Budapesti Szemle. 1865. 1. kötet, 1-4. szám
1. szám - KÖZJOGI ÉS JOGTÖRTÉNETI ÉSZREVÉTELEK LUSTKANDL VENCZEL ILY CZÍMŰ MUNKÁJÁRA: „DAS UNGARISCH OSTERREICHISCHE STAATSRECHT.” A MAGYAR KÖZJOG TÖRTÉNELMÉNEK SZEMPONTJÁBÓL – Deák Ferencztől
nézetnek és iránynak érdeke kiránja. Egy szóval: munkája nem rendszeres tudományos dolgozat, hanem, nagy terjedelme mellett is, csak politikai röpirat, az efféle röpiratok szokott pongyolaságával s gyakori részrehajlásával. Czímlapjára ezt írta: „Zur Lösung der Verfassungsfrage", de a megoldást nem a különböző nézetek és érdekek kiegyenlítésével akarja elérni, hanem egyszerűen az által, hogy mindazt, ami saját nézeteivel ellenkezik megsemmisíteni s elvitatni törekszik ; az oly nemzeti jogokat, melyek az ő elméletével össze nem férnek, merőben tagadja vagy legalább tetemesen devalválja; idéz ahol idézetre van szüksége, s ha az idézett törvény szövegéből legmerészebb okoskodással sem képes kihozni azt az értelmet, melyre szüksége volna, úgy segít magán, hogy magyarázgatás közben egykét szót másként alakít, mint az eredeti szövegben áll; egy két szót belegondol a törvénybe, ami ott elő nem fordul, s végre maga is elhiszi, hogy diadalmasan bebizonyította állítását. Nem szándékunk Lustkandl úr munkáját pontról pontra cáfolgatni; messze túlhaladná ez a Szemle határait. Nem ereszkedünk politikai vitatásokba a teendők fölött, az ily vitatások inkább a napilapok köréhez tartoznak. Csak azokra szorítkozunk amiket Lustkandl úr, a történelemre és törvényekre hivatkozva, a közjog terén, mint megtörténteket vagy jogilag fenállókat hoz fel, s ezek közöl is csak a fontosabbakra teendünk megjegyzéseket, azokra tudniillik, melyek egész elméletének alapul szolgálnak. Ki a jövendőről s a politikai téren teendőkről szólt, ki arról értekezik, minő törvényeket kell alkotni vagy a már létezőket miként kell módosítani, az vélekedhetik saját felfogása szerint sokféleképen, változtathatja s időnként a körülményekhez alkalmazhatja nézeteit, de a ki a múltról szól, s azt adja elő, ami megtörtént, ki valamely létező törvényt idéz , annak se a törvény szövegét, se a történt dolgokat nem lehet saját nézetéhez idomítani , hanem úgy kell azokat előadnia, mint valósággal állanak. S ha e részben tévedés történik, a tudomány érdekében fekszik , a tévedést kimutatni s arra megjegyzést tenni. Ismételjük tehát, hogy mi L. úr politikai irányát mellőzve, csak azon állításairól szóllandunk, melyeket a történelem és közjog köréből hozott fel, s amelyeket mi tévedéseknek tartunk.