hogy annak feltalálója előtt az élet maga lebegett mintakép gyanánt, mikor művét megalkotta. Ha e játékot nézzük, ott látjuk abban az emberi életet minden kellemével és viharaival, ha pedig az életet tekintjük, a sakkjátékot látjuk benne rejtélyes bonyodalmaival, győzelmeivel és vereségeivel. Sakkhúzások mindenütt, úgy a politikában, mint a kereskedelemben s közönséges életben. A ravasz számítást érdemül tudjuk be, ha a sakkhúzás sikerült, s titokban örömet érzünk afölött, ami másnak talán fájdalmat okoz. Az ellenfél bábját a sakktábláról elvenni nem szabad, ez illetlen, sőt törvénybe ütköző volna, de őt ravaszul tévútra vezetni, hogy a bábot ő maga veszítse el, ez megengedett dolog, hiszen épen ez a játék. Ha mi nem tesszük, megteszi ő! Te mennyiszer csalódunk! Mennyiszer számítunk rá, hogy majd elnyerünk valamit az ellenféltől, s ahelyett azt a keveset is elveszítjük amink van. Erre azután azt mondjuk, hogy ez szerencsétlenség. Nem, ez csupán a mi elhamarkodott, nem eléggé átgondolt, esetleg oktalan eljárásunk következménye, hogy oly veszélyes játékba kezdtünk, amelyben ellenfelünk volt az okosabb. Persze, hogy gyakran a véletlen is jelentékeny szerepet játszik, de rendszerint csakis a mi hibáink teszik az ellenfél győzelmét lehetővé. Az életben épúgy mint a sakkjátékban egyedüli feladatunk, egyedüli célunk, amit soha szem elől nem téveszthetünk az, hogy a kis elmefuttatást Albin Adolf jeles bécsi sakkmestertől vettük.