Budapesti Szemle. 1861. 13. kötet, 41-43. szám

41. szám - VERULAMI BACO. – Első közlemény. – Erdélyi Jánostól

VERULAMI BACO. ELSŐ KÖZLEMÉN­Y. Ellenmondani a réginek, kilátást repütni a jövőbe lángelmék titka, joga. Nem volt még valódi újító, kit hatása nem e két ellentéten, mint szárnyakon emelt volna. Kereste és tagadta az igazságot; a régi kor dicsőségére vetett homálylyal egyszersmind elfödte saját gyöngéjét; mindegy­ kora megérté mit akar, s ön­érdekében nem nézte hibásnak túlságait. A tudomány valóban semmit se tud a kegyeletről és a tudósok nem izgalmasok. A jó régi időkre, aranykorra visszaemlékező kedélyesség, mint me­lankholia és fájdalmi merengés a költészetbe utasíttatnak. Az egy­kori jóllét és kezdeti boldogság varázsa enyészni kezd. Költő és bölcsész különválnak egymástól; oly igen ráismertek egymásra. Milton „Elvesztett paradicsomot" ir. Baco „Novum organont," Vörösmarty „Régi dicsőséget zeng," Széchenyi „Nem volt, hanem lesz" jelszót tű­z lobo­gójára. Az emberi ösmeret szerzésének új módját, igen, oly el­határozottsággal írta Baco, hogy fölegyenesedvén az ó és új idő között, pártütő legyen a szellem országában, szakaszszon a régi tudománynyal és tekintélylyel. Semmi se is hiszetlenebb annál a gyanúnál és lenézésnél, melylyel ő a régi tudós világot, magát az összes görög műveltséget üldözi; valamint ellenkezőleg majdnem lázzá emelkedik benne az a lelkesedés, melylyel ösméret és jól­lét dolgában az újnak elébe rajong. Csakugyan ha iránya szerint 1* *

Next