Budapesti Szemle. 1879. 19. kötet, 37-38. szám
38. szám - ADATOK PETŐFI ÉLETÉHEZ. (II.) – Orlay Somától
társainak nagy része tartózkodó lett Petőfivel szemben, sejtették, hogy a szegényes öltöny alatt és igénytelen testben nem közönséges lélek lakik s miután az Athenaeumban A borozó czímű verse is megjelent, néma csodálattal tekintettek utána. Ez időben azonban számos jeles ifjú is járt a pápai főiskolába. Jókai egy emlékiratában vagy tizenkettőt számít el, kik különböző pályán a nyilvános cselekvés terén kiváló helyet vívtak ki maguknak. De ezek közül is csak néhányan tartoztak azon szűkebb körhöz, mely Petőfi körül alakult. Mivel úgy hiszem, nem csekély érdekű dolog, ismerni azon egyéneket is, kiknek társaságában Petőfi mozgott, megkísértem, ekkor Pápán hozzá legközelebb állt egy-két barátját néhány vonással megismertetni. Legbensőbb vonzalommal látszott lenni Jókai Mór és Bárány Gusztáv iránt. Emezt mindig derűit, s szikrázó sarcasmusáért, melylyel Petőfit gyakran kaczagásra bírta; amazt pedig szelíd, hajlékony természetes szíves ragaszkodásáért szerette. Mind a kettő kiváló tehetséget mutatott a beszélyírásra, csak hogy Bárány több egrénítő képességgel, míg Jókai csapongó phantasiával írt. Petőfi mind a kettőnek fényes nevet igért egykoron. A közvélemény azonban önképző körünkben Bárányt Jókai elé helyezte. — Kerkápolyi, ki Jókai laktársa volt, szintén e körhöz tartozott ugyan, de az ő logikai következetességet kereső, költői ihlet nélküli száraz, hideg elméje és modora, sohasem bírta fölmelegíteni Petőfit. Vitáinkban több mire Kerkápolyié volt a győzelem, melyekben valódi sophista fogásokkal tudta sarokba szorítani ellenfelét. Egyszer egy ily vita alkalmával érvei által meglepetve, e szavakat intéztem hozzá : ,,Te belőled még miniszter lesz, elfogadnád ?" és ő azt válaszolta :,,Miért ne?" Megjegyzendő, hogy akkor még, Metternich uralkodása alatt, ily kérdés egy magyar emberhez, némi sértést foglalt magában, s én inkább hittem, hogy válasza indignatióval visszautasító lesz, mintsem igenlő. Bensőbb barátjai közé tartoztak még Kozma Sándor, a mostani királyi főügyész és Lontay. Petőfi, ki maga is egész a nyerseségig egyenes jellemű volt, Kozmát nyílt jelleméért s lovagias modoráért szerette, ki e mellett sok szellemmel és avatottsággal tudott bánni tárgyról beszélni, s egyszersmind minden nemes ügyért lelkesedni. — Lantay pedig meleg szívű.