Budapesti Szemle. 1881. 26. kötet, 52-54. szám
53. szám - MÉG EGYSZER KOSSUTH ÉS GÖRGEI. Nyílt levél a szerkesztőhöz és észrevételek Kossuth Irataira. – Görgei Arthurtól
MÉG EGYSZER KOSSUTH ÉS GÖRGEI. Görgei Arthur úrtól egy újabb levelet és közleményt vettünk, melyeket a fennebbi czím alatt egész terjedelmekben ezennel közre bocsátunk : Tisztelt szerkesztő úr! Köszönet azon jóakaratért, melylyel a legjobb barátomnak, engem az árulás vádja ellen védő sorait változatlanul és — mi több — praejudicáló szerkesztői megjegyzés nélkül közleni szíveskedett a Budapesti Szemlének folyó évi márcziusi füzetében. Örömmel tapasztaltam, hogy irántam tanúsított pártatlanságát, mint példát, követni a hazai napi irodalom egy része is helyén látta, de sajnálattal tapasztaltam azt is, hogy bekövetkezett mit «legjobb barátomnak» előre megjósoltam : nem annak veszik majd a minek írta, nem kizárólag a történeti igazság melletti síkra szállásnak. Én is elolvastam Kossuth Lajos Iratainak második kötetét, élveztem benne nyelvünk szépségét elejétől végig. Ha ítéletet mondani e tekintetben hívatva érezném magamat, azt állítnám, hogy Kossuth iratai (nem a mások fogalmazványainak közlését értem) az európai diplomatia stílusának tiszta magyar zamattal gyönyörködtető remekjei. Aztán nem győztem csodálni a soha nem lankadó munkaerőt, a kifogyhatatlan szellemet, az ernyedetlen kitartást, a körülmények, tényezők hirtelen változásainak — előnyös vagy hátrányos voltukra nézve — rögtönös, helyes, czélra vezető fölfogását. Czélra vezető ? Itt elkomorodom. — Higye meg, szerkesztő úr, van nekem annyi emberségem, hogy megbecsüljem Budapesti Szemle, XXVI. kötet, 1881.