Szerdahelyi Sándor (szerk.): A Budapesti Ujságirók Aalmanachja 1908-ra. A Magyar bohémvilág
Ha az ujságiróból képviselő lesz - Dr. Farkasházy Zsigmond
HA ,47 ÚJSÁGÍRÓBÓL KÉPVISELŐ LESZ 203 mai figyelte az előadást, hirtelen megfognak és felczipelnek a színpadra, kiállítják a vakítóan megvilágított rivalda elé s a fülébe súgják, most tessék tovább játszani, ahol éppen elhagyták. Álmában szokták az embert ilyen meglepetések érni. Csakhogy az újságíróból lett képviselő nem tud egyhamar felébredni. Ha ugyan az új pozíciójával járó czifraság és sallang el nem kábítja, roppant feszélyezettnek és aggodalmasnak fogja érezni helyzetét, főképpen az önmaga fölött gyakorolt folytonos kritika miatt. Az ember félig még mindig ott marad a fölényes kritikusi székben és hideg tárgyilagossággal, cinikus tiszteletlenséggel bírálja le önmagát. Már megint póz, már megint bombaszt, már megint kulisszahasogatás! Hagyjuk ezt a vidéki Titánoknak . . . Most igen elől vagyok, most meg igen hátul! ... Ez a szó igen hangos volt, a másik igen színtelen, a nézőtéren félreérthették . . . Könnyű a dilettánsnak; amit csinál, az jó neki, hogy gesztusainak milyen a hatása odalenn, úgy se tudja; a kritika pedig elnéző. De hiszen ami ezt az utóbbit illeti, e részben nekünk czéhbelieknek se lehet panaszunk. Sőt. A czigánytanya nem hagyja az ő móréit. Elég gyűlölködés, irigység és bizalmatlanság czéltáblái vagyunk mi e miatt. Pedig ha a mi meg nem történt epizódokkal, becsempészett elmésségekkel, ajándékozott szereplésekkel kitartott képviselőtársaink tudnák, hogy ami nekik öröm és büszkeség, az bennünk a megalázottság érzését kelti... Mikor először vesszük észre, hogy immár mi is szellemes emberek lettünk, akiknek minden szamárságát, még ha tényleg nem is követtük el, fel kell jegyezni