Budapesti Viszhang, 1853. január-április (2. évfolyam, 1-28. szám)
1853-03-20 / 23. szám
kor aztán fölszámithatlan a kár mit okoz, egész a nyírszélig. Országutaink, főleg őszi időben , járhatlanok a véghetlen ragadós sár miatt, s kit ekkor erre vezet szerencsétlen csillagzata, holtig megemlegeti vendégmarasztó barátságát. Egyébként Szatmár fére esvén a nagyobb útvonaltól, nem is sokaktól ismeretes a híres nemzeti töltés! Most azonban erélyes megyei főnökünk,úgy látszik figyelembe kezdi venni a legposványosabb helyeket, s már is segítve van egy pár veszélyes ponton. Tér és négyszög piacra a városnak , gyönyörű , s mondhatni nagyszerű. Keleti oldalán a székesegyház pompázik, ékes faragványai, tömör oszlopzatai, s gazdagon aranyozott tornyaival. E remek épület nagym. Hám János megyés püspök ur vallásos buzgalmából emelkedett föl az egri fő dóm mintájára. A múlt nyári rendkívüli szélvihar , igen megrongálá ezen épületet, a többek között, három óriás nagyságú statuája közbensőét, a megváltó feszületet, a templom boltozatára dönté, mely beszakadva nagy súlyával az orgonát is összerombolá. Négy szögletét e piacznak,a szinház, Vécsey-palota, Weisz-ház, és a Zöldfa vendéglő zárják be. Nevezetesebb épületek még Szatmáron : a megyeháza , papnövelde, az irgalmas barátok és a leánynevelő apáczák kolostora. A reformátusoknak és nem különben a görög-egyesült hiveknek két két imaházuk van — Németiben és Szatmáron. Van továbbá itt két gymnasium, katonanevelő intézet, kórház , két olvasó-egylet. Szatmár, hajdan Zathmár , vidéki fővárost, a várral együtt, Árpád népe már e helyen talált, de a mellette utóbbi időben épült Némethit, Szent István hitvesével Gizelával ide jött németek 1006-ik év körül épitették és szállották meg , mint azt II. András király hátrahagyott irományából olvashatjuk. Később Szathmár-Németi összecsatoltatván , szab. kir. várossá lett 1715-dik évben. — Rákóczy György s a tatárjárási időkben , igen sok viszontagságon ment keresztül. — E két várost a Szamos vize választá el egykor egymástól, de a folyam más irányt vevén magának ; ma már még a holt Szamosnak helyét is egy pompás kolostor borítja, s ezen épület fűzi egybe a két várost , és Némethinek lakói, egészen megmagyarosodának. A hajdani hires szathmári várnak, ma már csak sáncza van meg , és ,,Doboló“ nevű dombja, majdnem a város közepén a püspöki kertben , melyen a legközelebbi időben egy góth-modorban épült kálvária emelkedett. A vár falai, nagy vörös téglából rakattak föl, mint azt ásatások alkalmával szemlélhetjük, s igen erős lehete a fal vastagságából ítélve. A múlt nyáron, egy meglehetős csinos sétatér is rendeztetett, csak az kár, hogy a város félre eső részén fekszik. A Pelikán és Laza kertek is említést érdemelnek. Lakosságát Szatmár-Németinek a hegyen lakókkal együtt 13 ezerre tehetjük. Románok, örmények, zsidók, de legtöbbnyire tős magyarság lakja. Legtehetősb és iparkodóbb nép az örmény közöttünk ; hivatásuk kereskedés ; építkezni nagyon szeretnek,és ha szűk a tér telekén az örmény atyafinak, ég felé emelkedik, a többi épületeket túlszárnyalva. A falusi oláh nép , jámbor és istenfélő, lakodalmak alkalmával, sok czifraságot szokott elkövetni , milyenek például: — a dúsan fölpántlikázott , kendőzött és koszoruzott négy ökör, melyek az arahölgyet vontatják zene kísérettel , s a falu utazásának kötélleli elzárása a nászmenet előtt; — a lakodalom utáni reggel, a vőlegénytől a leány apjának átnyújtott üveg pálinka , melynek feneke olykor miként a körülmény kivánja , ki van lyukasztva , s a pálinka elfoly belőle , mi az apának , leánya múltjára vonatkozólag , így adja tudtára hogy roszul őrizte a csábok ellen. Ha az üveg épen maradhat, akkor kétszeres az öröm , s a mulatság három napig tart. Lelitek föltárásának a temetőben, s a babonaságnak máig is hitelt szoktak adni. A czigány népfaj levetkező eredeti typusát,és igen megmagyarosodott — többnyire zenészek, kovácsok, és téglavetők. Nagyon rontják szegényeknek hitelét, azon sátoros czigányok , kik rongy mezbe öltözve, gyakran bekalandozzák utczáinkat, s tetemes tolvajságot visznek véghez , főkép nyári időben mikor t. i. kiszemelik a gazda és gazdasszony mezőn lételét. Zsidó, néhány évvel ezelőtt, még egy sem volt Szathmáron, de maholnap ők lesznek itt az urak vállalkozás és erszény dolgában, — egy imaház építése is tervben van általuk. A művészet és mesterség minden ága képviselve van itt, legszámosabbak azonban a csizmadia-mesterek, kik négyszázan fölül vannak. Farsangon, minden czéh-egyesület, külön szokott bálákat rendezni, mely aztán oly mulatságos és jellemző képet tüntet elő, a fuladásig tömött gőzfürdőben, mikép hetedhét országon kell párját keresni. Vége köv. A fekete asszony. Mutatványa anz „Igaz gyöngyök“ czimű regényéből. Sarolta , — még ma is egy az alföldi szép nők közöl, — ki őt azonban ezelőtt tiz évvel látta, — egyikére ismert volna benne azon híres szépségű kun menyecskéknek , kik Kun László király vérét annyiszor felforralák. Ily nő arcza nem mindennapi tanulmány ! Boldogult Lavater boldog vagy hogy meghaltál, e nő bizonyosan megcsalt volna! De nézzük őt közelről, — gömbölyded hófehér arczát, — e pillanatban — a szenvedő kedély borúja fellegzi be , — mily halvány és bádjadt, mint a letört virág , mely halni készül, — sokat — nagyon sokat kellett ártatlanul szenvednie, oly igaz fájdalom és hú olvasható arczáról. Ha ! ha ! ha ! hazudság az egész arcz !! Nézzétek őt egy másik pillanatban, midőn hagymázos magasztaltságában isten és emberrel szembe száll, — ilyenkor a legszilajabb gyönyör vagy kigyuladt pirja festé arczát, szemeiben emésztő vad tűz lobog , — élvsovár keble egy hullámzó tenger lesz , melyből a felzaklatott szenvedélyek kitörni készülnek. Mondják : e nő kedélyes állapotában — angyal, a kit oltárképül imádhatnál; a legszivélyebb istápnő ki ápol, beköti sebeidet, s él, hal üdvedért. Majd pedig egy Daemon , ki legszebb álmaid közepette tépi szét üdvödet, szomjas mint Vampir s kielégithetlen , életeleme egyedül a szerelem , — ezért áruba bocsátja beltudalmát s meglopja kebled oltárát, kifoszt hitedből, életerődből. Oh ! ifjú ! ha élni kívánsz, e circe bűvköréhez ne közelíts, felemel ő magához, hogy hő kebelén elmerülj a kések tengerében, — de melyből aztán mindig késő az ébredés. Sarolta szivének nagy fájdalmára tiz év alatt sokat változott , — a sugár nőből, egy testes , túlhizott nő lett, — kell e nagyobb büntetés egy kaczér nőnek ! ! — hová is lett oly hamar a Silphid termet és lepke könnyűség, mely őt kalandos éltében annyira jellemzi ? fájdalom mindezek elmúltak, emlékül egyedül az arcz rózsái maradtak fenn,ezek is kezdenek már hűtlenek lenni. Jellemében azonban épen nem változott, — ma is azon szenvedélyes nő, mint volt. — Tetszvágyó és kaczér egész a pajzánságig, hiú és büszke a nevetségig, — kedélye zordon sötét, azért fekete asszonynak nevezik. . . Féljétek őt!! ! Hazánk egyik nevezetes fürdőjében május egyik napja délutánján ízletes rózsaszín pongyolában pamlagon ülve találjuk őt, — most is valakire látszik várni ; a hosszas várás majdnem kimeritő türelmét, — kezében egy félig hervadt virág-csokrot tart, melyet a tegnapi sétakocsizás alkalmával a sok közös egyik kegyenczétől kapott, — végre unalmában csengetett s nem sokára egy két-kéz-láb falusi libából improvisált polók szoba leány lépett pihegve a szobába. — Megjöttél Krisztina ? kézbesíted levelem ? hozál rá választ ? kérdé a delnő. — Igen kézbesitém nagysád, — a művész urat a legzordo-