Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám

578. szám - ÉRZELMI TÉNYEZŐK A MAGYAR ALKOTMÁNYBAN. – Ferdinandy Gejzától

ÉRZELMI TÉNYEZŐK A MAGYAR ALKOTMÁNYBAN.­ — Első közlemény. — A nemzeti nyelv. Hogy valamely nép, mely államot alkot és alkotmányos életet él, alkotmányos életében a saját nemzeti nyelvét hasz­nálja, az oly természetes jelenség, mely a kutatónak föl sem tűnhetik. Hogy a német fejedelmek németül, a francia királyok franciául, az olasz királyok olaszul szólnak népük­höz és hogy ezeknek az államoknak parlamentjeiben kizáró­lag e nemzetek nyelvén beszélnek s ez államok törvényei nemzeti nyelvükön alkottatnak, azon senki sem gondol­kozik, senkinek ez föl nem tűnik. De ha az angol törvénye­ket nézzük, már feltűnő, hogy angol szövegük mellett miért szól a király szentesítési záradéka ma is franciául. Ha az 1918-ig fennállott osztrák császárságot tesszük vizsgálat tár­gyává, feltűnik, hogy német nyelvű hadserege, német nyel­ven folyó kormányzata és birodalmi törvényhozása mellett parlamentjében egyesek csehül, mások lengyelül, szlovénul vagy olaszul szólalhattak föl s hogy az egyes tartományok közigazgatásában nem csupán a német nyelv volt a hiva­talos nyelv. Az a nagy átalakulás, mely a nyugateurópai katholikus országokban, hol az egyház nyelve, a latin volt a diplomati-­ ­ Ferdinandy Gejzának, a mult évben elhunyt kiváló közjogász­nak egy nagy munkája maradt hátra csaknem teljesen készen. A szerző kb. 100—450 oldalas könyvének A magyar alkotmány szelleme címet adta. Ferdinandy halála előtt két nappal még ennek a munkájának befejezésén dolgozott és munkás tolla ekkor írta ez utolsó sorokat életében. Mivel ilyen természetű nagyobb tudományos munkának kiadása a mai viszonyok között rendkívüli nehézségekbe ütközik, a szerző óhajtása szerint munkájának egyes részei, melyek önálló közlésre legalkalmasabbak, a Budapesti Szemlében látnak napvilágot. Három fejezetet már májusi számunkban hoztunk. Budapesti Szemle, CLXII. kötet, 1995. 1

Next