Budapesti Szemle. 1877. 15. kötet, 29-30. szám
29. szám - NÉGY FIATAL LYRIKUS. – m. p.
meghatni a költőt s csak robotba ír és mondva csinált érzelmeket dalol; különben minden poézis alkalmi, mert ok és alkalom nélkül a lyra legtisztább virágai sem teremnek. Az alkalmi költészet legnagyobb hibája, ha az igazság rovására esik. Például a Két öreg (1875) czíműben (8. lap) Deák úgy van feltüntetve, mint a ki álmában sóvárogva gondol Kossuthra s őt haza hívja, hogy vegye át tőle a vezérletet; a Deák karszéke (14. 1.) czíműben pedig a sírból is visszaszól Deák, hogy Kossuth üljön az ő székébe. Deák és Kossuth szerethették s becsülhették egymást, egymás jellemét; de mindkettő erősen meg volt győződve a másik politikájának s irányának a hazája veszélyes voltáról; ezért támadta meg Kossuth Deákot 1867-ben, s ezért nem kívánhatta Deák, hogy helyét Kossuth foglalja el s vegye föl elejtett vezéri botját. Szinteúgy igazság nélkül van A legelhagyottabb sír (42. lap) czímű költemény, mely egy hírlapi közlés alkalmából keményen leszidja Kecskemét városát, hogy elhanyagolja a Katona sírját, elfeledve, hogy a város szobrot állított nagy fiának s azt díszes árnyas kerttel, sétatérrel vette körül. Egészen nélkülözi a belső igazságot a Petőfi Szibériában írt kiadatlan költeményei között a levél Jókai Mórhoz (101. 1.) nemcsak azért, mert Petőfi, Jókai iránt épen nem barátságos érzelmeket vitt magával oda, ahova ment, hanem mert tele van benső ellenmondásokkal. Szibériában, rabságban, zsarnoklánczon élni, abban az ábrándban, sőt erős hitben, hogy a világon nincs többé király, ha csak vásáron csudának nem mutogatják vagy ha spiritusba téve nem — merő képtelenség. Az oly apró tévedésen meg sem akadunk, hogy Petőfi mint rokonról beszél Gyulairól, holott nem tudhatta, hogy Gyulai neki még sógora lesz. Valóságos Manasses-költészet. Általában véve Bartók költeményeiben nincs elég igazság, őszinteség; gyakran affektál s mond olyant, amit maga sem hisz. Őszinteséget Petőfitől tanulhatna, akinek még túlzásaiban is őszinteség van. A Petőfit sirató farizeusokat szidni és Deák halála fölött farizeuskodni nem illik össze. A forma iránt, bár úgyszólván egyetlen műfaj szűk körében mozog költészete, úgy látszik, több érzéke van társainál. Nyelve oly erőteljes és színezett, mint az Endrődié, s ha ittott pongyolaságra hajlik, mikor csak úgy elhányja-veti a dolgát, máskor meg szebben s szabatosabban versel, mint akár-