Budapesti Szemle. 1907. 129. kötet, 361-363. szám
363. szám - CULTURÁNK ÉS A TERMÉSZETBUVÁRKODÁS. – Than Károlytól
megütközést keltett bennem. Ennek legyőzése után azt kérdeztem tőle, beszél-e a báró magyarul? Erre «nem»-mel válaszolt, mire megjegyeztem, hogy ez esetben lehetetlen nyelvünk értékét méltányolnia. Tévedéséről meggyőzendő, beszélgetésünket ekként folytattam. Magyarországnak törvényesen elismert állami nyelve a magyar nyelv, tanárai ennélfogva előadásaikat ezen a nyelven kötelesek megtartani. Az egyetemek feladata elsősorban a tudomány terjesztése. Mivel pedig hallgatóságunk nagyobb része sikerrel csak magyar anyanyelvén értékesítheti az előadásokat, ezért e törvényes intézkedés nemcsak jogosult és méltányos, hanem a művelődés érdekében szükséges is. Ami egyébiránt a magyar nyelv alkalmasságát illeti a tudományok művelésére és terjesztésére, kijelentettem, hogy részemről a magyar nyelvet nemcsak benső szépségénél, hangzatosságánál és tömörségénél fogva, hanem főképen azért tartom alkalmasnak a föntebbi czélra, mert nyelvtanának, szófűzésének egyszerűsége és szabatos világosságánál fogva, hivatottabb is erre, mint némely bonyolódottabb nyugati culturnyelv. Ennek igazolására szolgálhat, hogy tudományos értekezéseimet eredetileg az Akadémiában magyarul terjesztem elő és azokat saját fordításomban német tudományos folyóiratokban is közzé szoktam tenni. Ha e fordításokat a magyar eredetivel összehasonlítom, mindig azt tapasztalom, hogy a német fordítás legalább 15 — V* részszel hosszabb. Ennek konkrét fölvilágosítására fölemlítettem, hogy azt amit magyarul egy szóval kimondhatunk, pl. «beláthatjuk", ezt németül négy szóval lehet csak kifejezni «wir können es einsehen». Ezenfelül értekezéseim magyar szövege világosságánál és tömör szabatosságánál fogva mindig jobban kielégít, mint a német. Liebig erre azt mondta, e felfogásom abból értelmezhető, mert a magyar nyelvben járatosabb és anyanyelvem szépségei iránt kétségtelenül elfogult is vagyok. Erre válaszomban kifejtettem, hogy ez értelmezés nem lehet helyes, mert összes szaktanulmányaimat Bécsben, Heidelbergben és máshol csaknem kizárólag német nyelven végeztem. Ennélfogva kezdetben a német tudományos nyelvben járatosabb voltam, mint ugyane téren a magyarban, melyet szaktudományom művelésére csak későbben alkalmaztam.