Budapesti Viszhang, 1855. január-június (2. évfolyam 1. félév, 1-25. szám)
1855-04-08 / 14. szám
BUDAPESTI VISZHANG. 14-dik szám. Aprilis 8-án 1855. ÁLMAIMNAK Álmaimnak szép tündére! Újra látlak, újra én, Átragyog mosolygó arczod Bánatomnak éjetén .... Oh utánad fáradt lelkem Oly régen bolyonga már! Nyugtalan járt helyről helyre Mint az üldözött madár. Keresett a földön régen, S minden fényes csillagot Sorra járt és sorra nézett, S kérdező hogy nem vagy ott?, «МС&ЧВЯМ»Járt a földön, szállt az égen És sehol meg nem talált: Álmaimnak szép tündére Lelkem mind hiába várt! . . Megjelentél végre még is Itt vagy édes angyalom! Hallom ajkad lágy beszédét És meg is csókolhatom. Rám mosolygó fényes arczod Átragyogtám elején: Lesz e idő a mikor majd Mind örökre bírlak én ?! NYILAS SAMU. CIBINIUS UHAM (Történeti adoma). Történt volt azon időben, a midőn Apafi Mihály uram ő nagysága atyászkodék Erdélyországban, hogy török zultán ő felsége megszorulván pénznek dolgában, sürgetni kezdé az ő miniszereit, hogy látnának valami olajos korsó után, amelyből még lehetne valamit ha ugyan nem kitölteni, de épen kicseppenteni. Nagyvezér Kaprik Mehemned uram Ő kegyelmessége ne ugyan jó helyen kereste a kifogyhatatlan olajos korsót, amikor Erdélyre vetette szemeit, a 27 BUDAFI3TI VISIHANS.