Budapesti Szemle. 1884. 39. kötet, 91-93. szám
91. szám - AZ ARTHUR MONDA-KÖRBŐL. Tennyson idylljei. I. Gareth és Lynette. Angolból. - Szász Károly
AZ ARTHUR-MONDAKÖRBŐL.*) (Tennyson idylljei.) Első közlemény: I. GARETH ÉS LYNETTE. Lois Bellicent utolsó nagy fia — S jó nagy kamasz — Gareth, esős tavaszszal, Bámulva nézte, hogy a hegyi ár, Egy karcsú fenyvet kiszakitva, hogy' Sodrá magával. «Hogy bukott le ez, — Mondá Gareth — mint egy silány lovag, Vagy rossz király láncsám előtt, ha volna Láncsám! — Oh öntudatlan viz-voham, Mely a mélységbe mindent lesodorsz, Pedig hideg hólé duzzaszta föl csak, *) Mióta ugyan e czím alatt Tennyson Idylljeiböl kettőt (Helént és Guinevrát) a Budapesti Szemle második kötetében (1873.) közöltünk s ugyanott az egész cyclus akkori mibenlétét vázlatosan ismertettük, az akkori nyolcz költeményhez még kettő járult. A költő maga is érezte, hogy cyclusa, úgy mint akkor volt, még nem teljes. Arthur lovagköre megalakulásának, az abba fölvétel föltételeinek, a lovagkör — az úgynevezett Kerek-asztal — szellemének tüzetes rajzát kellé kívánunk. S ez igény kielégítésére írta a Gareth és Lynette czímű kalandos és bájos idillt, melyet az Arthur eredete után mindjárt első helyre tett; azért-e, mert még egészen derült hangú, mint egy drámai zene nyitánya, vagy azért, hogy már itt, ily korán kijelölje a fődolog — a Lancolet és Guinevra bűnös szerelmek — magvának elhintését ? Budapesti Szemle, XXXIX. kötet, 1884.